Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
A debreceni kollégiumban jó kétszáz évvel ezelőtt napi gyakorlat volt a versírás a poéták osztályában. Szívesen tették vagy tehernek érezték? Ki tudja most már? Az viszont bizonyos, hogy a versírás mesterfogásait megtanulták. Sokan voltak, akik őrizték, titokban fejlesztették önmagukban. Ki gondolta volna — legszűkebb baráti körén kívül — a Somogy megyei másodalispánról, hogy verses, sőt évtizedekig verses naplót vezető volt valami kényszerűség abban, hogy Sárközy István, a kisasszondi nemesúr fia, később minden eszközzel pártolta a művészetet, az irodalmat, segítette a poétákat. Hiszen a debreceni kollégiumban olyan egyéniséggel kötött életre szóló barátságot, mint Pálóczi Horváth Ádám. Különösen akkor vált vitathatatlanná kapcsolatuk, amikor Horváth megházasodott és letelepedett Füreden. Gyakran találkoztak. Azután rokonságba kerültek, és Horváth is Nagybajomba költözött. Létrejött a „Bajomi Helikon”? Ahhoz kellett még valaki: Csokonai Vitéz Mihály. A hármas találkozó elképzelésem szerint így zajlott le: SÁRKÖZY: Csak így kettesen pipáznak ttraimék? S hol van a jókedv, a vidámság? Vagy a téma olyan, ami nem szívderítő? PÁLÓCZI: Hadd el, István, a tudományokról beszélgetünk. CSOKONAI: A hiányzó tudományokról! SÁRKÖZY: Hiányzó? Már megkövetem Vitéz uram, de kinek hiányzik a tudomány? A pórnépnek? Annak ugyan nem. Az én parasztjaim örülnek, ha messzire elkerülhetik az oskolát, meg az olyan embert, aki a tudományokban jártas. CSOKONAI: De miért? Mert félnek attól, aki tudományokban jártas, mert valami rosszat, bajt sejtenek, mert úgy vannak nevelve, hogy ők alkalmatlanok a tudományok befogadására. SÁRKÖZY: Talán alkalmasak? Egy-két tehetségtől eltekintve aligha. PÁLÓCZI: Rosszul fogod meg a kérdést, István. Az alkalmasságot a lehetőséggel kell párosítani. Az ugyan igaz, a históriában nincs példa arra, hogy a pórnép fiai tömegével mentek volna tanulni, s különösen Somogyban nincs ilyen példa. De numero egy: magad is tudod, hogy Somogyban néhány alsóbb fokú oskolától eltekintve, nincs lehetőség tanulásra; numero kettő: a nemes vármegye közönsége nem istápolta a tudományok terjedését Ergo: ha nincs lehetőség, akkor honnan tudhatjuk, hogy ki alkalmas, és ki nem a tudományok befogadására? SÁRKÖZY: Vigyázz Adám, mert a fegyver kétélű. Kevés az oskola, való igaz, de miért legyen több, ha nincs, aki használja. A nemes vármegye nem istápolja a tudományok terjedését? Hiszen ezt magad cáfolod meg munkáiddal, könyveiddel. Avagy nem együtt olvastuk a francia tudósok munkáit, nem vitáztunk Voltaire úr tanácsairól? Nem te biztattál-e, hogy hozassam meg Buffon és Descartes műveit? Ez nem terjedése és istápolása a tudományoknak ? CSOKONAI: De igen. Sőt a példa túl szép. Csakhogy van egy hibája: kevés. SÁRKÖZY: Kevés? Soroljam tovább, hogy bibliotékámban mely könyvek találhatók? CSOKONAI: Szükségtelen. Mert ha csak egy könyve lenne meg házában Rousseau mesternek, az is eredmény lenne. De hányan élnek itt a megyében? A nemesi kúriák száma csaknem ezer, s van ugyanennyi polgár, iparos, meg tudja, hány ezer parasztporta,ki S hány könyvük van itt a nagy franciáknak? Húsz, harminc? Vesse össze a két számot szolgabíró uram, az aritmetikai eredmény elszomorítóan kevés lesz a könyvek oldalán. SÁRKÖZY: Számok, számok ... sok CSOKONAI: Igen, a számok mindent megmutatnak. Nemcsak azt, hogy kevés a könyv, hanem azt is, miért kevés! SÁRKÖZY: Miért? CSOKONAI: Mert kevesen Vágynak, a kik tudnak olvasni. S ezzel a kör bezárult: az argumentumokkal visszajutottunk oda, ahonnan vitánk elindult: kevés az oskola. SÁRKÖZY: De... CSOKONAI: A tudománynak nem szigetekre van szüksége, hanem hatalmas térre, ahol virágozhat. Somogynak nemcsak egy Nagybajomra, tudós szigetre van szüksége, hanem százra, hogy mindenki, minden polgár jóra neveltethessen, hogy minden emberi talon tóm kifejlődhessen. PÁLÓCZI: Arra igyunk, hogy úgy legyen_ Csokonait Horváth Ádám mutatta be Sárközynek, s ma már közhelyszerűen gyakran emlegetett adat, hogy a főbíró ezután csaknem egy évig vendégül látta. Mindenképpen fontos ennek rögzítése, de a tény után a hangsúlynak az inspirációk földerítésére, helyi hatások alatt született művek számbaa vételére kell kerülnie, így aligha mehetünk el szó nélkül emellett, hogy Sárközy — feleségével együtt! — akkoriban ritka szenvedélynek hódolt, Rousseau-t olvasott. (Kéziratos naplójában többször hivatkozik a francia gondolkodóra.) Csokonai sokfelé tekintő nyitottságot hozott magával Debrecenből, ami a nagybajomi bibliotéka egyes darabjait forgatva bővült, eleven tartalommal telítődött. fékezeti oszlop, hol legelőször ültünk, midőn egymást láttuk a Kertbe. Nézze meg minemű progresszust tettem a Könyv Collectióba is — a propos — csak azt az egy könyvet bánom a Sárközy János Bátyámnak, hogy elvitte az Úr, melybe a nevezetes rosszak közt Chartach is le van rajzolva vált — bár igen ide való válna. A többi már Csurgón van.’’ Ezeknek a könyvtári óráknak következtében megéledhetett Jean-Jacques írásainak hatása Csokonainál, s ekként épült 17>9 májusi ódája, a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban rousseau-i gondolatokra. Kapcsolatukban a könyvek akaként is szerepet játszottak, hogy nagybajomi bibliotékában látottak ösztönözték Vitéz Mihályt arra, hogy tanári munkájához Sárközytől kérjen segédkönyvet: „hahogy fontosabb foglalatosságainak terhére nem lenne, a Fábri professzor geográfiáját tiszteletes Budai uramtól elhozatván, megküldeni.” (méltóztasson — L. A.). Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, a vendéglátó és Csokonai egyaránt részesei voltak a megyét láziba hozó eseménynek, gróf Széchényi Ferenc főispáni beiktatásának. Vitéz Mihály erre — minden bizonnyal Sárközy és Horváth Ádám együttes rábeszélésének eredményeként — készített egy köszöntőt, amelynek kinyomattatásához a nagybajomi főbíró — a vármegyén keresztül — anyagi segítséget adott. K0/66 munkálkodásuk szemszögéből ennél lényegesebb, hogy az így szerzett élmények visszacsengenek a Dorottyában. A vígeposz értelmezése, illetve a somogyi farsangi szokások oldaláról nem elhanyagolható adalékokat tartalmaz Sárközy kéziratos naplója. Rögzítette többek között, hogy A ° 1785 ° Volt Fársangi mulatság Borocskán. A hatlapnyi terjedelmű versezet néhány motívuma — úgy gondolom — számba veendő, mint a Dorottyához nyersanyagot szolgáltató írás. Ismert, hogy Csokonai eposzában az aggszüzek serege miként tervez és indít támadást a férfiak ellen. Sárközy szövegében szerepelt ez a motívum! Komikus, enyhén szatirizáló megközelítés jellemzi a téma feldolgozását Sárközynél. Ez a bevezetés egyrészt a farsangi szórakozás fő tartalmainak elsorolásához vezet, ugyanakkor alkalom a hölgykoszorú rövid bemutatására. A farsang egyik legfontosabb része, a tánc, illendő helyére került a Dorottyában. A „Táncz”-ok bemutatása, a módi leírása gondos munkával történt. S itt megint csak utalni szükséges Sárközy kéziratos verseskönyvére. Abban ugyan rövidebben, de szintén előkerült Persze már 1785-ben sem a tánc volt az egyetlen és legfőbb attrakció, hanem a párválasztás, a mátkaság, a házasság. Bizonyára nem poétai invenció az, amit Sárközy a farsanghoz készített Toldalékjában elmondott. Nevezetesen, egyik „csintalan” pajtásuk belopózott a leányok hálószobájába, és kihallgatta beszédjüket, s csak természetes, hogy ott ifjú legények voltak szóban, „amint megérdemlették”. A készíetesekben meglevő hasonlóság, egyezés aligha lehet véletlen, Csokonai a bibliotékában olvashatta Sárközy István verses följegyzéseit, a nyilván beszélgettek róla meg s farsangi szokásokról is. Ezért őrizte ollyyen Sárközy a Dorottya kéziratos példányát Erről ugyancsak szó esett az idézett levélben: „A Farsangot rövid nap dlöm. ha leíratom ..."elkül Mindezek ismeretében alá kell húzni, hogy nyersanyagként, inspiráló adalékként érdekesek elsősorban Csokonai eposza tekintetében Sárközy sorai. Úgy, mint a farsangi események hiteles leírásai. Be lehetett volna kapcsolni a „Helikonba” még Berzsenyi Dánielt Erről is van egy pillanatkép: 1812. március 18. Teleki László „főiapás, adminisztrátori” beiktatását tervezték e napra, s a gróf úgy gondolta, hogy azt egybe kell kapcsolni Berzsenyi Dániel kaposvári ünnnepeltetésével. Sárközy, mint megyei fő adószedő, tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik Pozsonyban felkereste Telekit, s erről híven beszámolt Kazinczynak. A Kaposváron tartott ünnepélyes beiktatáson a Karok és Rendek névsorában megtalálható Berzsenyi Dániel neve. Ott volt Horváth Ádám is, akiről Sárközy írta meg Kazinczynak, hogy „az ebéd alatt magyar nótákat gajdolt’’. A beiktatáson talált módot Teleki Berzsenyi poétái megünnepeltetésére. Erről így tudósította Kazinczyt: „Március 18-án ült be főispányi székünkbe gr. Teleki László, mint adminisztrátor. Báró Prörny volt a beiktató. Ezen idenitással az a becsület ért engem kicsinyben, ami Téged a Diétán nagyban. (T. I. Kazinczy épp Sárközynek számolt be arról boldogan, hogy gr. Dessewffy József egy országgyűlési bizottsági ülésen szólt nyilvánosan költői érdemeiről. — L. A.) „Ebéd felett Sárközy István úr hozzám jött és megcsókolt, esetre pedig b. Próvay a Nagy Palotába hivatott, és mint poétát az egész közönség jelenlétében meg köszöntött." De a kapcsolat nem vált igazán meleggé. A „Bajomi Helikon” minden eseményéről tudott Kazinczy Ferenc. Abban a gazdag levelezésben, ami a „széphalmi mester” és Sárközy között volt, gyakori az utalás irodalomra, művészetekre. Sőt arra is, hogy Horváth Ádám és Sárközy együtt verselt, egyegy feladatot közösen oldottak meg. Ilyen volt Rosti János halálhírének alkalma. A pesti ügyvéd (mindhármójuk jó barátja) öngyilkosságáról úgy verseltek, hogy az öt szakaszból hármat Sárközy, kettőt Horváth írt. Csokonai Vitéz Mihály haláláról mindkét nagybajomi úr megemlékezett. Horváthé megjelent a Hazai Tudósításokban. Sárközyé — tudták eddig — „elkallódott”. A kéziratos könyv megőrizte sorait. Érvként idézem a „Helikon” mellett: „Sírjatok Poéták, sírjatok! / Kiszáradt Hippokrón forrása: / S amott Óceánról írjatok / új éneket, mert áradása / Ma történt először — nem csoda — / Mert Nagy Lélek tere meg oda / A lelkes köz Tengerébe, / Csokonay Vitéz lelkében— / Múzsák törjétek el lantotok / Mert volt, de nincs több Apollótok. — / Nem Poéta s így hozzá közi / nincs — mégis Siratja Sárközy.” Az persze nem állítható, hogy a „Helikon” tagjaiban akár csak megközelítően is azonos volt a költői erő, de a dokumentumok megerősítve igazolják az elnevezés jogosságát. A „Bajomi Helikon” 1820-ig, Horváth Ádám haláláig biztosan létezett. Ezután — naplójának tanúsága sz érint. — Sárközy István éltette eszméjét életének utolsó pillanatáig... Laczko Andris SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A „Bajomi Helikon” szervezője így nyilván az is, amit Rousseau-tól ismert. Sárközyvel a könyvei között sokszor együtt töltött idő kitűnik egy későbbi levélből: „Mikor lesz az Úrnak vacatioja? Látogasson meg még egyszer s nézze meg az én szobámat, mely azon a helyen emelkedett fel mint em TSKIHTETirS SIMH SOMOGY VÁRMEGYÉBE^ * i h yni'S'nTK HELYsy.GEICW'•* * “ .fir JM €*Wf *Kí»ut. Mtirnnr két tapt ■ míimomnni mvo J MKLTSNÍOKKVÖK.. VALÓ ZÁVot.VSÁCÁt" «ÖROfi • ^ jM Tő' VK.CS >» V 1 .m »r.xr mv " 7 ***“ *«*•*:»,•**»«* ■;• ?^l* • V • ,va*tj«stst.x'r'' va/r.'a/*... ^ '• *, TSMVmTS VWRV S v ÁHMKttVÉKteK So« 1GOG TOLT JSSWf VTsi.'K KÓLÓM CRÓJVNEK NAGY W.’HKÁVAL K* AZ LTAKbAK TSWF.nwv.gYVIHH KÉPEZ's. . • * AJtMKi YARMKVYE iVjxdazot.. sá\ » 9m Js. MKW« MSM-VI tmvnstri*