Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

TÄfi Könyv- és dokumentumkiállítás nyílt Csurgón Csokonai-kutatók Két évet töltött Csokonai Somogyban. 1788 áprilisában érkezett Keszthelyről Csö­­kölybe, onnan Nagybajomon át Kiskorpádra, Kisasszond­­ra, majd Hedrehelyre, Ka­darkáb­a és Gigére vezetett az útja, hogy végül is Csurgó­ra érkezzen 1799 májusában, és betölthesse a gimnáziumban a helyettes tanári állását. Csokonai 200. születésnap­ján az itt járt költőre emlé­­keztek tegnap Csurgón, majd innen kisugárzóan megye­­szerte fölelevenítik az em­lékét. A nagy hírű um falai között Pápa gimnázi­Imre, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte a Csokonai-napok­­ra érkezett vendégeket, a tu­dományos tanácskozás rész­vevőit. — Büszkék vagyunk arra, hogy Csurgó elindítója lehet egy ünnepségsorozatnak, me­lyet a nagy költő, Csokonai Vitéz Mihály születése 200. évfordulójának tiszteletére rendeznek Somogy megyé­ben. Jelképesnek is tartjuk ezt, hiszen itt járt és tanított az a költő, aki korának egyik szellemi fáklyavivője volt. Jelképes azért is, mert a csur­gói gimnázium a haladó esz­mék hirdetője volt, és falai között itt maradt Csokonai szelleme. Bennünk, csurgói­akban a Csokonai-kultusz mindig elevenen élt. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar diákszínjátszás Csurgón kelt életre, és a Csokonai-napok ünnepségsorozata is a nagy költő iránti megbecsülésün­ket, tiszteletünket fejezi ki. A gimnázium dísztermében nagyszerű kiállítást készített a megyei könyvtár, a tárlók­ban értékes Csokonai-emlé­­keket láthatunk. A könyv- és dokumentumkiállítást Sven­­da István, a megyei művelő­désügyi osztály vezetője nyi­totta meg. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium műemléki könyvtárának gazdag anya­gában kutatva a kiállítás ös­­­szeállítói és rendezői élmén­­nyel fedezték föl az első ki­adású könyvek régen nyomott, szép tipográfiájú szövegolda­lai között a kor és a költő szellemét, a korabeli Somo­­gyot, az itteni szellemi és iro­dalmi életet, melynek akko­riban Nagybajom volt a köz­pontja. A korabeli pedagó­giai művek bizonyító erővel idézik számunkra, hogy a csurgói segédtanár Csokonai sokat olvasott, nagy művelt­ségű fiatalember volt, s tan­könyv híján maga írt tan­könyvet diákjai számára. A megújuló idő Csokonai mel­lett új neveket hozott az iro­dalmi életbe: Kisfaludy Sán­dort, Berzsenyit, az itt élő Pálóczit, az innen származó Virág Benedeket, és az or­szág távolabbi részeiben Kölcsey, Kazinczy írta hal­­hatalan sorait. A könyv- és dokumentum­kiállítás megnyitása után ne­ves Csok­onai-kutatók rész­vételével tudományos tanács­kozás folyt az intézetben. Dr. Lengyel Dénes vitaindítója elsősorban azokhoz a Csoko­­nai-kutatókhoz szólt, akik a jeles poéta életének és mun­kásságának új összefüggéseit keresik. A felvilágosodás magyarországi hatását jelen­tősebbnek ítélte a vitaindító annál, ahogy ma általában erről vélekednek. A Csoko­­nai-zsengékben pedig kimu­tatta a jelentős költővé érő poéta fiatalkori érettségét. A Lilla-dalok elemzése után a vitaindító kimondta: — Cso­konai helye a magyar klas­­­szikusok között van. Világ­­irodalmi rangját pedig az emeli, hogy korában a filozó­fiát senki sem fordította le olyan költőien, ahogy azt Cso­konai tette. A vitaindítót korreferátu­mok követték. Elsőnek az in­tézet volt diákja, Berták László elemezte Csokonai életművét. leletet, hogy Arra keresett fe­Csokonai költé­szete élő költészet­e napjaink­ban. Előadásával a Csokonai-költészet elsősorban megsze­rettetéséhez kívánt hozzájá­rulni. Takáts Gyula a »tudós köl­tő« formaművészetéről beszélt kimutatta hatását Aranyra és Weöres Sándorra. Vargha Balázs Csokonai csurgói em­lékeiről beszélt Pókos Ferenc­cel egybehangzóan. A tudományos tanácskozá­son két fontos javaslat is el­hangzott: Csurgó kezdemé­nyezze a magyar nyelvi ta­gozatos gimnáziumi osztá­lyok szervezését, és szorgal­mazzák Csokonai latin nyel­vű verseinek magyarra for­dítását. A gimnázium bejárata előtt áll Csokonai mellszobra, ahol délután Gál­ Ambrus, az in­tézet igazgatója mondott em­lékbeszédet. — Csokonai itt élt és mű­ködött majdnem egy évig. Ta­nított és alkotott. Mint ta­nár ma is példaképe lehet a pedagógusoknak. Itt érvénye­sült először az igazi diák— tanár viszony, az első oskoláról A Jövendölés Somogyban, a Dorottya, az özvegy Kar­­nyóné és még sok más al­kotása Csurgón született. Cso­konai áldásos működésének hagyományai tovább élnek Csurgón. A csurgói Csokonai-napok megnyitója jól sikerült. Este a gimnázium irodalmi szín­pada emlékműsort mutatott be. Horányi Barna Pénteken bemutatják a Kurázsi mamát Elindul az ekhós szekér Még díszletezők sürögnek a színpadon. A zenekar hangos rendezkedik. Szabó Kálmán Eilif alakítója a kellékterét keresi, Ar­dai Kati a cipőjét próbálja, Olsavszky Éva a sze­keret »vizsgáztatja«. Még moz­gásban van minden. Azután Babarczy László rendező uta­sítására elkezdődik a próba. Elindul az ekhós szekér, mely­nek rúd­ja mellől egy-egy stá­ciónál majd elmarad valaki. És az Őrmester a szemébe vág­ja a fiait védelmező asszony­nak: »...a háborúból élsz, mert különben hogyan élnél miből élnél? De hogy legyen háború, ha nincs katona?« Bertolt Brecht Kurázsi ma­ma című drámáját mutatja be pénteken a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. A német író, költő, rendező, drá­maesztéta egyik legizgalma­sabb, legérettebb darabja ez. Hol a helye az életműben, erre a kérdésre próbálunk fe­leletet adni. Hosszú volt az út, melyet Brecht az 1918-ban publikált verstől (Legenda a halott ka­tonáról) a Kurázsi mamáig megtett. Állomásai közé tar­tozik a Koldusopera, melyet Magyarországon először a Víg­színház tűzött műsorára 1930-ban. A néző érzelmei helyett az értelmére akart hatni Brecht, ahogy ezt Piscatorral kidolgozott elméletükben vall­ja. (Kaposváron a Kurázsi mama rendezője, Babarczy László vitte diadalra a Koldus­operát.) 1926-ban az író marxista munkásiskolába iratkozott, ennek hatása új korszakának művein mérhető le. Gorkij Az anya című regényének adap­tációja mérföldkő pályáján. A fasizmus elől idegen orszá­gokba menekül. Antifasiszta darabjai közül a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalom­ban című, huszonnégy mikro­­drámáját összefogó mű emel­kedik ki. A marxista kritika szerint újításait a drámai ha­gyománnyal egységesíteni az 1938—39-ben írt darabjaiban sikerült. (Galilei élete, Kurá­zsi mama és gyermekei, Jó embert keresünk.) 1947-ig az Egyesült Álla­mokban élt, ezután menekült vissza Európába a hírhedt McCarthy-bizottság elől. 1949- től haláláig az NDK-ban fele­ségével, Helena Weigellel ön­álló társulatukat vezették. Pénteken este tehát elindul az ekhós szekér Kurázsi ma­mával — Olsavszky Éva Kos­­suth-díjas színművésznő ala­kítja —, azzal az asszonnyal, aki a háborúban a gyerekei számára akart nyerészkedni, s aki mellől »elfogytak« a gye­rekei .. L. L. Egy Nobel-díj margójára Nagyon kevesen hatják nálunk, hogy­­ jól állít­is­merik az ausztráliai irodal­mat. Könyvkiadásunk nem kényeztetett el bennünket az ott élő írók műveivel. Jósze­rével csak Dymphna Cusack bestseller-gyanús regényei voltak kaphatók az utóbbi években. A Világirodalmi Lexikon első kötetéből tud­juk, hogy az­­ ausztráliai pró­zairodalom is két egymással ellentétes úton fejlődött to­vább. Az egyik irányzat a nemzeti iskola témái is ke­retei között, de annak eddi­gi hagyományaival elégedet­lenül a pszichikai ábrázolás felé fordult... ítéleteit sok­szor az allegória és a szimbó­lum mezébe öltöztette. Je­lentős írói: K. Mackenzie, E. Dark, X. Herbert, H. Porter és P. White­. A sorban utolsó írónál ál­lunk meg. Patrick White kap­ta ugyanis az idei irodalmi Nobel-díjat. Azt is el kell mondanunk, hogy nem kis meglepetésre. Hiszen az idei jelöltek sorában olyan írók is voltak, mint Alberto Mo­ravia, vagy Graham Greene. Van-e honnan ismernünk Pat­rick White-ot? Tavaly a Magvető Könyv­kiadó adta közre harminc­­három íves regényét, Az élet fáját. Addig magyarul nem olvashattunk tőle semmit. Patrick White egyébként nem ausztráliai írónak indult Tanulmányait Angliában folytatta. Londonban újság­író, színműszerző. 1941-ben jelent meg Élők és holtak cí­mű regénye, melynek két hőse — férfi és nő — testvé­­­rek. Ütjük kezdetben mes­­­sze kanyarodik egymástól. lány — halott szerelme után­ — Spanyolországba megy, hogy a köztársaságiak olda­lán harcoljon. Ez készteti ar­ra bátyját, az irodalombúvárt, hogy a valóságba tekintsen, s elhagyja az »elefántcsont­­tornyot« Az író második világhá­borúbeli katonáskodása után, 1047-ben telepedett le Auszt­ráliában. A nagynéni törté­netében a talaját vesztett bir­tokoslányt ábrázolja, akit életmódja, neveltetése nem tesz alkalmassá arra, hogy a való világban éljen. Ezután születik meg Az élet fája cí­mű regény. Az égi szekér utasai a következő mű, mely­ben — akárcsak Ezékiel pró­féta jövendölésében — négy kiválasztottról van szó. White »kiválasztottjai« azonban egy kivételével nem kerülhetik el végzetüket. Elzüllőnek, élet­­képtelennek bizonyulnak. Műveinek nagy része egy, — az író által teremtett, de jellemző — ausztráliai kisvá­rosban, Sarsaparillában ját­szódik. Faulkner teremtett meg regényeiben egy ilyen képzeletbeli, de nagyon is reális, fülledt déli kisvárost. Egyébként nemcsak ez köti White-ot a faulkneri világhoz, stílushoz. Cselekményvitele, elbeszélői ábrázolásmódja személyváltásai, is. Novellái­nak gyűjteménye 1964-ben Megperzseltek címen jelent meg az angolszász könyvpia­con. Regénye, a Színes üveg­golyó a legutolsó sikák­ műve, ahogy eddig pub­ert Zen­­tai Éva Az élet fája című re­gény magyar kiadásának elő­szavában írja. A szó szoros értelmében »hétköznapi« regény ez a ma­gyarul is megjelent mű. Min­den romantikától mentesen egy telepes család életét raj­zolja meg benne az író. »Sza­bályos«, szürke emberek a hősei. A múlt század végi realista regények stílusát, lassú hömpölygését idézi szá­munkra White műve. Csak éppen szereplői sokkal kis­szerűbbek azokéinál, s ezál­tal­­ sokkal »életesebbek«. Nem történik úgyszólván semmi, s ha nagynéha döc­­cen egyet életük szekere, ar­ról hetekig társalognak a sze­replők. Stan Parker és fele­sége, Amy Parker körül las­san benépesül a környék. Hi­ába akarja őket árvíz és tűz pusztítani. A vész elmúlik fejük fölül, egyre inkább el­szigetelődnek, egyre inkább magukba fordulnak. Mond­hatnánk így is: boldogtala­nok. A­­ lét peremén élnek, igazságok, törvényszerűségek felismerése nélkül. Pedig Amy Parker néha vágyódik vala­mi más után. Egy ott nyaraló földbirtokoslány életformája után sóvárog is egy ideig, azután szinte örül, amikor kiderül: az sem az igazi. Hos­­­szú vegetálás aprólékos, részletező rajza a mű. Az idei Nobel-díj tehát nem méltatlanra »szállt«. Pat­rick White a nagy összegből irodalmi díjat alapított ha­zája íróinak. Leskó László Ü BEEg Emléksorok Győrök Györgyről Nyolcvanöt évvel ezelőtt halt meg a múlt század egyik híres, következetes polgári demokratája, Győrök György. A szabadságharc alatt aktív szerepet vállalt, később had­bíró múltja miatt bújdosni kényszerült az őt üldöző bé­csi kopók elől. A rejtőzködés éveiben Nagyatádon húzódott meg. Itt rövid időre jegyző­­séget is vállalt. A múlt század ötvenes éveiben ismert alakja volt az akkor még kicsi so­mogyi községnek, Atádnak. Hol az ő házánál, hol barátai­nál jöttek össze azok az em­berek, akik nemcsak szólni, hanem tenni is készek voltak a vérbe fojtott szabadság ügyéért. Győrök György volt a számra kicsi, de lelkes, el­szánt csoport összetartója, szellemi és politikai irányító­ja. Később, már mint neves lapszerkesztő, kisebb cikkek­ben,a tárcákban kedélyesen emlékezett vissza a Somogy­ban és az Aradon eltöltött esztendőikre. <Ő alapította a Balatonfüredi Napló c. heti­lapot, majd később Sopron­ban ő szerkesztette a Magyar Felföld című újságot. 1866-tól Keszthelyen volt nyomdatu­lajdonos és az első keszthelyi újság szorgalmazója, gondo­zója.­ Bár Atádon vesztette el kedves feleségét, Novákovics Annát, akit csöndes részvéttel temettek el 1851. május 15-én a kis temetőbe, mégis a kö­vetkező szép gondolatokkal emlékezett meg Atádról és az atádiakról: I **■• •• lelki nagy bánatomban itt értek a legszebb segítsé­gek, és testi keservemben jó volt átnéznem a békét kínáló horvát hegyek világára. Mert ottan, ahol éltem, ezt láttam, és nem az emberek gőgjét, ostobaságát és rosszindula­tát.« Győrök György Nagyatád­ról Kivadarra került ügyvéd­nek. A feljegyzések szerint itt kezdett először foglalkozni a műkedvelő színészet pártfo­­golásával. (Alig pár év múl­va, 1858-ban már jelentős munkája látott napvilágot eb­ben a tárgyban. A »Devecse­­ri Színműkedvelők Emlék­könyve« volt ez, amelyet még több hasonló írása követett.) Kivadári napjai békés nyu­galomban, tanulmányokba mélyedve teltek. Családi éle­tét itt sem kísérte a szeren­cse, mert ikrei közül előbb el­vesztette az alig öthónapos Lajost, majd nem sokkal ké­sőbb sokat dédelgetett kislá­nyát, Annát is. Később, mint író és szer­kesztő, sokat fáradozott Balaton és környéke közleke­­­désének föllendítéséért. (Igen jó barátságban volt Roboz Istvánnal, az első somogyi újság, a »Somogy« című lap szerkesztőjével. Lehet, hogy valami baráti, titkos megálla­podás is volt közöttük, mert amikor Roboznak »Fürdőle­vele« jelent meg a Balaton déli partjának balkáni állapo­táról, egy-két nappal később Győrök is jelentkezett hason­ló cikkel. Az északi part mos­toha viszonyait úgy ostorozta, hogy hivatkozott barátja kö­zölt és elhallgatott­­ adatai­ra. Ha viszont Győrök cikke jelent meg előbb, ugyanezt tette Roboz István is...) Talán máig legérdekesebb, és napjainkban is figyelmet érdemlő követelése volt Győ­rök Györgynek egy önálló — a Balaton mellett élők és szó­­rakozók részére írt — tudo­mányos és művészeti témájú hetilap indítása. S hogy kí­sérlete annyi kitartó fárado­zás után zátonyra futott, ke­serű szavakra késztette egyik cikkében, melyet a jó barát, Roboz István is átvett tőle »Somogy« című lapjában: »... mert olyan a Balaton egy ilynémű újság nélkül, mint több, parti mondén nya­ralóhely vendéglő, kávésház, beszálló nélkül...« D. R.

Next