Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
Somogyi Héplap 11 MSZMP Mrfívei BizoTTSÁG A MEGYEI TANÁCS LAPJA Életre szóló szerelem... Rajkinak sikere Budapesten Mi a titka Arkagyijkin népszerűségének? Erre Raja kérdésre kerestük a választ négy évvel ezelőtt, amikor a szovjet vendégművész napok alatt az ország kedvence lett Ezt kérdezzük most is, amikor együttesével, a Leningrádi Miniatűr Színház társulatával újra eljött Budapestre. Jobban ismerjük és jobban is értjük már művészetének céljait és eszközeit. Ezért talán a fasz is pontosabb. Rajkin vasikerének okaira derít fényt minden szó és minden mozdulat, amely vendégeink produkcióját megkülönbözteti hagyományos politikai kabaré a magyar változatától. Rajkin mindenekelőtt színész. Már gyerekkorában a szeren formálás, az emberábrázolás lehetőségei izgatták. Igyekezett ellesni a környezetében megfigyelhető emberek jellegzetes vonásait, majd sűrítve, karikírozva visszajátszani ezeket a vonásokat. Fellépett diákszínpadokon, műkedvelő együttesekben, később hivatásos színész lett. Ezután találkozott csak a leginkább testére szabott műfajjal, a pódium és a kabaré lehetőségeit egyesítő miniástűr színházzal. A találkozásból életre szóló szerelem született. Rajkin a színész mozgásával, gesztusaival, hangutánzó tehetségével szinte újjáteremtette a műfajt, amelynek a Szovjetunióban ma leginkább az ő neve ad rangot. De ebben az új közegben is a színész dolgozik. Új műsorában eljátssza például egy óvatos fiatalember történetét, aki nem mer házasodni, egyedül marad, és magányos öregségébe csak egykori szerelmesének unokáival való találkozása lop némi kis örömet. Négy rövid jelenet az egész, nincs se párbeszéd, se cselekmény, csupán zenei aláfestés segít a művésznek a lírai hangulatú képekben tetten érni egy félresiklott élet szomorúságát. Néhány mozdulat, arcjáték, hangszín elég ahhoz, hogy elhitessen egy szituációt és egy embert. Hajhin nagy típusteremtő. Maszkkal, fintorral, pantomim kultúrából átvett mozdulatelemekkel és hangalakítással karikíroz. Megeleveníti az öreg professzort, a komisz bürokratát, a papucsként házimunkára fogott férjet, a felelőtlenül rosszhiszemű kispolgárt és a huligánt. Ahány figura, annyi találat. Telitalálat! Megismétli híres fregoli számát, egy jelenetben két szereplőt alakít. Másodpercek alatt bújik át egyik ember »bőréből« a másikba. Nemcsak maszkot és ruhát cserél, hanem megfigyeléseit szereppé formálva, szemvillanásnyi idő alatt képes átlendülni egyik jellemből a másik jellembe. Komédiázó kedve kifogyhatatlan, ám mókázás, a kedves játékosság, a egyéniségének varázsa csak hatásában spontán. Valójában minden, amit a színpadon mond és cselekszik, megszerkesztett, kiszámított. Arkagyij Rajkin tudatos, gondolkodó művész Szeretném ezt legalább egy példával bizonyítani. Négy évvel ezelőtti sikerét leginkább híres magánszámának, a »Valámi van .. .«-nak köszönhette. Új műsorában ezt kiegészítve ismétli meg. A parókás kispolgár szelídebb lett, valamivel tárgyilagosabb, s emiatt kevésbé ellenszenves. Nemcsak arról beszél, amit Münchenben élő bátyja írt meg neki, hanem arról is, amit másik fivére Londonból üzent. Londonban sok minden jó van, látnivalók, autók, frizsiderek. Valami azonban mégis hiányzik. A meghitt otthoni környezet, a haza melegsége. Ezért üzeni a londoni fivér: »Valami itt is van, de nem az igazi...« A jellem és a szemlélet változását Rajkin következetesen végigviszi az egész jeleneten. Színre lépése pillanatától megértőbb a szájnyitásairól, gesztikulálásáról, sunyi agresszivitásáról ismert figura iránt. A parókás kispolgárt ma sem szereti, de ábrázolásában érzékelteti: ő is változhat, okosodhat. A Leningrádi Miniatűr Színház együttese tehetségesen, hatásosan valósítja meg vezetőjének elképzeléseit. Bátran hadakozik művészetének eszközeivel a fejlődést nehezítő fonákságok ellen. Célba veszi a bürokráciát, a műveletlenséget, a gyávák felelőtlenségét, a hatalommal visszaélők kíméletlenségét és ostobaságát. Egyik-másik jelenet hosszadalmasabb és érzelmesebb, mint szeretnénk. Ezek nézése közben sem feledkezünk meg azonban arról, hogy Rajkin és színháza mindig a jó ügyért, a társadalmi fejlődésért, igazságos, emberséges világunkért áll ki a porondra. Dersi Tamás Arkagyij Rajkán, az OSZSZSZK népművésze. Lőtéravatás Niklán Gondterhelt volt az MHS niklai alapszervezetének elnöke, Tóth István, amikor februárban a marcali járás MHL-elnöke ismertette a járási lövészcsapatok feladatait és a tavaszi bajnokság megindítását. — Nincs lőterünk — gondolta az alapszervezet elnöke. — Így hiábavaló a fáradozásunk. Még aznap este összehívta az alapszervezet elnökségének tagjait, ismertette a feladatot. — Javaslom, hogy társadalmi összefogással teret. Ha akarjuk, építsünk lemegvalósítható a terv. A tereplőtér építéséhez kb. 100—150 köbméter földet kell megmozgatnunk. Nem kevés munka ez. És ha figyelembe vesszük, hogy katonák is segítenek bennünket, akkor a többi már csak rajtunk és a tagságon áll. Elkészültek a lőtér tervei. Csaknem hat hónapon át — esténként és vasárnapokon — építették a lőteret, öregek, fiatalok, katonák, MHS- és KISZ-tagok. Október 3-án reggel katonazene jelezte az ünnepség kezdetét. Az MHS-alapszervezet elnöksége a lőtér avatását egybekötötte a járási lövészbajnokság utolsónak megrendezésével.fordulójaA fordulós bajnokság után tömeges lövészet volt, mintegy százötvenen neveztek be, a győztesek értékes jutalmat kaptak. A kora délutáni órákban terített asztal fogadta a vendégeket Bozsek József, az MHS marcali járási elnöke értékelte a lövészcsapatok idei munkáját, a tömeglövészetek végrehajtását. Elmondta, hogy a nyáron a tömeges lövészeteken több mint kétezren ismerkedtek meg e szép sportággal. A lövészcsapatok közül kitűntek a marcali, a sávolyi, a niklai, a böhönyei alapszervezetek együtesei. A jól végzett munka után a legjobbakat oklevéllel jutalmazta a járási elnökség. P. R. A szombat délutáni utasforgalmat hozzá kell számítani a készülődéshez. Ez azt jelenti, hogy jóval a vonat indulása előtt kell az állomásra érkezni — helyfoglalás végett. A várakozást és az utazást is olvasással szoktam hasznosítani. A Film—Színház—Muzsika meg az Élet és Irodalom a csemegém. Talán fáradtabb lehettem a szokottnál, hogy a vonat elindultával letettem irodalmi lapomat, és inkább a tájat figyeltem. Egy-két megálló után kicserélődtek szomszédaim, munkások voltak többnyire. Egy fiatalember ült le velem szemben, tekintete mindjárt az ölemben fekvő »újságra« vetődött. — Szabad az újságot? — Tessék. Izgultam, mert éreztem, hogy csalódott a fiatalember. »Csak ne adná azonnal vissza« — járt a fejemben, ő lapozgatta, aztán elölről, hátulról kezdte, majd öszevissza. Az egyik cikkben a csökkent szellemi képességű gyerekekről szólóban — láttam, beleolvas. Talán egykét mondat után felém nyújtotta. — Ez olyan , nem nekem való — magyarázkodott —•, azt hittem, újság, ez igen magas... — Van benne szép novella is, vers — biztattam. Nem akartam megszedvén ülten visszavenni a lapot. Én éreztem a pírt az arcomon. — Még hamar le is szállok — mondta, és visszaadta. Éreztem, hogy ez csak mentségkeresés, elbújás az olvasás elől. Beszélgetést kezdeményeztem. — Mit vár«* nlvomi? -- Az Újságot. A meg a beszélgetéseket a bíró mezőgazdasági munkákról. — Miért épp azt? — Otthon is ezt beszélik. — Könyvet nem olvas? — Azt nem nagyon. — Hol dolgozik? — Az erdészetnél. Gépen vagyok. Lánctalpassal irtok, tuskót szedek ki, fákat és szántok. Hetente egyszer látja családját, egyszer beszél a feleségével, egyszer mondja azt is, hogy »fiam«. Egy másik fiatalember kispuskát mutogat mellette, örömmel adja közre. »Viszem a fiamnak« — mondja. Az erdő lánctalpas fia — így neveztem el közben magamban a szemben ülő fiatalembert — gombát visz haza. — Tegnap már akartam szedni, de még nem volt. Ma már találtam, nő, óráról órára.Igen gyorsan Le is vette a nylonszatyrát, és megmutatta a négy-öt kisebb-nagyobb vargányát. Ugyanolyan örömmel, mint az a másik a kispuskát. Ez természetes is. Mindketten hazaviszik, és mindketten hetente egyszer... — Mit is olvashatott volna ez az ember az Élet és Irodalomban? Az életet ismeri, már megismerhet az erdőben amit és az újságból. Ismeri az életből, hogy munkáját jól megfizetik, hogy eryédül van, szén az erdő, jó a csend, hogy hetente egyszer él családi életet, hetente egyszer örülhet igazán. Az Élet és Irodalomban nem találta meg se ezt, az ő életét, se mások életét. Apjáét, anyjáét, a faluét, kicsi fiáét. Mélyet szippantok az ablakon hevpédó friss levegőből. Jó erdei illat. — Akác ez — mondta az erdő lánctalpas fia. Horányi Barna • « „Üzenet az Alpokból 66 Osztrák népi együttes látogatása Somogyban (Tudósítónktól.) Október 14-én a Buzsáki Népi Együttes és a MÉSZÖV vendégeként osztrák népi együttes érkezik megyénkbe. A vendégek Ausztria déli részéből, Karintiából, az osztrák Alpok vidékéről hozzák el népük táncait, dalait és muzsikáját. Harmadízben látogat Somogyba a St. Veit-i népi együttes. Látogatásukat a buzsákiak a jövő év májusában viszonozzák. A vendégek somogyi tartózkodásuk idején meglátogatják Buzsákot, megnézik a kaposvári ruhaüzemet és a Megyei Könyvtárat. Három előadást tartanak »Üzenet az Alpokból« címmel. Az első előadás október 15-én lesz Csurgón. Itt az osztrák csoporttal a Csurgói Népi Együttes is szerepel. Az előadás előtt meglátogatják a Csokonai Gimnáziumot és Napsugár Ktsz műhelyeit, ahol a Ausztriának is készülnek ruházati cikkek. Október 16-án Barcson a fűrészüzemet, a lakatosárugyárat és a Vörös Csillag Tsz-t látogatják meg a népi együttes tagjai, majd este a művelődési ház színháztermében a Buzsáki Népi Együttessel közösen adnak műsort. Október 17-én, vasárnap, Buzsák látja vendégül az osztrákokat. Itt szabadtéri színpadon mutatják be műsorukat. Érdekesnek ígérkezik a szüreti felvonulás, amelyen részt vesznek az osztrák kultúrcsoport tagjai is. Hazaindulás előtt a vendégek ellátogatnak Pécsre is. Belgyógyászkongresszus a Hétfőn kezdi meg tanácskozásait Magyar Tudományos Akadémián a III. magyar belgyógyászkongresszus. A kongresszus előadásai egy főtéma, az emésztőszervek megbetegedése köré csoportosulnak. A négynapos kongresszuson összesen 180 előadás hangzik el javarészt külföldi szakemberek részéről. I rippl-rónai-pályázat A S nagy mepyei képzőműészek XIX. őszi tárlatára kétszáztizenöt kép érkezett. A képző- és iparművészeti letorátus nyevtagú zsűrije és a múzeum bíráló bizottsága együttesen értékeli a pályaműveket. Tilos a csók? lap Olvasom a Somogyi NépTarka sorok-rovatában, hogy egy rendőr a Balaton-partom csókolózó párra figyel föl, és melegen érdeklődik tőlük, vajon házastársak-e. Amikor közlik, hogy igen, akkor így szól nekik: »Hát akkor miért nem otthon csókolóznak?« őszintén szólva zavarban vagyok: nem tudom — és bizonyára a Balaton-parton csókolózó párok ezrei sem tudták a nyáron —, hogy hazánk átvette az olasz törvényt, mely szerint nyilvános helyen — park, Balaton-part stb. — tilos a csók, s erre a rend éber őrei szigorúan ügyelnek. Kérem a Somogyi Néplap Szerkesztőségét, hogy a lap hasábjain részletesen ismertessék a rendeletet, hogy az embereket ne érjék váratlan meglepetések a jövőben, ha netán csókolózni szottyan kedvük a Balaton-parton. — po — * * * Tudatlanság Az anya a fiatalemberhez: — ön el akarja venni a lányomat. Miért nem beszélte ezt meg előzőleg velem? — őszintén szólva nem gondoltam, hogy ön is szeret engem. * * » Válasz A kémiatanár az órán a következő kérdést teszi föl az egyik tanulónak: — Mi történik az arannyal, ha kitesszük a levegőre? — Ellopják. Követelmények Egy se fiatal, se szép »ügyfél« a házasságközvetítőhöz: — EgY gazdag, szép és intelligens nőt szeretnék feleségül venni... — S milyen az ön anyagi helyzete? — Munkanélküli vagyok, és egy fillérem sincs. — Őrült lenne az a nő, aki önhöz feleségül menne! — Ez engem egyáltalán nem zavar. * *•» Mi a rosszabb? A színész beszélget a kritikussal: — A színész számára nincs rosszabb annál, amikor a későn érkezők jelenet közben megbontják a csendet. — Ennél csupán az rosszabb — feleli a kritikus —, ha a nézőteret elhagyva töri meg a csendet. SOFi OK Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca fi. \