Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
XXXIX. évfolyam, 102. szám V$NY|/; $» Amit ünnepelünk: a munka Virszlay Gyulának, a SZOT titkárának május 1-i rádió- és tévébeszéde Kedves Nézők, Rádióhallgatók, Barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén köszöntöm önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légköres a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek. De ünnepelnek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először ünneplik nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk többször volt nehéz helyzetisben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt Semmivel sem helyettesíthető az az elszántság és akarat, amellyel fölülemelkedtünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet egyre keményebbek, kihívásaik nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mindazokat az eredményeket, amelyeket a magunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni nekünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival (Folytatás a 2. oldalon.) Ünnepélyes zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szombaton a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlót Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Sok a munka a hetesi Vikár Béla Tsz kertészetében. Leszedték a síkfóliát a káposztáról, s az asszonyok már kapálják is a kéthektáros táblát. A fóliasátrakban virágzik a paradicsom — ez is ad munkát. Május végén már szállítanak paradicsomot az üzletekbe Fi 19S3. május 1., vasárnap M Moszkva Átadták a Leninbékedíjakat Mikisz Theodorakioz görög zeneszerző, Liber Sereyni Uruguay-i politikus, Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan kanadai lelkipásztor kapta meg az 1080. KNKL évre szóló nemzetközi Lenin - békedíjat. A nemzetközi Lenin-békedíj bizottság határozata kimondja, hogy e közéleti személyiségek „A béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeikért” részesültek a kitüntetésben. A díj odaítéléséről, a beterjesztett javaslatok áttekintése után a nemzetközi Lenin - békedíj -bizottság április 21 -i ülésén döntött. A bizottság elnöke Nyikolaj Blohin akadémikus, tagjai. nemzetközileg ismert személyiségek. A bizottság tagjai között van Anna Seyhers német írónő, Renato Guttuso olasz festő,guyen Thi Binh vietnami és Jozef Cyrankiewicz lengyel politikus. Kádár János válasza hat európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróokmány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési folyamat fenntartására irányuló pozitív lépésként üdvözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi tevékenységében a helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi találkozó jelenlegi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolatban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség, a Madridban folyó munka mielőbbi eredményes befejezése érdekében. A Magyar Népiköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irányuló pontaxa készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában kifejezésre juttatja meggyőződését, hogy a madridi találkozó eredményes befejezése lendületet adna az európai biztonság és együttműködés folyamatának. A találkozó kudarcának viszont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó és kiegyensúlyozott tartalmas záródokumentum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb énekes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében. Változatlanul az a véleményünk, hogy semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete jó alap madridi tanácskozás eredményes befejezéséhez — hangsúlyozta a Központi Bizottság első titkára. (MTI) Van anyanyelvünknek egy régi, kedvesen csipkelődő szófordulata: megfogni a munka boldogabbik véget. Vagyis nem a könnyebbiket, hanem a boldogabbikat, a nehezebbet. Az az ősi tapasztalat, hogy boldogulni csak így lehet, ott mosolyog e szólás mélyen. Reszesaratók, napszámosok, patkolókos CLcsok, bányászok, az első hengermalmok zsákosói vagy az első vashámorok proletárjai találtak ki? Vagy azok, akiket megcsapott már a szerveződő munkásmozgalom korát szele? A munka hatékonyságának fogalmáról még semmitsem hallhattak, de a lényeget érezték és szépen ki tudtak fejezni. . .. Az életet adó, teremtő munkát ünnepli ma a négymilliárdos emberiség munkából élő nagy többsége. A munkások államaiban, a szocialista országokban állami rangra emelt ünnepként, másutt szolidabb keretek között, de féltve őrzött hagyományként. A földkerekség sötétebb zugaiban pedig betiltva, titokban, vagy harcos demonstrációként. Május elseje a világ munkásainak, dolgozóinak hatalmas, nemzetközi méretű összefogását fejezi ki: összetartozásunkat tekintet nélkül a bőrszínre és a politikai színárnyalatra, a világnézetre vagy a műszaki-gazdasági fejlettség színvonalára. Sokszínű, egész bolygónkat behálózó jelképes felvonulás ez a mai ünnep szimbolikus kézfogás, szövetkezés a munka becsületének kivívására vagy erősítésére, s ami ettől elválaszthatatlan, mert legfőbb elemi feltétele: a béke megvédése. Hivalkodás nélkül, szerényen, de önérzettel megmutathatjuk a világnak, hogy az ország, amióta sorsának irányítását maga a munkásosztály, a dolgozó nép vette kezébe, gazdaságilag is a jó közepesen fejlett országok közé verekedte fel magát. Magasabb szintre, mint a vele azonos pontról, azonos történelmi elmaradottság tehertételeivel induló, de tőkés társadalmi viszonyok keretei között maradt, kapitalista úton járó országok többsége. Munkánkkal évtizedünk küszöbéig olyan életszínvonalat értünk el, amely nem lebecsülendő, a leggazdagabb, a gazdaságilag legfejlettebb tőkés társadalmak mércéjével sem. Beleértve ebbe az életszínvonalba természetesen nemcsak a fogyasztást, hanem a létbiztonságot, s az élet minőségének más meghatározó tényezőit is. Gondjainkat elismerve nagy eredményünk, hogy szocialista népgazdaságunk talpon maradt az utóbbi négy év világgazdasági viharaiban is akkor, amikor gyengén vagy közepesen fejlett, sőt nálunk fejlettebb nemzetgazdaságok megrendültek. A párt, társadalmunk vezető ereje, látszatra szerény, valójában csak nagyon kemény munkával elérhető célt tűzött ki évtizedünk küszöbén, a XII. kongresszuson: az elért eredmények megvédésének és a későbbi továbblépés megalapozásának programját. Ezt az irányvonalat erősítette meg néhány napja a párt Központi Bizottságának — a két kongresszus közötti „félidős” határozata. Erőt és magabiztosságot sugárzó tény, hogy az eddigi tapasztalatok nem kényszerítenek bennünket az irány, a határozatok módosítására, a VI. ötéves terv megváltoztatására. Ugyanakkor hallatlan erőfeszítésekre az eddiginél is komolyabb munkára van szükség azért, hogy ezt az irányt tartani tudjuk, feladatainkat — kivált az ideieket — képesek legyünk teljesíteni. A munka ünneplésére csak a hétköznapi szívós cselekedetek eredménye, munkánk hatékonyabbá tétele jogosíthat fel bennünket. A kor, amelyben élünk — s amely apáink, nagyapáink nemzedékének a májusi zászlók alá sorakoztatásával a munkásmozgalommal kezdődött — az emberi történelem legnagyobb változásait hozta. A tőke uralma vagy a munka uralkodása? Ez a két társadalmi rendszer fő kérdése. Ehhez társul a második, nem kevésbé sorsdöntő kérdés: a munkában — a munka hatékonyságának, termelékenységének, eredményességének versenypályáján — dől el a küzdelem vagy pedig földünknek a világűrre is kiterjesztett termonukleáris csataterein, egy olyan összecsapásban, amely az emberi civilizáció és kultúra, a tudomány és technika, minden eddigi emberi munka összes gyümölcsét hamuvá égeti? Az értelmes válasz csak egy lehet: a békének nincs ésszerű alternatívája. A nehéz körülmények között sincs más választási lehetőségünk, nem lehet más válaszunk, csak a munka. Mindennapi aprómunkával — valójában óriási küzdelemben — megvédeni elért eredményeinket, gyarapítani a világban szerény lehetőségeinkhez képest a munka társadalmának vonzerejét; szót érteni a munkából élő emberek közös nyelvén, a munka nyelvén; a gazdasági fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen, kölcsönösen előnyös kapcsolatok által egyúttal enyhíteni a feszültséget; hozzájárulni a béke legfőbb biztosítékának, a szocialista világrendszer erősítéséhez —csak ez lehet az egyetlen értelmes válaszunk korunk kihívásaira. Nehéz ez a munka? Igen. De éppen ezért — valóban! — ez a boldogabbik vége. ÜLJEN MÁJUS ELSEJE !