Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
Volvóval a vízen Pelling a hatalmas csónak motorja. Elmarad mögöttünk a kikötő a sétáló, integető nyaralók ezreivel. A part még tele napozni vágyó emberekkel, a vízben azonban kevesen vannak. Keszthely felől ugyanis hatalmas, sötét felhők borítják be egyre jobban az eget, s mindjobban közelednek Siófok felé. -Nemrégen lőtték fel a sárga rakétát, számítani lehet arra, hogy hamarosan itt lesz a vihar, s a piros rakéta majd arra figyelmeztet mindenkit: hagyja el a vizet, ne veszélyeztesse az életét. Egyre erősödő hullámok hátán nyargalunk. Elmarad az Európa szálló, s feltűnik egy vízibicikli. Rajta hat-nyolc apróság játszadozik, akik a rendőrmotoros láttán sietve tűnnek el a part irányában. Tudják, ennyinek tilos egy vízijárműve használni . Elég sok a szabálytalanság a vízibicikliknél Különösen az jelent gondot, hogy a tíz év alatti apróságok nem ismerik az előírásokat, s nincs a közelükben olyan felnőtt, aki erre figyelmeztetné őket. — De a gumimatracok használatánál is rengeteg a szabálysértés... Vízhányó Imre főtörzsőrmester, a vízi rendészet munkatársa tizenkét esztendeje látja el ezt a feladatot, rengeteg tapasztalatot szerzett munka közben. Alig hagyjuk el visszafordulás után a siófoki kikötőt, a meteorológiai obszervatórium előtt, a vadul hullámzó vízben egy magányos, gumimatraccal egyre csak a tó közepe felé igyekvő emberre figyelünk fel. — Ó, köszönöm, hogy szóltak, nem is vettem észre, hogy vihar közeledik — hangzik a figyelmeztetés után a válasz. Pedig a vihar előjelei, a hatalmas hullámok már ott is éreztették hatásukat Aztán irány a Balaton közepe. Távol a parttól egy magányos motorcsónak ringatózik négy utasával Szavaikból az derül ki, hogy nyugatnémetek, s állításuk szerint ők sem vették észre a közeledő vihart. A figyelmeztetés után fellúg csónakjuk motorja, és hamarosan eltűnnek a tihanyi öbölben. A hullámok mind erőteljesebbek. A rádió, illetve a meteorológia jelzéseiből az tűnik ki, hogy a vihar perceken belül tombolni fog. Nem lenne jó ezt a nyílt vízen megérni, ezért a csónak orra a siófoki kikötő felé fordul. Alig lépünk ki a partra, hatalmas erejű szél zúdul a vízre, a partra. A biztonságos menedék alá igyekvőket záporeső serkenti gyorsabb léptekre. A Volvo vezetője, Vízhányó Imre — első osztályú hajóvezető — nem tart velünk. — Lehet, hogy szükség lesz gyors mentésre, s át kell vennem egy hajó irányítását. Perceken múlhat emberek életének megmentése. Maradnom kell... Szalai László Stopp miatt — Szakad az eső, kevés embert látni még a Balaton menti nagyob üdülőhelyek útjain is. Balatonlellén — a szakadó eső ellenére is — egy hátizsákos, fiatalember integet az elhaladó autóknak. Az AE 36—22 rendszámú Volga vezetőjének szíve megesik az ázó fiún. Hirtelen fékez, megáll az út közepén, s int neki, hogy szálljon be. Nem azon vitatkozunk, hogy állami kocsinak tilos stopposokat fölvennie, hanem azon, ahogyan ezt végrehajtotta. Váratlan fékezésével a csúszós balesetveszély úton gyors fékezésre kényszerítette a mögötte haladó többi jármű vezetőjét, aki előzni sem tudott a szembejövő nagy forgalom miatt, meg azért is, mert a Volga elfoglalta az úttestet. A stoppos néhány száz métert vitette csak magát a kocsival, s még Balatonlelle belterületén, a kaposvári út előtt kiszállt a kocsiból, amelynek vezetője hasonló módon állt meg, mint amikor utasát fölvette. Szép dolog a humanizmus, hogy valakinek megesik a szíve az út mellett ázó, fázó fiatalon. De úgy segíteni rajta, hogy közben másokat veszélynek teszünk ki, igen nagy felelőtlenség. S ezt nem ártana megjegyezni a Volga vezetőjének sem! Sz. L. Vitézkedünk, vitézkedünk — de meddig? Siófokon a Fő út forgalma közismert. Vannak fegyelmezett gépjárművezetők, akik akkor is tisztelik a szabályokat, ha nem áll ott a közlekedési rendőr, s a forgalmat csak a szabályok ismerete irányítja. De vannak kivételek is. Egy Zsiguli akar ráhajtani a Mártírok útjáról a Fő útra. Megáll, vár, amíg »kiléphet«. Mögéje Volkswagen érkezik, türelmetlenül dudál. A Zsiguli vezetője kiszáll, odamegy a Volkswagen nyitott ablakához, beszól valamit, s visszamegy a saját kocsijához. Amikor beszáll, érezheti, hogy a mögötte levő jármű nekiütközik az övének. Mindössze egy kis koccanás az egész. A káromkodást már biztosan nem hallja, mert szabaddá válik az út, és továbbmehet. A Volkswagen vezetőjének türelmetlensége most már bosszúsággal párosul, s Vad száguldással nyomába ered a másik járműnek ... Hogy találkoztak-e ismét, nem tudni. Lehet, hogy a közúti balesetek számát gyarapították felelőtlen intézkedésükkel il csalódottak és a bizakodók szakadt a Balaton-partra ez az augusztust meghazudtoló, hamisítatlan októberi időjárás. Bizony sokan szedték a sátorfájukat, és szinte menekültek haza a magyar tenger partjáról. Leginkább talán még a németek voltak türelmesek: esőben, szélben is járták az utcákat, üzleteket, szórakozóhelyeket. Aztán ezen a héten, hétfőn már egyre több »D«-s autót lehetett látni, amint megpakoltak csomagokkal, útra készültek ők is ■— de azért maradtak még jócskán... Kedden egy kicsit megszelídült az idő, ám még mindig sóhajtozva hallgatták az emberek a rádiót, olvasták az újságot: Moszkvában 36 fokot mutatott a hőmérő. Annyit, mint a múlt hét elején nálunk... Kedden már itt is enyhült a szél, kisütött a nap — így kezdődött tegnap is... A hőmérő higanyszála a 12—15-ről néhány fokkal följebb mászott, és egyszerre biztatóvá váltak a kilátások. "Augusztus 20-a után amúgy is csökkent volna a forgalom" — tartják az idegenforgalmi szakemberek, s máris a jövőt latolgatják. A Siotournál szeptemberre vonatkozóan kedvezőek az igénylések. Ez részben attól van, hogy például a luxus kategóriába tartozó nyaralókban szeptember 1— 15-e között 30, szeptember 16— 30-a között 60 százalékos szálláshelyi kedvezményt adnak. A kempingekben és a fizetővendég-szolgálat keretében pedig szeptember 1-től 20 százalékkal kevesebbet kell fizetniük a vendégeknek, mint egyébként. Hogy sokan vannak a bizakodók, azt egyebek között az is tanúsítja, hogy a balatonszemesi Vadvirág nyaralótelep faházait szeptember 15-ig egytől egyik lefoglalták. S addig? A program gazdag, a játéktermek tele vannak szórakozni vágyókkal Minden bizonnyal kellemes időtöltés lesz a ma esti Hofi-műsor is a balatonföldvári Siotour-klubban. Üdülés után iskola A fonyódligeti SZOT-gyermeküdülő négyszázharminc apró lakója alaposan kifogta: tegnap merészkedtek először ki a szobákból. Az iskoláig még van egy jó hetük, s megfogadtuk, velük együtt szurkolunk a jó időért. Mégiscsak furcsa lenne, ha a nógrádi, a hevesi meg a pesti gyerekek úgy utaznának haza, hogy egyszer sem fürödtek meg a Balatonban. Eddig társasjátékokkal, színes programokkal ütötték agyon az időt, tegnap már sétahajózásra indultak. A verpeléti Varga Csillát készülődés közben csíptük el. — Először láttam a Balatont, eddig még csak a Mátrában jártam. Olyan a tó, amilyennek elképzeltem... — Ilyen borongósnak képzelted? — Lesz ez még másként is. Mi egyébként élveztük a vihart, csak filmen láttunk ilyet. — Ismerősökkel laksz együtt? — Igen, új ismerősökkel. Barátságot kötöttem egy petőfibányai kislánnyal, mászkálunk mindenhova,együtt — Nem vágyódsz haza? — Négy levelet írtam, még egyet sem kaptam. Minden percben várom a szüleimet, de azért nem készülök Verpelétre. — Mindjárt itt az iskola... — Mit mondjak, hogy ne látsszak strébernek? Szóval örömmel ülök az iskolapadba, de nem siettetem az időt... A gyermeküdülő orvosától, dr. Ágoston Jolántól megtudtuk, hogy a rossz idő megkímélte a gyerekek többségét, néhány torokfájás előfordult, de komolyabb baj nem történt. Amíg nem lehet fürödni, elegük van a hintáknak. Vihar után Akad fenniraMjuk Moknak, a kiknek a hordalékot kell kicsáklyázniuk a strandokon. Jől ki fogták Zuhogott az eső. Csuklyás, tak, vásároltak 20-án, vásárorkános nők, esőkabátos, nap reggel a fonyódi gombás vájcisapkás férfiak toporognál. Ott találkozott össze két ismerős. — Szevasz, Karesz! Te itt? — Itt — mondja lemondóan a másik. — Szakadatlanul tud esni. — És hozzá milyen hideg van. — Akik az elmúlt két-három hét alatt nyaraltak, azok jól kifogták. — És akik most nyaralnak, azok talán nem? Ezzel Karesz nagy dérreldúrral megindult IR-es út Zsigulija felé, mérgesen becsapta ajtaját, nagy gyorsasággal nekiiramodott a belső úton Fonyódliget felé, jól lefröcskölve azokat a járókelőket, akik a hét végén valóban kifogták. K. J. .Lapátoltak kérem, lapátoltak...“ Borús a Napsugár Azt hittük leltároznak, pedig csak szárítkoznak. Az öt fiú cókmókja katonásan sorakozik a fűben, különösen a pulóvereknek van még nagy szükségük a napra. Az egyik ifjú az éjszakára panaszkodik. Három óra tájban igen hideg volt a sátorban, azt mondja föl is keltek mind a hárman. — De hiszen öten vagytok. — Ketten elszakadtak az «anyaföldtől«. A motelban lányok laknak... Nem feszegetjük a témát, egy pillanatig együtt irigykedünk a fiúkkal a mázlistákra, aztán Lamprecht Gyulához, az alsó-bélatelepi Napsugár kemping vezetőjéhez fordulunk. — Mikor lett bizonyos, hogy vége a nyárnak? — Azért még ne sirassuk el a szép napokat, ha kiürült is a kemping. A nagy viharkor, a múlt pénteken megindult a vándorlás, ma már csak néhány sátor árválkodik az örökké nedves füvön. De azért én még emlékszem a július 25-e körüli napokra, amikor 2400 táborozó ütött tanyát nálunk ... Tegnap dél körül kisütött a nap, s a partra csalogatta a sátorozó csehszlovák turistákat is. Rájuk fér a nyugalom, az egyik viharos éjszakán csúf élményben volt részük: a szél egy másfél méter átmérőjű tat döntött a sátraik közé. Az ágak csak az egyik gépkocsi stopplámpáját törték össze, más baj nem esett. — Mit tehettek az eső ellen? — Lapátoltak, kérem, lapátoltak ... Az első számítások szerint a vendégek többsége csehszlovák, NDK-beli, nyugatnémet, Lengyel és — meglepetésre — holland volt, de szép számmal akadtak magyarok is. A bélatelepi Napsugár az egyetlen déli parti kemping, amelyik télen is a vendégek rendelkezésére áll. Természetesen nem sátrakban, hanem fűthető, elegánsan berendezett szobákban kapnak szállást. p. n. Igazuk van, ez nem egy mozgalmas felvétel. De ez van a kempingben. Száradó ruhák: ki tudja hová tűntek a nyaralók ...? Somogyi Néplap