Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-30 / 101. szám

Szabadság­­fa szertLem kötözik, díszítik szerte az országban a fákat. Májusfá­kat. Ezret és tízezret. Szalagokkal, füzérekkel, virágokkal és ágakkal. Májusi jelekkel: szabadsággal és szerelemmel. Üldözésben, rabságban született. Szabadságfa lett hát az első neve. L’arche de la liberté. Az első májusfát — talán az Angliából menekülő üldözöttek hajója, a May Flower vitte át atomdíszében az Újvilágba. Innét is a hajó neve — má­jusvirág —, s Kossuth Lajos 1852-ben, visszatérve amerikai körútjáról, a plymouth-i kikötőben így beszélt róla: Az önök­­­­abadságiája a May Flower — a miénk a Habsburgok a­­kasztófája, 1790-től aztán az Angliától elszakadt észak-amerikai gyar­matok példájára szerte a világban ültettek szabadságfákat. Nyárfát vagy tölgyet, s növekedésük a szabadság feltörek­vését jelképezte. A szabadság májusi ünnepeit e fák körül rendezték. Az 1848-as forradalmak után Németországban, Svájcban és Itáliában is elterjedt. És nálunk? Az első szabadságfát Pesten 1792-ben állították. Az ak­kori Új­épület börtönudvarán francia hadifoglyok ácsolták, «, m­egyébe kitűzték a zöld ágaikat. Tőlük vette át e szép szo­­. ist a pesti iparosság céhek, mesterlegények. Május elses­­ején, azaz délután gyerekek járták az utcákat, végigdobol­­ák a várost, és énekelték: »Lesz, lesz, majales.« Másnap az­tán a mulatságok! A májusfa tetejére már ajándékokat, pi­pát, kolbászt, kendőt’aggattak, és aki elsőnek felmászott ér­tük, megszerezhette. Igen, de a lehántolt, friss fát szappannal kenték, hogy síkos legyen. Május elsején, Jakab-napkor, az úgynevezett »Jakab­os tisztes uraimék«, a városi tisztviselők kötötték meg az évi szerződéseket a hentesekkel, kocsmái­osokkal, kávésokkal. Ilyenkor aztán a mester áldomást fizetett, a céhlegények ihat­tak. Innét is a mondás: »Nagy céhcó volt!« Vagyis a céh fi­zetett: die Zöch zahlt. A nóta meg zengett: »Ma van Jakab­­nap, Ma iszik a pap, de a szegény mesterlegény Csak amikor kap.« Hát a szerelem? Sokágú a májusfa, vagy ahogy egyes vidékeken mond­ják: hajnalfa, zöldág, májfa. A szerelemnek is van rajta ága. A legények állították kedvesük háza elé. Egy 25 évvel ezelőtti tanulmányban — Szendrey Zsigmond írta — meg­tudhatjuk: hol, hogyan. A magyar vidék a francia szabadságiakkal egy időben zöld ágakat vagy nyárfát vagy jegenyenyárt (csak fehér fát!) állított május elsején. Voltak községek, ahol csak egy közös fát állítottak a legények, s arra a sok ajándékot. Van község ahol csak a falu szépe k­ap májusfát. Ha a legények nem tud­tak megegyezni, ki a falu szépe, összeverekedtek, de előfor­dult az is, hogy megegyeztek, és — két fát állítottak. A fát, például Pest megyében, a fiúk a lánytól kérik — ő díszíti, s ezzel is kimutatja, mennyire kedveli a legényt —, de másutt szerzik. Nógrádon az a fő, hogy szerzemény legyen. Van, ahol a lányok kendőit kötik a fa tetejére, és a legények célba lövöldözik az ágakat, s közben kiáltják kedvesük ne­vét, kinek a kendőjét akarják levenni. A Mátra vidékén az elutasított kérő is állít májusfát a lány ablaka elé. De bos­­­szúból: száraz karót vagy meszelőnyelet. Jászon a lány csak akkor hagyja ablaka alatt nappal is a fát, ha elfogadja le­gény ajánlkozását. Rákospalotán — régen — ahány lány egy háznál, annyi fát állítottak nékik a fiúk. * » * Kötözik, díszítik szerte az országban a fákat. Ezret, tíz­ezret. Színes szalaggal, csokorral, virággal, örömmel, sze­relemmel. Kőbányai György M'S­ZMP MTÖVFl ü'mT­SÁVA fejS­Á­MCéVE* TANÁCS LAPJA J/MasZa&cLa, sébciioclá&ás, taűátyoM ÜDÜLÉSI ELŐKÉSZÜLETEK A BALATON DÉLI PARTJÁN A nyári Balaton szórakozási lehetőségeit mind gazdagab­ban egészítik ki azok a szolgál­tatások, amelyeket egyes szer­vek, vállalatok az üdülőknek nyújtanak. A strandolók, a vízparti táborozók közül ma már sokan és szívesen vesz­nek bérbe hosszabb-rövidebb időre sátrat, csónakot, labdát, nyugágyat, gumimatracot, tás­karádiót, s hamar népszerűvé vált a lovas- és vitorlásiskola Siófoktól Fonyódig . Mire számíthatunk az idei nyáron? — Sándor Józseftől, érdeklődtünk a Belkeres­kedelmi Kölcsönző Vállalat i­gazga­tóhelyettesétől. — Kölcsönzőtelepeink föl­frissített raktárakkal várják a fürdőzőket — hangzott a vá­lasz. — A szokásos és kedvelt fölszerelési tárgyak sorát — kísérletképpen — tollaslabdá­val bővítjük. Egyelőre öt na­gyobb fürdőhelyen lesz bérel­hető ez a szórakoztató sport­fölszerelés, s ha megnyeri a kö­zönség tetszését, a kisebb köl­­csönzőhelyeken is forgalomba hozzuk. Hatszáz kerékpár, négyszáz evezős csónak és ötven vitor­lás van járműállományunk­ban, az utóbbiak Siófok, Föld­vár, Lelle, Boglár és Fonyód fürdőtelepein lesznek bérelhe­tők. A vitorlás-iskolát az idén is megnyitjuk Siófokon és Földváron; a húszórányi elmé­leti és gyakorlati képzést ma­gában foglaló tanfolyam díja 170 forint lesz. Ez az összeg a vitorlázáshoz szükséges vízi jártassági vizsga letételének költségét is magában foglalja Szolgáltatásainkat sétavitor­lázással bővítjük, viszont »le­írjuk« kölcsönzési listánkról a vízikerékipart: ezek tönkre­mentek, a használatban — tar­tósság tekintetében — nem váltak be. Lovaglás és vízisí A siófoki lovasiskola a múlt nyáron nagy népszerűségnek örvendett — főleg a külföldiek körében­ —, s az érdeklődő le­velekből ítélve az idén sem lesz hiány oktatásra jelentke­zőkben. — Úgy, ahogy tavaly, az idén is tizenkét lóval állunk a lo­vaglás iránt érdeklődők ren­delkezésére Siófokon — mond­ja Kopecsni Vince, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója. — A nyeregbe szállástól a díj­ugratásig elsajátíthatják a je­lentkezők a lovaglás alapele­meit, s a szabadtéri lovardá­ban eltöltött öt-hat óra után a tanulók már terepre is kime­részkedhetnek. A kezdő lova­sok várható nemzetközi mező­nyére tekintettel ismét Orbán Nándor idomárra bízzuk siófo­ki iskolánk vezetését, aki öt nyelven beszél. Lesz-e végre vízisí? — érdek­lődtünk illetékes helyen, s a válasz nemleges volt.­ Ehhez egyelőre sem motorcsónak, sem sítalp nem áll rendelke­zésre, noha tájékozódó érdek­lődés és árajánlatkérés tör­tént ez ügyben. A célnak meg­felelő, nagy kezdőseb­ességű Johnson-motor és alumínium csónaktest szállítására London­ból, cédrusfából készült sítal­pak szállítására Milánóból ér­kezett ajánlat. Elsősorban pénzügyi meggondolások kés­leltetik a rendelések feladását; az előkalkulációk szerint egy­órányi vízilsízésben a motor­csónak és a sítalp bérleti díja 200 forint körül lenne. Mérték­tartó vélemény szerint a kö­vetkező nyár lehet a balatoni vízisízés nyitányának ideje: 18 + 1 akadály A jelek szerint bemutatko­zik a tó partján a golfozás ki­csinyített változata, a mini­golf. A déli oldalon Siófokon és Földváron terveznek ilyen pályát építeni. A nálunk még ismeretlen — a beavatottak szerint érdekes, szórakoztató — játékot kétezer négyzetméter­nyi, megfelelően kialakított területen lehet űzni, s lényege az, hogy a golfütővel a kis tö­mör gumilabdát 18, akadályok­kal nehezített pályaszakaszon kell az e célra kiképzett lyuk­ba ütni. A pálya akadályai előtt azonban — mint a terve­ket készítő BUVÁTI mérnökei mondják — azokat az akadá­lyokat is le kell győzni, lyek a tervek elkészítését me­és kivitelezését hátráltatják. Ötletben, készülődésben te­hát nincs hiány a Balaton men­tén. Jó lenne, ha az időjárás is elősegítené az üdülési idény si­kerét B. T. A KÖR SZÉLÉN * ♦ A KOCSI ZSÚFOLT VOLT, a cigarettafüst áttetszővé tet­te a levegőt. Néhányan a me­gyei lapot olvasgatták, a többség beszélgetett. A piaci árakat, a tsz-ek zárszámadási eredményeit vitatták meg hangosan az utasok. A kedé­lyes hangzsivajban beledör­­gött egy »borízű« férfihang. — Na, hogy vagytok, me­nyecskék?! Ti ismerősök vagy­tok! — mondta, s végignézett a kocsi utasain. Bizonyára többen ismerték, mert vidáman, ismerősként üdvözölték. — Jó napot! — szóltak egy­szerre többen is. — Hát mer­re indult már megint? Hova vette az útirányt? És a nagy hangok így kezd­te dicsekvő beszédét: — A piacon voltam. Há­rom hízót adtam el. Itt van a zsebemben 12 600 forint. Megyek Bárdudvarnokba, hogy süldőket vegyek, akarok. Kereskedni kell. Hatot Ez az élet. Minden évben nyolc­tíz hízót adok el. — Hát miből tud ennyi hí­zót kitartani? Sok eleség kell ennyi jószágnak. — Gyertek el, nektek is tudok eladni kukoricát. Tele van még a padlás, góré. Aki­nek van esze, annak van mindene — mondta, s körül­nézett, hogy hallotta-e min­denki a kocsiban, akart a maga csinálta Fürödni dicső­ségben. — Hát hol dolgozik maga, hogy így ráér utazgatni meg hízókkal foglalkozni? — kér­dezte egy gyenge, bátortalan női hang. — Én, angyalom, a .. .-i építőipari ktsz brigád vezető­­je vagyok. Nagyon ügyes em­ber vagyok ám! Rám bízhat­nák akár egy tízemeletes ház építését is. Jól irányítom a munkálatokat, értem az em­berek nyelvét, ezért szeret­nek a ktsz-ben. Tudod, olyan központi ember vagyok« — De hát hol szerzi a sok kukoricát? — kérdi az egyik férfi a kétoldalt ülő utasok közt álló és dicsekvő brigád­vezetőtől. — Nem a tsz-ben, mert én oda nem járok meg a felesé­gem sem. Ügyesnek, rafinált­nak kell lenni ebben a rend­szerben. Nem értitek ti ezt! Ilyen furfangos ész kell eh­hez a bökött homlokára ci­garettát tartó kezével. A FURFANGRA már én is kíváncsi lettem, s kezdtem a különösen figyelni beszédet, az egész úton hangos di­csekvő »építőipari brigádve­zetőt«. — A ... ktsz-ben nagyon jól keresek. Feleségem otthon dolgozgat. Annyi földem van még most is, hogy kétszáz mázsa kukoricám is megte­rem. Nekem is va­n, meg a fele­ségemnek is. Itt is, ott is el­szórva. Belsőségek. A rende­letek is tiltják, hogy az ilye­nekhez hozzányúljanak. 12 600 négyszögöl összesen. Én ezt megtehetem, de ti nem — je­lentette ki, s körüljáratta te­kintetét a mosolygó hallgató­ságon, így vett észre engem is. Csak most. Pedig Kaposvár­tól mellette álltam. Végigné­zett rajtam s így üdvözölt: — Ugye, nem haragszik rám? Beszélhetek tovább az emberekhez? Vagy zavarja hangoskodásom? — Az nem. Miattam beszél­het, de egy kissé furcsákat mondott. Ez a furfang nem illik egy építőipari brigádve­zetőhöz. — Miért? Nem tetszik? Maga talán kommunista? — Nem fontos az, bátyám. De ha kíváncsi rá, az vagyok — mondtam neki. — Na, jó. Akkor magának is mondok valamit. Jól élünk, van mindenünk. A ktsz jól megfizet, havi háromezret keresek. A hízókért évi negy­venezer forintot kapok, nincs semmi gondom. Van időm jól, élni és sokat keresni. Maguk­nak, kommunistáknak nem sok idejük van, mert mindig csak tanítanak és agitálnak. Addig míg maguk a kör kö­zepén állnak, mi gondtalanul és jól élünk. Álljanak csak maguk ott, és beszéljenek to­vább. Igaz, emberek?! — s körülhordozta tekintetét az utasokon. Az emberek nem mosolyog­tak, mindenki rám figyelt. Várták a választ. — Amit elmondott, nagyon igaz. Mi kommunisták való­ban a kör közepén állunk, de min­den időben ott álltunk. Onnan lehet jól látni a kör belsejében és a szélén élő embereket. A kör belsejében élő emberek becsületesen él­nek, dolgoznak. Nem akarják embertársaikat becsapni, a furfangosság sem kenyerük. A furfangos, spekuláló embe­rek a kör szélén álltak min­dig, és most is ott állnak. Mindig csak a maguk hasznát lesik, a másik ember, a zösség nem érdekli őket. Kö­A kör szélén álló embereknek nagyon jól­ kell kapaszkodni, mert az idő gyorsasága, a kör viharos forgása lesodorhatja őket. Hát, kedves bátyám, ezért vigyázzon maga is. Gondolkodjék el azon, amit elmondott, s éljen úgy, és gondolkozzék is, ahogy a mi társadalmunkban illik, különben leesik a forgó mert ke­rékről, s nem tud többet visszakapaszkodni rá. ERŐSEN FIGYELTE sza­vaimat. S az emberek arcát, akik komolyan hallgattak, végül így szólalt meg megle­­­hetősen dadogva, izzadva: — Nem vagyok én ellenség, nem azért beszéltem így. Ne ám, hogy megírjon az újság­ba! Én is tudom ám magam szégyellni — ugye, asszonyok —, szólt a mélyen hallgató, de most már mosolygó embe­rekhez. Som Dezső EZ - AZ A költő éhes, de a sze­relemről dalol. A prózai ember először jóllakik, az után jut eszébe a szere­lem. Nem az iskolának, ha­nem az életnek tanulunk Kivétel — ha nem aka­runk megbukni. Némelyik kritikus sem­mivel sincs megelégedve Kivétel a saját kritikája. * * * Amerikai diákok újfajta vetélkedése: ki tud hos­­­szabb ideig a zuhany alatt állni? A rekordot Mike Williams nyerte. Hatvan órán keresztül állt a zu­hany alatt. « * * Glasgow város vezető­sége szervezett harcot in­dított az iszákosság el­len. Teleragasztották a várost riasztó képekkel, s mindegyiken rajta a szö­veg: »Az ital a legnagyobb ellenségünk!­« gét A legtöbb plakát szöve­ismeretlen tettesek már másnap kiegészítet­ték, méghozzá ily módon: »Szeresd ellenségedet, mint felebarátodat.« * * * Burt Lancaster, az is­mert amerikai filmszínész új szerepre készül: egy szélhámost alakít. Egy ismerőse megkér­dezte tőle, nehéz-e bele­élnie magát az új sze­repbe. — Nem! Egy csöppet sem. Csak körülnézek az ismerőseim között, máris tudom, milyen egy­­ igazi szélhámos. * * * — Mondd, Éva, nagyon izgatott voltam az esküvő alatt? — Eleinte nagyon ... Amikor a vőlegényed ki­mondta az igent, nyom­ban magadhoz tértél. Biztosan le akar szokni... A Le Figaro című pári­zsi lapban jelent meg az alábbi hirdetés: »Biztosan le akarok szokni a do­hányzásról. Keresek állást benzinkútnál vagy olyan munkahelyen, ahol robba­nóanyagokkal kell dolgoz­ni«. * * * Szakember James Handyt adócsalás­sal vádolták, mert adó­bevallásában azt állította, hogy három év óta nem volt semmi jövedelme, ho­lott a kérdéses időszakban 109 000 dollárt zsebelt be. Foglalkozása: pénzügyi tanácsos... » • * Pierre Brison, a francia határrendőrség helyettes főnöke egy kémbotrány kapcsán így nyilatkozott az újságíróknak: — A kémek és a csem­pészek útlevele mindig rend­ben van. —111 | | | 9BBMg9 I • » • • •SOfiOfr Somogyi Néplap­ ­ 2. MSZMP Somogy Sizottsága és a Sornyi*­ mpsvpr me?" .•» Tanács lapja. Főszerkesztő: WTRTB LAJOS. Szerkesztőség? Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megye: Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka 9. <l­­ Telefon 15-1. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrz­ük­ meg, és nem adnak vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatalosnál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor ütem L

Next