Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-27 / 278. szám
XXV. évfolyam, 278. szám, Szerda, 19H8. november 27. „HANDABASA" avagy a jóízű kacagás titkai ZINVONALAS, IRODALMI RANGÚ biedermeier komédia — cinkos ránk — hunyoritással: játsszunk és nevessünk végre egy jóízűt, együtt — mi, a színház és közönsége. Egy lélegzetre így summázhatnánk azt, amit legutóbb egy igazán kellemes színházi esti élményével magunkban érezhettünk. De úgy is fogalmazhatnánk: a »Handabasa« a művészi és a jó közönségsiker szerencsés találkozása. A darab szerzőjét nem kell bemutatnunk. Görgey Gábor három egész estés műve közül kettőt Kaposváron állítottak színpadra. Házi szerző, aki — jó órában mondtam — a két év előtti Rokokó háború kirobbanó szakmai, erkölcsi-művészi sikere mellé ezúttal a közönség szívét is meghódította. És nem is akármivel. A darab — teljes címén Handabasa avagy A fátyol titkai — zenés komédia Vörösmarty Mihály művei alapján. Születését, a szerző és a rendező nyilatkozataiból, szándékát Vörösmarty ironikus mottójából ("Kinek nyavalyás az hasa, jó annak az handabasa«) már ismerjük. A “fej-, gyomor-, jellem- és kedélypurgálás** vidám csodaszere tehát “az handabasa«, amellyel a szerzők hatni akarnak ránk is. Nem direkt módon, ám annál több szórakoztató, kacagtató szándékkal. A bemutató meggyőzött, hogy nem egy elfelejtett Vörösmarty-mű (A fátyol titkai) leporolásáról van szó. Görgey kitűnő érzékkel kiemeli és felhasználja az eredeti mű valamennyi értékét. Ám elhagyja mindazt belőle, ami abban elviselhetetlenül terjengős, fölösleges, élvezhetetlen. Ugyanakkor új helyzeteket motívumokat teremt (pl. a nyelvújító veteránok üde színfoltját), átszövi a darabot beatzenes dalszövegekkel, s mindezt egységesarányos szerkezettel építi föl egésszé. Lényegében új magyar zenés darabot tár a közönség elé, amelyben a játékosság dominál. Különösen szövegében, amely konkrétan 1830-ra, az eredeti mű helyzeteire utal; gondolatiságában és finoman archaizáló megjelenési formájában viszont ugyanakkor élvezetesen szól a jelenhez, nekünk: Három unatkozó fiatalember fogadásból nősülni készül. A két lány alaposan megleckézteti őket, közben sorát ejtik annak is például, hogy a zsabós-kacifántos öltözetű ifjoncok divatmajmolásán elverjék a port. Mindez elbűvölő, franciásan könnyed humorral átszőve pereg le előttünk, miközben kinek-kinak molieri, shakespeare-i hangulatemlékei támadhatnak vagy éppen a Kérők vagy a Csongor és Tünde egyik-másik figuráját csillanthatja fel a “Handabasa". Számos jel és jelzés — a díszletek, a kosztümök, a korhű környezethez belogatett mikrofonok, a felcsendülő dalok; egy-egy kitűnő poén ötlet — megannyi kedves kikacsintás a darabból s nézőkre: játsszunk és kacagjunk — olykor magunkon is... A darabnak mellesleg ez a vonala nem mélyebb, lényegi alkotóelem. Ott érezzük, de nem direkt módon, s a komikum forrásai is az enyhe irónia határain belül maradnak. A kitűnő összhang, az előadás igazi játékossága, az elmélyült színészvezetés a rendező — egyben dramaturg — Sándor János tehetségét dicséri. Tempója lendületes, néha túlságosan is. Szellemes, dinamikus a mozgáskompozíció. Értékeiből a szerepértelmezések színeire és árnyalataira külön is érdemes figyelnünk. Nagyszerű elgondolás a mikrofonok szerepe, alkalmazása a színpadon. Technikai probléma, hogy ez nem okozhatott maradéktalan élvezeteit. Az elektroakusztikai hatások alatt, a zene gyakran összemosódott, és az énekes szövegeken is akad csiszolnivaló még jócskán. Stark Tibor zenéje hatásosan illeszkedik a darab hangulatához. Jó értékes beatmuzsika ez, sok-sok lírai elemmel, friss, pergő ritmussal. Fő értéke az érzelmesség nélküli invenció, az igényesség, a stílus szokványain való túltekintés. Ha szabad így fogalmazni: jövőbe — talán egy zenés színpadi stílus jövőjébe — tekintés. Rónai Nándor vezénylésével a Scampolo-együttes tolmácsolta Stark Tibor zenéjét. Langmár András ötletes díszletei — a »horgolt« zöldövezet; a stilizált környezet, ahogyan két szereplő »magára húzza« szobájuk falait s előtűnik az utcakép stb. — alkotójuk eddigi legjobb műveit is felülmúlják. Poós Éva hangulatos, szellemes kosztümöket tervezett. A SZEREPLŐKRŐL, EZÚTTAL KIVÉTEL NÉLKÜL CSAK JÓT mondhatunk. Demeter Hedvigé volt az egyik leghálásabb feladat. Felszabadultan komédiázott, árnyalt finomsággal érzékeltetve a komikus figura, a hiszékeny vénlány emberi elesettségét is. Ezt a rendezés is finoman hangsúlyozta. Például Telessy Györgyi hirtelen tónusváltásával, mikor hazakíséri a teljesen »bezsongatott« Katicát. Telessy üde humorával, természetes apró fintoraival, lényének bájos könnyedségével teremtette meg Lidi, a szobalány emlékezetes figuráját. Tímár Éva eleganciát, szépséget sugárzó alakítása csakúgy, mint Csíkos Gábor, Dánffy Sándor és Koltay Róbert (a három lézengő ifjú), illetve Forró Pál (hősszerelmes) és Lengyel János (táblabíró) produkciója keltette életre teljességében ezt a jóízű beatzenés komédiát. Wallinger Endre Bargfi együttlét vidám pohárcsengése köszöntötte hétfőn este kulturális kapcsolataink egy újabb állomását Csiky Gergely Színház klubjában. Vendégek — a varasdi színház társulata — és vendéglátóik ültek a fehér asztalnál. Ott voltak Varasd város vezetői és többen Somogy vezetői közül is. A találkozó előtt a vendég együttes színházi produkciójának tapsolt megyénk délszláv falvainak közönsége, színházunk nézőterén. Tito Brezovackinak, a horvát irodalom egyik legjelesebb XVIII. századi költőjének harsányan eredeti népi komédiáját, a Garabonciás diákot mutatták be nagy sikerrel. Ezt követte a kölcsönös ajándékcsere és üdvözlés kedves szokása, majd a baráti találkozó. Számomra az megragadó mindebben, ami a jövőbe mutat, ami ígéretes a két város kapcsolatában. Varasd alig harmincötezer lelkes, de nagy múltú város. Ősi falai, műemlékei a magyar és a horvát nép közös történelmi hagyományait, emlékeit őrzik. A városnak már a XVIII. századtól gimnáziuma volt, zeneiskolájuk most 140, könyvtáruk és a városi olvasókör 130, színházépületük öt év múlva 100 éves. A második világháborúban partizánok színháza volt ez. a felszabadulás óta állandó színtársulat működik Vgeasdon 4 színház névadója Aucnis Cesarec kommunista ellenálló, neves író és pubblicista; a negyvenes évek elején usztasák végezték ki. Mennyi közös vonás, mennyi érdekes új fölfedezés e két város. Varasd és Kaposvár múltjában! Mennyire jó lenne közelebb jutnunk barátságban, megismerésben, közös törekvéseinkben, egymáshoz! Ez a gondolat, ez a kívánság maradt bennünk a találkozás, a pohárköszöntők után. A mielőbbi újabb találkozás reményében. tm. a Ajándékcsere a két színház vezetői között. “Táncok - csokorban A Somogy Táncegyüttes jubileumi műsora Húszéves a Somogy Táncegyüttes. A Somogy megyei Népi Együttesből fakadt ki, s mint bimbó, szemünk előtt feslett megyénk szép virágává. Az előd 1935-ben a Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült s rá négy évre. 1959-ben már önállóan kezd dolgozni a Somogy Táncegyüttes. A Latinka Sándor Megyei Művelődési Ház adott otthonit a fejlődő csoportnak, melynek évről évre előadásra futja erejéből. 25—30 Sikereik elsősorban megyénkhez fűződnek, Balatonföldvárhoz, a népi táncosok fesztiváljához, az itthoni fellépésekhez, de sikerrel mutatkoztak be Zalaegerszegen, a göcseji napokon is, Szekszárdon, Badacsonyban, Budapesten, 1908-ban a Ki mit tud? megyei döntő győztese a Somogy Táncegyüttes. Két ízben jártak külföldön, sikerükről olvashattunk a vendéglátók újságjaiban is. Az együttes kiveszi a részét a megye népműveléséből is, munkásszállásokra látogat el, a megye falvaiban, üdülőhelyeken lép föl rendszeresen. Az együttes mostani zenekara Geibinger Sándor vezetésével 1966 óta látja el a kísérőszerepet, a műsorokban önálló számokkal is fellép. A tánckar vezetője Hász Mihály, művészeti vezetője és a tánckar koreográfusa Vida József. A művelődésügyi miniszter a húszéves jubileum mából Kiváló együttes alkalcímmel tüntette ki nemrégiben a Somogy Táncegyüttest A jubileumot és a kitüntetést tánccal ünnepelte meg az együttes, önálló esten tarta be az elmúlt évek műlegsikeresebb számait Táncok — csokorban, a csokor pántlikája a miniszteri szép kitüntetés, a Kiváló együttes cím. A Somogy Táncegyüttes elsődleges feladatának — ez a műsorukban is tekinti megnyilvánult — a táncokban oly gazdag ország területeiről összegyűjteni a kincseket, és ezeket bemutatni. Szatmár, Sárköz táncmotívumai kerülnek a buzsálü mellé, így Osztrák tánccal, a Négy déli szláv tánccal azt hirdeti az együttes, hogy a kultúrák nem szétválasztják a népeket, hanem szorosra fűzik kapcsolataikat. A széksorokból fel-felhangzó taps azt bizonyítja, van közönsége is az együttesnek. A leghálásabb mecénás, aki a legszebb ajándékkal lepheti meg azt, aki színpadra lép, szíve hevével, annak lázas ütemével, a tapssal. Tíz »nagy« számot mutatott be az együttes, azokat, amelyekre a legbüszkébbek. A műsor összeállításakor azt is szem előtt tartották, hogy koreográfusuk munkásságát is bemutassák, az ő munkáiból válogatták a táncokat A csokorba kötött táncok szép összképet mutattak az együttesről. Nem szabad felejtenünk azt sem, hogy éltáncosok mily nagy kitartása a rejlik a táncokban, hisz ők nem hivatásosak, hanem tanulók, dolgozó fiatalok, de tehetségük, a tánc szeretete feledteti velük a hétköznapok fáradalmait, sikerük szívós kitartásuk törvényszerű eredménye. A jubileumi műsorból mindenekelőtt a Botostáncot kell kiemelnünk, amely férfias erejével, »romantikájával«, játékosságával nagy élményt nyújtott, akárcsak a Buzsáki fantázia, a Virágének, ez utóbbi azért is tetszett, mert színesebbé tette a programot, melyet — meg kell mondanunk — avatottabb szerkesztő, szóló- és páros táncokkal még frissebbé tehetett volna, a Geibinger Sándor vezetésével zenekar kísérő feladatán túl önállóan is szerepelt, Bartóknak, Biharinak állítva emléket, a generációból ma élő zeneszerzőpedig Bárdos Lajost mutatták be. A jubileumi műsor után a Szakszervezetek Megyei Tanácsa fogadást adott a Somogy Táncegyüttes tiszteletére. Dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára nyújtott át az elődjutalmakat megyei Népi Együttes Somogy vezetőjének, s a Somogy Táncegyüttes vezetőjének és valamennyi tagjának. A fogadáson megjelent a megyénkben tartózkodó jugoszláv szakszervezeti küldöttség is, melynek vezetője a bjelováriak ajándékát adta át a jugoszláv városban is bemutatkozott együttesnek. Horányi Barna Jelenet a Buzsáki fantáziából. Nyert a Bohóc a falon Sikert arattak a magyar filmek a chicagói filmfesztiválon. A Bohóc a falon című játékfilm elnyerte a legjobb fényképezés díját a fekete-fehér filmek kategóriájában. Második díjjal jutalmazták a rövidfilmek kategóriájában a Concertissimo című magyar alkotást ZARKA SOKOIÍ OLASZ HUMOR Célzás A szülők jónak látják 14 éves gyermeküket vidéki kollégiumban elhelyezni, mondván: hadd tanuljon egy kis önállóságot a kölyök! Az első hét végén a következő levelet kapják az újdonsült kollégistától: ».. . itt 370 diák lakik. Én azonban nagyon szeretném, ha csak 369-en lennének.« Iskolai dolgozat Feltétel: a téma tetszés szerinti, de terjedelme 200 száznál nagyobb nem lehet. Kidolgozás: »Tegnap befestettem pirosra a kerti padot. (Ez a szó, a többi 195-öt a papám mondta, amikor ráült.) Szállodában . — Megkértem a tulajdonost, hogy holnap délutánra készítse el a számlát. — De hát nem reggelre tervezte az utazást? — Dehogynem. Éppen ezért. Vendégségben A háziasszony a Gracchusok anyjának büszkeségével mutatja be fiacskáját a barátnőknek. A kisfiú élénk, túlságsan is az, és rövid időn belül sikerül mindenki számára elviselhetetlenné válnia. Kornélia mamáit azonban mindez nem zavarja abban, hogy ne ismételgesse. — Hát nem ennivaló ez a gyerek? — Hogyne — mondja az egyik vendég. — De mondd csak, mikor szoktátok őt lefektetni? Eltűnt feleség Rossi úr a rendőrkapitányságon bejelenti felesége eltűnését. —• Felügyelő úr, már 3 napja nem jött haza a feleségem. — Három napot mond? És csak most jut eszébe ezt bejelenteni? — Tudja, felügyelő úr, először azt hittem, hogy csak a szomszédba ment át egy kicsit beszélgetni. Bíróságon A nápolyi Beppének peres ügye támadt és anyagi szempontból ő maga látta el az ügyvéd szeretjét is. A tárgyaláson egyszer csak odahívja az egyik tanúját: — Mário, hol voltam én, mikor a tyúkokat loptuk? Utcán a — Ha 5 dollárt találnál nadrágzsebedben, mit csinálnál, Joe? — Töprengenék, hogy kié a nadrág. (S. E.) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-51«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Lefizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner József.