Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
Vasárnap, 1966. október 23. 4 Építőmunkások:SZERELŐK A Munkaügyi Minisztériumban felhívták a figyelmünket, hogy a fejlődő, korszerűsödő építőipar egyre inkább új igényeket támaszt a szakmunkásképzésben. A házgyárak korábban — mondták — az iparitanuló-képzésnek is fejlődnie kell: az építőmunkás mindinkább — szerelő lesz! FONTOS: A PONTOS MUNKA Szakismereti óra a Mü. M. 31-es tanintézetében. — Mi ez? — mutat föl egy tárgyat a tanár. — Vízmérték — felelik kórusban. Elsősök ülnek a teremben, a közelmúltban kezdődött meg az oktatás, a tanműhelyekben azonban már szerszámaikkal, eszközeikkel ismerkednek. Fecsó András az intézet igazgatója előzőleg elmondta, hogy villany-, gáz- és központi fűtésszerelőket képeznek. megemlítette: Tantervünk Most — az idén először — a házgyárak speciális igényeit is figyelembe veszi. A kelenföldi lakótelep építkezésen készült filmkockákon sokan láthatták, hogy lakásegységeket, például egész fürdőszobákat emel a daru az épületbe, hogy azok pontosan illeszkedjenek, ennek feltétele a figyelmes, szakértő munka. A régi típusú építkezésnél nem volt nagy baj, ha egy vízvezetékcső kicsit odább «ecsúszott«. Most az ilyesmi már alapvető hibának mondja az igazgató,számít . Fontos, hogy a jövő szakmunkásai ismerjék a házgyárak technológiáját: természetes hát, ha ennek anyagát szerepeltetik az oktatási tematstikában. KIMEGY A DIVATBÓL A TÉGLA A fővárosi Lakatos utcai lakótelep világos színekre festett toronyházai között sétálunk. Kísérőnk Fodor József szakoktató. — Nézzék ezt a házat — mutat egy frissen elkészült épületre. — A fűtést teljes egészében a mi gyerekeink készítették. Már egy félig kész toronyház pincéjében vagyunk, ahol központi fűtés szerelvényei között másodéves tanuló foglalatoskodik. Elmondja, hogy naponta jönnek a leendő lakók a színhelyre, s ez nagyon jó érzés, mert látja, hogy szükség van a munkájára. Visszaérkezett két társa ugyanígy vélekedik. A hegesztőpisztoly már első gyújtásra úgy lobban fel kezükben, hogy elismerően bólint rá a mester. A hatalmas építkezésen téglát hiába keresünk. Csúszózsalus eljárással, betonból öntik a falakat, s ha felnézünk az épülő torony tetejére, láthatjuk, a munkások sem úgy dolgoznak, mint akár öt-hat éve. Daru emeli helyére a falelemet, s nekik csak szerelniük kell. Kimegy a divatból a falazás, a tégla ... MERT VAN KOLLÉGIUM... Elsősorban vidéki fiatalok tanulnak a 31-es tanintézetben. — Igaz — mondja az igazgató —, hogy sokan nem azért választották ezt a pályát, mert kedvet éreztek hozzá, hanem mert kollégiumi helyet tudunk biztosítani Azok a fiatalok azonban, utánházgyári szakmunkaakik megismerték ezt a munt sok, azaz újmódi építőmunkákat, meg is szeretik, s örül sék: szerelők leszneknek, hogy az iskola elvégzése* B. B. I. A másodéves ipari tanulók Budapest egyik legmodernebb építkezésén, a Lakatos utcai lakótelepen dolgoznak. (Fotó: Gábor Viktor) párttitkárok ÉRTEKEZLETE NAGYATÁDON (Tudósítónktól.) Az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottsága pénteken Nagyatádon tartotta az alapszervezeti vezetőségválasztások utáni első titkári értekezletet. Gémesi Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára előadást tartott a titkári teendőkről. Bevezetőben elmondta, hogy a vezetőségválasztások során az alapszervezetek 44 százalékának élére új titkár került. Azért vált szükségessé a párttitkári értekezlet, hogy az új és régi titkárok egyaránt megismerkedjenek a rájuk váró sokrétű feladattal. Gémesi elvtárs külön foglalkozott az alapszervi vezetőségek, pártcsoportok és aktivisták munkájával. — El kell érni — mondotta —, hogy valamennyi párttagnak legyen érdemi pártmegbízatása. De adhatnak a vezetőségek megbízatást pártonkívüli aktivistáknak is. Fontos, hogy a feladatok teljesítését időnként ellenőrizzék, és taggyűléseken értékeljék. Szólt a vezetőségi ülések és a taggyűlések előkészítésének jelentőségéről, a napirendek helyes megválasztásáról. Az előadás után Szakos Ferenc elvtárs, a pártbizottság osztályvezetője több soron feladatot ismertetett, majd lévő titkárok mondták el kérdéseinket, problémáikat A titkári teendők legfontosabb pontjait sokszorosították, és emlékeztetőül egy-egy példányt kaptak belőle a titkárok. Kati néni segítsége Sok szó esik manapság az idős, nyugdíjas munkások megbecsüléséről. Azokról az emberekről, akik évtizedeket töltöttek el a munkapadok mellett, aztán erejük fogytával pihenni tértek. Életük őszén többé-kevésbé gond nélkül élnek. A nyugdíj, ha szerényen is, de biztos megélhetést teremt számukra. S úgy tűnik, nem szakadtak el az üzemektől sem. Évente legalább egyszer kerítenek alkalmat arra a vállalat vezetői, szakszervezeti bizottsága, hogy találkozzanak a nyugdíjasokkal. Terített asztal mellett beszélgetnek a gondjaikról, problémáikról, s legtöbb helyen elmondják azt is, mennyit fejlődött, gyarapodott az üzem vagy a vállalat. Aztán az idő múlásával mind kevesebb embert találnak azok közül, akikkel még együtt dolgoztak az öregek. Nyugdíjba mennek. Új arcok kerülnek a helyükre, s a régi épületek, a megszokott munkapadok vagy íróasztalok egyre idegenebbül hatnak. Az ilyen találkozásoknak különben is van prokotoll ízük. Kevés szó esik a gondokról, annál több az eredményekről. S az eredményhalmaz közepén maguk az öregek is úgy érzik egy kicsit, hogy mindaz, amit ők tettek, a mostaniak mellett eltörpül. Magukba fojtják az évtizedek során szerzett gazdag tapasztalatot, ismeretanyagot. Pedig, valljuk be őszintén, nincs egyetlen vállalat sem, amelyik nélkülözhetné ezt, vagy legalább ne venné szívesen az ilyen segítséget. Ezért is mondom, hogy az ilyen protokolláris kapcsolatnál sokkal többet jelent az igazi elvtársi, baráti kapcsolat. Jó példát láttam erre a Kaposvári Cukorgyárban. A megye legöregebb üzeméről van szó. Tény, hogy itt már munkásdinasztiák dolgoztak. De az is tény, hogy sehol nem szeretik és nem becsülik annyira a nyugdíjasokat, mint itt. És várják is őket az üzemben. Nemcsak alkalmi ünnepségekre, hanem az év minden napján. Kapcsolatuk példa lehet minden vállalat vagy intézmény előtt. Sokáig nem tudtam, hogyan csinálják. Aztán körülbelül egy hónapja Döbröközön jártam az egyik osztályvezetővel. Az ottani szerződtető-felvásárló azzal fogadott bennünket, hogy azt üzeni a Kati néni, nagyon megharagszik, ha nem látogatjuk meg. «►Ki ez a Kati néni?« — kérdeztem. Azt válaszolták, hogy ebben a községben negyvenöt évig volt a gyár szerződtető-felvásárlója. S amikor — néhány órával később — bekopogtunk a takaros falusi ház ajtaján, az idős, munkában megöregedett asszony olyan örömmel fogadott bennünket, mintha a fiai lennénk. Szívből jött ez az öröm, s minden átmenet nélkül a répára meg a gyár és a saját gondjaira terelődött szó. A beszélgetés végén kiderült, hogy az asszony éppen úgy tud segíteni a gyárnak, mint a gyár az asszonynak. Nem először volt szó ilyen segítségről. A múlt évben sok gondot jelentett Döbröközön a répa átvétele. Nehezen ment a munka. Látta ezt az idős asszony is. S egy szép napon beállított a gyárba. A kosarába kalácsot tett, mert tudta, hogy a kalácsát mindig emlegetik a gyárban, maga mellé pedig egy asszonyt szegődtetett. Amikor szétosztotta a kalácsot, bekopogott a répaosztály vezetőjéhez. — Osztályvezető elvtárs! — mondta. — Segíthetek én magának valamit? — Miben? — kérdezte tőle az osztályvezető. — Hogy máskor ne legyenek ilyen problémák az átvétellel. — Az jó lenne, de maga már idős ahhoz, hogy újra átvegye a munkát. — Nem rólam van szó. Ha azt akarja, hogy minden rendben menjen, akkor vegye föl ezt az asszony. Nem muszáj, de én csak jót akarok. Ha rám hallgat, akkor fölveszi felvásárlónak. Az osztályvezető megfogadta a tanácsot. Ebben az évben már az asszony csinálta a felvásárlást, s úgy ment a munka, mint a karikacsapás. Azóta járja egy szólás a gyárban: »Kati néni megoldotta a problémát. Csupán egy eset. Hasonlót sokat lehetne sorolni. Ahol nem szakadtak el a nyugdíjba vonult, kiöregedett munkásoktól, ott sok segítséget kapnak. Ebből pedig mindenkinek haszna származik. Az öregek nem érzik, hogy elszakadtak attól a környezettől, amelyben évekig vagy évtizedekig dolgoztak, az üzem pedig hasznosítani tudja azokat a tapasztalatokat, amelyeket itt szereztek a nyugdíjba ment munkások. Érdemes ezeket a kapcsolatokat ápolni, fenntartani. Megéri. Az üzemnek éri meg. Kercza Imre Politikai könyvhónap, 1966. Gazdag program — mintegy 150 rendezvény Ankétok, ismertetések, viták — Középiskolások mozgalma — Kiállítások — Félmillió értékű új kiadvány a terjesztőknél Ebben az esztendőben a politikai könyvhónapot az MSZMP IX. való felkészülés kongresszusára időszakában, november 1—30. között rendezik meg. A könyvhónap sikere érdekében már hetek óta folynak az előkészületek mind a járásokban, mind a megyeszékhelyen. A Kossuth Könyvkiadó — amely ebben az időszakban ünnepli 10 éves fennállását — sok új szépirodalmi, ideológiai, esztétikai és történeti dokumentumkiadvánnyal gazdagítja a forgalomban levő politikai művek sorát. A terjesztők mintegy félmillió forint értékű új könyvet kínálnak az olvasóknak megyénkben. Somogyban mintegy másfél száz rendezvényt — ankétot, könyvismertetést, vitát, író-olvasó találkozót — tartanak novemberben. A politikai könyvhónap megyei megnyitóját november 1-én délután 3 órakor Siófokon, a községi tanács nagytermében rendezik meg Klára és Baráth Endre Bihari írók részvételével. A megnyitó beszédet Illés Dezső, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára mondja. Az ünnepi megnyitó műsorában Telessy Györgyi és Varga Tibor, Csiky Gergely Színház művészei mondanak verseket. Ezt a városban és a járásokban is ünnepi rendezvények követik. Kaposváron és Barcson a propagandistáknak tart ankétot Kubinyi Ferenc, a Siratni csak hazát lehet című kötet írója, illetve Zsarnóczai Sándor Az egységes szocialista paraszti osztály kialakítása című könyv egyik szerzője. Marcaliban Fehér Klára, Segesden Bassa Endre szerkesztő, Andocson Nyárádi Gábor, a Búcsúsok írója tart ankétot november 8-án, 9-én, illetve 10-én. A könyvhónap egyik legjelentősebb rendezvényét november 12-én délután 2 órakor tartják meg a Kilián György Ifjúsági Házban, a város KISZ-alapszervezetei részére. Itt Kubinyi Ferenc, a Latinka Sándor életéről készült Siratni csak hazát lehet című regényes életrajzi mű írója a vitavezető. Az ankéton a Közgazdasági Technikum irodalmi színpada gondoskodik alkalomhoz illő műsorról. Ezen a rendezvényen nyújtják át a legjobb diák könyvterjesztők jutalmait is. A kiadó megfelelő példányban az iskolák rendelkezésére bocsátott több most megjelent vagy megjelenő művet: például Kubinyi Latinka-kötetét, a Bajcsy-Zsilinszky Endréről megjelenő életrajzot és a disszidens fiatalok sorsát szemléltető Hol vagytok, fiúk? című dokumentumkötetet. Ebből az utóbbi könyvből az iskolai KISZ-szervezet például a barcsi gimnáziumban osztályonként vitákat rendez. A bejáró tanulók pedig a községi KISZ- szel karöltve több helyen hasonló ismertetést, vitát tartanak a falujukban. Hasonló rendezvények előkészületeiről hallottunk a csurgói gimnáziumban, Balatonbogláron a szakközépiskolában és néhány más középiskolában is. Kaposváron a nőtanács az SZMT, a Hazafias Népfront, és a TIT is rendez egy-egy ankétot a könyvhónap időszakában. November elsején este pedig a Zamárdi Erdészetnél Bihari Klára, a Balatonújhelyi ÁG rendezésében Baráth Endre vesz részt író-olvasó találkozón. A nagyobb rendezvények mellett járásonként mintegy 8—10 helyen tartanak könyvismertetőt. A Hazafias front ezenkívül a marcali Népjárásban például öt kis településen is rendez egy-egy politikai könyvismertetést. Hasonló feladatra vállalkozott a nőtanács is. A rendezvényekkel egy időben mindenhol felvonulnak és árusítanak a könyvterjesztők, a megyei, a járási és a községi könyvtárak pedig könyvkiállítást rendeznek megyeszerte. W. E. Ballag a Előttük és mögöttük pedig bosszankodva nyomkodják a gépkocsik kürtjeit a vezetők, hogy útjukat folytathassák. Dehát a csorda »ráért«, kényelmesen ballag kilométereken át, amíg aztán le nem tér a legelőre. Felvételünk Szentmiklóson készült, viszont naponta lehet ilyet látni majd mindenségben a 67-es út mentén.közA rendőrhatóság rendeletben már szabályozta, hogy az állatokat az út egyik felén kell CSŐ a • • • hajtani, hogy a forgalmat ne akadályozzák. A csorda erről a rendeletről nem tud, és ezért nem is lehet hibáztatni. Sokkal inkább a képünkön is látható, a gépkocsikkal mit sem törődő hajtót, aki olyan kényelmesen ballag a nagy forgalmú 67-es úton, mintha birodalmában, a legelőn lenne. Nem lehetne ezen valamilyen módon változtatni? 4sz.* SOMOGYI NÉPLAP Stopperóra a pénztárgépnél Érdekes versenyt rendezett a MÉSZÖV a napokban Marcaliban az önkiszolgáló földművesszövetkezeti boltok pénztárosainak. Az elődöntőkből tízen kerültek be a megyei döntőbe. A versenyt a marcali ABC-áruházban bonyolították le. Feltételei szerint a versenyzőnek tíz — egyenként tíz tételből álló — kosár tartalmát kellett a lehető legrövidebb idő alatt és a legkevesebb hibaszázalékkal leszámlázni. A verseny első helyezettje Fazekas Lászlóné a marcali frisz dolgozója. A versenyfeltételeket szinte hiba nélkül, 3.35 perc alatt teljesítette. Az első öt helyezett összesen 1200 forint jutalomban részesült, az első hat versenyző pedig részt vesz még ebben az évben a földművesszövetkezeti pénztárosok országos versenyén is.