Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

Folytatta tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) méhgondozási segély. Másra is szükség van azonban: változ­tatni kell a közgondolkodáson, a szemléletem. Szakítani kiedl a szemérmes hallgatással, s olyan meggyőző érvek kelle­nek, amelyek egyszerre szól­nak a szívhez és az értelem­hez, az érző és a gondolkodó emberhez. Minden családot alapító fiatalembernek, férfi­nak és nőnek tudnia, éreznie kell, hogy a gyermek mindig, a mi korunkban is hozzá tar­tozik a tartalmas emberi élet­hez, hogy a családalapítás sze­mélyes ügy ugyan, de egyúttal társadalmi felelősség is. — Büszkék vagyunk közok­tatásunk forradalmi változá­saira, nagy jelentőségű vívmá­nyaira — mondotta. — Üdvö­zöljük azokat a legújabb in­tézkedéseket is, amelyek ered­ményeként közoktatásunk az általános iskolától az egyete­mekig jobban igazodik politi­kai, gazdasági és kulturális fej­lődésünk mai, a tudományos­­technikai forradalom holnapi követelményeihez. Ez az, amiért elégedettek lehetünk, de hangot kell adnunk, hogy miközben a megoldás fő irá­nya helyes, találkozunk — nem is elszigetelt — esetekkel, ame­lyek már-már tünetek, jelen­ségek és mellékvágányra, sőt a kívánatossal ellenkező irányba visznek. Egyes szak­minisztériumok területén rom­lottak például az 1974. végéig tanácsi kezelésbe kerülő szak­­középiskolák és kollégiumok működésének feltételei. Tudjuk — zárta hozzászólá­sát a KISZ központi bizottsá­gának első titkára —, hogy társadalmi méretekben ifjúsá­gunk valamennyi gondja megoldás felé halad. Szocialis­­­ta fejlődésünk új meg új ered­ményei megteremtik a fejlő­déshez szükséges fedezetet. Bi­zakodással tölt el bennünket mindaz, amit a kormány­­ be­számolójában hallottunk. Az­zal a biztonsággal nézhetünk a jövőbe, hogy tudjuk, mit aka­runk; van megfelelő progra­­munk, amely jól szolgálja­­ né­pünk, ifjúságunk felemelkedé­sét. A vitában felszólalt dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari miniszter is: viszonyok megteremtése nagy körültekintést igénylő, bonyo­lult feladat — hangsúlyozta —, s ezt csak a párt- és társadal­mi szervek messzemenő támo­gatásával tudják eredménye­sen megoldani. Fontos feladatként jelölte meg a miniszter általában korszerűbb munka- és üzem- a szervezést, az élő- és holtmun­kával való takarékosabb gaz­dálkodást, a korszerű vezetési ismeretek elsajátítását és a gyakorlatba átültetését. — Ezen a területen­— mondta — még igen sok belső tartalék van. A vállalati mun­kaerőgazdál­­kodás javítása, a munka- és üzemszervezés korszerűsítésé­re született párt- és kormány­határozatok végrehajtása.­­Dolgozz hibátlanul!-a munka- a rendszer, a szakmunkás- és vezetőképzés, illetve tovább­képzés — ezek voltak a mi­niszteri felszólalás további rész­témái. Miután a képviselői hozzá­szólások befejeződtek, Apró Antal lezárta a vitát. Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke válaszolt a vitában elhang­zottakra. Ezt követően az országgyű­lés Fock Jenő beszámolóját a Minisztertanács munkájáról s válaszát a referátum feletti vitában elhangzott vélemé­­nyekre, indítványokra, javas­latokra — egy tartózkodással — jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés csütörtöki ülése ezzel véget ért. A kép­viselők ma délelőtt 10 óra­kor — az elfogadott napirend sze­rint — a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat vitájá­val folytatják tanácskozásu­kat. (MTI) Horgos Gyula felszólalása A gazdasági és társadalmi kapcsolatoknak abban a köl­csönhatásában, • amely­et Fock elvtárs a kormánybeszámoló­ban felvázolt, nyilvánvaló a kohó- és gépipar jelentősége — mondotta. — Szerepe megha­tározó a nemzeti jövedelem növelésében, a beruházási le­hetőségek, a külkereskedelmi mérleg és állami költségvetés egyensúlyának alakulásában és ezeken keresztül az élet­­színvonal emelésében. Nagy­mértékben befolyásolja nép­gazdaságunk egészének fejlő­dését. A kohó- és gépipar a IV. ötéves tervidőszak első két évében teljesítette a népgaz­dasági tervből a két ágazatra háruló legfontosabb felada­tait: a kohászat termelése 1972-ben az előző évhez képest 5,9 százalékkal növekedett, így 1972-ben meghaladta az ötéves tervben előirányzott évi átla­gos növekedési ütemet. Nyers­­acélgyártásunk több mint 3,2 millió tonna volt. Mérséklő­­­dött az acél­hiány. A szükség­letek teljesebb kielégítése, a hengerművi kapacitások jobb kihasználása érdekében hasz­nosítottuk a nemzetközi együttműködésben rejlő lehe­tőségeket. A feldolgozóipar anyagellátásában azzal számo­lunk, hogy ez a kedvező irány­zat 1973-ban és a következő években is tovább folytató­dik. A gépipar termelése tavaly az ipari átlagot jóval megha­ladó mértékben, 11,3 százalék­kal nőtt. Ötéves tervünk első két évében a termelés növe­kedési üteme nemcsak a gép­ipar egészében, hanem vala­mennyi alágazatában elérte,­­ illetve túlhaladta az előirány­zott éves átlagot. A többlet 60 százalékát a közúti járműipar, a híradástechnika és a mű­szeripar szolgáltatta. Ezeknek az eredményeiknek és az idei tervszámoknak alap­ján­ az ágazat az ötéves terv célkitűzéseit is várhatóan túl­teljesíti. A termelés ilyen nagyarányú fejlődését elsősor­ban a központi fejlesztési programokban előírt feladatok­­ végrehajtása és a termelé­kenység javulása segítette elő. A közúti járműfejlesztési programban részt vevő válla­latok — a­­ korábban megvaló­sult fejlesztések alapján: — termelésüket 1972-ben 18,6 százalékkal növelték. A prog­ram jelenlegi, második szaka­szában a fejlesztés gerincét az autóbuszgyártás képezi. A számítástechnika fejlesz­tése a központi fejlesztési programnak megfelelően ha­lad. A programban érdekelt 6 vállalat az 1971—1972. évi ér­­tékesítési tervét teljesítette. A Videoton az általános rendel­tetésű elektronikus logikai gé­pekből az előző évi tízzel szemben — az előirányzatot meghaladóan — 46 darabot ér­tékesített. Az exportforgalom a kohó- és gépiparban termelést jóval meghaladó mértékben növeke­dett. Az elmúlt két év össze­sített eredményei azt mutat­ják, hogy a két ágazat az öt-éves tervidőszak időarányos részét túlteljesítette. Az ex­port dinamikus fejlődését nagymértékben elősegítették a nemzetközi kooperációs kap­csolatok­ bővítése, a termelő és a külkereskedelmi vállala­tok jó együttműködése, meg­felelő anyagi ösztönzők alkal­mazása. Az elmúlt évek során men­­­nyiség, minőség és választék szempontjából egyaránt javult a lakosság ellátása tartós gyasztási cikkekből. Javult fo­kereslet és kínálat összhangja a Egyes termékek hiánya meg­szűnt. Több termékből az ipar, kínálata meghaladja a keres­letet, például gázkályhákból, olajkályhákból, gáztűzhelyek­ből, mosógépekből és más cik­kekből. Beszélt a miniszter a kohó- és gépipar jól haladó vidéki ipartelepítéseiről, s arról is, hogy mindkét ágazatban a nö­vekvő termelési feladatokat kisebb létszámmal oldották meg összességében tehát nö­vekedett a vállalatok nyeresé­ge és javult a jövedelmezősége is. Ennek eredményeként a ko­hászati vállalatok előrelátha­tóan átlagosan 11 napi, a gép­ipari vállalatok pedig 13 napi bérnek megfelelő év végi nye­reségrészesedést fizetnek — mondotta. Gazdaságpolitikánk — hang­súlyozta a továbbiakban dr. Horgos Gyula ,— megkülön­böztetett jelentőséget tulajdo­nít a­ gazdaságosabb termék­összetétel­­ kialakításának, termelési szerkezet korszerűsí­­­tésének. Az elmúlt évek ered­ményei már bizonyos mérték­ben tükrözik a gyártmány­struktúra átalakítását célzó kormányzati és vállalati intéz­kedések hatását. Ezt a célt szolgálják a központi fejlesz­tési programok is. Ezután részletesebben is szó­lott erről. Elmondta a miniszter azt is, hogy a továbbtanulásra, a fegyelmezettebb munkára ösztönöznek a közelmúltban, végrehajtott bérpolitikai­­ in­tézkedések, amelyek tárcája területén 347 ezer munkás és művezető jövedelmét 1973-ban , március-decemberben 571 millió forinttal emelik.— A népgazdasági szinten is je­lentős struktúraátalakítások al­kalmával a felszabaduló mun­kaerőnek új m­un­katerületre való ártcsoportosítéaa, megtel e­­jtej Be atai írta fizeteit á Somogyi Néplap A gazdaságos termelés feltételeit kell megteremteni a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemekben is BŐHM JÓZSEF FELSZÓLALÁSA A somogyi képviselő beve­zetőben a megyei tapasztala­tok alapján a kormánynak a X. pártkongresszus épülő, a népgazdaság­ elveire vala­mint a dolgozó emberek érde­kében érvényesülő politikájá­ról szólott. Megyénk dolgozói is üdvöz­li­k a határozottabb, követke­zetesebb intézkedéseket . Megyénk dolgozói széles kör­ben megismerhették, a Köz­ponti Bizottság novemberi ha­tározatát és Kádár elvtársnak ezen az ülésen elmondott zá­­rószavait. Teljes mértékben egyetértenek­­ ezekkel. Sürge­tik, hogy szerezzünk érvényt mindenütt és mihamarabb ezeknek az elveknek. Véleményem szerint is szük­ség van arra — folytatta ez­után —, hogy a kormány fo­kozottabban érvényesítse az ágazati felelősséget. Jók lehetünk amiatt. Nyugod­togy népgazdaság érdekében hozott a központi intézkedéseket, még akkor is, ha azok nem nép­szerűek, az emberek megér­tik és elfogadják. Ugyanakkor nagy károkat okoznak politi­kai és közösségi érdekeinknek, ha nem, vagy csak későn rea­­­gálunk a dolgozó­­ emberek észrevételeire. A kormány munkájában ér­vényesülnek ezek a pozitív irányú törekvések. Biztos va­gyok benne, hogy az emberek mondotta­k, és vállalják a rájuk háruló nagyobb köve­telményeket, a velük járó fe­lelősséget is. A párt politiká­jából következő állami kédéseket elfogadják, és intéz­be­tartják. Döntő többségük egyetért a helyi állami szer­vek következetesebb és hatá­rozottabb intézkedéseivel is, megelégedésével találkoznak — hangsúlyozta a somogyi képviselő, majd így folytatta: Fock elvtárs beszámolójá­ban jelentőségének megfelelő teret kapott a gazdaságosság fokozása és a gazdaságtalan termelés visszaszorításának követelménye. A népgazdaság erőteljesebb fejlesztésének, az emberek életkörülményei ja­vításának legfőbb ebeben vannak, ezért tartalékai a kor­mány minden ilyen intézkedé­sét is helyeslem és örömmel támogatom. A gazdaságosság növelésé­vel és a gazdaságtalan terme­lés visszaszorításával a me­zőgazdaságban is tervszerűb­ben kellene foglalkozni. Ez a probléma azonban a mező­­gazdaságban sokkal összetet­tebb és bonyolultabb, mint a termelés más­ ágazataiban. Itt nemcsak anyagi, üzemszerve­zési és vezetési, hanem a me­zőgazdaságban jelenlevő sajá­tos tulajdonosi viszonyokkal és termőhelyi adottságokkal is számolni kell, életkora miatt közvetlenül nyugdíj előtt áll. Ilyen körül­mények között a háztáji gaz­daságnak fokozottabb jelen­tősége van. Az itt­ élő embe­rek különösen életkoruk és több emberöltő, alatt remtett egzisztenciájuk megte­miatt nem hagyhatják ott üzemüket és lakóhelyüket. A háztáji gazdálkodás jelenlegi méretek­ben való fenntartása népgaz­dasági érdek és nagy jelentő­sége van az egyes családok életszínvonala alakulása szempontjából is. A kedvezőtlen adottságú tér­m­el­ős­zö­vetkezetek vakban élnek, erős tagjai fal­szálakkal kötődnek üzemükhöz és hely­ségükhöz. E falvak lakóházai­ban,­­ közös és háztáji gaz­dálkodásban és egyéb javak­ban nemzeti vagyon halmozó­dott föl. Jellemző, hogy e te­rületeken a lakosság többsé­ge falvakban él, még akkor is, amikor az ország lakossá­gának háromnegyede már vá­roslakó lesz. Ezeknek az em­bereknek lakóhelyükön kell a meglevő beruházások kiegé­szítésével a városéhoz hasonló életkörülményeket biztosítani. A kedvezőtlen adottságú me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek problémáinak megoldá­sa összefügg az érintett terü­let gazdaságának általános fejlesztésével, a terület eltar­tóképességének növelésével. A mezőgazdasági­ üzemekben egy­időben kell törekedni a racio­nálisabb földhasználat során az intenzív fejlesztésre és az extenzív megoldásokra is. A jelenleginél erőteljesebben kell fejleszteni a melléküzem­­ági és kisegítő tevékenységü­ket, illetve keresni kell a fog­lalkoztatás indokolt mértékű biztosításának más irányú megoldásait is. Erre leginkább a gazdaságosan üzemeltethető, ipari jellegű kis- és középüze­mek képzelhetők el. Vannak ezzel kapcsolatban nálunk is kedvező tapasztalatok. A kormány által biztosított ipar­fejlesztési különkeretből eddig is gazdaságosan műkö­dő, korszerű kis- és középüze­meket hoztunk létre. A kedve­zőtlen adottságú mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek hely­zetének javítása, az érdekelt területek gazdaságának fej­lesztése jelentős anyagi kiha­tásokkal jár, és ezeket csak olyan mértékben vállalhatjuk, amilyen elviselhető a népgaz­daság számára. Éppen ezért ezeket az intézkedéseket csak fokozatosam, lehet megtenni,hosszú idő alatt Az intézkedéseknek legfőbb célki­tűzéseinket kell szolgál­­nuuk, hogy az e területen élő lakosság életszínvonala, élet­körülményei hosszú távon kö­­zelítsenek a­z országos átlag­hoz és­ érvényesüljön a társa­dalmilag­ indokolt kiegyenlítő­dés. Az emberek megértik és elfogadják a központi intézkedéseket A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek problémája Ha a mezőgazdaságban a gazdaságtalan termelésről van szó, akkor elsősorban a ked­vezőtlen adottságú mezőgaz­dasági üzemekre, termelőszö­vetkezetekre gondolunk. Én is ezekről akarok beszélni. A kedvezőtlen adottságú mező­­gazdasági termelőszövetke­zeteket és az itt ülő embere­ket a kormány nem hagyta magára, évente körülbelül egymilliárd forintot megkü­lönböztetetten fordít ezek tá­mogatására. Örömmel elmondhatom, hogy történtek olyan intézkedések is, amelyek e területek gazda­ságának általános fejlesztésé­re irányultak és­ ott a foglal­koztatottságot­ segítették elő. Ezen üzlemek helyzete azonban alapjaiban nem­ változott meg. Gazdaságukban jelenleg­­ is kedvezőtlen tendenciák érvé­nyesülnek. Egyes területekre, így a mi megyénkre is különös súllyal nehezedik ez a gond .— mon­dotta ezután Böhm József —, mert a foglalkoztatottak 41 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, és ezek 50 százaléka az ilyen termelőszövetkezetek­ben van. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságosság fokozásá­nak követelménye a mezőgaz­daságban is azt kívánja, hogy anyagi és szellemi sainkat elsősorban az erőforró­ország kedvező adottságú területeire összpontosítsuk. Emelett azon­ban fontos társadalompolitikai kötelezettségünk, hogy a ked­vezőtlen adottságú mezőgazda­­termelőszövetkezetek helyzetének kedvező irányú megváltoztatását biztosítsuk. Ezeket az intézkedéseket an­nak­ érdekében kell megten­nünk, hogy elősegítsük az itt élő emberek boldogulását és növeljük biztonságérzetüket. Ezekben az üzemekben a stag­nálást a jelenleginél céltuda­tosabb gazdaságpolitikai és közgazdasági­­ intézkedésekkel kellene megszüntetni az ötödik ötéves terv előkészítésének időszakában. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági termelőszövet­kezetek helyzetét külön-külön kell megvizsgálnunk. Fő cél­kitűzésünk a racionálisabb földhasználat biztosítása, termelési szerkezetük megvál­­­toztatása legyen. Ennek során kellene megteremteni a gaz­daságosság üzemi feltételeit­, és ezt közgazdasági szabályo­zókkal is elősegíteni. A magyarországi viszonyok között — véleményem szerint — a mezőgazdasági­­ művelés alatt álló területeknek csak kis hányada kapcsolható ki véglegesen a termelésből. A területek túlnyomó többségén mezőgazdasági termelést kell ezután is folytatni. Ezeken a földeken a mezőgazdasági ter­melésnek olyan hagyományai vannak, amelyeket a mi szo­cialista nagyüzemi viszonyaink mellett sem hagyhatunk fi­gyelmen kívül. E területek többségén a szarvasmarha-tenyésztés a fő állattenyésztési üzemág. En­nek lehetőségei a nagyüzemi körülmények között is meg­vannak. A gazdaságosság fel­tételeit kell biztosítani hozzá az üzemek részére. A háztáji gazdaságok szerepe, a melléküzemági tevékenység A kedvezőtlen adottságú­k kizárólag a mezőgazdaságból mezőgazdasági üzemekben dől­ el. A tagság 60—65 százaléka gozo paraealensaládok jaanariaapa «agy. A gazdaságos fejlesztés feltételeit kell megteremteni Tisztelt Országgyűlés! Ezt a témát a közelmúltban megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága is. Észrevételeit az Országos Tervhivatal elnökének eljut­tatta. A mezőgazdasági bizott­sággal egyetértésben javas­lom: a kormány vizsgáltassa meg, hogyan lehetne a kedve­zőtlen adottságú mezőgazda­­­sági üzemekben a termelési szerkezet megváltoztatásával a gazdaságos­ termelés feltételeit megteremteni, milyen mértékű és milyen célú megkülönböz­tetett támogatást kellene ezért biztosítani részükre. Javas­lom, hogy a vizsgálat e terüle­­­k komplex fejlesztésének megvalósítását szolgálja. A kormány a területfejlesztési all­ap körét terjessze ki a ked­vezőtlen helyzetben lévő­­ árterül­etek fejlesztésére is.ag- Tisztelt Onszáiapyűlés! Ezután a területfejlesztési alap fenntartására és a benne foglalt támogatások körének kiterjesztésével kapcsolatban szeretnék javaslatot előterjesz­teni. A viszonyla­gosan elma­radott területeken az országos átlaghoz közel álló életszínvo­nalat kell hosszú távon is biz­tosítani,­ és ennek alapja csak a termelőerők indokolt mérté­kű fejlesztése lehet, amelyet a kormány az érdekelt területe­ken külön keretéből támogat. Tudatában vagyok annak, hogy a IV. ötéves terv időszakában e téren a jelenlegitől­ eltérő intézkedéseket tenni nem le­het. Az­ V. ötéves tervre vi­szont már most elő lehetne ké­­szü­lni,­­hogy a kormány 1970­­­ től a viszonylagosan elmara­dott területek tervszerű, ará­nyos fejlesztéséről gondoskod­hasson. " Véleményem szerint ezek miatt nem kellene növel­ni a különböző alapokon jelen­leg is rendelkezésre álló kere­tek összegét, de ezekkel a je­­lenleginél céltudatosabban kel­lene gazdálkodni. Meg kellene vizsgálni, szük­ség lenne ennyiféle alapra, mint jelenleg van. Nem lehet­ne-e csök­ken­teni egyrészt az érvényben lévő, egymástól szinte elkülönülő alapok körét, illetve nem tehetne-e csökken­teni az ezután is megmaradó, különböző célú pénzalapok mértékét? Az így nyert összeget a kor­mány külön keretekén­­t tehet­ne kézévi! és területfejlesztési áramként a fenti központi gon­dolkodás céljait szolgálhatná. E területfejlesztési alappal va­ló gazdálkodást a kormány funkcionális szerveire kellene bízni, és ezek a közpo­tti szer­veik gondoskodhatnának a vi­szonylagosan elmaradott terü­letek fejlesztéséről is. A területfejlesztési alapot középtávon a megyei tanácsok ■*«rv4bel kellene mennie,otta­ni és célcsomnrfos előirányzat- VfV—♦ vf-—vf -■­ illntve az alábbi célokra felhasználni: iparfej­lesztésre, a kedvezőtlen adott­ságú agrárterületek fejleszté­­sére, a lakossági saok­áltatás fejleszitésére, idegenforgalmi, környeztevédelm­i és urbani­zációs célokra. A területfeHeszítési alapnak a fenti célokra való felhaszná­lása egybeesik a központi cél­kitűzésekkel. Emellett a leg­fontosabb területi és helyi igé­nyeket is kielégíti. A legjelentősebbnek azon­ban azt tartom, hogy a kor­mány a meg tudná jelenleginél jobban valósítani fontos gazdasági céljait, és emellett gondoskodni tudna a viszony­lag elmaradott területeken élő lakosság életszínvonala, élet­­körülményei nélkülözhetetlen, szempontjából indokolt mértékű nivellálódásról. Ké­rem a kormányt, vizsgálja meg az egységes területfejlesz­­téssel kapcsolatos javaslatai­mat és az V. ötéves terv során érvényesítse azokat. A Minisztertanács elnöké­nek a kormány nevében elő­terjesztett beszámolóját elfo­gadom. CláfxJi

Next