Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

Heves harcok Saigon környékén (Folytatás az 1. oldalról.) zott, és itt adták át a VDK ha­tóságai az ünnepi alkalmakkor szabadon engedett amerikai pilótákat A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők elfoglal­ták a Saigontól mintegy száz kilométerre északra fekvő Loc Ninh városát. A hírt a nyu­gati hírügynökségek előbb a DIFK rádióadása alapján je­lentették be, később a Reuter­­iroda saigoni keltezéssel for­rásmegnevezés nélkül közölte. Ugyancsak a Reuter jelen­tette, hogy a Loc Ninht elfog­laló népi erők tovább nyomul­tak előre Saigon felé és a fő­várostól 75 kilométerre észak­ra fekvő An Loc tartományi fővárost vették ostrom alá. A harcok e jelentés szerint teg­nap este már a városközpont­ban dúltak, és amikor egy amerikai tanácsadó Saigonból An Locba telefonált, hogy helyzet iránt érdeklődjék, ezt a a választ kapta: »nem tudok beszélni, bent vannak a városban«. A kagylót lecsapták. Jesus Vargas, a SEATO fő­titkára közelebbről meg nem «h­­tározott célból Dél-Vietnam­ba látogatott. Tegnap tért vis­­­sza Saigonba Da Nangban és Huéban tett körútjáról. Vargas ma utazik vissza a Fülöp-szi­­getekre. A párizsi Vietnam-értekezle­­ten részt vevő amerikai és dél­vietnami küldöttség szóvivői tegnap visszautasították Ngu­yen Thi Binh asszonynak, DIFK külügyminiszterének azt a a csütörtöki ajánlatát, hogy folytassák az amerikai kezde­ményezésre megszakított Viet­­nam-értekezletet. Stephen Ledogar amerikai szóvivő közölte, hogy az ame­rikai küldöttség nem lép vis­­­sza a tárgyalások »felfüggesz­tésétől«. Mint ismeretes, az Egyesült Államok március 23-án jelentette be a tárgya­lások megszakítását. Laird amerikai hadügymi­niszter tegnap a Pentagonban sajtóértekezletet tartott. Kije­lentette: »az Egyesült Államok mindaddig bombázni fogja Észak-Vietnamot, amíg Hanoi készségét nem fejezi ki a pári­zsi tárgyalások folytatása iránt és vissza nem vonja inváziós csapatait.« Heves küzdelem folyik Dél-Vi­etnamban. A polgári lakosság elhagyja a hadműveletek által érintett vidéket. Képünkön: Egy vietnami paraszt két unokájával az országúton. 2 I Somogyi Néplap Waldheim Párizsban tárgyalt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára párizsi hivatalos lá­togatásának második napján felkereste Pompidou köztársasági elnököt és francia tár­gyalt Schumann külügymi­niszterrel. Pompidou a francia kor­mány támogatásáról biztosítot­ta az ENSZ főtitkárát felada­tainak teljesítése közben. Tárgyalásai után Waldheim Párizsban sajtóértekezletet tartott. A vietnami helyzettel foglalkozva újból felajánlotta az ENSZ jószolgálatait a kér­dés rendezésében, ha erre va­lamennyi érdekelt fél igényt tart. Állást foglalt a főtitkár amellett is, hogy a két német államot a lehető leghamarabb vegyék fel az ENSZ-be. Szovjet—nyugatnémet megállapodást parafáltak A Szovjetunió és az NSZK kormánya közötti hosszúlejá­ratú kereskedelmi és gazdasá­gi együttműködési megállapo­dást parafáltak tegnap Moszk­vában. Mint a szovjet fővá­rosban hivatalosan közölték, a megállapodás aláírására »a fe­lek által egyeztetett időpont­ban kerül sor­. A megállapodáshoz vezető megbeszéléseken — amelyek ezen a héten folytak Moszkvá­ban — a két ország kereske­delmi küldöttségei megegyez­tek abban, hogy — az 1970. augusztus 12-i szovjet—nyu­gatnémet szerződéssel össz­hangban — megfelelő intézke­déseket tesznek, hogy kedve­ző körülményeket teremtsenek a kétoldalú kereskedelem fej­lesztése, valamint az árucsere­­struktúra javítása érdekében. A megállapodásról folytatott tárgyalásokon a szovjet kül­döttséget Alekszej Manzsalo külkereskedelm miniszterhe­lyettes, a nyugatnémet kül­döttséget Peter Hermes rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követ vezette. A dokumentum parafálásánál Nyikolaj Patoli­­csev szovjet külkereskedelmi miniszter és Joachim Peckert, az NSZK moszkvai ideiglenes ügyvivője volt jelen. Angela Davis pere A fegyverre önvédelemből volt szüksége Újabb tanúk kihallgatásával folytatódott Angela Davis pe­re a kaliforiniai San Joséban. A tanúk között szerepelt a fegyverkereskedő, akitől An­gela Davis 1969-ben fegyvert vásárolt. A vád állítása szerint az Angela Davis által vásárolt fegyverrel próbálta végrehaj­tani a San Rafael-i bíróságon az 1970. augusztus 7-i fogoly­­szöktetési akciót Jonathan Jackson, a később meggyilkolt George Jackson testvére. Angela Davis nem tagadta a vásárlás tényét, de kijelentet­te, a fegyverre önvédelemből volt szüksége. Az ügyet tovább bonyolítja a védelem egyik esetleges ta­nújának meggyilkolása. Mint jelentettük, San Joséban agyonlőtték James Carrt, aki korábban a San Quentin-i börtönben a Soledad-fivérek egyikével, George Jacksonnal osztotta meg celláját. A vád azt állítja, hogy bir­tokában van egy levél, ame­lyet James Carr írt George Jacksonna­k, és amely az ügyész szerint »tárgyi bizonyíték ar­ra, hogy előkészületek történ­tek George Jackson megszök­­tetésére a börtönből«. A leve­let egyébként állítólag egy tisztítóba adott nadrág zsebé­ben találták. Angela Davis perét a tanúk meghallgatása után hétfőre el­napolták. (MTI) Magyar tanú vallott a Novak-perben A bécsi Novak-perben teg­nap első alkalommal magyar tanú, dr. Pálosi Miklós írásbeli vallomásának meghallgatására került sor. Pálosi,aki Magyarországon tette meg vallomását és azt hitelesítve küldték ki a bécsi esküdtszékhez, arról számolt be, hogy Franz Novak volt SS-tiszt, az 1944. évi magyar­­országi deportálások egyik irá­nyítója, milyen kegyetlenkedé­seket követett el Szolnokon. Itt 1944-ben a zsidó férfiakat, nőket és gyermekeket gyűjtő­táborba hurcolták és a tábor­ban Novak utasítására és köz­reműködésével több deportál­tat méreginjekciókkal megöl­tek. Az írásbeli vallomás felol­a­vasása új helyzetet teremtett tárgyaláson, mert dr. Schmieger államügyész azt kérte, hogy a vádat ennek alapján terjesszék ki a gyil­kosság elkövetésére is, mivel Novak adta ki a parancsot. Palesztin nemzeti tanács közös erővel a Husszein-terv ellen A Palesztinai nemzeti ta­nács kitörő lelkesedéssel fo­gadta Szadat elnöknek azt a bejelentését, hogy Egyiptom megszakít minden kapcsolatot a jordániai rezsimmel. Az egyiptomi kormány úgy ítélte meg, hogy Husszein király terve azonos Allón izraeli mi­niszterelnök-helyettes tervé­vel, amely kollonialista célokat kíván megvalósítani a közel­­keleti térségben. Ebből következik, hogy nem elegendő elvetni,­tani az úgynevezett visszautast­Egyesült Arab Királyság tervét, hanem mind arab, mind palesztin sí­kon konkrét in­tézkedéseket hatékony­an­kell hozni annak meghiúsítására. Kairói értesülések szerint Egyiptom az Arab Köztársa­ságok Szövetségének két má­sik tagállamával, Líbiával és Szíriával egyetértésben meg­döntését, ennélfogva hozta az úgy értelmezhető, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsé­ge is megszakította a kapcso­latokat a jordániai rezsimmel. Líbia és Szíria, mint ismere­tes, már korábban megtette ezt a lépést. Szadat hangsúlyozta, hogy Egyiptom nehéz szívvel szánta rá magát erre a lépésre, mert Jordánia kiesésével ötszáz ki­lométeres rés támadt az Iz­raellel szembenálló arab fron­ton. Husszein király rendszere azonban már az egyiptomi lé­pést megelőzően lemondott az agresszor elleni harcról, s a jordán—palesztin tervével a kapitulált­ föderáció külön­béke útját kezdte egyengetni. A palesztin ügy felszámolá­sára irányuló Husszein-terv közös akciót követel az arab államok részéről: a jordániai rezsim elítélését és elszigete­lését. Egyiptom nagy felelős­séget vállalt magára, amikor a közel-keleti helyzet e bo­nyolult és kritikus időszaká­ban megtette a kezdeményező lépést, s ezzel nyílt állásfogla­lásra késztette a többi arab államot. Beszédében ugyancsak ha­tározott és konkrét intézkedé­seket követelt a nemzeti ta­nácstól Jasszer Arafat, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet vezetője. A palesztin nép törvényes képviselőire az a feladat vár, hogy meghiúsítsák a palesztin nép megosztására irányu­ló izraeli—jordániai kísér­leteket, megakadályozzák azt, hogy a ciszjordániai községtanácsi választások eredményeként palesztin bábállamot hozzanak létre az izraeli megszállás vagy a hasemita trón árnyé­kában. (MTI) H­azafias egység. Ez a lé­nyege másnak, annak a felhí­melyre Chile dolgozó népét szerkesztőségi cikkében felszólította a Chilei Kommunista Párt lapja, az El Siegro. Az utóbbi időkben ugyanis fokozódott az impe­rialista veszély az országban. Nyílt katonai beavatkozás — mint annak idején például Guatemalában, — nem történt Dominikában Egyesült Államok persze. Az latin-ame­rikai politkája az utóbbi idő­ben »finomodott«. Nem saját, csillagos-sávos katonáit küldte el abba a dél-amerikai ország­ba, amelynek rendszere törté­netesen nem tetszik, mert ha­ladó vonásokat mutat. Hanem — mint Bolíviában történt leg­utóbb — megpróbálkozik bel­ső bomlasztással, a helyi had­sereg tisztjeinek, vagy tisztjei egy részének megnyerésével és velük végezteti el a progresszív kormány megdöntésének »pisz­kos munkáját«. Vagy gazdasági szabotázs­akcióval próbálkoznak. Ez történt Chilében. Az egyik leg­­nagyobb amerikai konszern, az ITT, amely legutóbb Mitchell ex-igazságügyminiszterrel kap­csolatban nagy hazai korrup­ciós botrányba keveredett. Ugyanez az ITT sűrűn szerepelt mostanában a sajtóban chilei vonatkozásban is. Ahogy az El Siegro cikke rámutat: a CI­A (az amerikai titkos­szolgálat) és az amerikai monopóliumok (első helyen az ITT) Chile-el­­lenes ténykedéseiről doku­mentumok kerültek nyilvános­ságra, letagadhatatlan bizonyí­tékok. Minden chilei szenved a szabotázsakciók következmé­nyeitől, s az egész ország fa­siszta államcsíny áldozata lett volna, ha a reakciónak sike­rült volna megvalósítania ter­veit­­, írja a lap, egységbe szólítva Chile dolgozóit a népi egység haladó kormányának védelmében. A Chilei Radikális Párt most zajló rendkívüli kongresszusán hasonló értelmű beszédet mon­dott dr. Salvador Alende elnök. »Chile történelme nehéz óráit éli át. A súlyos helyzetet el­sősorban a külső ellenség ama kísérletei teremtették, amelyek csődbe akarták juttatni a chi­lei gazdaságot, másodsorban az ellenzék bizonyos részének tö­rekvései, hogy összeesküvések­kel és aknamunkával bármi áron elérje a chilei forrada­­lom bukását­ — mutatott rá az elnök, ugyancsak szoros egységre szólítva fel a népet a belső és külső ellenséggel szemben. gyébként Chile főváro­sában a napokban meg­nyílik az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesz­tési értekezlete) harmadik ülésszaka. Ezen a többi közt részt vesz Kurt Waldheim, az­­ ENSZ főtitkára és Echeverria mexikói elnök is. Valószínűleg eljön Peru és Argentína elnö­ke is. E magasrangú szemé­lyek puszta jelenléte is növeli a chilei népi egység kormá­nyának tekintélyét és hátrál­tatja az Allende-rendszert megdönteni akaró ellenség ak­namunkáját. Nyugat-berlini „sajnálkozás" Ismét a régi szabályok szerint Mivel lejárt az NDK által egyoldalúan kezdeményezett nyolcnapos időszak, amelynek tartamára ideiglenesen előre bevezették a nyugat-berlini forgalomban az egyezmények végleges életbe léptetése után esedékes könnyítéseket, ápri­lis 6-a óta az NSZK és Nyugat- Berlin között az NDK terüle­tén lebonyolított tranzitforga­lomban természetesem ismét a régi szabályok érvényesek. Bár mindenki jó előre tud­ta, hogy a könnyítések csak rövid ideig lesznek most ér­vényben, a nyugat-berlini pol­gári sajtó most mégis panasz­kodik amiatt, hogy — amint a Telegraf írja — »ismét ellen­őrzésieket vezettek be a tran­­zitforgalomban«. A nyugat-ber­lini városi parlamentben kép­viselt politikai pártok vezetői pedig »sajnálkozásukat fejez­ték ki amiatt, hogy az NDK visszatért a régi gyakorlathoz­. Persze a jóhoz könnyebb hozzászokni, mint a rosszabb­hoz, s így természetes, hogy a tranzitforgalomban részvevők szívesebben vennék, ha to­vábbra is egyszerűbb lenne az ellenőrzés. Nyilvánvaló, hogy ez egybeesik az NDK kívánsá­gával is. Ehhez azonban az szükséges, hogy a nyugat-ber­lini négyoldalú egyezmény és az NDK kormányának az NSZK-val, továbbá Nyugat- Berlinnel kötött, ehhez csatla­kozó megállapodásai véglege­sen érvénybe lépjenek. Ez pe­dig szoros összefüggésben van a szovjet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződés bonni ratifi­kálásával. S ezt az összefüg­gést, egybekapcsol­ást nem az NDK-ban, hanem éppen Bonn­ban találták ki: az NSZK ra­gaszkodott hozzá, hogy az úgy­nevezett keleti szerződések ra­tifikálását kapcsolják egybe a nyugat-berlini kérdés rendezé­sévé Megkezdődött a szavazási kampány Franciaországban Franciaországban most már teljes erővel megindult a nép­­szavazási kampány, miután a minisztertanács legutóbbi ülé­sén április 23-ra tűzte ki Közös Piac kiszélesítésére ren­­­dezendő népszavazás időpont­ját. A népszavazási kampány során az UDR, a kormány­­koalíció legnagyobb pártja, nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy minél szélesebb rétege­ket mozgósítson a népszava­záson való részvételre és az igennel való szavazásra. Ugyanakkor a kormánypropa­­ganda szemmel olyannak igyekszik láthatóan a Közös Piac mostani kiszélesítését fel­tüntetni, mint ami nem áll ellentétben De Gaulle egykori politikájával. Chaban-Delmas miniszterel­nök az UDR központi bizott­ságának ülésén azt hangoztat­ta, hogy »a gaulle-izmus nem tűnt el De Gaulle-lal«, s a mostani népszavazás ennek »ékes bizonysága«. Jean-Jacques Servan-Schrei­­ber, a radikális párt elnöke viszont azzal az indoklással szólította fel pártját az igen­nel való szavazásra, hogy Közös Piac kiszélesítése meg­­­felel a radikálisok régóta val­lott európai elképzeléseinek, s annak eredményeként »egé­szen más Európa« bontakozik majd ki, mint amilyet De Gaulle elképzelt. Az Humanité tegnapi vezér­cikkében részletesen kifejti, hogy az FKP milyen külpoli­tikai meggondolásokból foglal állást a nemmel való szavazás mellett. A vezércikk hangsú­lyozza, hogy Pompidou elnök e népszavazáson egy olyan külpolitika folytatásához akar szabad kezet nyerni, amely végső fokon egy atlantista tömbbe való beolvadáshoz ve­zetné el Franciaországot. A népszavazás tehát arra irányul, hogy zöld fényt ad­janak egy olyan­nak, amely mint vállalkozás­De Gaulle mondotta egykor »egy hazát­lan tömbbe fojtaná bele Fran­ciaországot«. De Gaulle 1968. szeptember 19-i sajtóértekezle­tén rámutatott arra, hogy egy ilyen rendszer »az óceánon túli Protektor politikáját folytat­ná« — emlékeztet az Huma­nité. (MTI) Heath átalakítja kormányát tette a régen mányátszervezést­ tervezett kor­William Whitelaw az új kinevezésig a titkos tanács lord­ elnöke, to­vábbá az alsóházban a lánypárt vezére volt. Ezt kor­a szerepkört most átvette Robert Carr, a foglalkoztatottság ügyeinek eddigi minisztere, akit a munkanélküliség roha­mos emelkedése miatt a mun­kanélküliség miniszterének gúnyoltak. Carr utóda a mi­niszteri poszton Maurice Mac­millan, a volt miniszterelnök unokaöccse, a pénzügyminisz­térium eddigi parlamenti ál­lamtitkára lett. Lord Carring­ton hadügyminiszter a konzer­vatív pártstruktúrában kapott megbízatást: országos pártel­nökké nevezték ki a lemondott Peter Thomas helyére, össze­sen öt miniszter nyújtotta be lemondását, hogy szabad kezet adjon Heath miniszterelnök­nek a kormány átszervezésére. William Whitelaw, az angol kormány északír megbízott minisztere, ügyekkel belfasti sajtóértekezletén bejelentette, hogy elrendelte 73 olyan sze­mély azonnali szabadon bocsá­tását, akit a hírhedt interná­lási törvény alapján tartottak fogva. A megfigyelők szerint Whitelaw a dolgok pillanatnyi állása szerint nem tervezi az internálás általános megszün­tetését, s így Vénásé csupán a katolikus kisebbségnek tett gesztusként értékelhető. A mi­niszter kijelentette, hogy az internáltak eseteinek felülvizs­gálatánál »tekintettel kell len­nie az általános biztonsági helyzetre«. Pozitív fejleménynek tekin­tik azonban, hogy az angol kormány megbízottja utalt Maidstone elnevezésű börtön­a hajó felszámolására. A hajón — emberhez nem méltó körül­mények között — mintegy 700 internáltat tartanak fogva. Közülük több mint 130-an ki­lencedik napja tiltakozó éh­ségsztrájkot folytatnak. Edward Heath miniszterel­nök kihasználta azt a lehető­séget, hogy William Whitelaw megkapta az ír ügyek újonnan létesített tárcáját, és bejelen­ A KAPOSVÁRI »DELTA« SZÖVETKEZET varrógépműszerészt és segédmunkásokat fölvesz Jelentkezés Zsalakovics László műszaki vezetőnél, Kaposvár, Vörös Hadsereg útja 9. (405550)

Next