Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-11 / 135. szám

TÖRVÉNYSZERŰ A MÉRGEZÉS? r­r.m.nrm. fim rh.......................■ [UNK] [UNK] [UNK] n Őszinte beszélgetések a növényvédőszer-ártalomról Ez év áprilisában történt. Két kisfiú játszadozott. A há­zigazda fiának eszébe jutott, hogy apja érdekes üveget ho­zott haza. Megmutatta kis barátjának. Az üveg csöröm­pölve esett a földre, s a benne levő növényvédő szer pillana­tok alatt tócsává nőtt. Az egyik kisfiú — a vendég — elcsúszott. Hazafelé menet már le kellett szállnia a ke­rékpárról. A méreg felszívó­dott szervezetébe. A gyors or­vosi beavatkozás és az azon­nali kórházba utalás mentette csak meg az életét A leghatásosabb — s éppen ezért legkorszerűbb — nö­vényvédelmi eszközeink vegyszerek. Segítségükkel ked­­­vező időjárás esetén megsok­szorozódhat a termés. Szapo­rodó gyomféléket tesznek a növényi kultúrára ártalmat­lanná, állati kórokozókat pusztítanak el. Nélkülük már nem képzelhető el a nagyüze­mi növénytermesztés. Haszná­latuk, helytelen tárolásuk azonban ezernyi veszély for­rása lehet. Az értékmentő te­hát könnyen emberélet-pusz­títóvá válhat. Részletek Tóth Ildikó nö­vényvédelmi agronómusnő felszólalásából. (1971. április 31. Országos növényvédelmi tanácskozás Nemesdéden.) — Úgy vélem, hogy a ke­­mizálás rohamos fejlődésével az egészségügyi felkészülés nem fejlődött megfelelő ütem­ben. Az esetek legnagyobb részében bizonyos vegyszerek ellenszere beszerezhetetlen. Például: a Gramoxone (para­quat dikloroid hatóanyagé gyomirtó szer) mérgezés el­lensúlyozására beszerezhetet­len a nátrium bentonit. A nö­vényvédő szerekkel foglalko­zók — főként a háztájiban — nem tartják be a munkavé­delmi előírásokat. De a ter­melőszövetkezetekben is gon­dot okoz ez. Az engedélykivonat­­ sem mindig tünteti fel a ható­anyag kereskedelmi neve mel­lett a kémiait, s a termelőszö­vetkezetekben sem egyforma a hozzáállás. A mérgezés nem egyszer felelőtlenség következ­ménye. A megfelelő növény­védelmi szemlélet kialakulása tehát még korántsem teljes. A növényvédelemnek nemcsak a porozásokból és permetezé­sekből kell állnia, hanem fi­gyelembe kell vennie a vetü­­leteket is. A kemizálás nem jelenti az emberiség megmér­­gezését. Kellő körültekintéssel elkerülhető a baj. A szelle­mi beruházásban előre kell lépnünk: szakmunkásokat kell nevelni a növényvédelemhez is. Fülöp Mihályt, a Somogy megyei Növényvédő Állomás igazgatóját is megkerestük. — Sajnos, vannak olyan tapasztalataink, hogy a mér­gezést részben eltitkolják a szövetkezetek, rosszul értel­mezve az érdekvédelmet. Mi is úgy látjuk: a mérgezések nagy része felelőtlenség kö­vetkezménye. Minden évben benézünk alsó fokon növény­védő munkásokat. De nem egyszer adódik olyan eset, hogy panaszra jön hozzánk a kiképzett dolgozó. Nem fog­lalkoztatják. Helyette szakkép­zetlen embert állítanak oda. (Legutóbb Megnyéről érkezett egy panaszos.) Több helyen a szakmunkást nem dotálják megfelelően anyagilag. Hogy tartanák be a szakképzetlen tsz-tagok az előírásokat, ami­kor nem ismerik azokat? A mérgezésnél nem egyszer a gyerekes kíváncsiság a mo­tiváció. Tavaly előtt mérgezetteket kezeltek, olyan akik bár tudták, hogy a gyümöl­csöst permetezték, mégis meg­kóstolták a mosatlan gyümöl­csöt. Tavaly a Balatonboglári Állami Gazdaság területén a tinoxos tartályba kimosás nél­kül atka elleni mérget töltöt­tek, permetezéskor a szomszéd táblán dolgozó asszonyok szenvedtek mérgezést A szél rájuk hordta a permetlét. Üzemszervezési feladat is az ilyen esetek megelőzése. A lábodi kisfiú esetében is csak a gyors beavatkozás segített Sok ilyen orvos kellene a fal­vakban! Elmondhatjuk: jó az együttműködésünk a kórház gyermek- és belosztályával. Mérgezési tünetekkel beszál­lított beteg esetében kérik a véleményünket. A lábodi kis­fiúnál is egyezett a diagnózis a mi vizsgálati eredményünk­kel. Az elmúlt években több szakmai előadást tartottam én is a KÖJÁL rendezésében. Az orvosi és növényvédő mérnöki munka több ponton érintke­zik. Az együttműködés tehát közérdek! Tudunk arról is, hogy a KÖJÁL laborkocsijá­val sok termelőszövetkezetben végez vizsgálatokat. A vegy­szerekkel vigyázni kell! Még az ártatlannak hitt Chemotox is okozhat bajt, ha például nem szellőztetjük ki haszná­lata után a személykocsit. Mi is úgy véljük: a növényvédő szerek használati utasításán kívül fel kellene tüntetni a csomagoláson a benne levő hatóanyagok nevét, vényvédelemnek pedig A nő­min­den gazdaságban embervéde­lemmel kell párosulnia! Hoz­zá kell tennem: a felszerelé­sek még eléggé nehézkesek, igénybe veszik a szervezetet. Az utóbbi években már for­galomba került — sajnos, csak kis mennyiségben — néhány külföldi munkavédelmi fel­szerelés. Somogyban is szüle­tett egy jó védőöltözet, a Ter­­tyánski-féle. A további fel­adatok közé tartozik az em­beri szervezetre veszélyes vegyszerek fokozatos felváltá­sa olyanokkal, amelyek gyen­gébbek, de a növény kóroko­zóira ugyanolyan hatásúak. Mi a véleménye az orvos­nak? Dr. Nemes Tihamért, a megyei kórház igazgatóhelyet­tes főorvosát kérdeztük meg. — Ha egy új vegyszert elő­állítanak, bizonyos hatásait már ismerik a kémikusok. Az emberre való hatás felmérése azonban csak ezután követ­kezhet. Az természetesen állatkísérleteket minden eset­ben elvégzik a vegyszer for­galomba hozása előtt. A ké­miai összetétel is ismert. Az esetlegesen jelentkező tünetek ellátására tehát megvan a le­hetőség. Nemcsak a kórház, de a mentősök és a körzeti orvosok is felkészültek erre, s a megelőzésre is. A vegyszerek sokaságát természetesen az orvos sem tudja fejben tar­tani. Minden forgalomba ke­rülő vegyszert megkapunk a KÖJÁL-tól, s így adott eset­ben megfelelően tudunk cse­lekedni. A KÖJÁL-értesíté­­sekben ugyanis az is benne folgaltatik, mit kell tenni mérgezettel. A probléma ab­­­ból adódhat, hogy sem a mér­gezett, sem munkaterületének felelőse nem tudja, milyen szerrel dolgozott a beteg. Ezekben az esetekben leg­alább a címkét magukkal kell hozniuk. Nagyban elősegítheti ez a mi munkánkat is. Hi­szen a mentőautók is el van­nak látva a leggyakrabban előforduló mérgezések ellen­szereivel! Nagyon fontos korai beavatkozás. A beszál­­­lított mérgezetteknél sokszor az okozza a bajt, hogy nem használják a védőfelszerelé­seket. A táplálkozás során a szervezetbe jutott növényvé­dő méreg problémájával pe­dig már több helyen foglal­koznak, vizsgálják. Azt leszö­gezhetem, hogy egyelőre ezzel a gonddal a gyakorló orvos még nem találkozik. Halállal járó növényvédőszer-mérge­­zés sem fordult elő megyénk­ben. 1968-ban hat, 1969-ben ti­zenhat, 1970-ben tizenhárom embert kezeltek növényvédő­­­szer-mérgezés tüneteivel. Fi­gyelmeztető számok! Három vélemény növény­­védőszer-ügyben. Sok hasznos javaslatot rejtenek, s közös vonásuk is van. A megelőzés fontosságát mindhárman hang­súlyozták. Az előírások betar­tásával elkerülhetők a mér­gezések. Leskó László Szeged határában gyorsított időmben épü­l az új házgyár, amely Csongrád megyén kív­ül a Dél-Alföldet látja el majd építőelemekkel. A terv­ek szerint az év második fe­lében már megkezdődik a próbagyártás. Képünkön: épülő — hétezer köbméter kavics tárolására alkalmas Az — silók. \ " :• ,-v " /"•••: ., y. •;•y •• . -­ y Az út melletti szín alatt ott áll a gépmonstrum, a borsó cséplő­gép, és szüntelenül »eszi« az oda szállított borsót. A rekeszekben gyűlik a kif­ejtett, üdezöld termés a bor­só, a szín mellett pedig emelkedik a szárból-levélből »épülő« silóhalom. A gép a kon­zervgyáré, a termés pedig, amit csépel, a kadarkúti és a hedrehelyi szövetkezeté, ös­­­szesen százötven hold. A teljesítmény naponta 35—40 mázsa borsó beszállítása. Azt mondják­, egy óra múlva a gyárban már üvegekbe kerül a borsó. DECEMBER tiz­enegyedikén új elnököt választottak a ná­­gocsiak. Az addigi elnökhe­lyettesre szavaztak. Fulmer Antal huszonhét éves. Koráb­ban mint mérlegképes köny­velő dolgozott a termelőszö­vetkezetben. Becsülettel elvé­gezte a munkáját, s az em­berek bízta­k benne. Vastag falú, régi épület az Új Hajnal Tsz irodaháza, hajdani intéző lakott itt. Bú­r­torait — mint a bárói kas­tély berendezését is — régen széthordták már, csupán két szék őrzi a múltat. Mindkettő a fiatal elnök igénytelenül berendezett irodájában van. Ő egyébként nem ad a külső­ségekre. Egy kicsit várnom is kellett rá, mert a javító­­műhelyben járt. Aztán szinte berobbant a szobába, rázottan nyújtott kezet.hatá­— Szeretek az emberek kö­zött lenni — mondja. — A munkahelyen közvetlenebb a hangulat, sokkal őszintébben beszélnek a gondokról is. Az pedig van elég. Mikor a múltról kérdezem, megfontoltan beszél. A majd háromezer holdon gazdálkodó tsz súlyos gondokkal kezdte az évet. Érezhető volt az elő­ző év sikertelensége is. Ta­valy félmillió forintos vesz­teséggel zártak. Másfél évig nem volt elnök. Az egymást követő választások, a gazda­sági nehézségek és a tagság kedvetlensége jelezte, baj van; az induláskor hogy nem volt főagronómus, lemondott a főkönyvelő, a banktól nem kaptak hitelt. — Ilyen körülmények kö­zött mit feladatnak?tartott legfontosabb — időben elvégezni a tava­szi munkákat. Ez az alap. Az elért eredményekkel már vissza lehet nyerni a tagság bizalmát. És ez a legfontosabb teendő.második Lelkesen beszél. Határozot­tan építi fel a gondolatme­netet, teljes keresztmetszetet adva a szövetkezet jelenlegi helyzetéről. A pénzügyi terv elkészítése után kaptak hitelt a banktól, s így az első ne­gyedévi munkabér kifizetésé­re már­ vét­száznyolcvanezer forintjuk. A határban dolgozók közel vannak már a nyugdíjhoz. A fiatalokat vonzza a város. Aki­ ott marad a faluban, az is inkább a javítóműhelyben és traktoron vállal munkát. De még ez is kevés. — A közeljövőben csupán öt fiatalra Most végeznek számíthatunk­ az Ádándi Mezőgadasági Gépészképző Szakiskolában. NAGY SZÜKSÉG VAN gépesítésre. A termelőszövet­­ kezet tevékenységének másik fontos területe az állatte­nyésztés. — A sertés- és juhtenyész­tés fejlesztését tervezzük, és a szarvasmarha-állományt a jelenlegi száztízről százhar­mincra bővítjük. Új fajtával is próbálkozunk.sertés­Ilyen jelentős tervekkel és ennyi energiával talán egye­nesbe jut a tsz. A. M. Huszonkét piros bizonyítvány Az irodák még üresek, a gyár emeleti folyosóján, a párt­irodán még egy lélek sincs. A tanácsteremben azonban há­rom nő a tankönyvet, a jegy­zeteit bújja. — Hat óra óta készülünk a vizsgára, pedig ez a Mari éj­szakai műszakban dolgozott — mondja az egyik asszony. — Annyira izgulunk — só­hajt a fiatal fonónő, aki mun­kából jött ide. — Mi ezt a gyakorlatban is csináltuk, amit tanultunk — jegyzi meg a harmadik. Odakintről ajtócsapódás za­ja szűrődik be. Most jönnek az irodások. Sorban érkeznek azok is, akik a vizsgabizottságban lesz­nek. Herke Miklós, aki tíz évig dolgozott itt, a textil­művek­ben, s most az Oktatási Igaz­gatóságon tanít, Szabó Sándor, a gyári pártbizottság szervező titkára, Szakály Endre, a marxizmus—leninizmus esti középiskola kihelyezett osz­tályának vezető tanára. Nyolc óra után meg­kezdődik a vizsga, Körincz Mária, Kemenczei Imréné, Ha­­buczky Józsefné a második kérdéscsoportból készül fel. Iz­zad a homlok, a tiszta papír megtelik jegyzettel.fehér — No, akkor ki kezdi? Az éjszakás fonónő jelentke­zik, aki egyébként szocialista brigádvezető. Hiába mondta fél órával előbb, hogy izgul, most határozottan beszél a szo­cializmus termelési viszonyai­ról. A közben feladott kérdé­sekre is szépen válaszolt Utá­n a sorban a két asszony vizs­gázik. Mindegyik pártvezető­ségi tag, s húsz éve kommunis­ta. Kemenczeiné ipari tanuló­oktató, Habuczkyné pedig munkamódszerátadó. Az ő té­telük a gazdasági érdek a szo­cializmusban, illetve a szocia­lizmus gazdasági törvényei. Miközben összefoglalják az erről tanultakat, bejön a má­sik három hallgató, s megkezdi a felkészülést a felelésre. Kilencen levizsgáznak, utá­na szünet következik. A párt­titkár szobájában a tapasztala­tokról beszélgetünk. — Öt éve tanulnak nálunk az esti kihelyezett osztályban — mondja a szervező titkár. — Eddig hányan végezték? — Százhúszan. — Hányan­ jelentkeztek utá­na esti egyetemre? — Heten már el is végezték, négyen még járnak, ketten pe­dig az ősszel kezdik. — Hányan jelentkeztek esti középiskolába az őszre? — Sokan ... harmincheten. — Ha mindent összeszámo­lunk, legkevesebb ötszázan vé­geznek társadalmi munkát kü­lönféle választott tisztségekben a pártbizalmitól a KISZ-Veze­­tőségi tagig, a szakszerveze­tiektől a vöröskeresztesekig. Csak úgy láthatják el megfele­lően a munkájukat, ha fölké­szülnek rá, megalapozzák a politikai tudásukat. Nézegetjük az osztálynap­lót: öt név mellett a rubrikák­ban nagyon sok az áthúzott kör, ami a hiányzást jelzi, őket kizárták. Ahogy az osz­tályvezető tanár megjegyzi, három hiányzása még elfogad­ható, kettőé semmi esetre sem. Az okok között a három mű­szak, betegség, tanfolyam, s az önbizalom hiánya szerepelt Folytatódik a vizsga, jönnek egymás után a csoportok. Az izgalom mindenkinél elmúlik, amikor Herke Miklós néhány szót vált a régi ismerősökkel. Forgatom az osztálynaplót. Arra vagyok kíváncsi, hogy ki, milyen beosztásban dolgozik, milyen az iskolai, s a politikai végzettsége, milyen társadalmi munkát végez. Fenőnőtől mű­vezetőig, meóstól műszaki raj­zolóig, gondnoktól osztályveze­tőig, igazgatósági titkártól mű­szaki rajzolóig mindenki kép­viselve van itt, szinte kereszt­metszete ez az üzemnek. Nyol­can általánost, négyen gimná­ziumot, heten textiltechniku­mot, ketten felsőiparit végez­­tek, egyikük gépiparit. Mind a huszonketten részt vettek már párt- vagy tömegszervezeti ok­tatáson. Az osztály fele párt­tag, mind Társadalmi megbízatása a huszonkettejüknek van. A feleletükből is érződik, amit az adatok mutatnak: nemcsak a tananyagot ismerik, s hanem a gyakorlati munkát, az összefüggéseket is, ha rákér­deznek, általában tudják, hogy milyen példával érveljenek. Vannak, akik szabályos kiselő­adásokat rögtönöznek, mint Vörös Sándor, Fábián Zoltán­ná, Hahóti János, Kemény La­jos és felesége (együtt végez­­­ték az iskolát, s a férj esti egyetemen szeretne továbbta­nulni), Vizeli Istvánná, Negye­­des Lajos, Varga Istvánná, Kőműves Sándor. Egy órakor már terített asz­taloknál ül az osztály, virág kerül a vázákba, poharak az asztalokra. Sokan átöltöztek, hiszen bankett kezdődik az eredményhirdetés után. Ott so­rakozik a huszonkét piros bo­rítójú bizonyítvány: tizenötben jól megfelelt, hétben pedig megfelelt minősítést írt az osz­tályvezető tanár. Értékelés, bi­zonyítványosztás, majd Szabó Sándor, a textilművek pártbi­zottságának nevében azt kéri huszonkét hallgatótól: mind­azt, amit itt tanultak egy év alatt, jól hasznosítsák, hirdes­sék a párt politikáját a mun­kahelyükön. — Azt hiszem, hogy az itt ülők fele néhány éven belül az esti egyetemen tanul tovább — mondja Vörös Sándor, aki az osztály bizalmija volt. A igazolta­ többiek helyeslése sokan szeretnének még magasabb politikai véreségre szert tenni. S ez ma­legnagyobb eredménye a tex­­a­tilművekben öt éve megkezdett következetes munkának. Lajta Géza SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. jfaritn VL3

Next