Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
' ' ■ I CiAA .VHylLhjC yC70 fillér -J ^ * r U>*v V .1/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Mária AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJa XXV. évfolyam, I. szám, 1968. január 3., szerda A HUSZADIK TENGERJÁRÓ Brailába hajózik az M S. Somogy Keresztelő az év első munkanapján — Somogyiól nevezték el a legújabb tengerjárót — Ünnepség a Magyar Hajó- és Darugyárban A magyar tengeri kereskedelmi flotta tegnap délelőtt vette át huszadik hajóját a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi kikötőjében. Ebből az alkalomból — számunkra különösen kedves — ünnepség zajlott le a Dunaparton. Az új, 1650 tonnás tengerjáró hajót ugyanis Somogyról nevezték el, s a »keresztelőn« megyénk vezetői is részt vettek. Ott volt hajó előtti emelvényen Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Szikszai László, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Várkonyi Imre vb-elnökhelyettes a megyei tanács képviseletében. Az ünnepségen dr. Bélay József, a MAHART vezérigazgatója köszönte meg a hajóépítők munkáját, s magyar tengerhajózás fejlődéséről beszélt, majd a »keresztanya« szerepében Horváth Sándorné országgyűlési képviselő, a megyei nőtanács titkára állt a mikrofon elé, majd a fiatal kapitány, ifj. Kádár Ferenc végigkísérte a vendégeket a tengerjárón. A flotta legkorszerűbb tagja ez a motoros áruszállító hajó. A csaknem 75 méter hosszú, több mint 11 méter tengerjárót széles távvezérléssel látták el. A parancsnoki hídról irányíthatók a gépek, s a gépházban mindössze két ember tart ügyeletet. Motorjai, az 1000 lóerős fő gép és a két 200 lóerős segédüzem teljes biztonság— Legyen Somogy a ved! Szerencsés hajózást!neA szokáshoz híven és a modern hajóhoz méltóan gombnyomásra durrant el a pezsgősüveg a hajó oldalán, ift -x-srú K i gal viszi a hajót mélytengeri vizekre. Korszerű felszerelése lehetővé tette, hogy csökkentsék a személyzet számát, így mindössze 17 tagú legénység vette birtokába a hajót Minden kielégítő, igényt kényelmes lakosztályok és kabinok várják pihenésre a tengerészeket, s ami újdonság: még szauna is van a fürdő fedélzetén. A Somogy azzal is kiválik a flotta többi tagja közül, hogy ez a hajótér többé nem vissza Dunára, Budapestre, mindvégig a tengeren lobogtatja zászlait A hajó megtekintése után baráti getésen beszéliszobrmegye vezetőivel. Németh Ferenc elvtárs ajándékokat, Somogyról szóló színes képeket adott át a kapitánynak, amelyeket a hajó kabinjaiban helyeznek majd el; kedvességként a buzsáki asszonyok hímzéseit, a kaposvári agyagiparosok termékeit, s a megyéről szóló könyveket. Zádor István, Kanyar József művét, prospektusokat hozott. Ifj. Kádár Ferenc kapitánynak külön is kifejezésre juttatta kívánságát, hogy szeretnénk szoros és tartós barátságot kötni a hajó személyzetével, s ha hosszabb pihenőre hazatérnek, szívesen látjuk őket Somogyban. Ezután szerencsés hajózást kívánt, majd elbúcsúzott kapitánytól, aki a következő a órákban már indulásra készítette elő a hajót. Az új tengerjáró még a délután folyamán kifutott a kikötőből. Brailába hajózik, ahol fölszerelik az árbocokat, a felépítményeket, s a Somosv április elsejétől a lengyel testvérhajókkal közös vonalhajózásban vesz részt a lengyel és angol partok között. árut szállít a Földközi- és a Balti-tengeren. J. B. A MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: SZÁMADÁS ÉS PROGRAM (3. o.) Fű, fa, gyökér —5. o j 25 országba Jól mulattunk szilveszterkor (6. o.) „Népünk bizakodással tekinthet az új esztendő elé”” Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tátikára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A béke kilátásáiról szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után— ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Állandók kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta Az egész világ tanúja ennek a harcinak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat, is, hogy Magyarország miért nem »önálóbb« külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, mert" az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatívan foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok; az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette,hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy a termelő közösségek, üzemek nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és elosztás kérdésével is. Mert habár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerintt és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az építésen is még, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat. Az igénylésben is rendet kell teremteni, hogy ki-ki szükséglete, tehetsége és lehetősége szerint nyerhessen és kaphasson lakást. Akkor ez igen kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel, kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit. A kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva — egymillikétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymilliókétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában, vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: »Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szemben állunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmus és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő felé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Elve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánóid*