Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM. Ára: 70 fiLLér KEDD, 1968. JÜLIUS 2. AZ MSZMr» MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Hétfőn 57 aláírás került­ az atomsorompó-szerződésre Moszkvában megkezdődött a nukleáris fegyverek továbbter­jedés­ét megakadályozó szerző­dés aláírása. Országa nevében elsőként Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter látta kézjegyével a szerződést. Utá­­b­­a aláírta Llewellyn B. Thompson, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete, majd Sir Goeffrey Harrison, Nagy-Britannia moszkvai nagykövete is. Az ünnepélyes aláíráson megjelent és beszédet mondott Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke. Beszédében a többi kö­zött kijelentette: — A szovjet kormány fontos jelentőséget tulajdonít az atomsorompó-egyezmény téte­leinek, amelyek a részvevőket arra kötelezik, hogy a jóakarat szellemében tárgyalásokat folytassanak a nukleáris fegy­verkezési hajsza csökkentését és a nukleáris leszerelést cél­zó hatékony intézkedésekről. Ezért a szovjet kormány dön­tést hozott és az összes kormá­nyokhoz felhívást intézett fegyverkezési hajsza megszün­­­tetését és a leszerelést célzó egyes halaszthatatlan intézke­désekről. Ezek között van a nukleáris fegyver alkalmazá­sának betiltása, a nukleáris fegyver gyártásának megszün­tetése, tartalékainak csökken­tése és felszámolása, a straté­giai fegyverek célba juttatását szolgáló eszközök korlátozása és azt követően a csökkentése, valamint más intézkedések. E felhívásnak a szovjet kormány rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít, minthogy annak célja a béke erősítése. A szov­jet kormány által javasolt le­szerelési intézkedések egyidejű vagy szakaszonkénti megvaló­sítása komoly hozzájárulás ahhoz a harchoz, amely a fegy­verkezési hajsza beszünteté­séért, a leszerelés problémájá­nak gyökeres megoldásáért fo­lyik.­­ Engedjék meg kifejezésre juttatni reményemet, hogy fel­hívásunkat a szükséges figye­lemmel fogják megvizsgálni a világ országainak kormányai, s hogy e felhívás sokoldalú és konstruktív vita tárgyává lesz a tizennyolc hatalmi leszerelé­si bizottságban, amely a közel­jövőben felújítja munkáját. Reméljük, hogy ennek követ­keztében lehetővé válik konk­rét eredmények elérése a le­szerelés területén. Ezt várja a világ minden népe — mondot­ta befejezésül Koszigin, nek mind a nukleáris fegyve­rek célba juttatására szolgáló stratégiai rendszerek, mind pedig a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerek kor­látozásáról és csökkentéséről.­ Ugyanezzel a szöveggel közöl­te a hírt a TASZSZ hírügy­nökség is. A tárgyalások időpontjában és színhelyében még nem szü­letett megállapodás a két fél között —­ mondották a Fehér Házban. Nem ismeretes még az azon részt vevő küldöttsé­gek­ összetétele, sem pedig az, hogy a megbeszélések a genfi leszerelési értekezlet keretében vagy azon kívül folynak majd. Az NSZK egyelőre nem írja alá Günter Diehl, a bonni kor­mány szóvivője hétfőn sajtó­értekezleten jelentette be, hogy kormánya egyelőre nem írja alá az atomfegyverek elterje­désének megakadályozásáról szóló szerződést. A hangoztatta: »A Német szóvivő Szö­vetségi Köztársaság kormánya üdvözli az atomsorompó célki­tűzéseit A kormánynak azon­ban huzamosabb idő kell a szerződés tanulmányozására­“. Péter János Moszkvában Hétfőn a moszkvai Kreml­ben aláírta az atomsorompó­­szerződést Péter János ma­gyar, Ivan Basev bolgár, Jiri Hajek csehszlovák külügymi­niszter, Jozef Winiewicz len­gyel ideiglenes külügyminisz­ter, Csimmiddorzs mongol kül­­ügyminiszter-helyettes, Otto Winter, az NDK és Manescu, Románia külügyminisztere. Rajtuk kívül a szerződést kéz­jegyével látta el Frank Aiken­es ír miniszterelnök-helyettes külügyminiszter. A szerződést aláírta Auszt­ria, Finnország, Tunézia, Sze­negál, Dánia, Izland, Görögor­szág, Laosz, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, Nigéria, Norvé­gia, Csád, Szomáli és az EAK nagykövete, Szíria, Afganisz­tán, Ghána, Marokkó és Cip­rus ideiglenes ügyvivője. A szerződést hétfőn 36 állam képviselői írták alá. Aláírás Londonban A londoni Lancaster House­­ban hétfőn 11 órakor Michael Stewart brit külügyminiszter, Mihail Szmirnovszkij szovjet és David Bruce amerikai nagy­követ, majd húsz ország mis­­­szióvezetője, köztük Varsányi György magyar ideiglenes ügy­vivő aláírta az atomsorompó­­szerződést. Az ünnepélyes alá­írás után Harold Wilson brit miniszterelnök mondott beszé­det. Történelmi ténynek nevezte a szerződést, amely a fegyver­kezés ellenőrzésében és a le­szerelésben mindeddig a leg­fontosabb intézkedés. Wilson rámutatott, hogy e szerződés nem csupán két vagy három ország érdeme, hanem azért jött létre, mert tükrözi és szen­tesíti az emberiség egyetemes vágyát a békére és biztonság­ra. Végül ígéretet tett, hogy a brit kormány újult bizakodás­sal és reménnyel fog munkál­kodni a leszerelés további si­keréért. Wilson után Szmirnovszkij szovjet nagykövet rövid beszé­dében felsorolta Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök hétfőn délelőtt tett javaslatait. David Bruce amerikai nagykö­vet után Stewart külügymi­niszter kétségét nyilvánította a leszereléshez vezető további lépések megvizsgálására. Washington: tárgyalások a rakétakorlátozásokról Hétfőn Washingtonban és Moszkvában hivatalosan beje­lentették: megegyezés jött lét­re a Szovjetunió és az Egyesült Államok között arról, hogy tárgyalásokat kezdenek a ra­­kétafegyverkezési verseny kor­látozásáról. Washingtonban, ahol 57 or­szág képviselői írták alá — köztük Józan Sándor, a Ma­gyar Népköztársaság washing­toni nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője — hétfőn az atomsorompó-szerződést. John­son közölte: »Megegyezés jött létre a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormánya között arról, hogy a legközelebbi jö­vőben megbeszéléseket kezde­ Amerikai provokáció Kambodzsa ellen Hivatalos kambodzsai beje­lentés szerint amerikai és dél­vietnami helikopterek szom­baton behatoltak a Kambod­zsai Királyság légiterébe, majd Ngong helység körzetében gép­puskázták a rizsföldeken dol­gozó parasztokat. A barbár támadás következ­tében életét vesztettte tizen­két földműves, közöttük há­rom asszony, továbbá hét sze­m­ély megsebesült, négy súlyo­san. A Kambodzsában szolgálatot teljesítő nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjai, a diplomáciai testület képviselői és a sajtó munkatársai a hely­színen győződhettek meg az amerikaiak és a dél-vietnami kormányhadsereg háborús bű­neiről. (MTI) A magyar küldöttség Tallinnban Kádár János beszélt az észt—magyar barátsági nagygyűlésen A magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével június 27-e ó óta tartózkodik a Szovjetunió- Volgográdiban tett két na­­p. . .M/s látogatásának befejeztével hétfőm Tallinnba utazott A tallinniak őszinte szere­tettel, rokonérzéssel magyar vendégeiket­ fogadták A ma­gyar, szovjet és észt zászlók­kal díszített repülőtéren a gépből kiszálló Kádár Jánost és a delegáció tagjait 1. Kö­bin, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, A. Mjuriszep, az Észt Legfelső Tanács Elnök­ségének elnöke és V. Klau­­szon, az észt minisztertanács elnöke, valamint a köztársa­ság több más vezető szemé­lyisége fogadta. A bensőséges után a küldöttség fogadtatás szállására hajtatott. Az ősi város lakói meleg ünneplésben részesítették a testvéri magyar nép küldöt­teit. Végig, amerre a magyar delegáció gépkocsisora elha­ladt, ezrek integettek, élje­neztek, éltették a két nép barátságát. Délben a magyar delegáció találkozott és közvetlen han­gulatú eszmecserét folytatott az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság vezetőivel. A ko­ra délutáni órákban küldött­ségünk fölkereste az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának és a városi pártbizottság újonnan épült tízemeletes, korszerű székhá­zát, s annak tetejéről gyö­nyörködött a tengerparti vá­ros panorámájában. Rövid sé­ta következett az óváros kö­zépkori hangulatot árasztó keskeny, kanyargós utcáin. Ezután a küldöttség Tallinn környékének néhány fességét tekintette meg. neveze­Tisz­telgett az 1918-as balti-tenge­ri "jégcsata" hős matrózainak és katonáinak emlékét hirde­tő obeliszk előtt. A magyar párt- és kor­mányküldöttség délután a Ka­­lev sportcsarnokban észt—ma­gyar barátsági nagygyűlésen vett részt. A csarnokot zsúfo­lásig megtöltötték a tallinni gyárak, üzemek, hivatalok és intézmények dolgozói, akik őszinte szeretettel köszöntöt­ték az elnökségben helyet fog­laló magyar vendégeket. Hosszan zúgott a taps, ami­kor Kádár János, a magyar delegáció vezetője lépett a mikrofonhoz. Hazaérkezett Losonczi Pál Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke hétfő délben — kíséreté­vel együtt — hazaérkezett Berlinből, ahol részt vett Walter Ulbricht, a Német De­mokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának titkára 75. születésnapja első al­kalmából rendezett ünnepsé­gen. A Ferihegyi repülőtéren Losonczi Pál fogadtatására megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke­, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Nagy József­né könnyűipari miniszter, Vályi Péter pénzügyminiszter, Pója Frigyes, a külügyminiszter el­ső helyettese. Ott volt Her­bert Plaschke, az NDK buda­pesti nagykövete. (MTI) Befejeződtek a törzskari gyakorlatok Csehszlovákia területén va­sárnap délben a terveknek megfelelően befejeződtek a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek törzskari gyakorlatai. A gya­korlataikat Ivan Jakubovszkij marsall, az egyesített fegyve­res erők főparancsnoka irá­nyította. Amint azt Cepich­y vezérőr­nagy, a gyakorlatok szóvivője közölte, a gyakorlatok ered­ményeit július 2-án vagy 3-án sajtóértekezleten ismertetik. (MTI) A mernyel Március 15. Tsz-ben másodszor kaszálják a lucernát. A tíz hoH lucernát két gép vágta le. Bálázás után a termést a majorba szállítják. A második vágás is átlag 10 mázsát hozott holdanként. KÁDÁR JÁNOS: a Közös az eszme, közös a cél, szocializmus,a kommunizmus és a béke Kedves elvtársak! Észt bará­taink! Testvéri érzéssel és szán­dékkal jöttünk a nagy szovjet földre. Küldöttségünk látoga­tásának célja, hogy közelebb­ről megismerjük a kommuniz­must építő szovjet nép hatal­mas alkotómunkájának újabb eredményeit, tovább fejles­­­szük pártjaink, országaink együttműködését, még erőseb­bé, még megbonthatatlanabbá tegyük a magyar—szovjet ba­rátságot. A magyarok és az észtek egyaránt a finn-ugor népek családjához tartoznak, peinket a közös származás, ne­a rokonság szálai és máig élő emlékei is összekapcsolják. Még abban is sok a hasonló­ság, hogy népeink az elmúlt évszázadokban sokáig harcol­tak idegen elnyomók ellen, míg végül is győztek és a szo­cializmus építésének útjára léptek. Nagyszerű az, hogy ősi kapcsolataink napjainkban új, erős kötelékkel bővültek. Az észt és a magyar nép ma va­lóban és igazán testvér, mert egy úton jár, vállt vállnak vetve együtt harcol, mert kö­zös a népeinket vezérlő esz­me, közös a cél: a szocializ­mus, a kommunizmus és a béke. A­iva­talos magyar párt- és kormányküldöttség most elő­ször jár itt, de az észt—ma­gyar kapcsolatok már az élet sok területén kibontakoztak és fejlődnek. Ismerjük az észt munkásosz­tály, a dolgozó nép hősi har­cát, amelyet kommunista párt­ja vezetésével a szocialista forradalom győzelméért, az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaság megteremtéséért ví­vott. Tudjuk, hogy hősiesen küzdöttek a fasiszta megszál­lók ellen, a szabadságért. Nagy áldozatokkal járt a köz­társaság újjáépítése, hiszen a háború alatt az ipari üzemek 45 százaléka, a lakóházak több mint fele elpusztult. A nép hősi harcát, nagysze­rű helytállását bizonyítja az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságnak adományozott ma­gas kitüntetés, a Lenin-rend is. Engedjék meg, hogy mi gratuláljunk nagyszerű ered­ít­ményeikhez és új sikereket kí­vánjunk a kommunista építés­ben testvérünknek, az észt nép­nek. Hazánkat a hitlerista iga alól a Szovjetunió szabadítot­ta fel, s ennek nyomán szüle­tett meg nálunk is a munkás­hatalom, amely végérvényesen megszabadította népünket a kapitalizmus rabságától. Pár­tunk, munkásosztályunk forra­dalmi harca, népünk szorgal­mas munkája mellett a Szov­jetunió szolidaritásának, ál­landó és önzetlen támogatásá­nak köszönhetjük, hogy ma a magyar nép szocialista tervei­­nek megvalósításán munkál­kodhat és bizakodva tekinthet a jövőbe. A fel­szabadulást követően munkásosztályunk 1956-ban a nemzetközi kivívta, mun­kásosztály internacionalista tá­mogatásával az ellenforradal­mi támadással szemben meg­védte, s azt követően megszi­lárdította hatalmát. Pártunk eszmei és politikai harcban győzte le a dogma­ti­z­­must, a revizioni­zmust, a szo­­cialistaellenes politikai áram­latokat. Államunk a hatalom eszközeivel számolt le azokkal, akik erőszakkal támadtak szo­cialista rendünk ellen. Pártunk elvi szilárdsága munkásosztályunk, népünk po­litikai harca biztosította, hogy az ország tovább haladjon a szocializmus építésének út­ján. Az utóbbi tíz évben ipari termelésünk megkétszerező­dött, mezőgazdaságunk terme­lése 25 százalékkal növekedett, jelentősen emelkedett a dolgo­zók életszínvonala, kultúrája, és közben sikerrel megoldot­tuk a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének nagy fel­adatát is. Állami és társadal­mi rendünk ma szilárd, a dol­gozó tömegek öntudatára, bi­zalmára és hazaszeretetére épül. Pártunk és népünk mél­tónak bizonyult a támogatás­ra, helyreállítottuk a Magyar Népköztársaság becsületét a haladó világ előtt. Pártunk a marxizmus—leni­­nizmus elveihez hűen, interna­cionalista szellemben dolgozik, következetes bel- és külpoliti­kai irányítást biztosítva forra­dalmi párthoz méltóan törek­szik a fejlődés új kérdéseinek helyes megoldására. Pártunk (Folytatás a 2. oldalon) «■ m Állami és társadalmi rendünk szilárd

Next