Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, 259. szám. Vasárnap, 1968. november 3. NOVEMBER 7-É­RE KÉSZÜL A VÁROS Díszünnnepség a Latinka Házban • Koszorúzás a Szabadság parkban ta A Nagy Októberi Szociális­Forradalom ötvenegyedik évfordulójára készül a város. Különös jelentőséget ad a ju­bileumnak, hogy e hónap vé­gén ünnepeljük a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának ötvenedik születésnapját. Az ünnepségek sorát a La­­terske Sándor Művelődési Ház nagytermében november 6-án este hét órakor megrendezendő emlékünnepség nyitja meg. A jubileumi megemlékez­ésen részt vesznek a város veterán­jai ift. A városi fúvós zenekar munkásmozgalmi dalokkal ké­szül az estére, s az ünnepély megkezdéséig teljes eljátssza a nagyterem műsorát karza­tán. A november 6-i megemlé­kezést kétórás ünnepi műsor teszi még emlékezetesebbé. Az ünnepségsorozat koszo­rúzással folytatódik november 7-én. A Keleti temetőben dísz­­őrség áll a hősök sírja előtt, s kilenc órakor a megyeszékhely üzemeinek képviselői helyez­nek el koszorút a szovjet em­lékműnél. A Szabadság parkban tíz órakor kezdődik a hagyomá­nyos ünnepség. Reggel kilenc­től délig díszőrség áll a szov­jet hősök emlékműve előtt. A város üzemei, intézményei, is­kolái és KISZ-fiataljai ■ koszo­rút és virágot helyeznek el itt. Az emlékműhöz futnak be az Úttörő hálóstaféta győztesei. A kilenc kaposvári általános is­kola fiatal futói a Keleti te­metőben levő szovjet emlék­műtől indulnak, s azon az út­vonalon haladnak végig, ame­lyen a Kaposvárt felszabadító szovjet hadsereg 24­ évvel ez­előtt. A nagybajomi emlékmű­től induló futó körülbelül fél tizenegykor érkezik, az ünnep­ség színhelyére. A staféta tag­jai is elhelyezik az emlékmű­nél a­ hála és a kegyelet virá­gait A parkban megrendezen­dő ünnepség katonai díszelgés­­sel fejeződik be. A megye járási székhelyei, községei, üzemei, vállalatai és mezőgazdasági üzemei méltó­képpen készülődnek az évfor­dulóra. Ezekben a napokban több létesítményt adnak át Somogyban. Magyar kórház Vietnamnak A »Budapest — Hanoiért« akció keretében ünnepélyesen át­adták Vietnamnak a felajánlott 500 ágyas kórház felsze­relését. Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete az át­adás után megtekinti a felszereléseket. Szegényebb lest a kikötő A sok vihart látott öreg kikötői fák, a­ hullámve­réstől kopott kövek nagy titkok tudói. Azt is tudják, miért lesz a hajós fiából hajós, és hogy a víz m­ég a kőnél is erősebb. A Bala­tonról náluk csak az öreg hajósok tudnak többet. Őszi csend ül a kikötő­ben. A mólón, a sétányo­kon nyoma sincs már nyárnak. A hajók fázósan a húzódnak a parthoz. Szem­ben az indítóállomás épü­letén fekete zászló. Dél­előtt tűzték ki, akkor kap­ták a hírt a veszprémi kórházból: meghalt Fejes Gábor hajóskapitány. — Balatoni hajós csak ősszel vagy télen halhat meg — emlékszem most egy másik öreg kapitány szavaira, amikor betegsé­géből lábadozva fölkeres­tem. — Tavasszal a ké­szülődés, nyáron a hajó­zás élteti a vízi embere­ket. Az őszi kikötő szegé­nyebb lett. Fejes Gábor helyett más hozza be ez­után a Komp 11-t az öböl­be. Negyvennégy éve, tizen­hat éves korában kezett itt munkára. jelent­Az apja hozta, aki maga hajós volt. Az evezőskom­is­zon dolgoztak. A háború után együtt vontatták partra az elsüllyesztett hajókat. Sok komp ment nyugdíjba a keze alól, de hogy egyszer ő is oda jut majd, erre senki gondolt. Törzshajója nem volt a Komp TI., annyira máshoz tartoztak, mint egy­a sétányokhoz a szerelmes párok­­ba. Baleset volt, eltört a­ló­Az egyébként is le­gyengült szervezet nem tudta megújítani magát. — Most ment volna nyugdíjba — mondják a hajóállomáson. Három gyerek maradt utána. ’rejes Gábor legendákat tudott a Balatonról. A matrózok róla meséltek legendákat, amiket most már csak a part menti fák, a hullámveréstől ko­pott kövek őriznek tovább. Szegényebb lett a ki­kötő. nr. j. Ceszten­yepí­ré készül Darány­pusztán A TaW Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a Da­­ránypusztai Állami Gazdaságtól helyiségeket bérelt, és ott készí­tik a gesztenyepürét. Hetven személy három műszakban 50 mázsa nyers gesztenyét főz meg, majd aromával, cukorral ízesí­tett pürét készítenek belőle, öt­kilós csomagolásban mínusz 30— 35 fokon való előhűtés után mí­nusz 15 fokon tárolják. A püré­­üzem 30 vagon nyers gesztenyét dolgoz fel, és ebből 1.8 vagon pü­rét készít. Képünkön: a megfő­zött gesztenyét átdarálják, majd szitálják. &atíiemíme­i Holnap: SORSOLÁS! Holnap este fél nyolckor szeretettel várunk a Latinka Művelődési Ház színháztermé­be mindenkit, akinek sike­rült jegyet szereznie a So­mogyi Néplap közvélemény­­kutató akciójának jutalom­­sorsolására. Több minit tíz­ezer szelvény kerül az urná­ba ezen az estén, több mint tízezren drukkolnak majd és latolgatják, hogy a hűtőgépre pályázzanak-e, vagy megelé­gedjenek a táskarádióval. Hatvannyolc értékes jutalom­tárgyat sorsolunk ki, üzemek, vállalatok, intézmények aján­dékait. A sorsolás tisztaságára állami közjegyző ügyét. El­árulhatjuk azt is, hogy java­részt színművészek húzzák ki majd a szerencsés számokat s a nyeremény mellé művészi képességeik legjavával aján­dékozzák meg a Somogyi Nép­lap olvasótáborát. A Csiky Gergely Színház művészei közül Pálfy Aliz, Bajor Ferenc, Demeter Hédy Jászai-díjas, Csíkos Gábor, Tímár Éva, Koltay Róbert, Komlós István, Telessy Györgyi, Papp István, Kengyel János áll majd pódiumra, Zi­­lahy Kati és Boross István táncol, s a zongoránál Somoss István és Rónai Nándor vál­lalja a zenei irányítást. Meg­lepetésnek tartogattuk, hogy Kaposvár régi kedvence, Far­kas Anny is föllép ezen az es­tén. A műsort Sándor János rendezi. S ha a műsorközlő Papp István néhány újságírót is be­mutat majd apró »bökver­­sek« keretében, megígérjük: állni fogjuk a próbát. Várunk hát mindenkit nagy-nagy szeretettel. S aki eddig még nem döntött rész­vételéről, talán az még szerezhet néhány erkélyre jegyet a művelődési ház pénztárá­ban. — Ne azt az unalmas Figarót vigye megint — szólt rám a trafi­kos. — A Figaró különben sem a legjobb borotva­­penge ma, az ult­rahanggal élesített Wilkinsonok, Su­per Silverek ko­­rában. — Hiába, borot­vapengeügyben tá­jékozatlan vagyok — ismertem el rögtön magamban. Amíg én hűsége­sen kitartottam a Figaró mellett, észrevétlenül el­szállt fölöttem az idő, és nem sze­reztem róla tudo­mást, hogy közben új arcok, akarom mondani, új borot­vapengék léptek a szakáll-lehúzás küzdőterére. A WUhlt MÁ tehetek — futott át a fejemben —, hogy a legélén­kebb érdeklődést kell tanúsítanom. — És mit tud­nak a legújabbak azonkívül, hogy némi pacsmagolás és pamacsolás után leharapják az em­ber szakállát? — Éppen ez az — szakít félbe a trafikos. — Figaró meg a többi hozzá hasonló korszerűt­len borotvapenge harapja, kaszálja, nyűvi az ember szakállát. Aztán egy idő után meg is nézheti az arcát — kárörömmel ne­vetett hozzá. — Ansaraäanai­ta * arcomhoz nyúl­tam. — Szóval, ezek szerint... — mondtam, és már el is magam képzeltem a tükör előtt, azokkal mély barázdákkal, a éktelen dudorok­kal és hegekkel, amelyeket a kor­szerűtlen változásnak borot­kö­szönhetek. És mindezt huszonhét éves korban ilyen ijesztően fia­talon?! — Itt van példá­ul ez a Tenkes — riasztott föl kép­zelgéseimből a tra­fikos hangja. •— Ismeri, nem? Meg kell próbálása! Gyorsan a tévé­ben látott filmso­rozatra tereltem a szót, a kitűnő schnittekre, a ra­gyogó fáhrtokra és totálokra, az izgal­mas epizódokra, bizonyítandó, hogy csak borotvapen­geügyben történ­hetett meg velem ez a fölöttébb kel­lemetlen ... Úgy kezdtem másnap a borot­válkozáshoz, mint­ha kicseréltek vol­na. Ez az ember kötelessége — ál­lapítottam meg —, ha észreveszi, hogy pótolnivalója van, hát.... aaáááál Egy, kis nyisz­mint a filmen. Mi ez egy férfinak? Az embernek töb­bet is ki kell bírni, mint egy... Ket­tő. Igen, ez mér a második nyisszan­­tás. Itt az álla­mon a Figaró is gyakran ... óóóóh! Na még csak ez hiányzott, hogy harmadszor is ... Timsó, szesz, vér­zéscsillapító, már olyan az arcom, mint egy párbaj­­hősé. Amíg a jó öreg, recés fogú Figaró letarolta, sercegve amit a Tenkes hagyott neki, éreztem, ha­ alapvető tévedés­­ről van szó. Vagy talán nem is egy­ről. Utánanéztem: Ulászlóig egyetlen labanc sem volt a családunkban. Te­hát ez a része rendben volna a dolognak. Vágásokkal tar­kított arccal állí­tottam be a trafi­­koshoz. Többen voltunk az üzlet­ben, várakozni kellett. A trafikos egy pengét kere­sett, amivel a ce­ruzáját szokta he­gyezni.­­ Itt volt még tegnap az asztalon, egy majdnem új Tenkes, csak pár napja használtam — morgolódott magában. Kisegítettem egy éles késsel. Nagy József ISOTESZLAPOK Nemzetközi építőtábor Csehszlovákiában A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban 1967 óta folyik főiskolai szintű oktatás, s ez­zel intézetünk is tagja lett a hazai főiskolák népes táborá­nak. Ennek köszönhető, hogy iskolánk néhány hallgatója a nyáron Csehszlovákiában nemzetközi építőtáborozásban vehetett részt. Az utazást a KISZ és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda segítsé­gével bonyolítottuk le. Hárman vettünk részt a táborozáson, mindhárman különböző he­lyen: Roznaválban, Stsrnberk­­ben, Vrohlabiban. A táborban mi képviseltük a »magyar színeket«, ami nem kis felelősséget rótt ránk. Na­gyon örültünk, hogy a nyelvi nehézségek ellenére is reme­kül megértettük egymást különböző nemzetiségű fiat­­­­lokkal. A részvevők zömmel a nyugati országokból, Angliá­ból, Franciaországból, az NSZK-ból, Olaszországból jöt­tek, de a baráti szocialista or­szágok is képviseltették magu­kat. Így aztán olyan brigádok alakultak, amelyekben a kü­lönböző felfogások, világnéze­tek a munkában és dalban szerves egységgé kovácsolód­­tak. A közösen végzett munka öröme, egymás kölcsönös se­gítése, a jó hangulat, a humor­ban gazdag események felejt­hetetlenné tették számunkra az ott töltött pár hetet. A szombat-vasárnaponként szer­vezett kirándulásokon nem csak Csehszlovákia szép tájait, az ott élő embereket ismertük meg, hanem alapjául szolgál­tak a jó hangulatnak is. Különféle tennivalókat vé­geztünk, fenyveserdőben dol­goztunk, utat, csatornát építet­tünk. Bőven volt szabad időnk,­­ezt mindenki úgy használta ki, ahogy akarta. Igaz, jó barát­ságok szövődtek közöttünk, a búcsúzáskor nehezen váltunk el egymástól. A vezetők elismerésüket és­­ köszönetüket fejezték ki az el­­­­végzett munkáért. Mi is kö­szönjük a csehszlovák ifjú­­kommunistáknak s nem utol­sósorban a KISZ-n­ek, hogy lehetővé tették nekünk ezt a nagyszerű táborozást. Egyúttal­­ kérjük, hogy a jövőben is szer­vezzenek hasonló megmozdu­lásokat, ezzel is segítve a béke és barátság további erősödé­sét. a í Sáliflfir óim Gyógyulás előtt Az orvos bekötözi pá­ciensét, akinek egy bal­esetnél megsérült a keze. di:A sebesült aggódva kér­— Doktor úr, majd zongorázni, ha tudok be­gyógyult a sebem. — Természetesen nyugtatja meg az orvos.— — Ön igazi csodatevő, doktor úr! — lelkesedik a beteg. — Eddig még soha­sem zongoráztam! Lánykérőben A felháborodott apa így szól a lánya kezét késő fiatalemberhez: — Ilyen fia­tal ember lé­tére el akarja venni a lá­nyomat? Tud­ maga neki olyan körülményeket biz­tosítani, mint én itthon? — Azt hiszem, igen — feleli szerényen a vőle­gényjelölt. — Én is nagyon erőszakos természetű va­gyok, így lett bankár Egy újságíró megkérde­zi az amerikai bankárt: — Hogyan lett ön ban­kár? — Elutaztam egy nyuga­ti kisvárosba — feles bankár. — Kivettem egy a helyiséget és kitettem »Bank« feliratú cégtáblát. a Másnap beállított az első kliens és hozott 100 dol­lárt. Harmadnap a követ­kező hozott 200 dollárt. A bankom iránti bizalom ha­marosan úgy megnöveke­dett, hogy m­­agam is betet­tem a saját 200 dolláro­mat. Legyek Az I.­­ osztályban a taní­tónő­ megkérdezi: — Hét légy van az asz­talon. Hármat megölök közülük. Hány marad? Jean így felel: — Három. — Hogyhogy? — Az a három, amelyet meg tetszett ölni. Öntözés — John, megöntözted a kertet? — Nem, uram, odakinn vederrel zuhog az eső. — No és, nincs ernyőd? Ért az időjáráshoz — Hány fok van oda­­kinn? — Négy. — És idebenn? — Tizennyolc. —■ Nyisd ki az ablakot, jöjjön be az a négy is. Színházjegyek Útban a színház felé: — Angyalom, magaddal hoztad a zongorát? — Nem. Minek neked a zongora? — Rajta voltak a je­gyek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk­ meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatalok»*» és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 13 Ft. Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next