Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

XXVIII. évfolyam 78. szám Ára: 80 fillér 1972. ápr­lis 1., szombat Felszabadulási ünnepség az Elektroncsőgyárban „Hálás szívvel gondolunk a nagy szovjet népre és dicső hadseregére Hazánk felszabadulásának közelgő 27. évfordulója alkal­mából tegnap délután ünnepi megemlékezést tartottak Ka­posváron, az elektroncsőgyár­ban. Az elnökségben helyet foglaltak: Szigeti István or­szággyűlési képviselő, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Sólyom Gábor megyei rendőr­­főkapitány, Somogyi József, a városi pártbizottság első tit­kára, a megyei párt-vb tagjai, Rostás Károly, a városi ta­nács elnöke, Magyar Lászlóné és Orsós Etelka, a gyár szo­cialista címmel többszörösen kitüntetett brigádjának veze­tői. A magyar és a szovjet him­nusz hangjai után Szilágyi De­zső, a gyár párttitkára köszön­tötte az ünnepségen megjelen­teket, a gyár dolgozóit, a me­gye és a város vezetőit, s meghívott egykori vöröskato­­­nákat, régi munkásmozgalmi harcosokat. Ezt követően So­mogyi József, a városi párt­­bizottság első titkára mondott ünnepi megemlékezést. Somogyi József beszéde — Tisztelt ünneplő közön­ség! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! — Huszonhét évvel ezelőtt még nem csitultak el a fegy­verek, még nem honolt béke hazánkban, de már megvol­tak a feltétlen biztosítékai an­nak, hogy 1945. április 4-én az egész országban véget érjen a szörnyű háború, a pusztítás. A felszabadulás előtti állapo­tokra ma már csak az­sebb nemzedék emlékezik. Idő­felső tízezer, az uralkodó osz­­­tály palotáit, kastélyait, fény­űző életét, a munkások, pa­rasztok, cselédek kizsákmá­nyolását, a városi ínségkony­hát, a munkanélküliség rémét — ennek következtében a lét­bizonytalanságot —, a fasiz­mus és a második világhábo­rú borzalmait csak könyvek­ből, dokumentumokból, szü­leik elbeszéléseiből ismert fia­talságunk. A szónok költők verseiből kiragadott idézetekkel elevení­tette föl a múltat, a munkások, parasztok nyomorát, sorsát, majd így folytatta:nehéz . Ennek vetett véget 1945 tavaszán a felszabadító Szov­jetunió győztes Vörös Hadse­rege. Ezért mondjuk,­ hogy 1945. április 4-e súlyos és ne­héz korszakot zárt le életünk­ben. A levert forradalmak, a sikertelen szabadságharcok, a vérbe fojtott Tanácsköztársa­ság, a 25 éves ellenforradalmi népelnyomás után 1945 tava­szán az emberi haladás, a szo­cializmus építésének lehetősé­gei tárultak fel népünk előtt. Nagy elődeink álmai csak a felszabadulás után válhattak valóra. A mi nemzedékünk va­lósítja meg azokat az eszmé­ket, amelyeket a szocialista mozgalom már egy évszázada a zászlajára írt, s amelyekért annyi magyar vöröskatona, kommunista mártír és más ha­ladó emberek áldozták életü­ket. 1945. április 4-e a magyar nép számára nemcsak a hábo­rú végét, a felszabadulást, ha­nem az új korszak kezdetét is jelentette. Emlékeztetett Somogyi elv­társ a felszabadulás utáni helyzetre, az új élet kezdetét jelentő első nehéz évekre, kommunista párt által irányí­­­tott és vezetett harcra, amely­nek célja volt a háború által összerombolt, kirabolt, gazda­ságilag elmaradt országban az élet megindítása, majd a szebb, boldogabb élet alapjainak le­rakása. (Folytatás a 3. oldalon.) ff Tegnap befejezte nagy munkáját a termelőszövetke­zetek II. kongresszusa. A há­rom nap alatt új barátságok, ismeretségek kötődtek, renge­teg élménnyel, tapasztalattal gazdagodva hazaindultak a küldöttek. Bizonyos vagyok benne, hogy a három nap alatt nem volt olyan fél óra, ami ne adott volna valami nagyon maradandót, emlékezeteset. Bizonyára sokaknak vissza­csengett a fülébe, ahogy teg­nap délelőtt Kovács József gyulavári elnök a kedvezőt­len adottságú termelőszövet­kezetek helyzetéről beszélt. Akaratlanul is arra kell gon­dolni, mennyire azonosak a gondok a Körösök vidékén épp úgy, mint Somogyban. S milyen jó volt visszahallani ezen a fórumon, a kongres­­­szusi teremben, amit Edig László Tolna megyei küldött mondott: — Erről a helyről is meg kell emlékezni arról a pél­dás támogatásról, segítőkész­­ségről, melyet a Kaposvári Cukorgyár tanúsít — és tesz is, a cukorrépatermelés fej­lesztéséért, korszerűsítéséért. Igen, az élmények, a ta­pasztalatok hegyként tornyo­sulnak mindenkiben, aki ré­szese volt ennek a felelősség­teljes munkának. A tegnapi nap az összegezés, a válasz­tás, a kitüntetések átadása és a búcsú napja volt. És egy kérdésé, amelyre három so­mogyi küldött adott választ. — Mi a legemlékezetesebb élménye, melyet a kongres­­­szusról visz haza magával? Horváth László nagybajo­mi elnök: — Végtelenül ma­gas szintű, szakmailag, társa­­dalompolitikailag művelt megnyilatkozások hangzottak el ezen a kongresszuson. Ez egyrészt elősegíti a tisztán lá­tást, helyzetünk ítélését, másrészt reális még­hozzájárul ahhoz, hogy világosan felis­merjük további feladatain­kat. A tanácskozás során ténylegesen felvetődtek azok a jogos problémák, ellentétek, melyek megoldásra várnak, és igen nagyszerűnek tartom, hogy a felszólalók hozzátet­ték azt is, hogy ebben a mun­­ká­ban mi a mi saját belső feladatunk. A legnagyobb él­mény? Az, hogy voltaképpen ez a kongresszus megfelel egy tudományos szintű konferen­ciának. Alsecz Jánosné szabást fő­könyvelő: — Életem egyik legnagyobb élménye marad ez a kongresszus. Azok a kül­döttek, akik szót kaptak, őszintén elmondták mindazt, amit én is szerettem volna el­mondani, — így megnyugvás­sal megyek haza. Valahogy úgy éreztem, bárki állt is a szónoki emelvényen, mintha, otthon a saját tagjainkat hallgattam volna. A mi szí­vünkből beszéltek a felszóla­lók. Ugyanazt fájlalja, ugyan­annak örül a Bács, a Szat­­már, s a Győr megyei, mint a somogyi tsz-tag. Bártfai Imre somogybabodi elnök: — A legemlékezete­sebbről elég nehéz nyilatkoz­ni. Első alkalommal veszek részt ilyen irányú tevékeny­ségben, és azt hiszem, az a nagyon őszinte légkör, ami itt kialakult, az kapcsolja igazán össze az élettel ezt a kongresszust. És a szünetközi beszélgetések, viták a mi­niszterekkel, országos veze­tőkkel — igen, ez felejthe­tetlen marad. Konkrét dolgo­kon vitatkoztunk, és ez jó, mert vita nélkül nem lehet elképzelni a fejlődést. Tegnap a széksorok kiüre­sedtek, a sziporkázó csillá­rok kihunytak, a nagy mun­ka befejeződött. De a kongresszusi gondola­tok tovább élnek, a kong­resszusi beszélgetések tovább folytatódnak.vörös Márta Kongresszusi gondolatok, beszélgetések Egy kérdés — három válasz Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. Hozzájárult ahhoz, hogy az 1971-ben egyetemet végzettek közül a következőket kitünte­téses doktorrá avassák: Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen : Korenc­y Éva magyar-latin nyelv- és irodalomszakos középiskolai tanár, Hátai Mária, magyar­orosz nyelv- és irodalomszakos középiskolai tanár, Sólyom Jenő fizikus, Szűcs Judit (Ré­­nyi Istvánná) fizikus. A Kossuth Lajos * ado­mányegyetemen: Dévai György biológia-földrajz szakos közép­iskolai tanár, Kiss Sándor francia-latin szakos középis­kolai tanár. A Semmelweis Mányi Egyetemen: Orvostudo­Mészáros Ildikó orvos, Széchenyi Béla fogorvos. nyi A Debreceni Orvostudomá­Egyetemen: Szeverén­yi Miklós orvos. Az Elnöki Tanács továbbá egyéb ügyeket tárgyalt. Berlini látogatások „Gördülékenyen és barátságosan* A tegnapi napon — munka­szünet lévén mind az NDK- ban, mind Nyugat-Berlinben — megindult a látogatók ára­data Nyugat-Berlinből a de­mokratikus Berlinbe és az NDK más helységeibe. Az NSZK és Nyugat-Berlin kö­zött az NDK területén át ve­zető tranzitutakon is nagy a forgalom. A nyugat-berlini Telegraf című lap pénteki száma ezt a címet adja a látogatásokról szóló beszámolójának: »Gör­dülékenyen és barátságosan." A nyugat-berlini lapok kieme­lik, hogy a Springer-sajtónál vagy a Deutsche Welle rádió­adónál alkalmazott nyugat­berlini újságírók is megkap­ták a határátlépési engedélyt az NDK hatóságaitól. Walter Sickert, a nyugat­­berlini SPD parlamenti cso­portjának elnöke, a berlini szakszervezetek nyugat­elnö­ke is átlátogatott az NDK fő­városába, sőt felkereste a vö­rös városházát, a berlini ma­gisztrátus épületét is. Amint erről a Der Tagesspiegel cí­mű nyugat-berlini lap beszá­mol, a városházán Sickertnek előzékenyen megmutattak mindent, amit csak látni kí­vánt. Sőt — mivel az élet különös eseteket produkál néha — Heinrich Lummer, a nyugat­berlini CDU parlamenti frak­ciójának elnöke, az NDK mos­tani, egyoldalú egyik leghevesebb akciójának támadója, ugyancsak élt a lehetőséggel, és felkereste a demokratikus Berlint. Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester "pró­­bautat" tett az NDK-n keresz­tül a Nyugat-Berlinből az NSZK-ba vezető egyik tran­­zitúton és vissza, s Nyugat- Berlinbe való hazatérése után ő is elismerő szavakkal szólott az NDK hatóságai részéről ta­pasztalt nagyvonalúságról és előzékenységről. Magyar ratifikációs okmány Rapai Gyula, a Magyar Népiköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete tegnap délelőtt a szovjet kormánynál letétbe helyezte az Interszputnyik nemzetközi űr-távközlési rendszer és szervezet létre­hozásáról szóló megállapodás magyar ratifikációs okmányát. Az okmányt I. IV. Zemszkov, a szovjet külügyminisztérium főtitkára vette át. Megválasztották a területi szerveket, tisztségviselőket Véget ért a mezőgazdasági szövetkezetek második országos kongresszusa A parlamentben tegnap megkezdődött a mezőgazdasá­gi szövetkezetek második or­szágos kongresszusának záró ülése. Győre Sándor, az abo­­nyi Ságvári Tsz elnöke nyitot­ta meg a kongresszus ülését. A munkaértekezlet záró napján megjelent a tanácskozáson Fe­hér Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a kormány több tagja, vala­mint a hazai, gazdasági, poli­tikai és kiválósága.társadalmi élet sok A három utolsó felszólalás után Szabó István, a TOT el­nöke adott választ a hozzászó­lásokra. Szabó István zárszava után szavazás következett. A kong­resszus egyhangúlag elfogadta a beszámolót,­ a vitában el­hangzott javaslatokat, a vá­laszt és állásfoglalást. Szintén egyhangúlag fogadta el a ki­adott alapszabály-tervezetet és az ehhez fűzött javaslatokat is. • A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának módosított alapszabálya meghatározza TOT célját, feladatát, működé­­­si elveit, a TOT és a termelő­­szövetkezetek, valamint a te­rületi szövetségek viszonyát. Az MSZMP X. kongresszusá­nak határozatai, az egységes szövetkezeti törvény és a TOT működésének eddigi tapaszta­latai indokolták az alapszabály korszerűsítését. A kongresszuson elnöklő Győré Sándor ezután felkérte Fierpasz Károlyt, a jelölőbi­zottság elnökét, hogy ismer­tesse annak a 23 jelöltnek névsorát, akikkel 125-re egé­­­szül ki a termelőszövetkezetek tanácsa. A bizottság javasla­tát a kongresszus elfogadta, a jelöltek nevét felvették a sza­vazólapokra. Ezután Pesti István, a sza­vazatszedő bizottság elnöke is­mertette a szavazás rendjét, majd a kongresszuson részt vevők a parlamentben kijelölt szavazóhelyiségekben titko­san választották meg a jelöl­teket. A szavazás eredményét ez­után a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette, majd az újonnan megválasztott Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa visszavonult, megtartot­ta első ülését és megválasztot­ta testületi szerveit és tiszt­ségviselőit. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke: Szabó István; elnökhelyette­sek: Moharos József, dr. Nyíri Béla és dr. Simka István. A TOT elnökségének 11 tagja van. A TOT állandó bizottsá­gai: az ellenőrző-, a nő-, közgazdasági, a fejlesztési, va­a­lamint a társadalmi és önkor­mányzati bizottság. A termelőszövetkezetek II. országos kongresszusa Szabó Istvánnak, a TOT elnökének zárszavával ért véget. Vasárnapi számunk tartalmából: HERNESZ FERENC: »Emlékezetes idő volt__« (3. oldal) SZALAI LÁSZLÓ: Vágyak a távolból (4. oldal) TRÖSZT TIBOR: Visszhang (5. oldal) HUNYADY JÓZSEF: A tűbe fűzött fiú (7. oldal) BÓRA FERENC: Zichy és Macsabeli (&. oldal)

Next