Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
Dózsa, Kossuth, Latinca eszméinek folytatói Fiatalok fáklyás felvonulása Kaposváron Megnyitották a forradalmi ifjúsági napokat Több ezer kaposvári fiatal felvonulása nyitotta meg forradalmi ifjúsági napok haagyományos rendezvénysorozatát tegnap este hat órakor. A város ifjúsága fáklyákkal, lampionokkal vonult a Kossuth térre, ahol Galamb László, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte a KISZ hagyományos, tavaszi rendezvénysorozatát Az március tizenötödike esemény megünneplésével kezdődik, és április negyedikén — hazánk felszabadulásának évfordulóján — fejeződik be. Ez az ünnepségsorozat az idén a Dózsaévfordulóval is bővül, 500 éve született a nagy hiszen parasztvezér. A forradalmi ifjúsági napok jelentős eseménye, hogy KISZ most ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Az ünnepséget méltóképpen szimbolizálta a Dózsa talpasainak, a 48-as s a 19-es forradalmároknak a ruhájába öltözött fiatalok »bevonulása«, s aztán az ifjúgárda-díszszakasszal együtt felsorakoztak a dísztribün előtt. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Somogyi József, a megyei párt-vb tagja, a városi pártbizottság első titkára, Dombóvári László, a megyei párt-vb tagja, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára, Stier Sándor, a KISZ kb tagja, a megyei KISZ-bizottság első titkára, dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Rostás Károly, a városi tanács elnöke, és a megyeszékhely fiataljainak képviselői. Nagy költőink népünk forradalmi tavaszairól írott verseit szólaltatták Csics Gimnázium meg a Tándákjai — Petőfit, Adyt, Tóth Árpádot —; 1848, 1919, 1945 forradalmi hagyományairól és e hagyományok folytatóiról, a fiatalokról szólt Havasi Béla, a KISZ központi bizottságának osztályvezetője, az ünnepség szónoka. — A kommunista fiatalok ezeket a hagyományokat, eszméket ápolják tavaszi seregszemléjükön — mondotta. Majd beszélt Dózsa eszméiről, amelyek évszázadok múltán is élnek; Petőfi és Kossuth márciusáról, amelynek történelmi emléke, dicsősége nem kopik meg. A forradalmi eszmékből táplálkozott a dicsőséges Tanácsköztársaság, a 19-ben alakult forradalmi vétség, a KIMSZ. ifjúsági szóA szónok emlékeztetett a szabadságharc somogyi napjaira, amikor Jellasics támadása idején 2000 nemzetőrt állított a megye. • Szólt a Tanácsköztársaság somogyi földfoglaló mozgalmairól, s emlékeztetett a Tanácsköztársaság somogyi mártírjaira, akik életüket áldozták a forradalomért. A 15 éve alakult Kommunista Ifjúsági Szövetség ezen a forradalmi úton halad tovább. »A három tavasz tanulsága számunkra az, hogy felépítjük hazánkban a szocialista társadalmat — mondotta. — S ehhez a feladathoz így fogalmazta meg a jelszót a múlt év decemberében ifjúsági szövetségünk VIII. kongresszusa: »Jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyarországért!«. Mit jelent számunkra ez a jelszó? A szocializmus magasabb szintű építését, azt, hogy művelt, szakmailag képzett, dolgos közösségi és szocialista gondolkodású emberekre van szükség. Mert csak ilyen tulajdonságokkal rendelkező ifjúság képes folytatni az apáink által elkezdett szocialista építést.« Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitotta meg a somogyi forradalmi ifjúsági napokat a KISZ kb osztályvezetője. A honvédség KISZ- fiataljainak díszsortüze és az összegyűlt fiatalok közös éneke zárta az ünnepséget, a ^zAAO tavaszán a magyar IV rZ politikai élet egész levegőjében érződött, hogy egymás március következik. Még a polgári ellenzéki pártok is fölismerték, hogy ez a március 15-e más lesz, mint a többi. A Történelmi Emlékbizottság február végi felhívásának nyomán, a Kommunisták Magyarországi Pártja felvilágosító és mozgósító munkájának eredményeként a munkásság már hetekkel korábban készült március 15-e méltó megünneplésére. A párt röpcédulái és a Szabad Nép márciusi száma a munkásosztályt 1848 örökösének nevezte, forradalmi és hadságharcra buzdított a szametek és hazai bérenceik néellen. A szakszervezetek, a munkás kulturális és sportegyesületek aktivistáit a kommunisták agitációs, valamint szervező munkájának eredményeként áthatotta a forradalmi március tüze. Az üzemekben koszorúkra gyűjtöttek, zászlókat, jelszavas táblákat, Petőfi-, Táncsics-, Kossuth- és Ady-képeket készítettek. A jobboldal is érezte, hogy válaszúthoz érkezett. Ezt mutatja, hogy a szociáldemokrata Peyer és a kisgazdapárti Nagy Ferenc szembefordult a készülődéssel. A Történelmi Emlékbizottság tagjai közül többnek az volt a fő gondja, hogy időben visszavonja aláírását a kiáltvány alól. (A Történelmi Emlékbizottság, mint ismeretes, a KMP kezdeményezésére alakult meg, s zömében a nemzeti eszméhez, a függetlenségi gondolathoz a későbbiek során is hű maradt politikusokból, írókból, tudósokból, újságírókból állt.) A március 14-én este Vigadóban tartott foraró hangulatú Petőfi-est már előszele volt a másnapi tüntetésnek. Az ünnep délutánján a munkások szervezeteikben találkoztak, és onnan vonultak a Petőfi tér környéki utcákba. Miután a Történelmi Emlékbizottság tagjai a szobor felé indultak, a környező utcákból némán, ünnepélyesen megindult a tömeg is. A Petőfi-szobor talapzatára az ipari munkások nevében Katona János bőripari munkás és Somogyi Miklós építőmunkás, a Független Kisgazdapárt részéről Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Nemzeti Parasztpárt nevében Kovács Imre, a haladó értelmiség megbízásából Bernáth Aurél festőművész helyezett el koszorút A terv eredetileg az volt, hogy a Petőfi-szobornál csak néma tüntetés lesz. Utána a tömeg a Kossuth-szoborhoz vonult volna, hogy ott bontsa ki transzparenseit, emelje magasba jelszavas tábláit, tüntessen a háború ellen. A Petőfi téren azonban a hangulat már olyan parázslóvá vált, hogy elég volt egyetlen kiáltás: »Le a háborúval!« — s kirobbant a viharos erejű tüntetés. Egy másodperc alatt előkerültek a transzparensek, a jelszavas táblák, a magyar szabadságharc hőseinek arcképei. Az egész tér egy csapásra zászlódíszbe öltözött, és elemi erővel zúgtak a jelszavak: »Vesszen Hitler!«, »Vesszen a háború!«, »Különbékért!«, »Munkásegység!«, »Munkás—paraszt szövetség!«, »Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország!«. A tüntető menet ezután elindult a Kossuth szobor felé. A Történelmi Emlékbizottság jobboldali tagjai — gróf Desewffy Gyula és Kovács Imre — kiálltak a sorból. A tömeget, melyhez menetközben sok utcai járókelő is csatlakozott, ekkor már a kommunisták vezették ... Amikor a nyolc-tízezer főnyi menet a főkapitányság épülete elé ért, riadóautós rendőrök állták útját. Az épületből gumibotos rendőrök rohantak elő. A rendőrroham a tüntetőket a mellékutcába szorította; több száz tüntetőt a vá. főkapitányság épületébe tereltek. A rendőrök a Kommunisták Magyarországi tagjait keresték. A Pártjának tüntetők adatait följegyezték és — a politikai priuszosok kivételével — mindenkit elbocsátottak; az igazoltatott kommunistákat azonban több rendőrkopó is követte. A jobboldali szociáldemokraták is hozzásegítették Horthy politikai rendőrségét, hogy a kommunisták nyomára vezessék őket és — a baloldali szociáldemokratákkal együtt — kiszolgáltassák a rendőrségnek. A tüntetés számos, messze mutató politikai és történelmi tanulsággal szolgált, így a jobboldali szociáldemokratákról ismét bebizonyosodott, hogy kritikus helyzetben cserbenhagyják a munkásosztályt, a dolgozó népet, és a horthysta reakció oldalára állnak. Az is Peyernek és társainak lelkén szárad, hogy szándékosan leszűkítették az emlékezetes tüntetés munkás tömegbázisát. A harminc évvel ezelőtti nagyszabású tüntetés akkor zajlott le, amikor szerte Európában náci csizmák koppantak, hazafiakkal teltek meg a börtönök, spiclik és besúgók leselkedtek mindenütt. Elég volt egy bíráló megjegyzés, s az elégedetlenkedő máris internáló táborban találta magát. Ennek tükrében különösen nagy jelentőségű az 1942. március 15-i tüntetés, annak demonstrálása, hogy a Horthy-fasiz mus sem tudta kiirtani a ma gyar nép forradalmi szellemét, s népünk legjobbjaiban elevenen élt a forradalom és a szabadságharc eszménye. A nagy tüntetés bebizonyította, hogy e tömegeknek volt hivatott szervezőjük és vezetőjük: a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az is bebizonyosodott, hogy a kommunisták és az ellenzéki pártok közötti ideológiai különbség nem lehet akadálya a függetlenségi harc közös frontja kialakításának. Így vált a harminc év előtti nagy tüntetés a népfrontmozgalom, a nemzeti összefogás történelmi példájává, az antifasiszta és háborúellenes nemzeti összefogás erőforrása- B. B. így történt • • • 1942. március 15-ének krónikájából A forradalmárokra emlékeztettek. I III . Pátzay Pál Petőfi-plakettje. Harminc éve — a Petőfi-szobornál A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kossuth díjas kiváló művész a fény felé fordítja a sárgásbarna plakettet, az eredetit. E plakett nyomán készült 1942 márciusában több mint 30 ezer Petőfi-jelvény. A harmincadik évfordulóra nagy méretben is elkészítik, s március 15-én helyezik el a Petőfi téren — mondja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Huszonnyolcadmagával — különböző pártállást! és párton kívüli politikus, író és művész, közöttük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, Szőnyi István — írta alá a magyar nemzethez szóló felhívást. Az immár történelemmé vált eseményekre Pátzay Pál így emlékezik: — A felhívás kibocsátása után jól haladt a március 15-i tüntetés szervezése. Több lap is közölte a felhívást, az üzemekben — hallottam — gyűjtöttek a koszorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihályfi Ernő: kérte, sürgősen formázzak meg egy Petőfi-plakettet, a költő fejét, alatta az 1848-as évszámmal. A munkára mindössze két órám maradt, máris jelentkezett az Emlékbizottság küldötte a gipszbe öntött mintáért, s vitte az éremkészítő Ludvig-céghez. A rá következő napokban háromszor kellett újabb rendelést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén közölte azzal a felhívással, hogy a március 15-i tüntetésen mindenki gomblyukában legyen ott a Petőfi-jelvény. Akkoriban a Ganz-gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sok munkás kabátján a jelvénnyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az Emlékbizottság tagjaival a Modem kávéházban találkoztunk, onnét kettes sorokbantünk az Erzsébet-hídhoz, menett várakoztunk. Három óra előtt csendes, majdnem kihalt volt a tér, néhányan már kétkedve arra gondoltunk, nem is lesznek többen, talán jött az ellenpropaganda, haöt koszorút vittünk, az egyiket mellettem Bernáth Aurél tartotta kezében. A szalagon ez állt: »Petőfinek, a magyar értelmiség«. Amikor az Emlékbizottság koszorúival elindultunk szobor felé, hirtelen megelenvenedtek, megmozdultak a tér körüli utcák. Rendezett sorokban áradt a tömeg a térre. Jöttek az építőmunkások, a munkások képviselői koszorúikkal, fiatalok, idősebbek. Csendben helyeztük el koszorúinkat. Közben jelszavas táblák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth- és Petőfi-arcképek. Eleinte elszórtan, aztán már kórusban zengett: »Különbékét!« Szabad, demokratikus Magyarországot!« »Le a háborúval!« A mostani Apáczai Csere János utcán indultunk meg a Kossuth-szobor felé. Valaki rákezdett a Kossuth-nótára, amelytől hamarosan zengett a belváros. Ekkor már mögöttünk jöttek riadóautóikkal a rendőrök, s a Lánchídnál a főkapitányságról kirohanó rendőrökkel együtt gumibottal kezdték szétszórni a tömeget. A Petőfi-jelvényről még annyit — mondja a művész —, már a kibocsátás napjaiban elhíresztelte róla a reakció, hogy az nem is Petőfit ábrázolja. Sokaktól rendőrök kobozták el, a tüntetésen mégis nagyon sok ember gomblyukában láttam. Hamarosan idézést kaptam a rendőr-főkapitányságra. Sombor Schweinitzer főkapitány-helyettes hallgatott ki. Ilyen kérdéseket tett föl: Ki adott megbízást a plakett készítésére? Mi volt vele a célom? Kit ábrázol, Lenint vagy Petőfit? Megmutattam neki a jelvényt és egy Petőfi-képet, de még akkor sem akart hinni. Arra kért, jegyzőkönyvben is jelentsem ki, s írjam alá, hogy a kis plakett nem Lenint, hanem a költőt ábrázolja. Kijelentettem ... Azóta már megformáztam Lenint is — mutat Pátzay Pál a felállított Dózsa György téren szobor műterembeli mására. Aztán a plakettet vizsgálja, összehúzott szemmel: — Nézze csak meg, így, ebből a szögből, alulról Lenin arcát! Nem vesz észre semmit? A pakett biztosan Petőfit ábrázolja, a szobor biztosan Lenint. Mégis, egyre gyakrabban fedezek fel azonos vonásokat a két arcon... N. T. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1972. március 15.5