Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-15 / 62. szám
Szirmay Endre PETŐFI Zúg az idő, és újra veled harsog a vihar, meg a csönd zengő rianásaival, hogy másfél század szerelmét újra szülve hittel és győztes tüzekkel egyesülve téged köszöntsön; az emléktárna tömbsötétjéből feltör a tiszta napvilágra, és milliók ajka újra, ujjongva zengi: szabadság, győztes szabadság! semmi korlát vagy kishitűség nem állhat ellen annak, aki népét védi szerelemmel, s annak, aki hitét büszke zászlónak tűzve vállalja a harcot — örökre egyesülve a nemzet lelkiismeretével;fárad a szenvedély, a gond, a büszke alázat, hogy a jobbat, az igazabbat várva mindenki hallgasson szíve parancsára, és el ne hagyja — jó sorsa bármit adhat — az örök, legyőzhetetlen forradalmat! Zúg az idő, tétova ajkunk kérő szavát mindnyájunkért hozzáemelem: őrizz hiteddel győztes Szabadság, és oltalmazz meg örök Szerelem! Példa a nemzeti összefogásra Tüntetés a Petőfi-szoMI vagyunk.« 1942-benA munkásság hetekkel előbb készült 1942. .március 15. megünneplésére. A Történelmi Emlékbizottság felhívása már február végén megjelent, a Kommunisták Magyarországi Pártjának felvilágosító és mozgósító munkájának eredményeként nagy volt mindenütt az előkészület. Nyomták a röpcédulákat, Pátzay Pál elkészítette a Petőfi-jelvényt. A magyar nemzethez szóló immár történelmi jelentőségű felhívást különböző pártállású és párton kívüli írók és művészek politikusok, írták alá, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ilyés Gyula, Kallós Gyula, Somogyi Miklós, Szőnyi István. A szakszervezetek, a munkás kulturális és sportegyesületeket a kommunisták meggyőző munkájának eredményeként áthatotta a forradalom emléke Koszorúkra zászlókat, táblákat gyűjtöttek, festettek, azonkívül Petőfi-, Táncsics-, Kossuth-, és Ady-képeket. Az éremkészítő Ludvig-cég alig győzte a jelvények nyomását. Több lap közölte a fényképét, s kérte, hogy mindenki viselje gomblyukában. A március 15-i tüntetés híre mozgósította a jobboldalt is. Ennek hatására a szociáldemokrata Peyer és a kisgazdapárti Nagy Ferenc szembefordult a készülődéssel. A március 14-i Petőfi-est, melyet a Vigadóban tartottak, olyan forró hangulatú volt, hogy előre vetítette a jobboldali mesterkedések kudarcba fulladását. Március 15-én megmozdultak a munkások, értelmiségiek, a fiatalok. Ahogy a Történelmi Emlékbizottság tagjai megindultak a Petőfi-szobor irányába, a környező utcákból a tömeg is elindult, az emlékműhöz. A szobor talapzatára az ipari munkások nevében Katona János bőripari munkás és Somogyi Miklós építőmunkás, a Független Kisgazdapárt részéről Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Nemzeti Parasztpárt nevében Kovács Imre, a haladó értelmiség megbízásából Bernáth Aurél helyezett el koszorút. A tömeg némán, ünnepélyesen gyülekezett a szobor köré, a levegő azonban egyre izzóbb lett, s amikor valaki elkiáltotta magát, hogy Le a háborúval!«, viharos erejű tüntetés robbant ki. Magasba emelkedtek a táblák, a transzparensek, a magyar szabadságharc késeit ábrázoló portrék, lengtek a zászlók, s kórusban zengte a tömeg: Vesszen Hitler! Vesszen a háború! Munka:—paraszt Különbékét! szövetség! Éljen a fürgetlen, szabad demokra . * Írd pár ország! Aztán az emberek az eredeti terv szerint elindultak a Kossuth-szoborhoz. A Törte-,nelmi Emlékbizottság jobboldali tagjai — gróf Desewffy Gyula, Kovács Imre — kiálltak a sorból. Nem is volt már rájuk szükség. A kommunisták vezette menethez egyre többen csatlakoztak a járókelők közül is. A főkapitányság épülete előtt riadóautós rendőrök állták a mintegy tízezres tömeg útját. A rendőrök gumibottal kezdték szétszórni a tömeget, beszorítani a mellékutcákba. Sikerült több száz tüntetőt beterelni a főkapitányság épületébe. A gumibotos rendőrök elsősorban a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjait keresték. Közben még a gomblyukakba tűzött Petőfijelvényeket is elkobozták az emberektől A hamincegy évvel ezelőtti nagyszabású tüntetés a németek megszállta Európában zajlott le, s éppen ezért nagy jelentőségű. Bebizonyította, hogy a Horthy-fasizmus sem tudta kiirtani a magyar nép forradalmi szellemét, s népünk legjobbjaiban elevenen élt a forradalom és a szabadságharc eszménye. A tüntetés azt is bebizonyította, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja a magyar tömegek hivatott szervezője és vezetője. Tavaly volt a tüntetés harmincadik évfordulója, s ebből az alkalomból márványtáblát avattak a Petőfi-szobor melletti ház falán. Az emléktáblát Darvas József, az egykori Történelmi Emlékbizottság tagjai nevében adta át a főváros, az egész ország lakosságának. Egy részletet idézünk Darvas József beszédéből: — 1942. március 15-én az akkori idők legnagyobb fasisztaellenes, háborúellenes tüntetése zajlott le a Petőfi-szobornál. Jól emlékszem még arra a napra, ködös, borongás március 15-e volt Nemcsak fizikai értelemben, hanem jelképesen is zord volt, mert nehéz idők jártak akkor.. S hadd teszem hozzá: akkor nem voltunk — nem is lehettünk — annyian jelen a tüntetésen, mint ahányan ma ünnepelünk. Amikor ma a százhuszonöt évvel ezelőtti forradalomra emlékezünk, a harmincegy évvel ezelőtti tüntetés emléke előtt is tisztelgünk. A Történelmi Emlékbizottság a KMP kezdeményezésére alakult meg, s zömében a nemzeti eszméhez, a függetlenségi gondolathoz a későbbiek során is hű maradt politikusokból, írókból, tudósokból, művészekből, újságírókból állt. A munkások megmozdulása, a fasizmus elleni nyilvános tiltakozás, a háború elítélése kitörölhetetlen hazánk történelméből. S a népfrontmozgalom, a nemzeti összefogás ragyogó példája. ’ I DIÁKÜNNEP, HAZAFISÁG, ESZMÉNYEK A március 15-i évforduló, a forradalom ünnepe és ünneplése a fiatalok, diákságunk ügye is. A márciusi ifjak tetteit mint a hazafiság megnyilvánulásait tartjuk számon, céljaik, eszményeik azóta is örklödnek. Diákünnep volt , akkor is, amikor hamis hazafiság jelszavaival ünnepeltek, diákünnep volt illegális összejöveteleken akkor is, amikor a fasizmus vírusaitól fertőzött sorokból váltak ki azok, akik méltó módon akarták idézni március szellemét. Az utóbbi időben a szokásosnál több időt töltöttem diákok között. Néha spontánul is ráterelődött a szó Petőfire, márciusra, a forradalomra. Szeretném visszaadni azt a nyugodt és biztos hangsúlyt, ahogy az egyik gimnazista kimondta: «A márciusi forradalom természetes örökösei Nem túlzás, de az beszélgetésekhez általában ilyen a kiinduló alap az, hogy nemrégiben fiatalok közreműködésével elkészült egy film, mely azt hivatott példázni, mit jelent Petőfi sorsa 1973- ban a mai ifjúságnak. A fiatalok jelentős részének nem tetszett ez a film, elsősorban azért,, mert megkerülte, nem válaszolta meg a kérdést. Nem válaszolta meg, hogy mik a hazafisors öröklődő vonásai, nem adott választ arra sem, hogy miképpen forradalmi a mai ifjúság. Egyáltalán nem a fiatalok, hanem a forgatókönyvírók, rendezők véleményét adta vissza, s ahogy egyik beszélgetőpartnerem megfogalmazta: «Fiatalos álarcban«. Természetesen vannak dicsérő vélemények is. Vannak találgatások is, tétovaságok is. Általában szenvtelennek, lehiggadtnak, túlságosan is racionálisnak tartják a mai ifjúságot Ha felületesen, vagy szabad így mondani: felülről nézzük e nemzedéket, a felszín valóban mutat ilyen képet. Különösen szenvtelennek látszik a gyermek a családban, ha társadalmi kérdőinkkel kapcsolatos gondjaira nem tud választ kapni szüleitől, ha nem talál bennük beszélgetőpartnerekre... nek látszik az órán. Szenvtelens közönyösnek a mindig ugyanúgy feltett, ismételt, a pedagógus számára is csaknem érdektelen kérdések hatására. Szenvtelennek látszik a mozgalomban is, ha a KISZ-szervezet élete kimerül formális, látszattevékenységben, amikor csak azért KISZ-tag valaki, hogy egy biztos pontja legyen az egyetemi, főiskolai felvételihez. Persze itt már könnyebben előtűnnek a szenvedélyek, különösen akkor, ha szembesítjük őket egy olyan kérdéssel például, hogy kinek kellene az ifjúsági szervezet életét még tartalmasabbá tenni? A felszín mögött nagyon sok szenvedély húzódik, és néhány őszinte beszélgetés gyorsan meggyőzi az embert arról is, hogy korántsem hagyja érintetlenül a mai fiatalokat a forradalom tüze, szenvedélye, romantikája. Hogy ez mégsem tűnik mindig elő, az attól is függ, hogy miképpen tanítjuk a forradalmak történetét, a forradalmak költészetét. Megint csak a hangsúlyokat szeretném visszaidézni, milyen szenvedéllyel, lelkes őszinteségigénnyel szemlélik a forradalmi magatartás jellemzőit, keresik ezeket a vonásokat saját soraikban, társaikban. Hogyan jutnak el a felismerésihez, hogy a forradalmi magatartás nem «ad hoc« létezik, nem egy életkorból spontán következő jelenség. Legföljebb az igazságkeresés, a problémafelvetés — amely lehet izgága is, megalapozott is — következik az életkorból. De ez még nem magatartás, ahhoz forradalmi megfelelő helyzet kell és forradalmi feladat. Pa. ifjú nemzedéknek, mint minden korábbinak, van egy sajátos nemzedéki tudata, s ennek egyik legfontosabb vonása éppen a feladatkeresés. Pontosan tudják, hogy negyvennyolcas nemzedék forradalmi magatartását milyen történelmi helyzet és milyen feladat teremtette meg. Ismerik a felszabadulás utáni évek fiatal nemzedékének nagyszerű eredményeit, hősies »negyvennyolcas« lendületét, amelynek igen nagy része volt abban, hogy talpra állt az ország, és nagyszerű eredményeket ért el az építésben. A feladatkeresés, az értelmes tevékenység igénye a mai nemzedéket is. mozgatja Kritikus és kérdező szemmel nézik a körüllevő világot és saját soraikat is. nül. Egyikük Néha türelmetleplasztikus hasonlattal így mondta: «Van egy feladat, amelynek érdemes nekifeszítenie a vállát az embernek, de nem a nekifeszülés a legnehezebb, hanem az, hogy ehhez a többieket is megnyerje, meggyőzze.« Társaira gondolt a fiatalember. Azokra, akiket társul szeretne, így látják a hazafiság kérdését is. Felolvastam Aczél György szavait: »A hazafiság és a szocializmus igenlése egymástól elválaszthatatlan.« . Oldalak kellenek ahhoz, hogy e mondat »behelyettesítéséről«, valóságáról mennyit beszélnek, és korántsem szenvtelenül Őszintén, tenni akarással. Nyitott szemmel, jóindulattal. Arról is beszéltünk, hogyan ünnepeljük márciust, Fetőfit. Egyikük játszott a gondolattak Mi lenne, ha feltámadna Petőfi és itt járna közöttünk. Minek örülne? Milyen ünneplésnek? A zászlóknak és a koszorúknak is bizonyosan, de még jobban annak talán, ha másnapra és mindennapra jutna az ünneplésből, igazából, az életmű értelméből. Így válik örökséggé igazaiban negyvennyolc. mindennapi A társadalom igaz ünneplése kell hogy legyen bizonysága ennek. A hordószónoklatok hősségek után tiszta, és érzetérzelmek következtek. őszinte A mai forradalmi magatartás nemcsak az ifjúság sajátja. De ehhez a kedvet, a lendületet, az igényt az ember fiatal korában nyeri, s az a jó, ha megfogalmazódik benne, és akarattá válik. Tröszt Tibor így ünnepeltünk akkor Betiltották Petőfit!* Munkásotthon, 1943. március 15. Ünnepség 1848 tiszteletére. Zsúfolt terem. A színpadon elnöki asztalt középen egy pesti elvrtárs. Ingujjiban. A gyűlés szónoka. Az asztal szélén egy rendőrtiszt Egyenruhában. Az ünnepség szavalattal kezdődik. A költő: Petőfi. A vers címe: A nép nevében. Ugyanabban az órában: az országzászló előtti tér a színháznál. Töméig. Katonai díszszázad,leventéik, cserkészek. A gyűlés szavalattal kezdődik. A. költő neve: Petőfi. A vers címe: Talpra magyar! Munkásotthon: A nép nevé>n című költemény második • Részlet Rostás Károlyinak Vallomások Somogyról című kötetben megjelent visszaemlékezésebdá. A versszakainak köziepénél rendőrtiszt valamit odasúg a a gyűlés elnökének. Az megfogja a karomat, abba a szavalatot... hagyjam A pesti elvtáns: » ... Most láthatják az elvtársak, hova jutottunk! Betiltották Petőfit, a legnagyobb magyar költőt!«. Az emberek felugrálnak a teremben. Aki eddig néma volt, kiabált. Aki eddig süket volt, most egyszerre hallani kezdett.' Aki eddig vak volt, kinyílt a szeme. Petőfit ledöntötták a talapzatról. A Munkásotthonban zúg a tömeg Az országzászlónál: »Talpra. A másik, és a felszabadulás magyar, hí a haza! ...« Éljen- á Itt az utolsó márciusi ünnepzés. Díszsortűz. Az állomáson "144 egyik tragikus vasárnapkatonákat vagoníroztak be, fával esett össze. A Munika Mentek a keleti frontra, otthonban 1944. március 19-én Talpra, magyar, hí a haza ...« | vasárnap délelőtt szervezett !S ők mentek. Vitték őket..... i munkások emlékeztek meg a Két március 15. a Munkásotthonban AZ ELMÚLT tőkésrendszerban évenként megünnepelték a munkások a polgári forradalom ünnepét Általában erre mindig vasárnap került sor, mivel a munkások hétköznap dolgoztak. A márciusi megemlékezéseket hol Petőfi-, hol pedig szabadságünnepnek, -estnek nevezték és megfelelő műsorral készültek. Az 1920-as években a rendőrség csak erősen cenzúrázott Petőfi-estet engedélyezett. A műsort, a beszédet a rendőrség előzetesen átnézte, és a burásod társadalomra veszélyesnek ítélt részeket kihúzta. A hatósági cenzúrázás mellett, mely a felszabadulásig tartott, még minden rendezvényen ott volt az ügyeletes rendőrtiszt, aki bármelyik pillanatban megállíthatta a műsort, sőt bezárhatta az ünnepséget is. Az utóbbira ritkábban, de arra, hogy nem engedélyezték a műsort, gyakran volt példa. A háborús készülődés éveiben egyre szaporodtak a nem engedélyezett műsorszámok, elsősorban szavazatok. 1940-ben az akkori Vár utcai Munkásotthonban Ascher Oszkár neves fővárosi művész, Petőfi, Ady és József Attila verseiből összeállított műsorral 1848 emléke előtt tisztelgett volna. A RENDŐRSÉG az utolsó percekben azonban betiltotta az egész műsort, mivel a fennálló társadalomra veszélyt jelentett Az újabb műsorszámokat sem engedélyezték. Munkásotthon nagytermét viszont a munkások zsúfolásig megtöltötték. A kirendelt rendőrtiszt a hosszas rábeszélés után csupán az egyszeregy elmondását engedélyezte. Ekkor Ascher Oszkár egyre emelkedő hamnis orgánummal szavalta tízesével, százasával a szorzótáblát. Amikor az ezreseknél tartott, ezzel fejezte be kissé szokatlan szavalóestjét: Elvtársaim! Ezerszer ezer az millió! A kaposvári proletárok megértették, és nagy tapsviharral jutalmazták. A rendőrtiszt pedig leforrázva eltávozott a forradalomról és Kossuth halálának ötvenedik évfordulójáról. Mintegy 80—100 fő jelenlétében Tolnai József pécsi párttitkár beszélt a polgári forradalom jelentőségéről. »Éppen március 15-e jelentőségét méltattuk, amikor egyszer csak kivágódott az ajtó és géppisztollyal bejöttek a németiek. Megkérdezték, mi van itt. A jelenlevő Hegedűs detektív, aki az ünnepélyen a hatósági kiküldött volt, válaszolt nekik, erre a németek kimentek. Az ünnepséget hamar befejeztük. Mikor hazafelé mentünk, már az egész város megtelt német alakulatokkal« — emlékezett vssza Dezső József e^árs. A Munkásotthonból a német fasiszta megszállók hamarosan laktanyát, illetve istállót csináltak. Az ott talált értékeket szétdobálták. Petőfi, Kossuth és Lassale képeit, az iratok egy részét és az otthon zászlaját a munkások azonban megmentették. Később a helyi faiiszták tették rá kezüket az otthonra, és kormányM ztost is vettek vi a szakszervezetek MÁRCIUS MÉLTÓ örökösei, a kommunisták e’lán a fasiszta megszállók és hazai brircosaik azonnal hajtóvadászatot indítottak. A helyi forradalmárokat letartóztatták, InfemáM-'-iV, illetve :’'oncisztrázi is 'őkkn ’‘•«molták. Megritkult soraikba a felszabadulás után az iriokommunisták, a rár-hni ■ egyének folytatói léptek.fiatalok A. A.