Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

47 • T/i .Vf) •?i kV VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! s aMOGYI NÉPLAP XXXVI. évfolyam, 101. szám. 1980. május 1., csütörtök km . 1,60 R Munkálkodjunk pártunk XII. kongresszusának szellemében JAKAB SÁNDOR ÜNNEPI BESZÉDE A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntöm mind araytukat, munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, ránk minden dolgozóját,hakilencven esztendővel ezelőtt 1890-ben, a magyar proletárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta: »a társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk, az államnak polgárai vagyunk, de védtelenül állunk; vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!« Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért. Az első győztes állomás: 1919, a Tanácsköztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték, oroszországi és európai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. József Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: «Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved lelheted.« A kor, amelyről a költő szólt, 194a tavaszán elérkezett Harmincöt esztendeig az alkotás, a munka ünnepe, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje. Fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztünk vannak még azok, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát a fiatalok. ’ Kedves elvtársak! Ma, amikor gazdasági építőmunkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bonyolultabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól adottságú iíjkal hasznosítsuk, megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jó szellemű közvéleményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, szocialista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, boldogulásáért az országunk érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredményesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, teljes elismerése övezné a jó munkált és életünk minden területén érvényesüljön az elv; aki többet és jobbat ad, többet is kapjon, mert ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért, elismert ember jól érzi magát. Meggyőződésem, hogy június 8-a, az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztás is népünk, nemzetünk egységének méltó megnyilvánulása lesz; kifejezi rendszerünk demokratizmusát és azt, hogy a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja. * Kedves elvtársak! Szaktársak ! A szocialista országok dolgozó tömegei büszkén tekinthetnek vissza a megtett hatalmas útra, és hittel, bizalommal nézhetnek a jövőbe. A tőkés és a fejlődő országok munkásosztálya, dolgozói számára ez a nap harci szemle a nép jogaiért és érdekeiért, a nemzetközi monopoltőke uralmának visszaszorításáért és megtöréséért, a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemben. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátítók a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változtatják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi munkásosztályra, az emberi haladás legfőbb letéteményesére. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emberiség. Ehhez ideológiai ellentétektől és politikai különbségektől függetlenül össze kell fognia a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, keresztény és más pártállású munkásoknak, dolgozóknak, csakúgy, mint a pártokhoz nem tartozóknak. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú európai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az egyirányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek feltárása, módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasznosan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhülését. A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harcban. Pártunk XII. kongresszusának szellemében munkálkodjunk tovább a szocialista építés külső feltételeinek javításán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, összefogásunkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek imperialistaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk további felvirágoztatásához, az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez! (Jakab Sándornak, a SZOT főtitkárhelyettesének május 1-ét köszöntő ünnepi beszéde szerdán 17.45 órakor hangzott el a Kossuth rádióban, 20.15-kor pedig a televízióban.) Békegyűlések, csoportos beszélgetések Csurgón nyitják meg a békehónapot Gazdag programiban készül megyénk a béke és barátság hónapjára. A Hazafias Népfront megyei bizottsága a békehónap megyei megnyitóját Csurgón rendezi. A május 8-án délután 4 órakor kezdődő rendezvény szónoka Biró Gyula, az SZMT főtitkára lesz. A megyében több mint kilencven békegyűlést tartanak, s ezenkívül sok helyen lesznek rések, csoportos rétegbeszélgetalálkozók is. A rendezvények előadói hétfőn hallgattak meg egy tájékoztatót, hogy a gyűléseken pontos képet adjanak a világpolitika legfontosabb kérdéseiről. A fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulóját szintén ebben az időszakban ünneplik meg. A hagyományoknak megfelelően mindenhol megkoszorúzzák szovjet, a bolgár és a jugoszláv hősök emlékműveit. Épül 3 konverteres acélmű. Harminc évvel ezelőtt kezdődött M ország egyik nagy kohászati kombinátjának, a Dunai Vasműnek az építése. E vasműben most is építkezés folyik: új, korszerű technológiát telepítenek ide, magyar, lengyel és szovjet szakemberek dolgoznak M ország egyik legnagyobb beruházásán. Képünkön szerelik a hörkeverö-berMideneert. Ismét a munkát ünnepeljük. Május elseje tele a munka dicséretével, költői szimbólumaival. Alanya, a dolgozó ember maga is jelképpé magasztosul. A munka verejtéke csillogó gyöngyökké nemesedik, az izmok kisimulnak, a tekintet öntudatot sugározva fürkészi a távolságot, és mármár találni kell egy rendetlen vonást, egy makacskodó asszimetriát, hogy összetartsa a valóságot a megálmodott ideállal. Makacskodhat bennünk is a gondolat, az ellenvetés: majd holnap — az ünnep után — újra megindul a hajnali-reggeli radt tömegként áradat, hogy a »névtelenek« álmos és relözönlik a nagy munkahely, a társadalom számukra kijelölt terepét, hogy tegyék azt, ami nélkül nincs hierarchia, nincs státusz, nincs hatalom, nincs pozíció és nincs kultúra sem. Ördögi alku: egy napért majd háromszázat! Ám mégis: nincs az a kajánkodás, amely tagadhatná az ünnep jogosságát. Az alkotás öröme, a dolgok feletti uralom szabadságérzete, s a nyomába szegődő tágabb öntudat, amely alapján majd évszázada éppen a maga számára vívta ki a munkás a munka ünneplésének jogát, az ünneplés önkéntessége — megannyi érv, hogy belássuk: a munkával a munka világát ünnepli, becsüli és emeli társadalmi érvényűvé önmagát Ez a tartalom belülről nőtt ki, a munka elidegenedett társadalmi világából törénelmileg is. »Alulról«, hogy a társadalom úri és hatalmi világára rákényszerítse saját hatalmát és értékrendszerét. De ugyanez az értékrendszer dacol azokkal az ellentmondásokkal is, amelyek mindmáig kísérik a munka társadalmi világát, és éles kontrasztokat képeznek a munka általános társadalmi és etikai tartalma, valamint konkrét formái között. Egyéni fegyelmezetlenségek, abnormális, »szabályt erősítő« elhajlások felnagyított, rossz hangulatot keltő vagy szándékoló kisiklásairól lenne csupán szó? A társadalomtudomány tagadja ezt. Kategóriái, amelyekből levezeti valóság tarka jelenségvilágának e negatív oldalát, túl álatalánosak ahhoz, hogy az egészet a véletlenszerűségek, vagy éppen a szubjektív rosszakarat számlájára írhatnánk. Munkamegosztás a maga tagoló, hierarchiákat eredményező formáival; árutermelés, a maga külsődleges mércét és követelményt támasztó mértéktelenségével. A rossz végtelenjével, csak egyének és nemzetek vetélkedőjében győztesek és vesztesek, nyerőket és vésztőkét feltételez — ezek azok az alapkategóriák, a munka társadalmilag és történelmileg létező objektív meghatározottságai, amelyekből kinő a társadalmi uralom és egyenlőtlenség minden modern disszonanciája. S amely a munka végleges felszabadítását még ott is egy hosszú és tudatosan végigviendő történelmi folyamattá oldja fel, ahol — mint a szocializmusban — e feladat közvetlen társadalmi célkitűzésként, jelenik meg a politikai—társadalmi akarat szintjén, munkamegosztást és az árutermelést nem lehet rendelettel eltüntetni, sem puszta lelkesedéssel túlhaladni. Ünnepeljünk hát és adjuk meg magunkat? Szocialista társadalmunknak aligha lehet ez a logikája. Igaz, a szocializmust, mint a munka társadalmát, ma már nem egyszerűen csak harmonikus és problémamentes valóságként idézzük meg a magunk számára, hanem a »munka társadalma« meghatározásba egyre inkább beleértjük a feladatok és követelmények bonyolult és korszakos jellegét is. Nem ígérhetjük a magunk számára, hogy feloldjuk a munka egyoldalú erőfeszítéseket teremtő,mértéken felülijellegét, de azt igen, hogy ez az erőfeszítés és áldozat az élet minden területén megkapja, és egyre inkább meg kell kapnia a maga társadalmi elismerését és felértékelődését. Ez a munka maradandó, eredményes — és sokszor a ma még nyerészkedők és privilegizáltak lenézését, olykor ellenállását kiváltó — tetteket igényel. Bátorságot, demokratikus intézményrendszereket, nyilvánosságot és társadalmi részvételt. Ünnepeljük hát a munkát? Megidézve teljesítményeit, s a teljesítményeiben megvalósult alkotó embert. De ünnepeljük kritikával és önkritikával is. A már teljesített és még teljesítetten feladatainkról nem elfeledkezve. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!