Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 101. szám Májusi fények Az emberiség történelmé­ben vannak olyan ünnepek, amelyek fontos határkövet jelképeznek a társadalmi ha­ladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci se­regszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ünnepl­ik a világ minden metropolisában, a hagyomá­nyos európai, észak-amerikai iparvidékeken, halászfalvakban, kis óceániai afrikai ül­tetvényeken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelőssé­get éreznek magukért, sors­társaik jobb életéért. A májusok re­ kezdődött, története vér­Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az el­nyomott, kizsákmányolt, jo­gaitól megfosztott és semmi­be vett munkásosztály ki­bontotta az ébredés, a fel­­emelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres há­rom 8-as bevezetése volt. Az I. In­ter­nac­ionálé már 1866- ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért. 1884-ben az amerikai szak­­szervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munka­időt, számos ellenkező esetben ár­sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem tel­jesítették, a sztrájk kirob­bant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — elő­ször a történetében munkásmozgalom — a tüntetők közé lőttek. Két nappal ké­sőbb Chicagóban rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ek­kor ugyan még sikertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprá­­sát. Éppen ezért döntött úgy a II. Internazionale első kongresszusa, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, még­pedig valamennyi országban és városban azonos napon, így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje. Az azóta meglett út sem volt könnyű a világ munká­sainak. Az évenkénti felvo­nulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott követeltek­ emberáldozatokat Az utcán höm­pölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszántabbak, bátrab­bak lettek és megtanulták gyűlölni az osztályellensé­get. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi de­monstráció jelentőségét. El­ső alkalommal munkás vett részt hatvanezer pesti nagygyűlésen, a buda­miköz­ben a forradalomtól rémül­­föző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta abla­kai redőnyét. Az 1917-es októberi forra­dalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korsza­ka. Mi, magyarok elsők kö­zött léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén, és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényé­nél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és bol­dogságot hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! Így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársa­­ság reménye, s bízott ben­ne, hogy eljön az idő, ami­kor a véres május elsejéket felváltja a derűs szabad má­jusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945- ben, ez egyben azt is jelen­tette: egy sor ország kisza­kadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista vi­lágrendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók kü­lönböző osztagainak elsejei seregszemléjét május egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy füg­getlenségükért harcoló gyar­matok és félgyarmatiak. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista or­szágok dolgozói is, akik nap­ról napra tiltakoznak a ki­zsákmányolás, az elnyomás, a munkanélküliség, a rette­gés ellen, így terebélyesedik ki a munkásság összefogá­sának májusi eszméje, és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek szín­vonalán. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk ve­zetésével az elmúlt évtize­dekben maradandót alkot­tunk, nagy tetteket hajtot­tunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átala­kult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolko­dása, magatartása. Magyar­­ország, az egykori kisparasz­ti, agráripari ország most ipari agrár­ország, amely­ben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság. A szocialista gazdaság eredményeire ala­pozva emberhez méltó élet­­színvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem ha­sonlítható a kulturális, szociális, az egészségügyi el­­­látásunk. A politikai, gazda­sági, ideológiai azt jelenti: lezárult átalakulás a ma­gyar történelemnek az a kor­szaka, amely idő alatt Ma­gyarország igazán sohasem lehetett független; azt je­lenti, hogy a feudalizmussal terhelt, rendszert népelnyomó állam­­szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazá­ban”. Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vi­dáman, felszabadultan örül­hetünk eddigi eredményeink­nek, munkasikereinknek. Ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömé­vel! Fodor lsszló v. w­ü V­f>v Ára: 1,80 Ft 1982. május 1., szombat Kádár János Angyalföldön Kádár János, mint sok esztendeje minden május elseje előtt, most is elláto­gatott Angyalföldre. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát tegnap délelőtt a XIII. kerületi pártbizottsá­gon — ahol programja kez­dődött — Maróth­y László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára és Bozsik József, a tanács elnöke fogadta.városrész Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami An­gyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — történt. A tájékoztatón részt vettek XIII. kerületi párt-végrehaj­a­tó bizottság tagjai, valamint Kádár János angyalföldi vá­lasztókerületének körzeti párt- és népfronttitkárai. — Érezzük a felelőssé­günket abban — hangsúlyoz­ta Deák Gábor —, hogy po­litikai tőkénket, amelyet pártunk évtizedek nehéz munkájával halmozott fel, a feladatok következetes vég­rehajtásával megőrizzük, a tettek és szavak­ erejével gyarapítsuk. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratu­lált az eredményekhez, s to­vábbi munkasi­kereket kí­vánt Angyalföld dolgozói­nak. A pártbizottság épületé­ben nemrég nyílt meg az angyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív kiál­lítása — a Központi Bizott­ság első titkára ennek meg­tekintésére is szakított időt szorosra szabott programjá­ból. Csavlek András festő­művész és Gyurcsek Ferenc szobrászművész kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Hajó- és Daru­gyár Daru- és Kazángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigaz­gató és Steiner Arnold, pártbizottság titkára fogad­a­ta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már várták a munkások a Központi Bi­zottság első titkárát, aki meg-megállt egy-egy NC- esztergánál, hogy kezet szo­rítson a nagy teljesítményű masináknál dolgozókkal. Hosszasabban is szót váltott Rebenák Irma maróssal; műhelyben is nagy tisztelet­ű­nek örvendő munkásasszony már 33 esztendeje dolgozik a gyárban. „Aki szereti a munkáját, soha nem öreg­szik meg” — mondta nevetve Kádár Jánosnak, aki üdvöz­lő sorokat írt a Hámán Kató szocialista brigád naplójába. A Központi Bizottság első titkára ezután részt vett az üzem május elsejét köszöntő röp­gyűlésén. Schenk György, a műhely szakszervezeti főbizalmija emlékeztette Kádár Jánost 1961-es látogatására, arra, hogy akkor egy favázas épü­letben fogadhatták, s ma korszerű üzemcsarnokkal büszkélkedhetnek. A jó munka bizonyítéka, eredmé­nye: éppen a napokban vet­ték át a kiváló vállalat ki­tüntetést. — Szívből örülök sikere­iknek, hiszen magam is ré­­­gi angyalföldi vagyok — kezdte hozzászólását Kádár János, felidézve ifjúmunkás éveit. Régi ismeretségek köt­nek ide, ezért is jó hallani, hogy helytállnak a munká­ban, hozzájárulva ezzel az ország gazdasági erejének növekedéséhez is. A Központi Bizottság első titkára e munkáskollektívá­nak­ is beszámolt az elmúlt napokban Budapesten járt lengyel párt- és kormány­küldöttség látogatásáról, va­lamint a hét elején az NSZK fővárosában folyta­tott tárgyalásainak eredmé­nyeiről. — Nekünk idehaza — folytatta — feszültebb nemzetközi, politikai, gazda­sági körülmények között kell dolgoznunk, és olykor „nem szeretem” intézkedéseket is kell hoznunk. A helyzet kényszeréről annyit, ma lényegesen többet hogy kell ahhoz exportálnunk, hogy ugyanannyit kapjunk kül­országból, mint például 1974-ben. Meg akarjuk őriz­ni azt a felküzdöttük szintet, ameddig magunkat — most ez a programunk. Eh­hez kérjük az önök, hazánk minden dolgozó emberének segítségét — mondotta, vége­zetül Kádár János, és kívánt jó május elsejei ünnepet, to­vábbi eredményes munkát a gyár minden dolgozójának. Lendületesen dolgoznak az építők a Kinizsi-lakóte­lep új házain. 60 lakást még ebben az évben átad a LÁÉV a saját dolgozóinak. A tízszintes ház 80 lakásának szerelésé­vel szintén ebben az évben fognak elkészülni. Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. Módosították a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény egyes rendelke­zéseit. Az új szabályozás ki­fejezésre juttatja, hogy a szakközépiskola a tanulók­nak középfokú szakképesí­tést, illetőleg meghatározott magasabb elméleti képzett­séget igénylő szakmákban szakmunkásképesítést­­ nyújt­son. Erre tekintettel az­­ El­­­nöki Tanács úgy rendelke­zett, hogy a­ szakközépiskolai tanulók — az eddigi érettségi vizsga helyett — a kettős képzési céllal összhangban lévő érettségii-képesítő vizs­gát tesznek, és a megszer­zett szakmai képesítést is tanúsító érettségi-képesítő bizonyítványt kapnak. Az Elnöki Tanács módo­sította a magánkereskede­lemről szóló törvényerej­ű rendeletet. A módosítás cél­ja, a lakosság kiskereske­delmi ellátásának további javítása. Az Elnöki Tanács végül legfelsőbb bírósági­ bírót vá­lasztott, továbbá bírákat mentett fel­ és választott, majd egyéb ügyeket tár­gyalt. Ml Ültetők a burgonyát Nemsokára befejezik a ku­korica vetését a berzencei termelőszövetkezetben, háztáji földekkel együtt 570­0 hektárnyi területen. 200 hektár tavaszi árpát, 520 hektár­ zabot, 230 hektár csillagfürtöt, 60 hektár vö­rösherét, 100­0 hektár napra­forgót vetettek el a tavas­­­szal. A 110 hektáros zöld­bab vetése és a 40 hektár­nyi szántóföldi paradicsom ki­ültetése májusra, melegebb napokra vár. A legnagyobb munka most a burgon­ya­ültetés. 250 hek­tárom termesztik a szövet­kezetben, háztáji pedig 80 hektár. A háztáji burgonyát is géppel ültetik, szedik, a növényvédelmi munkákat is a tsz gépeivel végzik, háztáji ültetése már befeje­­­ződött, és a közösből is el­készült 100 hektár. Naponta 16—18 hektárral tudnak vé­gezni, így még körülbelül hatnapi munka van hátra. — Burgonyával régóta foglalkozunk, és meg is éri — mondta Kasza Márton, a tsz főagronómusa —, a ku­korica viszont nem sokat hoz ezen a talajon; ha egy kicsit is gyengébb a termés, mér ráfizetünk. Ezért aztán a kukorica termőterületének a rovására inkább a zab, a tavaszi árpa és a csillagfürt területét növeltük, ezek jó­val gazdaságosabbnak bizo­nyulnak. Idén­ úgy döntöt­tünk, hogy az összes saját szükségletre termelt kukori­cát nedvesen — CCM-mód­­szerrel — tároljuk, erre tár­sultunk a Hőgyészi Állami Gazdasággal. A területcsök­kenésből eredő megtakarítás — az energiafelhasználás csökkenése — körülbelül egymillió forintot jelent szövetkezetnek, s a nedves a tárolásból eredő energia­­megtakarítás is legalább 600 ezret. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

Next