Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

VILÁG PRoLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK! SOMOGYf AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJa XXXVII. évfolyam, 179. szám * 1982. 91kf«sttos 1„ rosémap fi jó munkás Ha valakiről azt mondják: „jó munkás”, ebben a két szóban benne van minden, amit róla tartanak,­­jó mun­kás, tehát jó ember, becsüle­tes, tisztességes ember. Nem is tesznek hozzá többet. Mi­nek? Aki akarja, ebből a két szóból is tudhatja az ember­ről a véleményüket. Igazuk van. Mert minősítés ez a két szó. Minősítés a ja­vából, még akkor is, ha soha nem kerül bele a káderjel­­lemzésbe. Bár jó volna, ha belekerülne, mert nincs ma­gasabb értékű dicséret egy dolgozó minősítésére, az: „Jó munkás ember.”mint A „jó munkás" minősítés­nek akkor isi értéke volt, amikor még Horthyék Ma­gyarországán százezrek kí­nálták munkaerejüket az emberpiacon. És ma is érték, még azokban a kapitalista országokban is, ahol a mun­kaadók válogathatnak a munkanélküliek milliói kö­zött. Kádár János mondta a Hazafias Tanácsának Népfront országos ülésen: „Most arra van szükség, hogy min­denki jól dolgozzon, hogy minden­ki jobban dolgozzon: az ország irányítását, a vál­lalaton­­ czereset végző em­berek is, meg a gépeken, az íróaszm­ok mellett és a mun­­kapaupa mellett dolgozó em­berek is.” Talán sohasem volt még olyan nagy szükség e hazá­ban a jó munkára, mint most amikor a munkánk minősé­gétől függ, hogyan alakul az ország gazdasága, kereskedel­mi mérl­ege, s tudjuk-e tar­tani eleit­eielszínvonalunkat. Némely vállalatnál, gazda­ságban meg sincs elég becsü­lete, nincs kellő értene a jó munkásnak. A kollegák, a szaktársak mindenütt tudják, ki a jó munkás. El is ismerik, fel is néznek rá. Tisztelettel és be­csülettel emlegetik a nevét. De sajnos a munkaügyi és személyzeti osztályokon nem mindenütt ismerik eléggé. A minősítésekben sokszor na­gyobb hangsúlyt kap a „jó modor", a „hajlékonyság", a formális „képzettség”, mint a jól végzett munka. Pedig a jó munkást nem nehéz felis­merni. Mindennél fényeseb­ben világítja meg az ember értékét a teljesítménye. Le­het valaki vezető vagy be­osztott; ülhet íróasztal mel­lett, állhat a munkapadnál, irányíthat gépet, forgathat kézi szerszámokat, kutathat, tervezhet, taníthat, gyógyít­hat, szolgálhat az utcán, árulhat a pultnál — a mun­kája elárulja, milyen ember. A jó munkás nem tud, nem hajlandó rosszul dolgozni! Egyesek azt mondják: a jó munka drága, a jó munkást meg kell fizetni. Valóban, a jó munka értéke nagyobb, a jó munkás többet érdemel. De nem a jó munka a drága, hanem a rossz. Mert a rossz munka terméke vagy eladha­tatlan, vagy újra kell vele dolgozni, a hibát ki kell ja­vítani, és így dupla időbe, dupla munkába, dupla pénz­be kerül. A rossz munkást hiába fi­zetik jobban, az akkor is rossz munkát csinál. A jó munkás viszont — ha pénzt kér is — nemcsak a pénzért dolgozik, nála számít a be­csület: ha a nevét adja a munkához, akkor az olyan lesz, amiért vállalja a fele­lősséget. És ez mindennél több! Ha a jó munkának az or­szágban mindenütt nagyobb lesz a becsülete, az a mi, szocializmust építő hazánk becsületét is növelni fogja a világban. /f /!­o e'.SNé ^ 1­0­0 'i ^a ’ NÉPLAP Többnapos kényszerpihenő után Befejezéshez közeledik az aratás Több száz mázsa szőlő Budapestre A több napos eső okozta kényszerpihenő után a végén ismét megindultak hét a betakarítógépek a gabona­­földek többségén. Sok he­lyen nagyobb lendületet ka­pott a munka, ugyanis több üzem — ahol befejeződött már az aratás — kombájn­jait kölcsönadta, s így a „megerősített” gépparkkal igyekeznek behozni a lema­radást. A Hajdúságban és Fejér megye földjein, ahol a leg­több csapadék hullott, egye­lőre még nehezen haladhat­nak az aratók, a megdőlt kalászok között, a süppedő talajon küszködtek szomba­ton a kombájnok. Amennyi­ben a visszatért szárazabb idő továbbra is ilyen ma­rad, néhány nap alatt itt is végezhetnek e munkával. Vas megyében már minde­nütt a megszokott ütemben takaríthatják be a gabonát, itt inkább a szem magas nedvességtartalma okoz gon­dot. Éppen ezért szombaton és vasárnap is éjjel-nappal működnek a szárítók, meg­őrizve a termés minőségét, ám emelve a ráfordítás költ­ségeit. Több megyében a hétvége egyben már az aratás befe­jezését jelentette, így az el­húzódó munkák ellenére Nógrádban, Tolnában, Csongrádban letették a be­takarítás gondját. Ez azon­ban nem jelent pihenőt, hi­szen a kombájnosok máris „átnyergeltek” a traktorok­ra, hogy az összekötözött, bálákba rakott szalmát el­szállítsák a földekről, helyet adva a szántásnak és a má­sodvetéseknek! Az aratás mellett a többi munkával is jó ütemben ha­ladnak a gazdaságok. . Igen fontos most a párás, fülledt idő miatt a növényvédelem. A kártevők okozta termés­­kiesések megelőzésére a hét végén tizedszerre indultak munkába a kecskemét kör­n­­yéki szőlős gazdaságokban permetezőgépek. Izsák, Kunbaja, Kiskunhalas és Kiskőrös határában helikop­terek permetezték a vegy­szereket a dús lombozatú szőlők fölött. Dolgoztak ház­táji szőlősökben is, ahol a a védettebb környéken meg­érett a Csabagyöngye. In­nen és Csongrád szőlőseiből szombatom hajnalban a kis­termelők több száz mázsa szőlőt szállítottak utánfutós kocsikon Budapestre. Győr-Sopron megye nagy­­­szemei é­s háztáji kerté­szeteiben is serény munka folyt szombaton és vasár­nap. Nagy tömegű zöldség­félét szedtek le és szállítot­tak el a konzervgyárakba és a városi piacokra. A cukor­­répatáblák egy részén, aho­vá kevesebb csapadék hul­lott, újból megindult az ön­tözés. Zavartalan a kombájnok üzemanyag-ellátása Az országos irányító szer­vek a Mezőgép mellett az Áfor mezőgazdaságot ellátó tevékenységét is példaadónak ítélték az aratás időszaká­ban. Zavartalan a kombáj­nok üzemanyag-ellátása. A vállalat ezekben a hetekben minden más kötelezettségét megelőzve gondoskodik a mezőgazdaság siszolgálásá­­ról. A somogyi nagyüzeme­ket Dombóvár mellett marcali és barcsi tarosóállo­­a­mások látják el. A szerződések szerint öt­napos szállítási határidőt vállalt, az Afor, ám legtöbb­ször azonnal eleget tettek a sürgető kéréseknek. 20—25 nagy tartálykocsijuk folyamatosan a megye járja or­szágútjait, s hogy a csaknem kilencven nagyüzem kiszol­gálása mekkora feladat, jel­zi, hogy gépkocsivezetőik havi munkaideje legtöbbször már a hónap közepén letelt. Figyelemre méltó tapasz­talat, hogy bár a mezőgaz­daság továbbra is az Afor legnagyobb megyei megren­delője, a gazdaságok üzem­­anyag­fogyasztása a 2—3 év­vel ezelőttihez képest sokat mérséklődött. Ez nagyrészt az ésszerűbb energiafelh­asz­­nálás és ,-váltás eredménye. A mostaninál is nagyobb erőfeszítéseket követel majd a­­ java­rtalan ellátás meg­szervezése az őszi betakarí­­tás időszakában. Ekkor ugyanis nagyobb szükség lesz a szárításra, és a­ beta­karítógépek mellett teljes számban dolgoznak a trak­torok is. A gazdaságok na­gyobb részében már van üze­manyagtároló, ahol azon­ban nincs, ott az eddiginél is nagyobb gondot kell for­dítani­­ az üzemanyag-szállít­mányok fogadására. Nem ritkán megközelíthetetlenek a tsz-majorok, s az üzem­anyag éjszakai átvételét csak kevés üzemben oldották meg. Nadrág exportra — dzseki belföldre Tetszetős bélelt, úgyneve­zett női szabadidő nadrágo­kat készítenek bérmunkában a barcsi Dráva Ipari Szövet­kezetben az NSZK részére. A többféle színű nadrágból egyelőre 5000 darabot gyár­tanak ebben a negyedévben, de már tárgyalnak újabb megrendelésről. Új termékük a sertésve­lúrból készülő, műszőrme béléssel, panofix gallérral el­látott férfidzseiki — sport­kabát —, ezt a hazai keres­kedelemnek szállítják. Eb­ből 3200 darabot gyárt a szövetkezet az idén. Korábban is jó kapcsolat­ban álltak a Pécsi Kesztyű­gyárral, mert mintegy 24 milliós megrendelést vállal­tak, 6000 juhnappá férfi bőrkabátot gyártanak. Képeink a szövetkezet új üzemcsarnokában készültek,­­ ahol a szabadidő nadrágokat I és a sportkabátokat varrták, I Komputert alkalmaznak a prágai Károly Egyetem or­vosi karának b­io- és Magfizikai Intézetében a daganatkuta­tásban. A modern technológia az onkológiai vizsgálatok gyor­sabb és pontosabb kiértékelését teszi lehetővé. A főleg kísérleti munkával foglalkozó laboratórium a betegség meg­előzésének lehetőségét vizsgálja. A képen, a televíziós kép­ernyőn megjelenő színes kép segítségével ellenőrzik a kamera helyes beállítását. Békemenet :82 Kijevbe érkeztek a résztvevői A Stockholmból indult, immár 15 napja szovjet föl­dön tartózkodó békemenet résztvevői szombaton Kijev­be érkeztek. Ukrajna 4,5 millió embert veszített a második világhá­borúban, népe tehát ugyan­csak ismeri a béke értékét — mondotta a menet rész­vevőit üdvözlő beszédében Oleg Goncsar író, az ukrán békebizottság elnöke. A menet végigvonult fennállásának 1500. évfordu­­­lóját ez évben ünneplő ukrán főváros utcáin, a leszerelést számtalan nyelven sürgető transzparense­knél. A felvo­nulókhoz több ezer helyi la­kos csatlakozott, s a Kijev­­ben üdülők százai — közöt­tük egy Amerikából érke­zett turistacsoport is. A békemenet útja Buda­pesten keresztül Pozsonyba, majd Bécsbe vezet, ahol augusztus 6-án nemzetközi nagygyűlést tartanak, tilta­kozásul a világ békéjét fe­nyegető atomháborús veszély ellen. Gazdasági intézkedések Jugoszláviában Minden szinten hat hónap­ra befagyasztották az árakat, megszigorították a kölcsön­­folyósítási hiteleket, és a fog­gyász­ás korlátozását, a vág­tató infláció megfékezését szolgáló további intézkedése­ket hoztak Belgrádban. A hat hónapig érvényben levő árrögzítésről Anton Po­­lajner, a szövetségi árügyi közösség­i ár­hivatal­ elnöke sajtóértekezletén kijelen­tette: a határozatot nem szabad rövid távú, interven­ciós intézkedésnek tekinteni, mert a kormány a félév el­teltével sem szándékozik ki­engedni a kezéből az árak alakulásának szilárd ellenőr­zését. Az árbefagyasztás okairól szólva elmondta, hogy az árak az első félév­ben mértéktelenül emelked­tek, és különösen júliusban ugrottak meg. A kiskereske­delmi árak júliusban 4,1, az év elejétől pedig összesen 19,3, a létfenntartási költsé­gek júliusban 3,5, az év ele­jétől pedig összesen 21,3 szá­zalékkal nőttek. A júliusi hirtelen helyzetromlást hús, a tej, a liszt és a sütő­a ipari termékek, valamint a kőolajszármazékok megdrá­gulása okozta. Mindez­­ ter­mészetesen kihatott az inflá­ció alakulására is, amely jú­lius végén már 31 százalékos volt az egy évvel korábbi szinthez mérten. A fogyasztás állandó nö­vekedésével szemben az ipari termelés stagnál: az első fél­évben mindössze 1,3 száza­lékos növekedést ért el, jú­liusban pedig 1,1 százalk­kal alacsonyabb volt, mint tavaly ilyenkor. Egy kicsit eleven... !— Eleven egy kicsit gyerek, de meglátjátok­, nem­­ lesz vele semmi baj — biz­tatják a szülök a gyanútlan rokonokat, mielőtt azok ha­zafelé indulnának. A­ sok ta­nulás után kell a kölyöknek a friss levegő, a falusi szé­­naillat, az esti tücsökciripe­­lés. És reggel a­ frissen fejt tej... A gyerek pedig kö­zömbösen bámul a távolodó Láda után, aztán Erzsi neve mögött baktatva elindul föl­fedezni a következő két hét­re kijelölt új lakhelyét. Plafonig érő agy, amelyen nincs parketta.Padló: — Ezt meg miért nem tet­szettek már elvinni a MÉH- be? Az illető tárgy a tűzhely. Erzsi néne szusszan eszget, s valamit mormol a foga kö­zött az illetlen városi gye­rekekről. De már a baromfi­udvar, az istálló, a szerszá­­moskamra következik, s az teljesen leköti az ifjú em­ber figyelmét. — Nini, nyu­szka! — Látod, kisfiam, milyen helyesek a tapsifülesek? — Igen, csak ne lennének olyan büdösek. Erzsi nene fölszisszen. Is­meretlen ez a gyereknek, majd megszokja. Megszereti. Hagyni kell, hogy maga fe­dezze fe­l a környezetét. Időközben b­ökenU a szom­szédéit Juditkája­, s a két emberpalánta leplezetlen érdeklődéssel méregeti egy­mást. — Jössz játszani? — Attól függ, hogy m­­it — Másszunk, fara, jó? A fa cseresznye érlelésére hivatott. A fürge leányzó meg sem kottyan neki, de a gyakorlatlan kezdőt már ne­hezen tűri. A gyerek, mi­után nemigen boldogul, egy­szerűbbnek látja, ha az tájá­ban levő ágakat letört A baj csak az, hogy visszafelé épp ezekre az ágakra van szükség. — Reccs! — már lent is a karmolással, srác, horzsolással, szakadt nad­rággal. — Na, ebből elég .. . Azokhoz a nyulakhoz vi­szont érdemes volna vissza­térni! — Nyuszi-muszi, nézd mit hoztam neked! Finom rágó­gumi, kóstold meg!... Mi lesz, nem kell? Mit fint­or­­gatod az orrodat? Kapod be de rögtön?! Ügyes vagy, lá­tod ... Most mit ugrálsz, miért nem veszel levegőt? ... Az átétt állatot a ház as­­­szonya szabadítja meg a gye­rektől, rövid előadásban is­mertetve a háztáji kisállatok takarmányozásának tudni­valóit. Marad tehát a tyúkól. Ha a nagyokosok igazat be­szélnek, ott a tollasoknál to­jásnak is kell lennie. — Pipi-pi, gyere csak ide! Hol ez a tojás? Az ólban nincs. Akkor meg benned kell lennie! Na, mutasd ma­gad!... Ne csípj, te átok, akkor is előkerítem, ha be­­legebedsz! Belegebedt. — Erzsi néne, nézze csak, hoztam egy csirkét, tessék már kirántani! — Csirkét?! Kakas volt ez, te nyavalyás! A második hét végére gyerek megerősödött, kizáró­a­lag mezítláb járt, tudott vi­zet húzni a kútból, tudott baromfit etetni, és segíteni az aratóknak. Értett a mál­na és a ribiszke szedéséhez. De ... ez alatt az idő alatt kimúlt három kacsa, mert nem akarták elszívni a csik­ket; a kiskert egy jól sike­rült focimeccs után még romjaiban sem emlékeztetett eredeti önmagára. A házban itt-ott még mindig szállin­gózott a pehely, mert a gyerek kíváncsi volt, hogy mi van a dunyhában; a szomszéd leányzónak most kétcentis a frizurája, mert a gyerek megmutatta, hogy otthon mit művel a fodrász az anyja hajával. . . Megérkeznek a szülők. Fájó szívvel búcsúzik a srác. Erzsi nénéék hosszasan in­tegetnek ... Aztán kitörő örömmel borulnak férjével egymás nyakába, s megkez­dik a nyaralás nyomainak eltüntetését. Istenkém, nem is olyan rossz ez­ a gyerek, csak ele­ven egy kicsit... A. A.

Next