Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-28 / 150. szám

Péntek, 1968. június 28.3 M’ M­IND­ANNYIAN ISMER­JÜK a rosszul felélő diák érvelését: »De ta­nár úr, kérem, én készül­tem ...« Felnőtt fővel mo­­solygunk rajta, holott a gaz­dasági élet is gyakran pr­odu­­kál ilyesmit. Sokáig például a korszerűtlen és gazdaságta­lan munka mentségére szol­gált az új termék, a legyár­tott prototípusok, nullsoroza­tok száma, a formálisan meg­takarított idő és költség. Olyan esetekre gondolunk, amikor a régi, az elavult je­lent meg új köntösben, s az egyik oldalon jelentkező meg­takarítás csupán a másik ol­dalon fellelhető pazarlást lep­lezte. így is lehetett formális terveket teljesíteni. Később, hogy intézményesen elejét ve­gyék az ilyen furcsaságoknak, a műszaki fejlesztés köző mutatóit kezdték külön­a vi­lágszínvonalhoz viszonyítva vizsgálni. Ám az egyre javuló műszaki paraméterek, ter­mékjellemzők, ráfordítási ará­nyok nem mindig találkoztak a vevő, a fogyasztó igényei­vel és anyagi elismerésével. Mivel az új mechanizmus­ban a műszaki fejlesztés nem cél, hanem a gazdaságosabb munka eszköze a vállalatok a gyártmányt és gyártást kor­szerűsítő tevékenységük ha­tását kénytelenek praktiku­san, a bevételek és a nyere­ség alakulásán mérni. Vagyis az a fejlesztés gazdaságos, a gyártó szempontjából is kí­s­vánatos és hasznos, amelyet a piac igényel, elismer, s a vevő kamatos kamatostul megfizeti mindazt, amibe ke­rül. A gyártás fejlesztésében pedig az a fajta takarékosság a célravezető, amely nem sér­ti a vevő, a felhasználó érde­keit, nem megy a minőség, a tartósság rovására. A KORSZERŰSÉG malmának m­­ilyen köz­­gazdasági értelmezése, s a hatékonyságnak az elért nyereséggel történő mérése akadémikussá teszi az általá­nos eszmefuttatásokat a vi­lágszínvonalról, a paraméte­rekről. Feltalálhatják akár az örökmozgó szerkezetet is, ha nincs rá vevő, és a piacon nem térülnek meg a befekte­tések, a vállalat hiába dolgo­zott. Minden olyan műszaki tökéletesítés, melyre a vevő nem reflektál, nem tart igényt — ablakon kidobott pénz. An­nak, hogy a termék haszno­sabbá vált-e és milyen mér­tékben, a piac, az elért ár és nyereség az egyetlen tárgyila­gos mutatója. A műszaki tel­jesítménynek, a minőség ja­vításának gazdasági optimu­ma van. Idáig megtérülnek a ráfordítások, azon felül vi­szont már nem. A piackuta­tás feladata a mindenkori optimumok kitapintása, a fö­lösleges kiadások megelőzése. Az ár és az elért nyereség azonban nemcsak a termék korszerűségét, a szükségletek kielégítésének színvonalát jel­zi, hanem a kereslet-kínálat alakulását is. Más szavakkal: a keresletet lényegesen meg­haladó kínálat egy-egy ter­mék árát olyan alacsonyra szoríthatja, hogy a termelés költsége, azon belül a gyárt­mány és a gyártás fejlesztése nem térülhet meg. Vegyük példának a híradástechnikai ipart. Asztali rádiót ma már minden ország gyárt, viszont telített — csak a piac nagy ráfizetéssel lehet a legkorsze­rűbb típusokat is exportálni. Nem sokkal jobbak a lehető­ségek a táskarádiók, a tele­víziós vevőkészülékek kivite­lénél, különösen, ha a védő­vámokkal is számolunk. bonyolult, nehéz híradástech­­­nikai berendezések — a tv­­stúdiók, nagyadók, mikrohul­lámú és átviteltechnikai rend­szerek — viszont igen gazda­ságosan gyárthatók és érté­kesíthetők. Mivel a gazdasági-társadal­mi fejlődés egyik velejárója az iparosítás, bizonyos termé­kek gyártására egyre több or­szág rendezkedik be, s a pia­cok telítődnek. Ezért azt is szükséges vizsgálni: mit ér­demes, mit lehet van vagy lehetőleg gazdaságo­n legki­sebb ráfizetéssel gyártani és­­ fejleszteni. A gazdag és fej­­­­lett ország beszünteti a gaz­­­­daságtalan cikkek exportját,­­ sőt — ha külkereskedelmi helyzete lehetővé teszi — a hazai gyártásnál olcsóbban importálja azokat. O­RSZÁGUNK NEM OLYAN GAZDAG, hogy rövid időn belül lemondhatna minden ráfize­téses termék exportjáról, hogy válogatás nélkül min­dent gyártson, fejlesszen és exportáljon. Az anyagi eszkö­zöket és a munkaerőt már ma is azokba a gyártó és ex­portáló ágakba kell lehetőség szerint összpontosítani, ame­lyek viszonylag gazdaságo­sak. A jövőt előkészítő fej­lesztések és beruházások­­ leg­inkább az exportmunka ha­tékonyságát hivatottak szol­gálni. A mai helyzet persze sajá­tos. A beruházási jegyzéken a gyártmány- és gyártásfej­­lesztési tervekben még sok a régi mechanizmus feltételei közepette meghatározott té­ma. A piackutatásnak, a kö­zép- és hosszú távú­zisnak ezért különösen prognó­nagy a rangsoroló szerepe, hi­szen csak így lehet az új fel­­ételeknek megfelelően az életre való fejlesztési elkép­­zeléseket és feladatokat ha­tékonyan támogatni, a gazda­ságtalanokat pedig elvetni. Mindenek előtt a meglévő gyártási profil és termékvá­laszték felülvizsgálata, szün­telen kontrollja és rangsoro­lása a feladat. S ahogy meg­valósulnak az életre való, a világpiac igényeivel reálisan számoló fejlesztési elképzelé­sek, úgy növekszik a vállalati nyereség, és javul, válik gaz­daságossá a termelés és az export összetétele. Belessél a világpiac Az öregember meg a főhegy Most van a cseresznyeérés meg a pillangók ideje. Jó kimenni a hegyre, a fáról enni a cseresznyét, néz­ni a vadvirágokon kergetőző pillangókat. Tavasz óta járom a hegyet. Láttam még kopaszon a fákat, a sző­lőtőkéket betakarva, az alvó hegyet meg a jövő-menő embereket. Izgalommal lestem a természet ébredését, a gyümölcsfák virágba borulását, nap nap után húzott valami ősi vágy, vallatni a hegyet, titkaiba férkőzni... Mert van titka. Az öregember mondta, tavaszt látott, szeme csillagok fényéből Hetvenkilenc időjárást, a vadvirág nyílásából szőlőre kedvező, gabonára sújtó napokat. Éltetője, ereje a szőlőhegy. Az én alig negy­venen túli derekam nehezen bírja a hajladozást, mi­kor szőlőkötözésben, hogy beszéddel ne tartsam fönn, segítek a karó köré engedelmesíteni a vesszőt, ő pedig vígan döntögeti törzsét, mikor az övére kötött rafiáért nyúlva kiegyenesedik. Láttam, mikor a meredek oldal­ban, szinte négykézláb kapálta ki a szőlőt, s arra gon­doltam, nehezen tudnám utánacsinálni. Szemez, olt, telepít, keze munkáját az egész új hegy, taszári hegy dicséri. Amit elültet, annak gyümölcsét várja, s ez a város az élete ... A hegyen sok öregember van. Férfinép meg as­­­szonynép is. Az ő dolgos kezük varázsol gyümölcsös­kertet a napfénytől csókolgatott domboldalon, hegy­tetőn. Szereti a hegyet. Szerelmesebben, mint a fiatal ember ifjú aráját. Hogy szereti a bort is? Ez volna az igazi titka a szőlőhegynek? Igaz, szeretik. Amint a vi­lágosság felé tartva a színét vizsgálják, nyelvük cset­­tintésével ízét, zamatát gusztálják, mondják, hány na­pon át sütötte a nap, fény, hányszor permeteztek, mi­kor virágzott, mikor érett szüret alá. Mégsem csak a borért szeretik a hegyet, nem a bor a titka a szőlő­hegynek. Az öregember mesél. Nemrég meghalt a Nanica néni. 82 évet élt, az isten nyugosztalja. Tavasztól őszig a szőlőben élt. A rendek között zöldséget termelt, a gyümölcsöt présházban­ bevitte a piacra, sokszor kinn is aludt . Ezen a tavaszon már hiába várták a szőlőtőkék, a virágba boruló gyümölcsfák. A télen ágynak dőlt, cseresznyeéréskor búcsút mondott az új hegynek. Utolsó kívánsága az volt, hogy a két éve ül­tetett ribizli terméséből vigyenek neki. Számára a sző­lőhegy nyugalom, a teremtés helye volt. A tavaszi vi­rágba borulás, az őszi szüret a mezőn, kapálásban már fiatallal nem versenyző fehér cselédnek a várás, az élet volt... De A bor jónak, rossznak forrása — mondja az öreg, a vigasztalásé is. Ha az ember örül, a bor még fényesebbre deríti. Ha bánata van, a bor vigasztalja. A falusi ember öröméhez, bánatá­hoz azonban nem elég csak a bor. Hegy nélkül nem igazi bor a bor. Hogy a kocsmában vagy mástól? Akkor a bor csak bor marad, megveheti? De ven­ni a kopott tarisznyát, kenyeret, szalonnát beletenni, kimenni a hegyre, egy kis bort hazahozni, ez az igazi bor. Ha pedig még társ is akad hozzá, nótát fakasztó poharazgatás avatja igazivá a szőlőhegy levét. S mert napfénytől érik a szőlő, sok napfény van a borban, napfényes lesz az ember kedve, öreg fiatalos hevüle­­tű, fiatal időssel bölcselkedő lesz. Mesék, tréfák, el­múlt idők élményei fakadnak a hegyen. A hegyre, a pincébe fiatal, öreg egyaránt szívesen megy, s megis­­­sza a maga borát. De a szőlőhegy mégis az öregembe­reké. Mint kezük a testükhöz, úgy tartozik életükhöz a szőlőhegy. Számukra az az alkotóműhely. Az elülte­tett fa, a szőlőtő gyümölcsöt hoz. Várni ezt a gyümöl­csöt, óvni, ápolni a csemetét, ez az öregember alkotó­­műhelye. A tavaszi természetébredés, őszi szüret, az erre való várás lenne a szőlőhegy titka? A föld közös megművelésére szövetkezett falusi embereknek csak bort jelentene a kis saját szőlőhegy? A fiatal könnyen elszakad a falutól. De az öreg nehezen tud meglenni a városban a helay nélkül. S düböröghetnek a trakto­rok, felválthatja a kapát a vegyszer a gyom ellen, falusi öregek gyakorta útjukat a hegy felé igazítják, a ősi hagyományok hordozóiként várják az elültetett fa, szőlőtőke gyümölcsét. Jó kimenni a hegyre, a fáról enni a nézni a vadvirágon kergetőző pillangókat, cseresznyét, ellesni az öregember meg a szőlőhegy titkát. Horváth János Baráti segítség Vietnamnak A kaposvári Szíjgyártó Ktsz dolgozói négyezer-ötszáz forin­tot fizettek be a napokban a vietnami szolidaritási csekk­számlára. SOMOGY! NÉPLAP Gépi könyvelés tizennégy termelőszövetkezet részére Papíron úgy szerepel, mint a nagyatádi Búzakalász Ter­melőszövetkezethez tartozó egyszerűbb gazdasági együtt­működés­ . Gyakorlatilag tizen­négy tsz vészt használ ennek a Nagyatádon működő irodának, amelyet anyagilag is ezek a gazdaságok tartanak fenn. A gépi könyvelést Szalai Gyula mérlegképes könyvelő irá­nyítja, a gépek a betápláló:­­ pedig Horváth Margit, Csécsei Ágnes, Boti Józsefné és Csók Katalin. Miből is áll a tulaj­donképpeni munkájuk? 1967 őszétől tizennégy közös gazdaság részére folyik itt könyvelés a 360 000 forintért a vásárolt két gépen. Analitikus és főkönyvi könyvelést vé­geznek. Az analitikus könyve­lés például nyolc naplóhossz­ra van osztva, és egy-egy nap­lón 15 féle adaggg­yűjtésre van lehetőség. Ez a korszerű megoldás alkalmas arra, hogy a gazdaságok az önköltségszá­mításukat megkönnyítsék, egy­szerűbbé tegyék. A termelő­szövetkezetek kéthetenként vi­szik be az iratokat gépi fel­dolgozásra, s egy-két nap alatt végeznek egy-egy tsz behozott anyagával. A gépi könyvelés után közlik a tsz főkönyvelő­jével, ha a kapott adatok oly­kor hibásak. Ez a korszerű módszer or­szágosan inkább, megyénkben kevésbé ismert, hasonlóval csak a siófoki járásban talál­kozni. A nagyatádi gépi köny­velésnek azonban van egy szépséghibája: a két gép ka­pacitásának csak mintegy a 60 százaléka van kihasználva. Talán a Dél-somogyi Termelő­­szövetkezetek Területi Szövet­sége segíthet a probléma meg­oldásán azzal, hogy a barcsi és a csurgói járás tsz-einek fi­gyelmét is felhívja erre a le­­hetőségre. AZ SZMT NAPIRENDJÉN: A kollektív szerződés, a munkásvédelmi szerződés­­ és esz üzemi demokrácia A megye minden szervezett 1 dolgozóját érdeklő fontos té­mát tárgyalt meg tegnap dél­­­előtt a Szakszervezetek Me­­­­­gyei Tanácsa. Az elnökség nevében Suri Sándor, SZMT titkára számolt b­e az a kollektív szerződések és a munkásvédelmi szerződések tapasztalatairól, a szakszer­vezeti jogok érvényre jutásá­ról és az üzemi demokrácia kibontakozásáról. Az SZMT elnökségének megállapítása szerint a kol­lektív szerződések rendelke­zései általában jók, szándé­kos törvénysértés sehol sem fordult elő. A munkavégzés alóli felmentés időtartamá­nak szabályozása azonban na­gyon vegyes képet mutat. Munkaügyi vita forrása, hogy néhol nem rögzítették vagy csak általánosan szabályozták az áthelyezések módját. Pon­tatlan a szerződésekben az egyenlőtlen munkaidő szabá­lyozása is. Szükséges, hogy minden vállalat — néhány indokolt kivételtől eltekintve — pontosan szabályozza a túl­munkát, mégpedig úgy, hogy személyenként ne lehessen havi harminc óránál többet elrendelni. A kollektív szer­ződések többsége nem tartal­mazza, milyen címen hasz­nálják föl a pénzbeni része­sedési alapot. A helyi ipari vállalatok többsége nem sza­bályozta részletesen a szo­cialista munkaversenyben részt vevők anyagi és erkölcsi elismerésének rendszerét. Ke­vés kivételtől eltekintve nem határozták meg, melyik kér­dés tartozik a szakszervezeti­­ tanács, a szakszervezeti bi­­zottság vagy az szb-titkár ha­táskörébe. Ez az általános rögzítés sérti az üzemi de­mokráciát. Éppen ezért min­den szinten külön működési szabályzatban kell rögzíteni a szakszervezeti jogokat és kö­telességeket. Az elnökség beszámolója szerint néhány vállalatnál olyan nagy mérvű a munkás­vándorlás, hogy az már aka­dályozza a termelés folyama­tosságát. Éppen ezért — java­solták — mindenhol lépjenek föl a tisztességtelen munkás­csábítások ellen. Suri Sándor megállapította, hogy a vállalati munkásvé­delmi szabályzatokban általá­ban helyesen tükröződnek a helyi sajátosságok és adott­ságok. A vállalatok helyesen szabályozták a védőruhák és egyéni védőfelszerelések ki­adását, a munkásvédelmi ok­tatás megszervezését, az or­vosi vizsgálatok rendjét, biztonsági szemléket és a bal­a­eseti eljárást. Az év végéig mindenhol felülvizsgálják az eddig alkalmazott technoló­giai eljárásokat, s ahol szük­séges, ott intézkednek a jobb egészségügyi és biztonság­­technikai feltételek megte­remtéséről. A fogyasztási teknés és a vízügyi szövetkező­társulá­soknál azonban közérrtkösséget és érdektelenséget tapasztalt az elnökség. A nagyvállala­tok kaposvári gyáregységei pedig nem alkalmazták az üzemre a központi szabályza­tot Ezért a nem megfelelő szabályzatokat rövidesen ki­egészíttetik, módosíttatják né­hány helyen pedig teljesen átdolgozta­tják. A gazdaságirányítás új rendszerében nagyon kedvező a légkör az üzemi demokrá­cia kibontakoztatásához. Meg­nőtt a szakszervezetek társa­dalmi szerepe és súlya. Ép­pen ezért szükséges igazi vi­tafórummá tenni a szakszer­vezeti tanácsok üléseit. A tanácsülés határozatot hozott ezen a napon a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsá­nak és szerveinek feladatai­ról, hatásköréről és munka­módszeréről is. L. G. TÖBB ÉPÍTŐANYAG KELLENE (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgálatot folytatott a TÜZÉP nagyatádi és somogyszobi telepén azzal a céllal, hogy megállapítsa: mennyi és milyen építőanyag áll a vásárlók rendelkezésére. Az a tapasztalat, hogy az elmúlt évekhez képest javult ugyan az ellátás, de még min­dig vannak zökkenők. A két telepnek nincs a keresletnek megfelelő készlete, és így az igényeknek egy része kielégí­tetlen marad. Sokszor hiányzik a tetőfedő cserép, a pala, csempe és a különféle nyílás­a záró szerkezet. Megállapítot­ták azt is, hogy egyik telepen sem árusítanak kis tételben kavicsot és építőkövet, ezekből csak vagonos tételt adnak. Kaposváron, a Május I. utca 25. szám alatt e hó 29-én nyit a Mézes Mackó Eszpresszó Cukrászsütemények, mézessütemények, hidegkonyhai készítmények nagy választékban bolti áron! Tortákra, cukrászsüteményekre megrendelést előre föl­veszünk. Presszókávé bolti áron! Somogy megyei Vendéglátó Vállalat (7262)

Next