Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-18 / 220. szám

Somogyi Hip lap MSZMP M?r,vEI SZTOTTSä^A ES^sT METGY.E­ TANACS LAPJA Még mindig sláger BELÁTOM, UNALMAS DOLOG ismételgetni egy szinte polgárjogot nyert ma­gatartás, szokás kritikáját. Unalmas, mert eddigi fejte­getéseink, bírálataink sem vezettek eredményre, jóllehet közvéleményt tükröző állás­­foglalásaink igazságát senki sem vitatta. Mi az a sláger napjainkban — persze több is van ilyen —, amelyről úton, útfélen beszélünk, de kiirtá­sához nincs elég erőnk? Igen a borravaló. És nem csak úgy általában a borrava­ló. Tehetetlenségünk a borra­valózás új módszereit terme­li. Most már merészen meg­kockáztathatjuk azt a megál­l ket üveg borocska ára­mia­lapítást, hogy a borravalózás egy-két helyen már a társa­dalmi veszélyesség határát súrolja. Szabad hát nem be­szélni róla??? Személyes tapasztalatot mondok el, mely először fel­dühített, aztán ébresztett bennem.gondolatokat Nemrég egy külföldi dele­gációt kísértem, ismerkedtek hazánkkal, a fővárossal. S dig »leesik« a pincéreknek, ez csak természetes. Mi udva­riasak vagyunk, a világért sem terhelnénk ezzel a hiva­talos kísérő zsebét... EZ VOLT AZ ELSŐ, meg­lepő tapasztalat. Mégis megrö­könyödtem azon, hogy gyakori folytatása következett. Egy másik étteremben vita kere­kedett abból, hogy miből mennyit fogyasztottak a kül­földiek. Elszánt, könyörtelen ahol megfordultunk mert vita. A pincér azonban kép-ez is hozzátartozik a látog­a­­tésén volt bebizonyítani pél­­dáshoz —, reggeliztünk, e pé­­l­dául, hogy a gépkocsivezető dettünk, vacsoráztunk, termé­­pálinkát ivott a limonád éspé­szetesen különböző éttermek­ben. Mondanom sem kellene talán, hogy a tapasztalatcsere­­­ óh­ség­­ meghatározottak. Néhány fizetőpincérünk szem­telensége azonban korlátlan. Egyik helyen »csupán« annyit vettem észre, hogy a hivata­los számlán egy üveg borral többet számoltak. va, tudatlanságomat Mosolyog­elnéző bocsánatkérések közepette így szólt a pincér: — Uraságod, úgy látszik most csinálja ezt először. Ná­lunk nem egy hivatalos de­legáció jár, kérem. Mi tud­juk, hogy mi a szokás.. . Egy­házból, s hogy két borosüve­get hirtelen elrejtettünk az asztalról, nehogy fizetni kell­jen érte. A főúr irtózatosan kifakadt: — Voltaképpen nem érde­kel, hogy mit fogyasztottak. Engem csak az bánt, hogy mi­ránk nem gondolt az úr ... — Igaz, csak öt forintot adtam, saját zsebből — mondtam félszegen —, de mit várna még? Ez hivatalos kül­döttség, kérem, elszámolási kötelezettséggel... — Éppen azért. Mondja csak, ki kéri számon magától, hogy két vagy négy üveg bort ittak? A számla ott­ van, senki se köthet bele. Ha ma­ga fizetné, nem szólnék sem­mit. De az állam mindent ki­bír ... Próbáltam hatni rá. — Lehet, hogy ezt mások megcsinálták, mi hivatásunk­nál fogva is küzdünk ellene. — Ne magyarázzon nekem, ne próbáljon arról lelkizni, hogy mit tehet és mit nem. Megvan a véleményem gukról, ennyi az egész ...ma­S HOGY AZ MINDENT KIBÍR ... ÁLLAM látom a borravalózás Ebben újabb formájának társadalmi veszé­lyességét. Nevezzem hamisí­tásnak, csalásnak, a gazdago­­dási vágy hivatalos álcázásá­nak? Azt hiszem, mindegy. Valahogy azonban küzdeni kellene ellene. Miért nem fizetünk borra­valót a kereskedőnek, aki udvariasan kiszolgál; a moz­donyvezetőnek, aki hallatla­nul nagy felelősséget vállal életünkért és biztonságun­kért; a rendőrnek, aki óva int a szabálytalan közlekedéstől; a dadának, aki a bölcsődében enni, beszélni tanítja kicsi­nyeinket? Csak azért nem, mert kötelességüket teljesítik, s cserébe egy »köszönöm« többet ér tíz forintnál. Miért van az, hogy egyes szakmák­ban eltűrjük ezt a felfogá­sunkkal merőben ellentétes szokást, miért hagyjuk, hogy egyre jobban elburjánozzék? Lehet rendeleteket, határoza­tokat gyártani a borravalózás megszüntetésére, de aligha ve­zet eredményre. Gyakran be­szélünk róla, ezért sláger, de úgy tetszik, a szokás maga korántsem olyan, mint a slá­ger, amely észrevétlen eltű­nik, kimegy a divatból. FÉLEK, KEMÉNY DIÓ a borravalót elfogadók tudati változását sürgetni. Haszno­sabb és célravezetőbb azokét, akik adják, akik most még önmaguk termékenyítik meg a borravalózás talaját... Jávori Béla Segíteni egymáson Balatonszárszón történt meg a következő eset. Szeptember elején még sok szalma volt összehúzatlan a termelőszövet­­kezetben. A siófoki járás veze­tői akkor azt kérdezték, miért nem kérik kölcsön a bálázót a szomszédos gazdaságoktól, ott már végeztek ezzel a munká­val, Szárszón viszont volna mit tenni a gépnek. — Mert nem adják oda — válaszoltak a szövetkezet veze­tői. — Kérték? — Nem kértük. De úgysem adnák oda. Ez csupán egy eset a sok kö­zül. Megyéink közös gazdasá­gaiban nincs meg minden munkagép. A siófoki járásban például viszonylag kevés a si­lókombájn, a bálázó meg műtrágyaszóró. Ezeket a gépe­­­ket csak az év egy bizonyos szakában használják a szövet­kezetek, de akkor nagy szük­ség van rájuk. S mivel kevés van belőlük, nagyon jó volna —­ amikor már nincs szükség a gépre —, ha segítene egyik gazdaság a másikon. Jobb szer­vezéssel, egymás munkájának jobb ismeretében megvalósít­hatnák, hogy minden gazdaság tudja, mikor számíthat a szom­széd segítségére, mikor kell vi­szonoznia az elfogadott segít­séget. Ennek az együttműkö­désnek végső soron a közös gazdaságok látnák hasznát, mint ahogy már hasznát lát­ják ott, ahol megvalósították. Nem kíván különösebb anyagi befektetést, csak egy kicsit több rugalmasságot, egymás munkájának jobb ismeretét. Eredménye a gépek jobb ki­használása, takarékosabb gaz­dálkodás lesz. Mert senki szá­mára sem lehet közömbös, hogy idejében lekerül-e a szal­ma a tarlóról, és nem késlel­teti-e a vetést a kiszóratlan műtrágya. K. I. HA­MAR FÖLÉPÍTETTÉK, ÓVJÁK IS MEG! Az utóbbi hetekben két­szer is elöntötte a Dráva vize a földművesszövetkezet zákánytelepi műkőüzemét. Augusztus elején, az első árvízkor átszakadt az üzem mögötti gát, de rendbetéte­léről — hiába kérték több­ször is az üzem vezetői a vízügyi hatóságokat — az­óta sem gondoskodtak. Néhány napja ismét meg­áradt a Dráva. Pár óra alatt a műkőüzem újból vízben állott. Az épületek falait több mint másfél mé­ter magasságban mosta víz, s elöntötte a cement­a raktárt és az udvarban tá­rolt kész-, illetve félig kész árukat is.­­ Az üzem árterületen épült, akkor hiába tiltakoz­tunk, hogy magukra vesse­nek, ha a gyakori árvíz esetleg súlyos károkat okoz — mondják a vízügyi szak­emberek. Nem tudjuk, ki adta ki az építkezési engedélyt, de szerintünk most már meddő dolog azon vitatkozni, kit terhel érte a felelősség. Fontosabb feladat az, hogy ha már fölépítették az üze­met, gondoskodjanak meg­óvásáról! Több tízezer forint érté­kű anyag és készáru ebben a műkőüzemben, van gát megemelése, helyreállí­­­tása, illetve az alig tízmé­teres szakadás betöltése né­hány napi munkával, pár ezer forint költséggel meg­oldható. Miért nem csinálják hát meg, s miért teszik ki ál­landó árvízveszélynek, szeszélyes Dráva kénye-ked­ a vének a zákánytelepi műkő­üzemet?! Sz. L. . Az­ önkiszolgáló üz­letek egyik előnye, hogy nem kell a vevőb­e.,, hosszú percekig várakozniuk, míg sorra kerülnek, egysze­rűen leveszik a polcról a kí­vánt árut, aztán indulhatnak a pénztárhoz. Gyors, éssze­rű ez a módszer, de nem az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Széchenyi téri, 301- es üzletében. Hiába áll két pénztárgép a bejáratnál, csak a legritkább esetben használják mindkettőt, ak­kor is a hosszú sor végén ál­ló vásárlók zsörtölődésére, csípős­ megjegyzéseire. Ért­hető a bosszankodásuk, hi­szen ami időt a polcok mel­let nyertek, azt háromszoro­san elveszítik a pénztárnál. Vajon az egyik csak dísznek van pénztárgép a 301-es boltban? * * *© Ismerősöm kispárna­­angint akart venni az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Latinka téri lakás­textilüzletében, az eladó azonban sajnálkozva közölte, hogy azzal nem szolgálhat, régóta nem kaptak már egyetlen darabot sem. Vi­szont ajánlani tudja méter­ben az anyagot, az van bő­ven. Kérdésünk: Varrógépet is mellékelnek az anyag mellé, hogy otthon mindenki nyugodtan megvarrhassa magának a kispárnaangint? Nem lenne okosabb készen is árusítani? * * *O Egy városrész lakói kollektíván bosszan­kodnak. A MÁVAUT 8-as helyi járata túlzsúfolt, reg­gelenként a munkába igyek­vő embereknek úgy kell föl­­préselniük magukat az autóbuszra. A tavasszal nem volt ennyi gond az utazással, hiszen egy vidéki autóbusz segített a reggeli csúcsforga­lomban: a Szegfű utcától kezdve fölvette az utasokat. A városrész lakói most epekedve várják reggelen­ként, hogy mikor tűnik fel ismét a pótbusz, hiszen az esős idő beálltával mind több lesz az utas, és egyre nehezebbé válik az utazás. És még a 8-ason sem kelle­mes féllábon állva utazni .. . Folesz — Bosszant... Biztosítás Utólag nem lehet biztosításit kötni? Égből pottt­ant szerencse Huszonötezer forintot nyert Koósz György, a Dél-magyar­­országi Fűrészek barcsi telepé­nek üzemrendésze a VI. Béke­kölcsön sorsolásán. Az OTP megyei fiókjának tájékoztatása szerint Koószék nyerték a leg­nagyobb összeget a megyében. A családfő üzemrendész és párttitkár, az asszony admi­nisztrátor a fríztéri irodában. A férj a húzás utáni este elő­vette a kötvényeket és az új­ságokat. — Ne nézd meg, úgyse nyer­tünk! — legyintett az asszony. A párttitkár nem hallgatott a feleségére, végigböngészte a számoszlopokat a Somogyi Néplapban. A VI. Békeköl­csönt nézte, amikor rábukkant a 62135-ösi számra. Földbe gyökerezett a lába, amikor nyeremény összegét megnézte.­­ Ez nem lehet igaz, gondolta magában. Ellenőrizte a szá­mot a Népszavában. Ugyanazt olvasta abban is. Még akkor sem hitte el, hogy ennyi pénz üti a markukat. Csak akkor, amikor a hivatalos nyeremény­­jegyzéken is ellenőrizte. — Nyertek már? — kérdez­tem meg Koósz Györgynétől. — Még ötven forintot sem... — S a totón vagy a lottón? — Ott sem ... Másfél évig lottóztam ugyanazokkal a szá­mokkal. Elkerült a szerencse. Mérgemben abbahagytam a lottózást. Inkább sörre költöm a szelvények árát, füstölögtem. Hát két hét múlva kihúzták mind az öt számomat... — Akkor most pótolt vala­mit a kötvényük. — Igen — nevet Koószné. — Mire költik a pénzt? — Betesszük a takarékba. Teszünk hozzá, s majd össze­jön egy ház ára — így az as­­­szony. — Most költöztünk üzemi szolgálati lakásba, de az sok pénzünk elment. Van két har­madik osztályos lányunk, gon­doltuk, felruházk­odunk — mondta a férj. Az Országos Takarékpénztár barcsi fiókja szerdán kifizette Koósz Györgynek a huszonöt­­ezer forintos nyereményt. L. G. , JH ad­zu­­ j­ú­­ uú) Délelőtti sétán a talbi bölcsődénk. Húsz ország fiataljai A TESCO Nemzetközi Tu­dományos Együttműködési Iroda ez évben 20 országból fogadott fiatalokat, s gondos­kodott magyarországi képzé­sükről. Hazánk 300 szakmában rendelkezik különböző szintű oktatóintézménnyel, kitűnő oktatógárdával. Az utóbbi években Magyarországon több száz külföldi diák szer­zett szakképesítést, illetve folytatott továbbképző tanfo­lyamot. A mostani tanévre érkezettek között nagy szám­ban vannak kubaiak, ghánai­­ak, guineaiak, algériaiak, je­meniek, és tanulnak itt az Egyesült Arab Köztársaságból érkezett fiatalok is. Jöttek ta­nulni Magyarországra olyan távoli területekről is, mint Délnyugat-Afrika, Macambi­que, Kamerun, vagy az ame­rikai Costa rica. f A RENDŐR írta: J. Zsigur Majdnem kétszer olyan magas és széles vállú, mint én. Akár tél van, akár nyár, fagy vagy hő­ség, ott áll az utcakeresz­teződésnél, figyeli a forgal­mat és az embereket, segít nekik, ha kell, elmagya­rázza az utat, a közlekedé­si szabályokat, de néha meg is bünteti őket. Különösen csodálom őt télen;­ olyan hidegben irá­nyítja az utcai forgalmat, amikor én a meleg szobá­ban is félek az ablakon kívüli hőmérőre pillantani. Egy decemberi éjszakán, amikor — mint rendesen — ott állt a posztján, nem bírtam tovább, odamen­tem hozzá, és kiöntöttem mindazt, ami a szívemen feküdt. — Ön derék és nemeslel­kű ember. Már régen fi­gyelem önt. Soknak meg­mentette az életét, sokakat megóvott a ballépéstől... A rendőr valahogyan furcsán nézett ráám, azután barátságosan vállon vere­getett, és így szólt: — Polgártárs, ha már felöntött a garatra, men­jen csak szépen haza. Fordította: P. L. Az angolok megállapí­tották, hogy a közlekedés első gépkocsi­áldozata Bridget Briscol croydoni asszony volt. Hatvankilenc évvel ezelőtt, augusztus 17-én gázolta el egy autó, amely — min­t az akkori újságok írták — óránként hat kilométeres eszeveszett sebességgel száguldott. * * * A szerelmi vallomás leg­újabb módja: Egy húszéves, torzon­­borz, párizsi költő vado­natúj gépkocsiját megállí­totta szívszerelmének ab­laka alatt, felgyújtotta az autót, vad táncot lejtett körülötte, s közben Dante Pokol című költeményének néhány sorát ismételgette fennhangon. * * * Bob hope, a világszerte ismert amerikai komikus mondotta: — A nős emberek hos­­­szabb ideig élnek, mint nőtlenek. Ez a megérde­­­melt büntetésük. * * * Jelen pillanatban a leg­keresettebb árucikk az Egyesült Államokban a fürdővíz. Nem akármilyen fürdő­vizet vásárol Amerika né­pe, hanem palackozott fürdővizet, amelyben elő­zőleg Doris Day, Anita Ekberg, Kim Novak, Ca­­roll Baker és Marion Brando fürdött. Egy palack ilyen víz ára kerek egy dollár, al­éi S­OÜOK Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra­­ 2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next