Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám
Lengyel—magyar gyermekbarátság A történelem a jelen kapcsolatait erősíti Egyre több gyerek jut el külföldre a nyári szünetben. A Somogy megyei gyerekek 76 fős csoportja csereüdülés keretében tizenhét felejthetetlen napot töltött Lengyelországban. Sokfelé utaztak, meleg baráti kapcsolatot építettek ki a lengyel gyermekekkel. Megérkezésük másnapján ismerkedési est keretében kezdődött a barátkozás. A rögtönzött kis kórus a magyar dalok mellett egy lengyelt is előadott. A vendéglátók lelkes tapssal köszönték meg a figyelmességet. Nagy Orsolya szép szólóéneke a magyar népdalok nyelvén szólt a lengyel gyermekekhez. A vendéglátók kedves dalokkal, borongós népdalokkal mutatkoztak be. A közös tánc után oldott hangulatban kezdődött az ismerkedés. Kezdetben kézzel-lábbal mutogatva igyekeztek megértetni magukat,— később az orosz nyelv lett az összekötő kapocs. Apró ajándéktárgyak cseréltek gazdát: babák, írótollak, állatfigurák, úttörőnyakkendők, jelvények kerültek az újdonsült barátok kezébe. A felszabadult kedv az első lengyel szavak megtanulásával járt együtt, s közösen búcsúztak az első napon: — Polak Wengry dwa bratanky, i do szably, i do szkalnky! — A magyar és lengyel két jó barát, együtt van szórakozásban és harcban! A tátrai táj nagy hatással volt a magyar gyerekekre. Megcsodálták a Zakopane környéki zord hegycsúcsokat, a lankás hegyoldalakat, a fényvesek harsogó zöldjét. Zakopanéi kirándulásaik közül a Kasprowy Wierch 1938 méteres csúcsára tett út volt a magyar gyerekek számára a legemlékezetesebb. A drótkötélpálya hatalmas völgyek, vad, sziklás vidék fölött vezetett. A hegycsúcsról a linován — a drótkötélpálya lengyel neve — lefelé utazó debreceniekkel találkoztak a somogyiak. Lengyelországi tartózkodásuk befejeztével megkérdeztük a gyerekeket, hogy mi volt a legnagyobb élményük. Legtöbben a Kasprowyra szavaztak. A kaposvári Szűcs Misi meg is indokolta döntését. — Hát ott a hegycsúcson a nagy méretek miatt nagyon kicsinek éreztem magam. Mégis megcsinálhattam, hogy egyik lábammal a cseh, a másikkal pedig a lengyel földön álljak, hiszen a határ a hegygerincen halad át. A górálok földjén A hegyi kirándulások lehetővé tették, hogy a Lengyel- Tátra lakóinak, a goráloknak az életébe is bepillantást nyerjenek a magyar gyerekek. Benézhettek fából készült házaikba, ahol megtalálható a fekete és a fehér szoba — az utóbbi a vendégszoba. Mindenütt a faragások, üvegre festett képek díszítették a lakásokat. Láttak egy színpompás górál lakodalmat. Elöl felszalagozott lovakon két legény haladt — ők voltak a »ceremóniamesterek«. Vállukon vastag, több színű szalag jelezte, hogy fontos szerepet töltenek be az esküvőn. A násznép hintón érkezett. A férfiak mindegyike jellegzetes »gombakalapot«, paszomántos, szűk, háziszőttes posztó nadrágot ,a bocskorhoz hasonló, díszes bőr lábbelit , »kierpcet« viselt. A menyasszony öltözetének éke a díszes menyasszony szalag volt, melybe fenyő- és havasi gyopármintákat hímeztek. Koszorúját páfrányból fonták, nyilóráltemetésnek is számtalehettek. Hátborzongató élményt jelentett a búcsúztató aktus. A koporsót fából faragott halálfejekre helyezték, s előtte egy zsámolyon térdelt az özves. Mielőtt a halottat eV :rr. volnr, a gyászol, fel::' ; r. i 'akik 'si szókása stb.i.t rr.Sigyújtotta a hajút a ná a lsvi gyertyával. Lánya v...,s törülközővel oltotta el a lobogón égő hajat. Az eldugott hegyi községekben így élnek még ma is a hagyományok. Krakkói élmények A somogyi vendégek Krakkóban a magyar—lengyel történelmi kapcsolatokat keresték. A Wawelben történt látogatásuk során megismerték IV. Béla Kinga leányának életét. Tapasztalhatták, hogy Nagy Lajos leányának, Hedvignek (Jadwigának) milyen eleven kultusza él Lengyelországban. Wieliczkában Báthori István uralkodásáról hallottak. A múltnak, a magyar—lengyel kapcsolatoknak áldoztak, amikor virágot helyeztek el Hedvig és Báthori szarkofágján. A lengyel vendéglátókat meghatotta, hogy Mickiewicinek, a »lengyel Petőfinek« a sírját is fölkeresték a magyarok, és koszorúval adóztak emlékének. Lenyűgözte őket Nowa Huta —Lengyelország legnagyobb szocialista alkotása. Az egyik kislány nagyon találóan jegyezte meg: — Mindenben az a legszebb, hogy a lengyelek is azt akarják, amit mi. Valóban. Lengyel barátainkkal összeköt bennünket történelmünk, a jelen és a jövő barátságát azonban a közös cél: a szocializmus építése alakítja, formálja, gazdagítja. Az utolsó zászlólevonáskor a lengyel és a magyar gyerekek együtt énekelték a két nemzet himnuszát. Négy-négy gyerek magasra emelte a két zászlót. Komolyan, meghatottan tisztelegtek a két nép barátsága előtt. A lengyel vendéglátók ajándékokat adtak át, velődésügyi , miniszter a műpedig Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából édességcsomagokkal lepte meg a magyar gyerekeket. Diákszerelem Az utolsó táncmulatság után a búcsúzás következett. Ekkor érezték meg a gyerekek, hogy vége szakadt a szép és vidám együttlétnek. Egymáshoz szaladtak, összecsókolóztak. Még egy utolsó ajándékot nyomtak barátjuk kezébe. A fiúk ismételten kezet ráztak a lengyel fiúkkal — a lányok kivörösödött szemmel fogták egymás kezét. Alig lehetett ágyba küldeni őket. Nagy meglepetésre a hajnali induláskor kint voltak az autóbusznál a lengyelek. Most látszott csak, milyen mély nyomot hagyott a gyerekekben ez a tizenhét nap. Középiskolásaink némelyikét hamvas diákszerelem fűzte egy-egy lengyel kislányhoz, fiúhoz. Számukra még nehezebb volt az elválás. — Sohasem látom többé titeket — sírt fel az egyik marcali kisuny. — Írjál, írjál! Piszma — kiáltottak a mieink. Még egy pillantást vetettek a tájra, a vendéglátókra: — Viszontlátásra, barátaink! Viszontlátásra, szép Lengyelország! Bója Ferenc Zenés tv-krimi készül A televízió műtermében Eugene Labiche forgatókönyvéből, Fényes Szabolcs zenéjével Szirtes Tamás rendező zenés krimikomédiát készít. A humorban bővelkedő mű címe: Gyilkosság a Maxim utcában. Képünkön: Márton András, Huszti Péter. Alkotóház A megyei pártaktíván is hangsúlyozták: milyen nagy szerepük van Somogy szellemi életében az alkotóműhelyeknek. S ez érthető, hiszen alapvető fontosságú; a pezsgő kulturális élet feltétele az, hogy megyénk művészei bizonyos kérdésekben tapasztalatot cseréljenek, hogy fórumra leljenek. Az őszinte beszélgetés, építő vita lendítőerő lehet.az A somogyi nyár egyik nagy eseménye volt, hogy Alsó-Bélatelepen elkészült az alkotóház; kényelmes műhely sok megyei és megyehatáron túli művésznek. A készítőknek azonban volt egy — nem titkolt — céljuk, s ez az avatóbeszédben is elhangzott: az alkotóház kisugárzó hatású legyen Somogyra is. Örülünk annak, hogy nem kellett soká várni, nemrég értesültünk azokról a lépésekről, amelyek azt ígérik, hogy a létesítmény fórumot ad majd a megye alkotóközösségeinek is. Augusztus elején Somogy képzőművészeti életéről beszélgetnek itt a legilletékesebbek: festőink, szobrászaink. És úgy tudjuk, a beszélgetésben társ lesz nem egy neves, megyén kívüli alkotó is. Szó esik arról, hogy mi szerepe jelenleg a megye szellemi életében a képzőművészetnek, és mi lehetne, szó esik arról is, hogy mit kell tenniük a vizuális kultúra kében az itt alkotóknak.érdegy nagyszerű tervről is beszámolhatunk már. A megyei tanács művelődésügyi osztályának kezdeményezésére közös, úgynevezett képzőművészeti alapot hoznak létre, s így mód nyílik arra, hogy rendszeresen vásároljanak a somogyi alkotóktól. A véső és az ecset mestereit az irodalom képviselői kihiettik. S jó is, hogy így van, hiszen talán a somogyi írók, költők fórumán vetődik fel majd a legtöbb tisztázásra váró kérdés. Remélhetőleg szó esik majd a Somogy antológia jövőjéről is. A KÓTA megyei szervezete szeptemberben itt tartja ülését, melyen a megye zenei életéről, kórusmozgalmunk eredményeiről lesz majd szó. Nemrégiben üdvözöltük lapunkban Baranya és Somogy közös kiadványát, a Módszertani tanácsadó első számát. Az alsó-bélatelepi alkotóházban augusztusban a klubteremtés módszereiről tanácskoznak a két megyei illetékes nép művelői. Ugyanitt készítik elő a Módszertani tanácsadó következő számát is. Talán mondani sem kell: gyümölcsöző együttműködést várunk. „A kies magyar Helikon szűk paradicsomában" Megilletődve jártam régebben, s járok ma is — akárhányszor visz az utam a százados fák alatt — a nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolába. Az épület falán márványtáblába vésve ez olvasható: »Ez épület telkén állt Pálóczi Horváth Ádám (1760— 1820) költő és népdalgyűjtő háza. Állítottata születésének 200 éves évfordulója emlékére Somogy megye Tanácsának Idegenforgalmi Hivatala 1960. Ezen az úton járt csurgói tanár korában barátja látogatására a nagy költő, Csokonai Vitéz Mihály, aki Pálóczi Horváth Ádámhoz írt köszöntő versében Nagybajomot, barátja szűkebb pátriáját »A kies magyar Helikon szűk paradicsomának« nevezte. Nemegyszer itt találkoztak Sárközy István földbirtokos kúriájában, aki az irodalom és a művészetek önzetlen patrónusa volt. Hogy a költő szívesen ment Nagybajomba, erről Sárközy Istvánná asszonynak tiszteletére írt versében így szól: »Mennyi volt a pécsi várban, Mennyi itthon s Kaposvárban Fáradságom és bajom! Alig jövök meg amonnan, S már letett lantom újonnan Felparancsolja Bajom!« Ezek jutnak eszembe, mielőtt bekopogok az iskola igazgatója, Bálla Lőrinc irodájába. Munka közben találom, mint mindig. Az iránt érdeklődöm, hogy ennek a nagyközségnek a nevelői, tanulói hogyan élnek, hogyan dolgoznak ma. Mit tudnak a nagy ősökről, hogyan ápolják emléküket? Ja:Bálla Lőrinc igazgató mond— Nagybajom a második világháború után Somogy megye egyik legtöbbet szenvedett községe volt. Hiszen 1944. december 6-tól 1945. március 30-ig itt dúltak az elkeseredett harcok a szovjet és a német csapatok között, mely idő alatt a község többször gazdát cserélt, s a harcok megszűnte után rom és rom volt mindenütt. Nem könnyen indult meg az élet. A volt kéttantermes református és a háromtantermes katolikus iskola teljesen használhatatlanná vált. Az itt élő emberek élni akarása teremtett viszonylag rövid idő alatt új életet. Azonban döntő változást csak az iskolák államosítása hozott. Ma már 30 nevelő dolgozik a községben. A teljesen osztott iskola munkaköját segíti és kiegészíti a két tanulócsoportos napközi otthon, valamint a hétközi diákotthon, melynek mintegy 70 tanulója van. Ők a távoli pusztákról kerültek be a diákotthonba, ahol jó körülmények között élnek és tanulnak. Az iskolának »irodalmi színpada« van. Csokonai Vitéz Mihály aktuális versei elhangzanak egy-egy ünnepélyes alkalomkor. Az úttörők gyűjtik a Pálóczi Horváth Ádámra vonatkozó emlékeket, szájhagyományokat. Az iskolának és a nagyközségi tanácsnak közös terve, hogy az összegyűlt emlékekből egy emlékszobát hozzon létre. Hasonlóképpen szájhagyományokat gyűjtenek Csokonai Vitéz Mihályra vonatkozólag is, aki gyakran megfordult annak idején Sárközy Istvánnál és Pálóczi Horváth Ádámnál. Buzgón keresik Pálóczi Horváth Ádám sírját is a nagybajomi ótemetőben. Az iskola úttörőcsapata gondozza a községtől keletre, kb 1 kilométerre levő szovjet hősi temetőt és emlékművet, melyhez évente békemenetet szerveznek a KISZ-szervezettel együtt Az iskola főbejárata fölött ma is ez áll: »Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola«. A közelben levő művelődési otthont pedig Pálóczi Horváth Ádámról nevezték el. Kiss József Összefogással felépülhet Andocsnak kell a fogorvosi körzet Akik ezen a nyáron Kőröshegyre látogatnak, tetszéssel szemlélik az új orvosi rendelő épületét. A kőröshegyiek példás összefogásával emelt rendelőben belgyógyász és gyermekorvos házaspár dolgozik. Úgy volt, hogy itt kap helyet a fogorvosi körzeti rendelő is. De aztán kiderült, hogy Kőröshegy lakosságának kis száma nem indokolja az újabb fogorvosi körzet beindítását, mivel Balatonföldváron jól felszerelt rendelő működik. Ahhoz, hogy újabb körzetet szervezzenek, ezer lakos szükséges. Kőröshegyen nincsenek ennyien. Ellenben Törökkoppány vidékének létszáma meghaladja a hét és fél ezret, tíz község közül mégsincs senhol fogorvosi rendelő. Nemrégiben tehát úgy határoztak a siófoki járásban, hogy a kőröshegi fogorvosi állást átadják Andocsnak, hogy itt épüljön fel az új körzeti rendelő. Rugalmas intézkedés, egészségügyi politikánknak megfelelő. Magában foglalja azt a bizalmat is, hogy a tíz Török- a koppány vidéki község összefog, és Kőröshegy példájára — ahol szintén önálló erőből épült föl a szép, új körzeti orvosi rendelő — itt is hamarosan magasabb szinten elégítik ki a lakosság ilyen igényét. H. B. A napokban mélynyomású, színes, jázmin illatú meghívót kaptam: fölkértek, hogy jelenjek meg az albertfalvai reprezentatív kiállítási nagycsarnokban, ahol bemutatják iparunk új termékeit. Mondanom sem kell, hogy kíváncsian rohantam a helyszínre. A pavilon bejáratánál aranysújtásos, egyenruhás portás üdvözölt. Mindjárt megkérdeztem tőle: hol lehet vásárolni ilyen szép portásruhát? A fülemhez hajolt, és bizalmasan megsúgta, hogy százezret rendelt belőle a hondurasi külkereskedelmi minisztérium. De mi egy portáscuhával kevesebbet szállítottunk, mert ezt az egy darabot egy utazó ügynökünk, élete l"d*kA~társával szerezte meg a kollekcióból. Megköszöntem a felvilágosítást, aztán beléptem a hatalmas kiállítási terembe, ahol iparunk száz új csodájában gyönyörködhettem. Óriási sikert aratott a meghívott vendégek előtt a Damjanich utcai, »Apolló« Rolókészítő Ktsz különleges rolóhúzója, amely a sötétben mélylila színben foszforeszkál így nem kell tapogatózva keresgélni. Rögtön rendelni akartam egy garnitúrát, de a kiállítás igazgatója közölte, hogy 1985-ig 700 ezer rolóhúzót szállítunk Nyugat-Bengáliába, így a hazai igényeket csak később lehet teljesíteni. A pesterzsébeti »Lemondás« Ktsz kiállítási részlege előtt boldogan felkiáltottam: »Ez igen!« Ámultan néztem a szövetkezet új termékét, a rendkívül szép kivitelű kampó testálni, amely éjszakára függőágynak is átalakítható. Mivel a jövő hónapban lesz huszonöt éves jubileuma, hogy a menyasszonyommal jegyben járok, gondoltam, meglepem őt egy ilyen csodával. De az igazgató elnézést kért, és fontoskodva közölte, hogy ez csak mintapéldány, a legközelebbi években exportkötelezettségünket kell teljesítenünk. Ugyanis a Bahama szigetcsoport félmillió példányt rendelt a keresett cikkből. Be kell vallanom, hogy férfi létemre sírva fakadtam, amikor megpillantottam a lajosmizsei »Szentimentál« Kendertiloó Kisz alkotását, az ultramodern, infrasugarakkal műkattg palacsinta&ut&, amely egyetlen mozdulattal éjjeliszekrénnyé alakítható át. Keserűen suttogtam magam elé: »Ebből sem vásárolhatunk mi, magyar állampolgárok.« Ám az igazgató sugárzó arccal közölte: » Még az idén megjelenik a piacon. Így örömmel állunk a kedves vevők rendelkezésére. — Jól hallottam? Olyan nagy tételben gyártják, hogy exportra is jut elég, és marad belőle a hazai fogyasztóknak is? — kérdeztem izgatottan. Az igazgató egy kicsit zavartan magyarázkodott. — Ez még nem egészen exportképes, mert palacsintasütőnek egy kicsit szálkás, és amikor éjjeliszekrény, időnként kilóg belőle a palacsintatészta. De a hazai fogyasztóknak ez is jó lesz... ! Árubemutató Szeneben mutatkozik be a kolopai opera Budapesti vendégszereplő után a hét végén Szegeds mutatkozik be a bologa opera, a Teatro Comunata Bologna hazánkba tartózkos 250 tagú együttese. Ma, hónap és vasárnap este Vero Otellóját mutatták be a szabadtéri játékok Dóm té színpadán. A szegedi Otelli előadásokon Ino Savini dirgálja majd az Olaszországb érkezett zenekart, amelyt néhány szegedi muzsikussal kiegészítenek. Somogyi Néplap