Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. évfolyam 68. szám. ÁRA: 80 FILLÉR 1965. március 21., vasárnap A VOSZHOD—2 LESZÁLLÁSA UTÁN• A jövő nagy űrhajóit, űrállomását­ a magasban szerelik össze Nem túloznak azok a szak­emberek, akik szerint a Vosz­­hod—2 repülése Gagarin fel­szállása óta az űrrepülés leg­jelentősebb eseménye volt valóban újabb fejezet kezdete s a világűr békés meghódításá­ért folyó vetélkedésben. Ép­pen a szovjet űrkutatás kísér­letei mutatták be szemlélete­sen, hogy csakis a lehető leg­­logikusabban fölépített prog­ram, az előző eredmények köz­vetlen hasznosítása és beépíté­se minden következő kísérlet­be, a gondos előkészítés útján lehet emberáldozat, oktalan és szükségtelen kockázat nélkül sikere­lt elérni. Elegendő futólag végigtekin­teni a hat V­osz­tok és a két Voszhod repülésén, s látni az állandóan növekvő feladatot, amit az űrrepülők megoldottak. Gagarin sikerrel egykö­rös repülése ma már talán rövidnek tűnik a Vosztok ké­sőbbi pilótáinak 4—5 napos repüléseihez képest, de ne fe­lejtsük el, hogy Gagarin nél­kül ezekre sem kerülhetett volna sor. S ugyanígy talán egy űrállomás összeszerelésé­nek több napos vagy több he­tes munkájához képest Leonov húszperces űrsétája (ha egyál­talán sétának nevezhetjük) nagyon rövid vállalkozás volt, de mégis ez vetette meg az alapját a jövő nagyszabású akcióinak. tett nyolc kísérleten, akkor először is állapítsuk meg, még­hozzá a legcsekélyebb elfogult­ság nélkül, hogy az amerikai űrkutatás teljesítménye e té­ren meg sem közelíti a szovjet eredményeket. Ez jelentős részben tudható be a szovjet A Voszhod–2 sikeres űrrepülése és földet érése to­vábbra is izgalomban tartja a világot. A tudósok most azt latolgatják, hogy milyen kihatásai lesznek a most vég­zett kísérletnek az űrhajózás további jövőjére. Szerdán lesz Gheorghiu­ Dej elvtársnak, a Román _­ Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Román Népköztársaság Államtanácsa elnökének temetése. Szovjet részről már döntöttek a temetésen részt vevő szov­jet küldöttség összetételéről. Eszerint a küldöttséget A riasz­tasz Mikojan vezeti. Franciaországban ma ismét kinyílnak a szavazóhelyi­­­­ségek azokban a választókerületekben, ahol a múlt vasárnapi választásokon a jelöltek nem kapták meg a többséget. Ma a megválasztáshoz elegendő az egyszerű több­ség is. Sokhelyütt a kommunisták és szocialisták egység­frontot alkotnak. Két-h­ármsves szovjet e öny Gromiko hazaérkezett Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter angliai hivatalos látogatásáról szombaton vis­­­szaérkezett Moszkvába. A négynapos szovjet—brit tárgyalások egyetlen biztató eredménye: a tárgyalások foly­tatódni fogna­k — így vonják meg Londonban Gromiko szov­jet külügyminiszter látogatásá­nak első mérlegét. TARTALOMBÓL AZ IDŐ MEGCÁFOLTA (3. oldal) SOMOGYBÓL INDULT EL...! (4. oldal) ÜNNEPRE KÉSZÜL A FALUS (5. oldal) HŐSÖKKEL VAGY HŐSÖK NÉLKÜL? (7. oldal) KÖSZÖNTJÜK ILLÉS BÉLÁT] (8. oldal) GYERMEKEKNEK (9. oldal) NEMCSAK A MÉHÉSZEKET ! ÉRDEKLI (10. oldal) KEZDŐDNEK A CAMPING-­­ ÉPÍTKEZÉSEK (12 oldal) rakétatechnika tervszerű fej­lesztő tevékenységének, amely a jelek szerint állandó két­­(Folytatás a 2. oldalon) Dunai hajrá Tavaly március elején még nem érkezett szovjet vasérc vízi úton Dunaújvárosba, az időjárás ugyanis igen mértékben akadályozta a nagy du­nai hajózást. Az idén a hava­zások és a fagyos éjszakák el­lenére már folyamatos volt a szovjet szállítás a Dunán. Az aldunai Rém­ kikötőjéből egymás után indultak el fölfelé a szovjet uszálykonvojok ér­tékes szállítmányukkal. Az idén március 4-én már a szá­zadik szovjet uszályból kezd­ték meg a kirakást Dunaújvá­ros kikötőjében. Ebben az időpontban 87 000 tonna nélkülözhetetlen szovjet vasérc került a dunaújvárosi nagy kombinátba, és a szállítás mind erőteljesebb ütemben fo­lyik. Véget ért a tanácskozás Szombaton 9 órakor az EpI- Ha így tekintünk végig az tők Szakszervezetének székhá­­ember részvételével végrehaj­­tában Nagy Dezső vájárnak, a Szocialista Munka Hősének el­nökletével folytatta munkáját a szocialista brigádvezetők or­szágos értekezlete. A jelenle­vők egy perces néma felállás­sal adóztak a pénteken elhunyt Gheorghe Gheorghiu-De­, Román Munkáspárt Központi­­ Bizottsága első titkára, a Ro­mán Népköztársaság Államta­nácsa elnöke, a munkásmozga­lom régi harcosa emlékének. Ezután Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Tegnap felszólalt Tóth Jó­zsef, a Marcali Gépállomás if­júsági traktoros szocialista bri­gádjának vezetője is. A szo­cialista brigádmozgalom és az­­ [UNK]Ifjúság a szocializmusért­­mozgalom kapcsolatáról szólt. Annak révén — mondotta —, hogy a brigádokban a fiatalok együtt dolgoznak az idősebbek­kel, az ifjúságra jellemző lendületüket az öregek is átveszik, így tehát tudva vagy nem tudva ők is része­seivé válnak az Ifjúság a szo­cializmusért mozgalomnak — mondotta, majd javasolta, hogy a traktoros munkában vezessék be a kettős műszakot. Bár százhetvenen jelentkez­tek még hozzászólásra, a ta­­­nácskozás részvevői úgy hatá­roztak, hogy lezárják a vitát.­­ A vitában elhangzott felszóla­­­lásokra Brutyó János, a SZOT­ főtitkára adott választ. Ezután az értekezlet egyhan­­­gúlag elfogadta az előterjesztett­­ felhívástervezetet, majd a ta­­­nácskozás Somogyi Miklós­­­­nak, az MSZMP Politikai Bi­­­­zottsága tagjának, a SZOT el­­­nökének zárszavával ért véget.­­ (MTI)­ Megérkeztek az idei első szovjet uszályok Dunaújvárosba. Az uszályokból vasúti kocsikba kerül az érc. •• Ünnepségek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 46. évfordulóján • Ma délelőtt emlékezik meg Kaposvár a Tanácsköztársa­ • ság kikiáltásának 46. évfordulójáról. Koszorúzási ünnepségek­­ lesznek délelőtt fél tízkor a Latinka Sándor utcai, a Kossuth • téri emléktáblánál és a Nádasdi erdőben. Tíz órakor a­ városi tanács nagytermében Somogyi József elvtárs, a vá­­­­rosi pártbizottság első titkára mond beszédet a díszünnepsé­­­gen. Ezután az úttörők virágcsokorral felköszöntik a város­ veteránjait, majd irodalmi műsorral emlékeznek meg az év­ 5 fordulóról. A város nagyobb üzemei, intézményei pártnapon emlé­­­keznek meg a Magyar Tanácsköztársaságról. *. Világtörténelmi tett A­kkordban a négy események hírét nem röpítet­ték világgá rádióállomások, a falura sem ke­rült mindennap nyomtatott újság. Mégis vil­lámgyorsan elterjedt a nagy hír: Kikiáltották! Így publi­kálták másnap az eseményt Balmazújvárosban, így ér­tesült róla a fiatal pályamunk­ás is a Földművelő Egy­letben. Kikiáltották a proletárdiktatúrát! — visszhang­zott a hír Somogyban és Zalában, Tatabányán és Sza­bolcs—Szatmárban. Ilyen még nem volt. »­Magyarország e tavaszon a vi­lág homlokán tombolt« — írta találóan Hidas Antal. Egy kis nép világtörténelmi tettet hajtott végre: ezer eszten­dő után megpróbált a maga ura lenni. Alig több mint egy esztendő múltán az orosz példa követésre talált: Magyarország igazolta, hogy ami a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom napjaiban Pérterváron és Moszkvában elindult, az nemzetközi érvényű, nem egyetlen népnek, hanem a földkerekség valamennyi népének mutat utat. „A szovjethatalom igazát szavakkal bizonyítani nem le­het — mondta Lenin —, egyedül Oroszország példája nem volt érthető az egész világ munkásságának. Tudták, hogy Oroszországban szovjet van — mindnyájan a szov­jet mellett vannak, de megijedtek a véres harc borzal­maitól. Magyarország példája döntő lesz a proletártöme­­gek számára, mert azt bizonyítja, hogy nehéz pillanatok­ban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kor­mányozni az országot.­ A hatalom viszonylag békés úton történő megraga­dásának lehetősége — ez volt és maradt a magyar 1919. március 21 legmaradandóbb jelentősége a szocialista tár­sadalomért vívott nemzetközi küzdelemben. Az előzmények ismertek. A világháborúban győztes antant-hatalmak imperialista étvágya nem ismert határt, a legyőzött Magyarország egész területének felosztására törekedtek. Károlyi Mihály miniszterelnök előző nap kapta meg Vyxtől, a francia hadsereg képviselőjétől a Szeged, Makó, Debrecen átadását követelő jegyzéket. A követelést nem lehetett teljesíteni, a polgári demokrati­kus kormány lemondott. A szociáldemokraták a kommu­nistákhoz fordultak, akiknek vezetői e napokon a gyűj­tőfogház lakói voltak. Ott jött létre a megegyezés a két munkáspárt egyesüléséről. Az új párt neve Magyarorszá­gi Szocialista Párt lett. Kimondták: a párt a proletariátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat. A pro­­letárság diktatúráját a munkás-, katona- és paraszt­taná­csok gyakorolják. A nép — mint 1848-ban és 1918 őszén — újra forra­dalomtól lett mámoros, új élet pirkadását kö­szöntötte, hitt sorsának jobbrafordulásában. A proletariátus fiai kerültek a gyárak, a közigazgatás, a hadsereg, az iskolák és az intézmények élére, vezetni ta­nultak, tanultak és tanították a demokráciát, a huma­nizmust, a forradalmi szenvedélyt, erélyt, odaadó hűséget, önfeláldozó kitartást, egy eszméért való hitet és lángolást Kevésszer vállalkozott nép ilyen sokra és merészre. Életre­­halálra folyt a küzdelem az ellenségtől ostromolt, gaz­daságilag leromlott, háborútól megtépáz»« országban. Mégis amikor elhangzott a kiáltvány: »Mindenkihez! Ma­gyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat­ — szavait ezrek és tízezrek saját eskü­jükként ismételték. A rövid néhány hét alatt létrehozott tanácshatalom a munkások, katonák és szegényparasztok tömegeire tá­maszkodott, munkájában a szigorú igazságtevésre való törekvés érvényesült. Sok belső és külső körülmény ne­hezítette a proletárdiktatúra céljainak következetes meg­valósítását — ellenforradalmi puccskísérletek és szervez­kedések követték egymást —, de már a március 21 utáni napokban sor került a nagyobb ipari, bánya- és közleke­dési üzemek köztulajdonba vételére, a forradalmi mun­kásellenőrzés és bíráskodás megvalósítására. A nép nem­sokára arra kényszerült, hogy újra fegyvert fogjon, meg­kezdje honvédő háborúját az országra törő, sokszoros túlerőben lévő ellenség visszaverésére. E ebben a hely­zetben az emberi teljesítőképességet sokszor felülmúló erőfeszítések közepette megkezdődött és folyt — az ak­kori jelszó szerint — a »szociális termelés«, a tervszerű igazgatás, az üzemanyagok ésszerű elosztása, a szakmai együttműködés, a tudományos munka, a közellátás, a munkásvédelem megszervezése. Már e rövid idő alatt is érezhetően javult a proletár­ tömegek helyzete, egymást követték a hatékony intézkedések a lakáshelyzet, a köz­­egészségügy és egyéb társadalmi problémák megoldására. Egy sereg rendelkezés falun, is kedvező fogadtatásra ta­lált: emelték a napszámbéreket, a nincsteleneknek ház­helyet, kertet osztottak, bővítették a legelőket. Csupán a legfontosabb: a földosztás maradt rendezetlen. Ez — mint ismeretes — nagy nehézségeket okozott, végső soron gyengítette a munkásosztály és a falu népének az adott helyzetben különösen nélkülözhetetlen harci szövetségét Csak néhány helyen — így Somogyban — történt rá kí­sérlet, hogy a régi, jól fölszerelt nagybirtokokon, a paraszt­ság szövetkezeti gazdálkodást folytasson. Ennek a kísér­letnek jótékony eredménye szinte nyomban meg is mu­tatkozott. A 133 napos proletárha­talom dicső emlékét tragikus bukása után is büszkén őrizték a magyar nép legjobbjai­, a párt, a munkásmozgalom pedig igyekezett levonni a Tanácsköztársaság sikereinek, diadalainak, kudarcainak és bukásának tanulságait A nemrég elhunyt forradalmár író, Barta Lajos idézte e korból egy alig ismert fiatal költő, Szász Menyhért sorait: Az eszme szárnyalva megy az élen. Összetörve minden rabigát, Ifjú testünk véres halmain A Ragyogjon új nap, ébredjen a világ, legjobbak sose adták fel a reményt, hogy az új nap felragyog. Új világ ébredt, a magyar dol­gozó nép e napokban második és végső felsza­badulásának huszadik évfordulójára emlékezik. A dicső­séges Tanácsköztársaság példája eddig is bátorította, lel­kesítette s a jövőben is erősíti majd jobb életért folyta­tott küzdelmünket. V. F.

Next