Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-24 / 277. szám
Nem mindig a vasút a hibás Barackszezon, dinnyeszezon Az utazás néha kellemetlen. Gyakran útitársaink fegyelmezetlensége, garázdasága zavarja meg a vonaton töltött idő nyugalmát vagy az indulásig tartó várakozást. A vasút igyekszik tőle telhetően biztosítani a kulturált utazás feltételeit. Krimibe illő esetek Csima János, a kaposvári vasútállomás vasútőrparancsnoka elkeseredetten mondta: — A vasút képes arra, hogy mindenkinek biztosítsa a zavartalan utazást. Csakhogy nagyon gyakran éppen az utasok azok, akik ezt felborítják, másokat zavarnak. Néha csak csodálkozni tudok, hogy milyen esetek fordulnak elő az állomáson, a várótermekben, a peronon. Íme egy-két kirívó példa: H. I. kiskorú boldogasszonyfai lakos robbanógyutacsokkal ijesztgette a vonatra várakozókat Nem volt aki figyelmeztesse, megbüntetni nem lehetett November 2-án K. 1 és H. Z. taszári lakosok parázs verekedést rendeztek a váróteremben. Természetesen igazoltatták őket a vasútőrök, de nem voltak hajlandók személyi igazolványukat átadni. Felugrottak a gyorsan mozgó gyékényesi vonatra (akár az életükbe is kerülhetett volna!), és a peronon várakozók közé tele sörösüvegeket dobáltak. (Ennek is lehetett volna súlyos következménye.) Lehetne még sorolni a furcsábbnál furcsább eseteket. A kaposvári vasútállomáson naponta 25—30 ezer ember fordul meg. A rend fenntartásáról a parancsnokkal együtt tíz embernek kell gondoskodnia. Munkájuk közben hivatalos személynek minősülnek, fokozott büntetőjogi védelemben részesülnek. Mégis volt olyan eset, amikor tőrrel fenyegették meg az egyiket. Az Utasellátó büféjének nyitvatartási rendje szinte kínálja a lehetőséget az alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett rendbontásra. „Na, itt megint balhé lesz!“ — Milyen lehetőségeik vannak a vasútőröknek a rendbontás megakadályozására? — Sajnos, nagyon kevés. Már csak az elkövetett tettekre tudunk reagálni bírság kiszabásával, súlyosabb esetekben igénybe vesszük a rendőrséget. Ha ők nem segítenének, nagyobb bajban lennénk A vasútőrök már ismerik a notórius rendbontókat. Ha egyegy ilyen arc feltűnik, előre mondják: »Na, itt megint balhé lesz!" Ezeket fokozottabban figyelik, így igyekeznek elejét venni a rendbontásnak. Nagyon gyakori a rongálás is. Az ülések huzatait felvágják, a tükröket összetörik. Csak a vagonokban éves szinten mintegy 3 millió forintos kára származik a MÁV-nak a rongálásból. Néhány évvel ezelőtt szerte az országban 250 ezer forint értékben loptak el villanyégőket a személyvagonokból. — Érdemes lenne végignéznie egy szerelvényt érkezése után — mondta Csima János. — Vastagon áll a szemét padlón. Nem tudnám megmondani, hány takarítóra lenne szükség ahhoz, hogy mindent rendbe tegyünk az utasok után. A vasútállomáson megkülönböztetnek barackszezont, dinnyeszezont, tökmagszezont. Ilyenkor ugyanis mindenütt ezek maradékát látni. Ki törődik azzal, hogy hova dobja a héjat, a magot? Meghatározott napszakokban sűrűsödik a tömeg az állomáson. Különösen kora reggel és este vannak sokan. Ilyenkor persze több italt fogyasztanak a büfében. A napi 50—60 liter tömény jó része ekkor fogy el — műszakkezdés előtt! Egy perc alatt — Jó lenne, ha legalább éjjel megszüntetnék az égetett szesz árusítását az állomás büféjében — mondta Csima János. A kívánság megalapozott Egyszerre három vasútőr van szolgálatban, s több ezer emberre nem tud figyelni. Elvárni is képtelenség ezt tőlük. A többi utas viszont tudna segíteni a MÁV-nak! Azok, akik leleplezik a rongálókat, pénzjutalomban részesülnek, ők könnyebben ki tudnák maguk közül zárni a rendbontókat, ezzel saját útjuk zavartalanságát is biztosítanák. Ha közösen nem teszünk ez ellen valamit, mindennap tapasztalhatjuk a következményeket. Ennek bizonyítására elég ennyi: amikor a vasútőrparancsnoktól elköszöntem, benéztem az állomás büféjébe. Egy perc alatt hét üveg sört, öt féldeci kevertet, hat brandyt és négy féldeci pálinkát adtak ki a pulton. Pedig aránylag kevesen voltak a teremben. Mészáros Attila Az évi forgalom: 40 millió forint A Phylaxia kaposvári lerakatáról Gyártó és felhasználó egyaránt jól járt, amikor a múlt év áprilisában a Phylaxia Cltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat lerakkatot létesített — a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség javaslatára — a kaposvári Latinca Termelőszövetkezetben. A tsznél azóta melléktevékenységként szerepel a vállalat különféle termékeinek raktározása értékesítése. A megoldás jó a gyárnak és a mezőgazdasági üzemeknek is, hiszen egy-egy tételben nagy mennyiséget szállíthat le a Phylaxia a kívánt tápszerekből a telepre, a felhasználó állattenyésztő gazdaságok pedig könnyen hozzáférhetnek a különféle készítményekhez. S persze a Latinca Tsz-nek is kifizetődik ez a tevékenység: a korábbi több száz gazdasággal szemben most csak ez az egy tsz a partnere a megyéből Phylaxia vállalatnak, s a tápaszerek fogadása, raktározása és továbbadása olyan munka, amelyben megtalálja számítását a Latinca Tsz. — Az idén elérjük a 40 millió forintos forgalmat — mondta Lőrinczy Ferenc, a lerakat vezetője. — Mi adunk tápszert a somogyi termelőszövetkezeteiknek és állami gazdaságoknak, de a szomszédos Baranyából is jönnek ide áruért. Eddig mintegy 30 millió forintos forgalomnál tartunk. Vagonokban és gépkocsin érkezik mindig az újabb szállítmány. Körülbelül húszféle tápszert — premixet, takarmánykiegészítőt — hoznak forgalomba ezen a központi elosztóhelyen. Borjak, malacok és más állatok tartását, nevelését, hizlalását segítik elő, ezzel tesz hasznos szolgálatot az állattenyésztő gazdaságoknak a rendszeres, folyamatos tápszerellátás révén a Phylaxia megyei lerakata. Somogyi Néplap Településfejlesztés pénz nélkül Ki mit tehet...? Tudom, a cím olvastán sokaknak reménykedve felcsillan a szeme, hátha kitaláltam, hogyan lehet egy falut vagy várost pénz nélkül is fejleszteni. Lakóhelyét mindenki szeretné szebbnek látni, gyorsítani a gyarapodás ütemét, ami jórészt anyagi ráfordítással valósítható meg. Pedig ha újra nem telik, csak a rongyos ruha szégyen, a foltos nem. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy ha egy kisebb község nem versenghet is olyan pompás művelődési házzal, mint mondjuk a szomszéd — talán nagyobb — település, attól még elérhető, hogy a szegényesebb épület kellemes tartózkodási hellyé változzék. Szervezés kérdése. És ahhoz sem kell különösebb pénz, hogy a gidres-gödrös sportpályát rendbe hozzák, akik használni akarják. Nem, nem találtam ki semmi újat. A Hazafias Népfront programjában évről évre szerepel a város- és községfejlesztési társadalmi akciók szervezése. Az V. kongresszuson külön szekció tárgyalta ezt a témát, az eddigi eredményeket, a jövő feladatait. A kongresszus állásfoglalása, valamint a népfront mellett működő város- és községpolitikai társadalmi bizottság elnökének javaslatai alapján elkészült ennek a részterületnek az idei munkaprogramja Somogyban is. Milyen célokat tűzzenek maguk elé a községi népfrontbizottságok? Csakis olyat, amelyik társadalmi munkából, önkéntes hozzájárulással megvalósítható. A népfrontnak nincs pénze, a lakosságnak viszont vannak igényei. Az emberek nagy része hajlandó áldozatot hozni igényeinek kielégítéséért, ha van, aki megmondja mikor, hol, mit kell csinálni. A Hazafias Népfront megyei elnökségének utóbbi ülésén elhangzott megbeszámoló és az azzal kapcsolatos észrevételek hsznos segítséget jelentenek a községi bizottságok és elnökségek munkájához. Olyan tennivalókra hívják fel a figyelmet, amelyek közvetlenül érintik a lakosságot, mint például a lakásépítés, a megye gázszolgáltatásának helyzete, a műemlékvédelem. Mindenkinek módjában áll tenni valamit, és erre a népfront tág keretet biztosít. A lakosság legkülönbözőbb rétegei találhatják meg a számukra legmegfelelőbb tevékenységi formát, amellyel segíthetik a tervek megvalósítását. A gyakorlat azt mutatja, a kellő alapossággal tett javaslatok, észrevételek nem találnak süket füleikre. A községi tanácsok — anyagi lehetőségeik határain belül — teljesítik a népfronton keresztül előterjesztett kívánságokat, illetve segítő kezet nyújtanak a különböző társadalmi akciók lebonyolításához. Még mindig nincs elég óvoda, bölcsőde, napközi és művelődési ház. Viszont számtalan jó példa van arra, hogyan lehet pótolni a hiányt társadalmi összefogással. Autóbuszvárók, törpe víziművek, járdák, parkok, virágos utcasorok, játszóterek tanúsítják, hogyan lehet jól szervezett társadalmi munkával kevesebb pénzből olyan létesítményeket teremteni, amelyek társadalmi hozzájárulás nélkül nem, vagy csak jóval később állnának a lakosság rendelkezésére. Az emberek nagy többsége belátja ezt, ezért különösen fontos és nagy mozgósítható erőikkel rendelkező területe a népfrontmunkának a város- és községpolitika. R. Zs. 20—25 százalékkal olcsóbb Hétvégi házak polistriol szendvicselemekből A balatonkenesei Sirály Vas- és Műanyagfeldolgozó Szövetkezet új programot valósít meg: a műanyagok építőipari hasznosítását. A polistriol habot szendvicselemek vagy panelek formájában hazánkban eddig jobbára hang- és hőszigetelésre használták. Falak, épület teherhordó szerkezetek kialakítására — osztrák szabadalom alapján — először alkalmazta hazánkban ezt az egyébként elterjedt műanyagot a Sirály szövetkezet. Az Iglu elnevezésű műanyag zsaluzóelemek segítségével nemrégen Balatonkenesén felépítették az első kísérleti házat. Az Iglu elemekkel az építés legalább 20—25 százalékkal mint a hagyományos gyorsabb módon. A kísérleti ház az Építéstudományi Intézet alkalmassági vizsgálatain is megfelelt a követelményeknek. Az Iglu elemek különösen hétvégi házak építésére alkalmasak, de ipari rendeltetésű épületek kialakítására is megfelelnek. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az OKISZ támogatja a balatonkenesei szövetkezet kezdeményezését. 19. Ott, a szörnyű vízaknai mészárlásban tanulta meg ismereni és becsülni Petőfi a lengyeli tábornok rettenthetetlen lelkisére jét és katonai leleményes♦ségét. Ő, aki soha fejet nem hajtott hatalmasságok előtt, ő, s aki még Kossuth dicsőítésére sem volt hajlandó soha, most »könnyes szemekkel« bámulta Bem »lelki nagyságát". Bemet a vereség nem törte meg. Helyreállította a sereget, és a diadalmas csaták sorában kiűzte Erdélyből az ellenséget. MMielőtt még elkezdődött volna a dicsőséges tavaszi hadjárat, amelyben Magyarország szívéből is kikergették a hódítókat, s nem jelenthette Kossuthnak, hogy felszabadította Erdélyt. »JÖTT A HALÁL..." Bem féltette Petőfit, s ezért minden lehető alkalommal kormányhoz küldte futárként.a Debrecenben azonban Petőfi ismételten összeütközésbe keveredett a hadsereg vezetőjével, akik irigykedtek »a len♦gyelre«, s demokrata segédtisztjével együtt előszeretettel éreztették vezéri fensőbbségüket. A megsértett költő erre lemondott a rangjáról. Amikor azonban április elsején jelentkezett Szebenben a parancsnokánál, az tüstént visszaadta a rangját, sőt kitüntette hadi érdemeiért. Bem a saját hátaslovával, egy arabi ménnel is megajándékozta segédtisztjét, főleg pedig előléptette őrnaggyá. Sajnos, ez is szerepet játszott abban a lehangoló eseménysorozatban, amely újabb összeütközésekbe sodorta Petőfit a magyar hadvezetéssel. Az itt nem részletezhető csúnya viszályok után a jogtalanul megsértett költő lemondott őrnagyi rangjáról, sőt a katonaságtól is meg akart válni »egészen és örökre«. Eladta Bemtől kapott lovát, és visszavonult »a polgári életbe«. A fővárost, majd Buda várát is visszafoglalta a honvédség. A diadalmas tavaszi feltámadás minden igaz hazafit bizakodással töltött el. A nagy örömből csak egy ember maradt ki: Petőfi. Nem volt elég, hogy a honvédségből kimarták, hogy ismét a szegénység fenyegette, a halál is meglátogatta: két hónap leforgása alatt előbb az apját, majd az anyját vesztette el. Neki sincs már több ideje hátra, csupán két hónapja ... A derűre ború jött. A megvert, megalázott Habsburgok az orosz cártól kértek segítséget. S Petőfi, aki a diadal csúcsain visszavonult, most a bajban ismét jelentkezett. Újra a harcoló nemzet költőjeként buzdított a végső küzdelemre. Minél nagyobb veszélybe zuhant az ország, annál inkább szükség lett Petőfi szavára. 1849 júniusában Kossuth fölkérte: segítsen a főváros nőnszének mozgósításában. A főváros mellett vívandó »véres, elhatározó, utolsó leheletünkig tartó csatára« nem került sor. Nem Kossuth gyávasága miatt, hanem azért, mert az adott viszonyok közepette egy ilyen ütközetnek nem voltak meg a hadászati feltételei. A költő becsapottnak érezte magát. Megint elkeseredett, s »megemlékezvén még előbbeni« sebeiről is, családjával együtt Mezőberénybe utazott, »azon óhajtással«, vajha soha többé »a nyilvános életnek még csak küszöbére se« kényszerítse sorsa. De olyan idők zúdultak az országra, amikor Petőfi Sándor nem maradhatott békési magányában. Amikor Bem hívó szava elérte, nem habozás nélkül, de végül is határozottan, eltökélten fölkerekedett, hogy vezéréhez menjen. 1849. július 29-i utolsó levelében leírta Júliának, hogyan érte utol Bem seregét: »Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintája mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja, magát, és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, s összeöleltük egymást. »Mon fils, mon fils, mons fils! — szólt az öreg sírva.« (Mon fils annyi, mint fiam,« franciául.) Levele befejezése az utolsó fennmaradt mondatait őrzi: »Szopik-e még a fiam? Válasszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szíveteket, miljomszor számtalanszor imádó férjed Sándor.« Ugyanezen a napon Bemi visszaadta a költő őrnagyi* rangját. Másnap Székelykeresztúrra mentek. Harmadnap, 1849. július 31-én reggel három órakor fújták az ébresztőt, s a maroknyi sereg megindult az oroszok ellen. Bem déli egy órakor, a segesvári ütközet veszélyesre forduló pillanataiban utasította Petőfit: vonuljon vissza a harctól. A költő azonban nem tudott távol maradni a sors J döntőnek érzett ütközettől. Délután öt óra felé a szemtanúk ismét látták a Sárpatak hídjánál; a székely épp ekkor igyekeztek újoncok puska-tűzzel megállítani a mintegy 800 főnyi dzsidás kozáksereget.. Egy katonaorvos kiáltással hívta fel figyelmét az iszonyúi támadásra, de Petőfi csak legyintett: »Potomság«.4 (Vége következik) Fekete Sándor !— PETŐFI ÉLETE Növényvédelmi tájékoztató Terjed egy veszélyes gyomnövény, a fenyércirok A fenyércirok hasonlít a szudáni cirokfűhöz, a kettő összetéveszthető. Legjellemzőbb ismertetőjelei: 1—2 cm széles leveleinek széle éles, fogaktól érdes. Erősen ágas, 30—50 cm hosszú virágbugája több örvben elhelyezkedő bugaágakból áll. A kifejlett évelő és tarackos növény elérheti az 1,5—2 méter magasságot. A földből kihúzva, a gyökérnyaki részen található tarackja, a növény egyik biztos ismertetőjele. Erős elszaporodása esetén pl. a kukoricában az állományt túlnövi, elnyomja, és a nagy mennyiségű vízfogyasztása miatt jelentős termésveszteséget okoz. Az ellene való védekezés nehéz. A fenyércirok kiirtásának egyik leghatásosabb módja az agrotechnikai és mechanikai védelem. A fertőzött területeken 2 évig1 őszi vagy tavaszi kalászost vagy más, kizárólag sűrű állományú növényt szabad termeszteni. Ha a ritka tőtávolságú kultúrát támadja meg, akkor azt lehetőleg egész éven át tartsuk gyommentesen. A kultúrnövény letakarítása után — a gyomnövény tápanyag tartalékainak kimerítése céljából — állandó talajművelést kell végezni. A kukoricában használható gyomirtó szereknek általában ellenáll. Ha a táblák talajában az előző években végzett kezelések következtében sok gyomirtó szer halmozódik fel, csak olyan növényt lehet termeszteni, mely az adott gyomirtó szereket tűri. A gyors növényváltás biztosítása érdekében ezeknek a gyomirtó szereknek az alkalmazását be kell szüntetni. Kémiai védekezésre (elsősorban az erősebb fertőzési gócokon, valamint a mezőgazdaságilag nem művelt területeken) a perzselő típusú Gomex, Gramoxone és Keglone gyomirtó szerek alkalmazása javasolt. A fenyércirok elleni védekezésnél elsőrendű követelmény a magok beérésének megakadályozása. A fenyércirok — tudományos nevén Sorghum halepense — évről évre több gondot okoz a somogyi gazdaságokban, különösen a megye déli részén, de várható, hogy fokozatosan valamennyi tájegységben elszaporodik. A legkülönbözőbb kultúrákban — kukoricában, burgonyában, répában stb. —, valamint a mezőgazdasági művelés alatt nem álló területeken is károsít.