Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-24 / 303. szám

Somogyi Néplap 1-7. MSZMP MEG­YE I RI700­5 APá E Syft. MEGYE­ TANÁCS LAPJA Dudásztalálkozó Szemlátomást sűrűsödik a cigar­e­tafüst a szűk terem­ben. h­a valaki kinyitja ajtót, úgy szabadul ki ez az szürkeség az udvarra, mint­a ha kéményből ömlene. söbb birkapörkölt illata be­ke­veredik a cigarettafüst ke­sernyés szagával , azonban nem hagy alább.vita Nem is vita ez, inkább szenvedélytől átfűtött beszél­getés. Türelmesen kivárj .­Jí, amíg valaki befejezi a mon­danivalóját, de az is előfor­dul, hogy a gondolatsor kel­lős közepén közbevágnak. Akik körülülik a párthelyiség asztalait, ságvári vala­mennyien juhászok. Találko­zóra jöttek ide a tabi meg a siófoki járás közös gazda­ságaiból. S arról beszélget­nek hogyan lehetne még jö­vedelmezőbbé tenni az állat­­tenyésztésnek ezt az igát. Először Tolnai Gyulát, a Kaposvári Fels­őokú Mező­gazdasági Technikum kutató- és szaktanácsadó csoportjá­nak vezetőjét hallgatják. Ezt mondja: — Téves az a szemlélet, hogy a juh igénytelen állat. Nem igénytelen, csak fény kevéssel is beéri, sze­de ha jó gyapjút várunk akkor megfelelően kell tőle, ta­­karmányozni. Nem az álla­tokban, hanem a szemlélet­ben van a hiba leggyakrab­ban. Sánta, beteg állattól nem lehet sokat várni. Tudják, érzik ezt a juhá­szok is. S ha szólnak, ered­ményük mellett elmondják azt is, mit kellene még ten­niük. Sok helyütt — mond­ják — nem tartják úgy az adatokat, ahogyan kellene. Becsorog az esővíz a homá­­lyokba, egész télen át alig jut más takarmány a juhok­nak a szalmán és a kukori­ca­­záron kívül. — Én olyan állatokat vet­tem át — mondja Szabó Jó­zsef nagycsepelyi juhász —, hogy alig bírták menni hosszul tápláltak, gondozat­lanok voltak. Most már azon­ban érdemes megnézni az állományt, olyan szép. — Nem azért van a ju­hászbot az ember kezébe, hogy mutogassa, hanem azért, hogy utánanyúljon az állat­nak, ha látja, ho«y sántít — vélekedik Szabó György ba­­latonsziszói juhász. S ahogy beszélnek, egy ré­gi szakma ezernyi szépsége bontakozik ki az ember előtt.­­ Levetették már régen a su­bát, de nem dobták el vele együtt a munka szeretetét. Ha kell, gondozók, ha kell, állatorvosok is. Mert aligha ismeri náluk jobban valaki a juhok betegségét. Ha sántít az állat, és begennyesedik a lába, azt mondják rá: ju­hászbetegsége van. Nem az állat tehet róla, hanem a gondozója. Azt hiszem, nincs még az állattenyésztésnek olyan ága, ahol ennyire együtt erezne a gondozó az állattal. Nemcsak szakma a juhászat. Sokkal több annál. Hosszú időn ke­­resztül r«ú«ól fiúra szállt a mesterség. Az utód min­dig megkapta azt a sok tapasz­talatot, amit évtizedeken ke­resztül az apja meg a nagy­apja összegyűjtött. Azok körében valóban A ruha­gyö­keret vert az a szólásmon­­dás, hogy a gazda szeme hiz­lalja a jószágot. Szabó György így vélekedik erről: — Nem lehet azon gondol­kodni az állatok között, hogy kiteszik-e otthon a ruhát, mire hazaérek, másik , vagy­­ megveszik-e a mozijegyet. A juhásznak mindig az állatot kell figyelnie. A régi juhászok szeretik mesterségüket. S ahogy né­zem őket, csaknem mind deresedő hajú ember. így volt ez a ságvári találkozón, s így volt másutt is a me­gyében, ahol összehívták őket. A kérdés elhangzott: hogyan lehetne az utánpót­lást biztosítani? Szántó Ferenc nagyberényi juhász ezt mondja: — Azért hagynak ott ben­nünket a bojtárok, mert mostoha állat a birka. Nem nagyon törődnek vele sok gazdaságban. Azt tartják, ha már van, akkor megél, de jobb volna, ha nem Egy juhász pedig nem lenne, néz­heti ezt el. Inkább hátat for­dít a szakmának. Sokszor elhangzott a talál­kozón, hogy nem is juhász az, aki beteg állatot kísér végig az úton. Viszont hogy egészséges legyen az állo­mány, ahhoz elsősorban meg­felelő körülményeket kell te­remteni. Ez pedig sokszor nem is a pénzen múlik, ha­­nem a gondoskodáson. Hi­szen maguk a juhászok tet­ték föl a kérdést: mi lenne, ha a nagyobb gyakorlattal rendelkező emberek segítené­nek azoknak, akiknek nincs még elég tapasztalatuk? Ar­ról beszéltek, hogy járáson­ként összejönnének egy-egy gazdaságba, s ott segítené­nek, szaktanácsot adnának meg leápolnák az állományt. Szép kezdeményezés. Meg­valósítása biztosan sokat se­gítene az állomány fejleszté­sében. S talán az idősek he­lyére nevelne egy szaktudás­sal rendelkező fiatal juhász­generációt is. Kercza Imre Rajfoglalkozáson a zenéről — Hogyan viselkedik az út­törő hangversenyen? A leghátsó pad­ban jelentke­zik egy kislány. — Fegyelmezetten, mert nem biztos, hogy mi is tud­nánk így játszani. A többiek: — Tiszteletlenség, ha nem ügyelünk... — Nem szabad zavarni többieket a zenehallgatásban.a Dr. Zavilla Norbertné tanár bólint. A mai rajfoglalkozás témája igazodik az esti prog­ramjukhoz, ugyanis az ötödi­kesek ma este hallgatják meg a Liszt Ferenc Állami Zeneis­kola növendékhangversenyét, ahol két osztálytársuk is szere­pel. Kérdezz—felelek módszer­rel megy tovább a beszélgetés: milyen zeneszerző művei sze­repelnek majd a hangverseny műsorán, hogyan gondoltak ezek a halhatatlan zeneszerzők a gyerekekre? Aztán Bartók Béla életére figyelnek a pajtá­sok. — Ki hallott Bartókról? Minden kéz a magasban. — Milyen műveit ismeritek? — Fából faragott királyfi .. — A kékszakállú herceg vá­ra... — A csodálatos mandarin... — A dióbél királyfi — koc­káztatja meg hátul egy cérna­hang. Szó esik Bartók feleségéről, róla is hallottak a gyerekek. Aztán Mozartról beszél a ta­nárnő, epizódokat mond Mo­zart »csodagyerek« korából. Itt belefolynak a beszélgetésbe a pajtások is, hisz a Zenekedvelő gyerekek televízió műso­rában is hallottak erről a ze­neszerzőről. — Miért jó az, ha zeneszer­zőkkel és műveikkel ismerke­dünk? — kérdi a tanárnő. — Ha most megismerjük és megszeretjük ezeket a műve­ket, akkor nem csináljuk majd azt, ha felnövünk, mint felnőtt,­ hogy lekapcsolják sok rádiót, ha komoly zenét ad — a mondja az utolsó padból Bea. — Pedig zene nélkül sokkal szegényebbek lennének az em­berek ... S. M. A MÁV közleménye Az ünnepekre való tekintet­tel a MÁV közli az utazókö­zönséggel, hogy december 24-én és december 31-én a Dombóvár—Gyékényes és Somogyszob—Barcs vonalakon a a személyszállító vonatok for­galmában az egyébként szom­bati közlekedési rend érvényes. Ezeken a napokon mind a vo­natpótló autóbuszjáratok, mind pedig az ezekkel kapcso­latos módosított menetrendi vonat­járatok elmaradnak. De­cember 27-től kezdve a MÁV megszünteti a vonatpótló autó­­buszjárat kutasi megállóját. Úttörő karácsony a Parlamentben Megérkezett. Hosszú utat tett meg. A Soproni Tanulmá­nyi Erdőgazdaságban született a parlamenti karácsony idei fenyőfája. Tizennyolc méter magasra nőtt. Az a kitüntetés érte, hogy a kupolateremben szerezhet örömet sok ezer bu­dapesti és vidéki úttörő paj­tásnak. A hatalmas fenyőfán ötven kiló szaloncukor függ. 185 szí­nes villanyégő árasztja majd az ünnepen a fényt. Érdekes­ség, hogy a díszek között fon­tos szerepet kapott 400 liter pattogatott kukorica. Mintha friss hó hullott volna az üdén zöldellő ágakra, úgy borítják be a fenyőfát. A csúcson két fődísz: vörös csillag és jelké­pes kék békegalamb a neon­ból. Csúcsforgalom Az ünnep előtti nagy for­galom hétfőn kezdődött meg Kaposváron az L számú pos­ta­­hivatalban. Az­óta csaknem naponta há­rom mázsa le­velet, üdvözlő a­lapot adtak fel városban. Megnőtt az ér­kező, váloga­tásra váró és továbbítandó levelek száma is. A nagy for­galom zavarta­lan lebonyolí­tása céljából több nyugdíjas postás segít a válogatásban. A hajrából a más osztályo­kon dolgozó brigádtagok is kiveszik részü­ket, minden szabad idejüket a válogatással töltik. Nagy szükség van se­gítségükre, hiszen egyetlen na­pon csupán Kaposváron több mint harmincezer üdvözlő la­pot, levelet adnak fel. A vidék egynapi levélforgalma a ko­rábbi időszak egy egész hét­ forgalmánál is nagyobb. A csomagfelvétel is megdup­lázódott. A felvevőhelyen bá­lákban várnak továbbításra a kisebb-nagyobb csomagok. A kihordókocsik egész nap úton vannak a városban, hogy az ajándékok, csomagok még az ünnepek előtt eljussanak ren­deltetési helyükre. a postán A targoncás alig győzi a csomagok elszállítá­sát, a felvevőhely újra meg újra megtelik kosa­rakkal, dobozokkal. Figyelmeztető tragédiák Megdöbben az ember, el­szorul a szíve, amikor azt hallja, hogy gondatlanság következtében meghalt egy kisgyermek, aki előtt ott állt az élet, de szüleinek vagy hozzátartozóinak hanyagsá­ga következtében el kellett pusztulnia. A lakócsai B. Irma alig egyesztendős fiacskája nyáron megitta anyja gyógy­a­szerét, és néhány óra múl­va meghalt. Zanics Györgyné hajmás-ivánkapusztai lakás három és fél éves kislánya leforrázás következtében szerzett súlyos égési sérülé­seibe halt bele István nyolcadikos Kréninger puszta­­szemesi tanulót áramütés öl­te meg néhány hónappal ez­előtt. — Szerencsétlen emberek, elég azoknak a maguk baja, miért kell sebeikben vájkál­­ni? — mondta nemrégen tartott bírósági tárgyaláson az egyik család közeli isme­rőse. De vajon igaza van-e an­nak, aki így zárja le a három balesetet? Vajon elegendő büntetés-e az a lelkiismeret­­furdalás, amely talán egész életükben nem hagyja őket nyugodni, mert egyszer felü­letesek, gondatlanok voltak? Társadalmunk törvényed szerint nem, és ezért emelt az ügyészség vádat gondat­lan emberölés miatt vala­mennyi esetben. B. Irmát az orvos többször figyelmeztette, hogy a gye­rekre veszélyes gyógyszert tartsa olyan helyen, ahol nem férhet hozzá. Ennek el­lenére tápszeres dobozba tet­te s olyan hozzáférhető hely­re, hogy az apróság könnyen elérhette. Zunicsné a forró húslevessel majdnem félig levő fazekat a konyha köze­pére helyezte fedetlenül. A kislány beleesett, s hiába szaladtak vele orvoshoz, majd kórházba, nem tudtak rajta segíteni. K. Jancsi nyolcadik osztályos puszta­­szemesi tanuló elhatározta, hogy lakásukban átszereli a villanyvezetéket. Próbálko­zása kudarccal járt, csak a biztosítékot »sikerült« kicsa­patnia. Anyja látta, hogy fia az áram alatt levő vezetéket szabadon hagyta, mégsem hivatott szerelőt, hogy az esetleges szerencsétlenséget megelőzze. Jancsi osztálytár­sa, Kréninger István lett az áldozat. Segíteni ment barát­jának, s a szabadon levő ve­zetéktől olyan súlyos áram­ütést kapott, hogy meghalt. Az anya ráadásul szomszéd­ja segítségével a helyszínt megváltoztatva el akarta tüntetni a haláleset valódi nyomait A bíróság K. Jánost — mert úgy látta, hogy jövője szülei házában nincs bizto­sítva — javító-nevelő inté­zetbe utalta. A két gondat­lan anyát B. Irmát és Za­nics Györgynét 10—10 hóna­pi, 3 évi próbaidőre felfüg­gesztett szabadságvesztésre ítélte. E három halálos baleset­nél is, akárcsak nemrégen Gyergyák Jancsikánál, közömbösségre kell az oko­­­kat visszavezetni­­ Mindhá­rom tragédia elkerülhető lett volna, s nem kellene most a bírósági ítélet miatt szé­gyenkezni, s a lelkiismeret­­furdalás kínzó önvádja miatt keseregni. Egyik anya sem akarta, hogy gyermeke vagy isme­rőse meghaljon. Gondatlan­ságukkal, közömbösségükkel mégis azt segítették elő. En­nek a hármas tragédiának egy életre szóló figyelmezte­tésnek kell lennie mások számára is! Sz. L. Újra tüzet okozott a disznóperzselés A napokban adtunk hírt arról, hogy Kaposfüreden disznóperzselés közben tűz keletkezett Két nap se telt el, és Nikláról hasonló ere­detű tüzet jeleztek. Perzselés után a szalmakazalhoz sö­pörték a parázsló ennek következtében pernyét, leégett egy hétszer hatméteres pajta és egy istálló tetőzete. A kár összege meghaladja a 12 000 forintot. A károsultak, Pa­dos Istvánná és Balázs Já­nos Berzsenyi utcai lakosok a helyi önkénteseket és a marcali járási parancsnokság tűzoltóit hívták segítségül. A vizsgálat megállapította, hogy a tűz keletkezéséért Balázs György nikiai lakos a felelős. Még alig kezdődött el a sertésvágás időszaka, máris két tüzet okozott a disznó­perzselés. Különösen nagy veszélyt jelent ez a szűk fa­lusi udvarokban, ahol lépés­nyire van a szalma- vagy szénakazal, esetleg az istál­ló. A perzselés minden eset­ben óvatosságot követel meg a gazdáktól. Elmegyógyintézetbe­n Üj beteg érkezik az el­megyógyintézetbe. Bemu­tatkozik a szomszédjának: — Napóleon vagyok. A szomszéd elnéző mo­sollyal: — Megbocsásson, de Na­póleon én vagyok. Az ápoló elgondolkozva dünnyög: — A kettő közül az egyik biztosan örült. Veszteség Bánatos egyén tér be a bárba. A mixer részvéttel kérdezi: — Mi történt? — Képzelje csak el! Minden kényelmem meg­volt, központi fűtés, hi­deg-meleg víz, jó koszt, rá­dió, televízió, barkácsolás. Sportoltam, gazdag könyv­tárt olvasgattam. És most kidobtak! — Rémes. A felesége? — Dehogy. A börtön­igazgató. Letelt a bünteté­sem. Szerkesztőségi válasz A Women című ameri­kai hetilap a következő­képpen válaszolt az egyik nő olvasójának, aki azt kérdezte, milyen stílus fe­lel meg legjobban, és mi biztosítja a legnagyobb si­kereket az üzletasszony­nak? »Ápolt frizura, diszkrét kikészítés, szolid és szek­­szepiles öltözködés — és mire észbe kap, férje és három gyereke lesz, s megfeledkezik az egész üz­letről.« Stanislaw Jerzy Lee: Aforizmák Lelki szemetekkel se ku­kucskáljatok be a kulcs­lyukon. * * * Az is rózsaszínű, könny és vér keveredik,ha ... A hangtölcsér ne csodál­kozzék azon, ha benyalaz­zák. ... Csörgősipkával nem szabad köszönni. * * * Vannak pillanatok, ami­kor a szabadság a börtön­őr kulcscsomójával jelzi érkezését. — Föl a fejjel — mondta a hóhér, amikor a kötelet az elitélt nyakába vetette. Szerelem Ez virított az egyik parkban Egy fa derekán:­­Ági — Jóska.« Érzelmes ifjú véshette be, Bár e fogás már kissé ócska. Egy másik fán~, ezt faragta valaki, kinek • s más dolga, Éles bicskával, ék­es szóval, Szerelmes szívvel:­­Jóska — Olga.« A harmadik fán, mivel itt tán Ez lehetett a siker kulcsa, Ezt véste be egy bicska szépen, Mementóképen: -Jóska — Julcsa.« Megszemléltem a negyedik fát, Kés ellen ezt se védte semmi, Megtudtam itt is a szív titkát, Ez volt bevésve -Jóska — Emmi.« ötödik fa is volt a parkban, Ránéztem, s mentem szinte futva, hasonló stilű faragással Ezt láttam rajta:­­Jóska — Jutka, ugyanaz a Jóska véste, E művelete naelyen rávall: — Ideáljait ez a Jóska Megcsalja, fűvel s főleg a fával. HÍDVÉGI teren ... Somogyi Nézőlap­ ­i MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi nest­­ hivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda*­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next