Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

üg!G-MÔ4I14"&LAÎi E £ ry4Sü UEI £ K!­MPosSi^Aja­ ,1 forint Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam 101. szám Kádár Jánost Lenin­békedíjjal tüntették ki Nemzetközi Lenin-békedíj­­jal tüntették ki Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első­­ titkárát. A díjakat odaítélő nemzetközi Lenin­­békedíj bizottság április 25— 26-án tartott ülést Moszkvá­ban Nyikolaj Bloh­in akadémi­kus elnökletével, s megvitat­ta az 1975—1976. évi Lenin-bé­­kedíjak odaítélésére érkezett javaslatokat. A bizottság határozata értel­mében »a népek közötti bé­ke megszilárdításáért« elne­vezésű és a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa által alapított díjat Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, Agostinho Ne­ttónak, az Angolai Népi Felsza­­badítási Mozgalom elnökének, az Angolai Népi Köztársaság elnökének, Samara Macáéinak, a Mozambiki Felszabadítási Front elnökének, a Mozambi­ki­­ Népi Köztársaság elnöké­nek, Hortensia Bussi de Allen­­de asszonynak, Salvador Al­­lende özvegyének, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­ség tiszteletbeli alelnökének, Sean McBridenak, a neves ír­országi békeharcosnak, Pierre Poujadénak, a Normandia- Nyeman repülőezred egykori parancsnokának és Jannisz Ritszosz görög költőnek ítélték oda. A bizottság jelentése rész­letesen ismertette Kádár János életútját, kiemelve, hogy az MSZMP vezetője ifjú kora óta tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban, előbb illegalitásban harcolt, s vett részt a második világháború­ban a magyar dolgozóknak a fasizmus elleni küzdelemre való mozgósításában, majd a felszabadulás után jelentős részt vállalt az új népi hata­lom megteremtésének és meg­szilárdításának munkájában, 1956 óta pedig az MSZMP- nek, a magyar munkásosztály pártjának vezetője.­­•Kádár János a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom neves személyisége, az országok közötti barátságért és együttműködésért harcol, függetlenül­­ azok társadalmi és államrendjétől«. Felvonták az állami zászlót Május 1-e, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünne­pe tiszteletére tegnap délután a Parlament előtti Kossuth té­ren katonai tiszteletadás kö­zepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás­­mozgalom vörös zászlaját a­­ gellérthegyi felszabadulási­­ emlékműnél. Kiváló címet kapott a regionális vízmű Kitüntetési ünnepséget tar­tott a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tegnap Siófokon. Dr. Gergely István államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke adta át a Kiváló Vállalat kitüntetést. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Varga Péter, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A regionális vízmű az idén tíz éves. A jubileumra mél­tón készült a vállalat munkás és műszaki gárdája, a magas elismerést a tavalyi kiemelke­dő eredményükért kapták meg. Komárom és Győr-Sopron me­gyéket kivéve az egész Dunán­túl vízellátásának gazdái. Na­ponta 134 ezer köbméter ivó­vizet termelnek és évente 21 millió köbméter ipari vízzel látják el a dunántúli üzeme­ket. A szennyvíztisztítás is fel­adatuk, naponta 27 ezer köb­méter szennyvizet dolgoznak föl. 1600 embert foglalkoztat a DRW, közülük kilencszá­­zan hetvenkét szocialista bri­gádban dolgoznak. Az ünnepségen a munkában élenjárók közül tízen kapták meg a Vízgazdálkodás kiváló dolgozója kintüntetést, öten OVH elnöki dicséretben része­sültek, három dolgozó a SZOT dicsérő oklevelet vette át. „ * ' t.>,xi' h », *> fcf 1 1977. május 1., vasárnap Fölemelkedésünk záloga, saját munkánk Herczeg Károly ünnepi köszöntője Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Nemzetközi munkásünne­pünk előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntöm dolgozó tisztelettel népünket. Köszöntöm a gyárak, vállala­tok, üzemek, bányák, földek, hivatalok, intézmények és ku­tatóintézetek dolgozóit, az al­a­kotó értelmiséget. Köszöntöm szocialista építőmunkában szorgalmasan, eredményesen dolgozó népünket. Tisztelt dolgozótársaim! Május elseje 1889 óta a munkásosztály nemzetközi összefogásának jelképe. Az öntudatos, szervezett dolgozók mindenütt,a világon megün­­neplik ezt a napot. Az ünnep mostani tartalmát korunk va­lósága, a májusi eszme egyre teljesebb kibontakozása adja. Ezt tanúsítja a proletár in­ternacionalizmus gondolatá­nak virágzása, anyagi erővé válása, növekvő szerepe a nemzetközi munkásosztály, a világ haladó erőinek történel­mi harcában. Legyőzhetetlen erővé vált és erőteljesen fejlődik a szo­cialista világrendszer, amely­nek országaikban a hatalom birtokosa a munkásosztály, ahol az internacionalizmus vörös zászlaja és a nemzeti lo­bogó együtt köszönti a ünne­pet. A közös célok és érde­kek, az egyenjogúság, az egy­más kölcsönös tiszteletben tar­tása, a baráti segítség és a sokoldalú, gyümölcsöző együttműködés jellemzi a szocialista országok kapcsola­tát. Népünk számára immár több mint három évtizedes ta­pasztalat, kézzelfogható igaz­ság, hogy felemelkedésünk, erőnk, biztonságunk záloga saját munkánk, legfőbb vala­mint barátságunk, együttmű­ködésünk a szocialista világ­­rendszer népeivel. Üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozói­nak, külön tiszta szívvel kö­szöntjük a szovjet munkásosz­tályt, a Szovjetunió népét. Őszintén kívánjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kimagasló érjenek el a munkasikereket kommunizmus építésében. Üdvözöljük az imperializmus, a nyúlás ellen küzdő kizsákmó­osztály­testvéreinket, a világ összes haladó erőit. A világ haladó erői, a fel­­szabadulásukért küzdő népek, az imperializmus, az új gyar­matosítás és a fajüldözés, va­lamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küzdel­met folytató milliók bizton számíthatnak a szocialista vi­lágrendszer cselekvő szolida­ritására és támogatására. Hazánkban erős, szilárd a munkáshatalom. Népünk saját­jának tudja, érzi azokat a sike­reket, eredményeket, amelye­ket szorgalmas, fegyelmezett munkával elértünk. Annak tudatában élünk és dolgo­zunk, hogy javainkat önma­gunk számára gyarapítjuk. A szocializmus szabad teret biz­tosít minden becsületes dol­gozó, alkotni vágyó állampol­gár érvényesüléséhez, mert a mi társadalmunk a munka társadalma, amelyben szaba­don, biztonságban élünk és dolgozunk. Az emberi megbe­csülés fontos mércéje nálunk­ a tisztességben elvégzett mun­ka, mert ez a forrása hazánk, népünk anyagi és szellemi gyarapodásának, az­ egyén bol­dogulásának. A kialakult és egyre erő­teljesebbé váló szocialista né­pi, nemzeti egység erejét mu­tatja: tíz- és százezrek , munkások, parasztok, értelmi­ségiek aktívan vesznek részt a kis és nagy közösségek ügyeinek intézésében, veze­tésében, az ország dolgaiban. A közösségi és az egyéni bol­dogulás ilyen harmóniájának megteremtésére csak a szocia­lista társadalom képes. Csak ez a rend képes a személyes szabadság oly széles körű kibontakoztatására, amelyben az ember valóban szabad, fé­lelem nélkül, biztonságban él! A műszaki, technikai, tudo­mányos forradalom korát él­jük, amelyben összezsugorod­a­nak a földi távolságok, s ami szomszédban történik, az minket is érint. Nem függet­leníthetjük magunkat a világ­­gazdaságban végbemenő fo­lyamatoktól. A természet erőit sem győztük le, önmagunk­ban sem lettünk még teljesen úrrá a korábbi társadalmi rendből adódó emberi gyen­géinken. A közösségi érzés és cselekedet nem minden eset­ben kerekedik felül az egyéni érdekeken. A kisebb csopor­tok tettei ilyenkor nincsenek összhangban a társadalom nagy, általános célkitűzései­vel. Itt-ott még több, mint kellene: az értetlenség, önzés és fegyelmezetlenség. Ez ká­rokat okoz a társadalomnak és természetesen az egyénnek is. A mi társadalmunkban a munka az értékmérő. Ahhoz, hogy elképzeléseink, vágyaink, céljaink — társadalmi és csa­ládi méretekben — valóra váljanak, még szorgalmasab­ban, tudatosabban, fegyelem­mel, képességeinket jobban latba vetve kell dolgoznunk. Ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a becsületes, oda­adó munkának, a tisztességes kötelességteljesítésnek legyen még egyértelműbb a társadal­mi, erkölcsi és anyagi elisme­rése. Nálunk ehhez megvan­nak a feltételek. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet párt XI. kongresszusa határo­­­zott meg: célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Népgazdaságunk reális ter­vekkel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisz­tességes, odaadó munkája vált valóra évről évre, napról nap­ra. Gazdasági fejlődésünk­­ eredményeit nem utolsósorban szocialista együttműködés révén, a baráti országoktól kapott kölcsönös támogatás hitelesíti. Az idei népgazdasági terv megvalósítása nagy jelentőségű. A különösen magyar munkásosztály és dolgozó né­pünk tettrekészségére, szor­galmas munkájára építve, ké­pesek vagyunk idei gazdasági feladatainkat jól elvégezni. Ennek legnagyobb tanúbizony­sága a szocialistabrigád-veze­­tők V. országos tanácskozásán is kialakult egyértelmű véle­mény és állásfoglalás. Az a kezdeményezés, amely az el­múlt hetekben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére ki­bontakozott munkaversenyben öltött testet, munkások, pa­rasztok, értelmiségiek tíz- és százezrei dolgoznak terveink gyakorlati megvalósulásáért. Tisztelt elvtársnők, elvtár­sak! Nagyszerű, nemes kat csak akkor tudjuk céljain­meg­valósítani, ha béke van a vi­(f­olytatás a 2. oldalon) \ Éljen május elseje! Májusi zászlók Egy ünnep eredendően nemzetközi jellege nem zárja ki ann­ak hazafias, nemzeti jelentőségét. Vannak ünnepek, amelyeknél a szoros ötvöződés nemcsak lehetőség, hanem egyenesen természetes: ezek sorába tartoznak a vörös lobo­­gós május elsejék is. Csaknem száz éves világtörténelmi tapasztalat bizonyít­ja, hogy amikor a II. Internacionálé 1889-es alakuló kong­resszusán szólásra emelkedett Lavigne, a francia küldött, hogy nemzetközi munkásünneppé javasolja május első nap­ját, ő egyben a tehetséges és büszke francia nép szószólója is volt. Szemben sok kortársával, a francia nagyburzsoá kormánypárt vezetőivel, akik ugyan mindenkor hurrázva lobogtatták a trikolort, de a nép, a munkásosztály örökös kiskorúságát hirdették és Dreyfus-pert provokálva leplez­ték korruptságukat, mérhetetlen és hazafiatlan önzésüket. Azóta két iszonyatos világháború is bizonyította, hogy kik az igazi hazafiak. Mi sem természetesebb, minthogy a világ munkásosztá­lyának, dolgozók seregeinek májusi­­ meneteiben egymás mellett és összefonódva lobognak a vörös és a nemzeti zász­lók; a jelszavak egymást erősítve hirdetik a haladás erői­nek nemzetközi összefogását, a nemzeti felemelkedést. Mi ezt már nemcsak értjük, hanem éljük is. A világ proletárjainak vörös zászlajával bontott szárnyat Magyar­­országon a szocializmus építése, felhasználva a szocialista forradalom nemzetközi tapasztalatait, mindenekelőtt a Nagy Október tanulságait és eredményeit. És vajon ki kérd­ője­lezhetné meg a folyamat mélységes hazafiságát, az építés programjának nemzeti jellegét? Kinek és hol kamatozik a kizsákmányolástól mentes, felszabadult munka? A történelmet csak a históriás könyvek szabdalhatják egymástól elkülönülő fejezetekre, a valóságban összefüggő, egymásra ható folyamatokról van szó. A magyar nemzet történetének nem külön- és távolálló fejezete a magyar munkásmozgalom története, hanem ann­ak szerves része, sőt ennél is több: a modern fejlődésnek egyértelműen ösz­tönző ereje, alkotó jelenvalósága. Szokványos példák miatt kell erről hangsúlyosan beszélni éppen a kínálkozó májusi alkalomból, mert még gyakori jelenség, hogy helyi ünnepi megemlékezéseken, veterán találkozókon túlságosan leszű­kül a munkásmozgalom emlegetése, méltatása sztrájkokra, tüntetésekre, bérharcokra. Valami beszűkült tagadó maga­tartás hangsúlyozására és csak a munkásság érdekeinek hangoztatására. Ez a nézőpont hamis történelemszemléletet tükröz és nem felel meg a történelmi valóságnak. A munkásosztály, a munkásmozgalom a papok, katonák, polgárok rendje után végre az egész nép nemzeti törvényei­nek hű meghallója lett és egyben nemzetközi kötelességtel­jesítő: minden emberi mű értelmének hordozója és megva­lósítója. Ez a »másfajta raj«, élve a felszabadulás törté­nelmi lehetőségével, szövetségben a társadalom más haladó erőivel, az egész nemzet felvirágoztatásáért küzdött min­denkor és küzd ma is. Hivatott és rátermett vezető erőként alkotott és alkot. A szocializmust építő munkásosztály hazafisága kétség­kívül világratekintő, világraható és így nemzetközi jelen­tőségű. A már világrendszerré vált szocialista társadalom sok százmillió embert győz meg naponta arról, hogy »az emberiség jövője a szocializmus, amely mélyen humanista társadalom, biztosítja a népek felemelkedését, valamennyi dolgozó érdekeit szolgálva megvalósítja a legszélesebb ér­telemben vett szabadságjogokat­. Világszerte magasan lobognak a májusi zászlók. A színek gazdagsága a virágok pompájával vetekszik, de ez végülis nem káprázat, hanem harmónia.

Next