Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Ára: 80 fillér SO­M­O­G­Y MEGYEI, BÍZÓ TI S­A­G­Á­NA­K LAPJA 1975. augusztus 1., péntek XXXI. évfolyam 179. szám Kétoldalú tanácskozások Helsinkiben Folytatta a biztonsági és munkálét együttműködési értekezlet Az európai biztonsági kon­ferencia tegnap délelőtti ülé­sének első szónoka, Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági el­nök többek között kijelentet­te: Ez az első alkalom a tör­ténelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra, hogy megteremtse a béke, a biztonság és a békés együttműködés reális feltéte­leit, annak ellenére, hogy to­vábbra is fennállnak politi­kai, gazdasági, ideológiai társadalmi különbözőségek,és különösen nagyra értékel­jük azt a szerepet, amelyet a­ konferenciát megelőző tár­gyalásokon a Szovjetunió be­töltött, nagyra értékeljük a Szovjetunió békepolitikáját. Ugyanakkor elismeréssel adó­­­­zunk azoknak a reálisan­ gon­dolkodó erőknek, valamint a nyugat-európai, az amerikai és a kanadai politikusoknak, akik az európai országok kö­zötti megértés megvalósításá­ra törekednek. A történelem megmutatta — folytatta Gustáv Husák —, hogy Európa földjén számta­lan agresszió származott ab­ból, hogy visszaéltek a hata­­­lommal, erőszakoskodtak és népeket nyomtak el. A mün­cheni diktátum, Csehszlová­kia hitleri megszállása, Len­gyelország lerohanása, a Franciaország, Jugoszlávia, a Szovjetunió és más európai országok elleni fasiszta tá­madás, a második világhábo­rúnak mindezek a borzalmai bizonyítják ezt. A béke és biztonság sza­vatolása megköveteli, hogy mindezeket a módszereket el­utasítsuk és kiiktassuk az eu­rópai országok közötti kapcso­latokból.­ Mi ebből a szem­szögből ítéljük meg ennek a konferenciának jelentőségét, különösen azt a tényt, hogy megfogalmazza és megerősíti azokat az alapelveket, ame­lyek szabályozzák az európai országok közötti kapcsolato­kat, a területi integritás és a politikai realitások elismeré­sének alapján. Azt, hogy konferencia ezeket az alapel­­­veket egyhangúlag jóváhagy­ta, kontinensünk, népeink nagy sikerének tekintjük. Ezután Edmard Gierek, a Megyei Egyesült Munkáspárt­­ Központi Bizottságának­­ első titkára mondotta el beszédét: nincs nemzetközi szerződés jellege, és Franciaország úgy vélekedik: a nem következik záróokmányból hetek elismerése, olyan hely­amelyeket egyébként nem ismernénk el. Hozzáfűzte: a maga részéről kétségtelennek tartja, hogy ez a záróokmány bizonyos vo­natkozásokban nem megy el olyan messze, mint ahogyan azt a francia kormány sze­rette volna. Itt különösen az úgynevezett harmadik kosár­ Edward Gierek A béke rendkívül fontos a lengyel nép számára A lengyel küldöttség vezető­­­je a többi között a következő­ket mondotta: A béke rendkívül fontos kérdés a lengyel nép számára, amely hosszú és nehéz utat tett meg függetlensége és sza­badsága kivívásáig. Országunk, szövetségeseinkkel és bará­tainkkal együtt komoly erőfe­szítéseket tesz a béke megszi­lárdítása érdekében. Népünk rendkívüli megelégedéssel üd­vözli az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­kerét, mivel a tanácskozás munkájában kezdettől fogva aktívan részt vettünk. Nagyra értékeljük a résztvevő­­nk által közösen elért orszá­ered­ményeket, s különösen jelentőséget tulajdonítunk nagy az aláírásra kerülő dokumentu­moknak. A tanácskozás megrendezé­sében és alapvető állásfoglalá­saiban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése elvének alá­támasztását látjuk. Az államközi alapelveiről szóló kapcsolatok nyilatkozat bizonyítja az államhatárok és területi épsége fontossá­­­gát. A dokumentum elfogadá­sa azt is jelenti, hogy a részt vevő államok egyszer s minden­­korra lemondanak mindenféle területi követelésről. A délelőtti ülés következő szónoka Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök a brit és a nyugatné­met kormányfőhöz hasonlóan úgy értelmezte a helsinki záróokmányt, hogy annak ha­tálya kiterjed Nyugat-Berlin­­re is. Állást foglalt a fran­cia »védelmi erő« fenntartása mellett, de ugyanakkor ki­nyilvánította, hogy Francia­­ország továbbra is távol ma­rad a NATO integrált kato­nai szervezetétől A francia államfő minde­nekelőtt azt a kérdést vetet­­­­te fel, mi is tulajdonképpen a célja a biztonsági értekez­letnek és az ott aláírásra ke­rülő záróokmánynak? Mint mondotta, a cél Európa biz­tonsága. Ez azt jelenti — folytatta —, hogy elsősorban Európával kell foglalkozni. Ezután feltette a kérdést: va­jon realisták és őszinték va­gyunk-e, amikor Európáról és az enyhülésről beszélünk? Válaszolva a saját maga ál­tal feltett kérdésekre, hang­súlyozta: pusztán az a tény és az a mód, ahogyan ezt az értekezletet megszervezték, bizonyítja az enyhülés szelle­mét, amely előbbre visz. A mindnyájunkat konferencia bebizonyította, hogy általános az óhaj a dialógusra — mu­tatott rá a francia államfő, majd így folytatta: Az értekezlet azonban nem­csak az enyhülés szellemében fogant, hanem a záróokmány­ban rögzítette is az enyhülés­nek bizonyos szabályait. Két­ségtelen, hogy ez a záróok­mány önmagában még nem biztosítéka a békének. Ez nyilvánvaló és nem szorul kü­lön hangsúlyozásra. Ugyan­akkor a záróokmánynak L. /. Brezsnyev A békéhez való jogot biztosítani kell valamennyi nép számára pai Mi, az euró­biztonsági és ködési együttmű­konfe­rencia záró­szakaszának összes részve­vői érzékeljük ennek az ese­ménynek kü­lönleges jelle­gét és politikai horderejét. sel Meggyőződés­­hogy állíthatom, érzik ugyanezt milliók és milliók a ta­nácskozáson részt vevő szágokban, er­sőt más országok­ban is. Velünk együtt mély­ségesen tuda­tában annak, vannak hogy mi zajlik le ezekben a na­pokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek, az ér­­­­deklődésnek, amely a te­­r­­emben jelenlevő magas ran­­­­gú politikusok­­­ és államfér­fiak tanácskozása iránt meg­nyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsé­­gesi döntéseit követő időszak­ban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A tanács­kozás célkitűzései annak az európai nemzedékhez és szí­véhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogo­san úgy érzi, hogy ez más­képp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Euró­pa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és állami­­vezetői azért gyűltek össze­­ Helsinkiben, hogy közös erő­vel olyan kontinenssé változ­tassák Európát, amely mind­örökre megszabadul a hábo­rús megrázkódtatásoktól A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi né­pe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi népe szá­mára. Európa példát tud mutatni Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, de pás rá, hogy példát mutas­son a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok fel­építésére. A Szovjetunió a tanácsko­zás eredményeit nem egysze­rűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is fel­adata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai alap­ján elképzelje és felvázolja a jövőt.Itt, Európában, nem egyszer ékesítették magukat kétes »babérokkal« az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában, politikai doktrínává kiáltották ki a vi­láguralomra való törekvést, amely­ egyre több állam csőd­jével ért véget, amelyek erő­­tartalékait bűnös és ember­gyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fe. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból És mi itt ezeket a következ­tetéseket annak vonjuk meg, hogy tudatában felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a konti­nensnek békés viszonyok kö­zött kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye va­lamennyi részvevő állam ér­dekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az ered­ményt tehát különös óvatos­sággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a­ tető­­­­pontig — a csúcsszintű befe­­­­jezésig — megtett nem kön­­­­­nyű út immár mögöttünk van.­­ A Szovjetunió, amely józanul­­ értékeli az európai és a nem­­­­zetközi politikai erők viszo­nyát és dinamikáját, benne, hogy az enyhülés biztos és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghatározzák az euró­pai és a világpolitika alakulá­sát, e tanácskozás és e ta­nácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány tartalmával a jövő felé fordul az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tartal­mával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a leg­időszerűbb­­ problémák széles skáláját ölelik fel: a békét és biztonságot és a különböző te­rületeken való együttműkö­dést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek ezekből az alapvető elvekből, melyek meghatároz­zák az államok közötti vi­szonyban követendő maga­tartás szabályait. Ezek a bé­­­­kés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meg­győződéssel és következetes­séggel küzdött a szovjet ál­lam megalapítója, Lenin, amelyekért ma is harcol és a szovjet nép. ta A tanácskozás meghatároz­ó kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki te­rületen, a környezetvédelem területén, se kultúra és a mű­velődés terén együttműködés, az kifejtendő emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok és konkrét formáit is.irányait Az együttműködés lehetősé­gei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken a hi­degháború éveiben elképzel­hetetlen volt Ilyen például a béke és a népek közötti ba­rátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás.­­ Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek kö­zött; szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fo­kozat az államok közötti bi­zalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak­, hogy a tanácsko­zást követően a katonai eny­hülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehető­séget a közép-európai haderő­­csökkentésre úgy, hogy ■ senkinek se csorbítsa a leró-I -w £ l ban szerepelt kérdésekre utalt. A francia köztársasági el­nök után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára mondotta el beszédét, tanságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje­­abban foglalható­­ össze, hogy ezeket a megállapodásokat részvevő államok legfőbb ve­­­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és feladatunk, hogy legfontosabb teljes vényt szerezzünk ezeknek és­a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt va­lamennyi ország megvalósít­ja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summázata az, hogy a nemzetközi enyhülés mind­inkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzel foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Eu­rópában valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi fegyverkezési hajsza megszün­­­tetését, a reális eredmények elérését leszerelési tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igaz­ságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi közi kapcsolatokban, nemzet­lajtá és a nemzetközi gyakor­élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és azt újból ki­nyilvánítják erről a nagy te­kintélyű szónoki emelvényről. Természetesen, a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történe­lem­ben példa nélkül álló ta­lálkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása, a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejleszté­sének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani találko­zóval, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei tel­jes mértékben valóra válhas­sanak, hogy azokat ne ingas­sa meg az első szélvihar, to­vábbi közös erőfeszítésekre, valamennyi részt vevő állam­nak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájá­ra van szükség. A magyar küldöttség a tanácsteremben. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert részvevői lépésről lépésre egy­más elébe mentek, és a gyak­ran nem kis nehézségeket le­küzdve végül is képesek vol­tak kidolgozni az általáno­san elfogadott megállapodáso­kat minden egyes megvita­tott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes részvevői a többiekre ráerőszakolták né­zeteiket, hanem minden véle­mény és érdek figyelembevé­telével és közös egyetértés­ben. Ha itt kompromisszumok­ról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a­ bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiá- Edfyftwtax a 2. oldalon)

Next