Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

VILÁG PROLETÁRIÁN EGYESÜLJETEK! "Mi­ "Tá Ära: 1,40 Ft SOMOGYI NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK II .­­ . • XXXIX. évfolyam, 254. szám LapjA ✓ 1983. július 1., péntek Sorompó a háború útjában Bekövetkezhet-e egy álta­m olyan helyzet, hogy a nukleáris háború „véletle­nül” robban ki a világ va­lamely térségében, válsággó­cában? A meghökkentőnek tűnő kérdés feltevése ko­rántsem indokolatlan. Elmé­letileg és gyakorlatilag ugy­anis nem lehet kizárni ilyen eshetőséget. Sőt, a ka­tasztrófaveszély annál való­színűbb, minél inkább meg­nyílik az út a nukleáris fegyverek birtoklásához és elterjedéséhez. Az emberiség egyetemes érdeke diktálta, hogy elejét vegyék ennek a folyamatnak és bezárják az „atomklub” ajtaját. A „klubba” bizonyos időeltolódással belépett ha­talmak a következők: Szovjetunió, az Egyesült Ál­­­lamok, Franciaország Nagy-Britannia, és a Kínai Népköztársaság. Az ötökön kívül azonban számos or­szág — egyebek között az NSZK, Kanada, Svédország, Japán, India, a Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán, Iz­rael és még vagy két tucat­nyi állam — nikai bázisának műszaki-tech­fejlettségé­nél fogva képes lenne az atomfegyver önálló­tására. Ez a fejlődési előálló­ten­dencia már az 50-es évek végén, a 60-as évek elején előrelátható volt, szükséges­sé vált tehát megtenni megfelelő korlátozó elleni i­n­tézkedéseket. A Szovjetunió kezdeményezésére — mint­egy első lépésként — húsz esztendővel ezelőtt, 1963. au­gusztus 5-én az Egyesült Ál­lamok és képviselőinek Nagy-Britannia részvételével Moszkvában aláírtak atomcsend-egyezményt, az amely betiltotta a légkörben, a víz alatt és a világűrben az atomfegyver-kísérleteket. A szerződéshez eddig több mint 100 állam csat­akozott. Franciaország és Kína vi­­­szont mindmáig nem írta alá, mivel mindkettő szabad kezet akart biztosítani ma­gának nukleáris fegyvertárá­nak bővítéséhez. A szovjet­­ kormány abból a meggondolásból kiindulva, hogy hatékony nemzetközi garanciákkal megakadályoz­zák az „atomklub” nemkí­vánatos kiszélesülését, a tö­megpusztító eszközök gyár­tási titkaihoz való hozzáfér­hetőséget, tovább folytatta erőfeszítéseit. Ennek ered­ményeként — több évig tartó tárgyalások és előké­szítő munka után — az ENSZ-közgyűlés 22. üléssza­ka 1968. június 12-én jóvá­hagyta az atomsorompó­­szerződés végleges szövegét. A szerződés értelmében az atomhatalmak szigorúan tartják magukat ahhoz vállalásukhoz, hogy sem köz­­­vetlenül, sem közvetve nem adnak át más országoknak atomfegyvereket, nem nyúj­tanak nekik segítséget ilyen eszközök előállításához vagy megszerzéséhez. Az atom­fegyverrel nem rendelkező országok pedig arra kötele­zik magukat, hogy nem gyártanak és máshonnan sem szereznek be ilyen esz­közöket. Ma minden nép létfontos­ságú érdeke, hogy a nemze­tek közösségének egybefo­gott erőfeszítésével áthágha­tatlan sorompókat állítsanak az atomháború szervezőinek v/v- r­ á "T.j yj r, i v AGSVjh * ^ O r" 00^-1 -©"<&, Látogatás az Ikarusban • Szakértői tárgyalások Kádár János fogadta Bülend Ulusu kormányfőt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára tegnap délután a KB szék­házában fogadta Bülend Ulusut, a Török Köztársaság mi­niszterelnökét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes légkörű találkozón véleménycserét folytat­tak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös tekin­tettel az európai biztonság és együttműködés problémáira. Megelégedéssel állapították meg, hogy országaik együttmű­ködése eredményesen fejlődik és megerősítették készségü­ket a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítésére. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Országház­ban ugyancsak fogadta a Török Köztársaság miniszter­­elnökét. Bülend Ulusu tegnapi programját Székesfehérváron kezdte, az Ikarus Karosszé­ria- és Járműgyárat kereste fel. A vendéget elkísérte út­jára Nagy János külügyi ál­lamtitkár, Fóti Iván, hazánk törökországi és Osman Bas­­man, Törökország budapesti nagykövete. A magas rangú vendégeket a székesfehérvári gyárban Gábor András ipari minisz­terhelyettes, a megye, a vá­ros, s az üzem vezetői üd­vözölték, és tájékoztatták a vendégeket az évi 13—14 ezer autóbuszt előállító, nagy múltú hazai iparválla­lat eredményeiről. Elmond­ták, hogy a székesfehérvári gyár szerelőszalagjairól az idén 8700 autóbusz kerül !e, s többségét — 85—90 szá­zalékát — exportálják. piac igényeire figyelő gyárt­­­mányfejlesztés eredménye­ként Ikarus—Renault koope­rációban készülő buszokat szállítottak, illetve exportál­nak Algériába, s feltűnnek az Ikarus termékei az Egye­sült Államok, Irak, Kuvait országútjain is Törökország útjain több mint 600 Ikarus emblémájú jármű gurul. Bü­lend Ulusu érdeklődött az alkatrész-utánpótlásról, a fej­lesztési elképzelésekről és az autóbuszgyártásban kialakít­ható magyar—török kooperá­ció lehetőségeiről. Ezt köve­tően a vendégek a szerelő­­csarnokban megtekintették a gyártási folyamat egyes moz­zanatait, majd az üzem ud­varán rögtönzött termékbe­mutatón ismerkedtek meg az Ikarus gyártmányaival, belföldre és az exportra ké­­­szített autóbuszokkal. Bolond Ulusu Budapestre visszatérve — Gérnyi Pál­(Folytatás a 2. oldalon) Elvtársi véleménycsere időszerű kérdésekről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön a KB szék­házában találkozott a hiva­talos látogatáson hazánkban tartózkodó Goberto Vieira­­val, a Kolumbiai Kommu­nista Párt főtitkárával. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen tájékoz­tatták egymást pártjaik fel­adatairól. Véleményt cserél­tek a kommunista mozgalom, valamint a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, nős figyelmet fordítva külö­kö­zép- és Latin-Amerika hely­zetére. A két párt vezetői aggo­dalommal szóltak a reakciós erők fokozódó beavatkozási kísérleteiről a Karib-térség­­ben, amelyek­­ veszélyeztetik a világbékét. Támogatásuk­ról biztosították a népelnyo­mó diktatúrák és támogatóik ellen, a szabadságér­t, a tár­sadalmi igazságért küzdő salvadori, chilei és más la­tin-amerikai hazafias erőket. Kifejezték szolidaritásukat a kubai és nicaraguai nép­pel, amelyek országaik füg­getlenségét és építő munká­juk eredményeit védelmezik. Állást foglaltak amellett, hogy a latin-amerikai vál­sággócokat tárgyalásos úton számolják fel, mert ez jól szolgálná az amerikai föld­rész, a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Megerősítették készségü­ket a pártközi­ együttműkö­dés elmélyítésére és hang­súlyozták, hogy a jövőben is elősegítik a mindkét nép ja­vát szolgáló sokoldalú kap­csolatok fejlesztését a Ma­gyar Népköztársaság és a Kolumbiai Köztársaság kö­zött. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Fésűs gyapjúszövetek. A Magyar Posztógyár gyártmányfejlesztői a világszerte keresett természetes alap­anyagokból készülő textíliák újabb változatait dolgozták ki. A múlt évben konvertibilis exportjukat 25 százalékkal tel­jesítették túl, s az idén további 50 százalékkal növelik. Ez évben új piacuk Hongkong, Svájc, Libanon és Francia­­ország. A MEGTARTÓ ERŐÉRT Nagyobb önállóságot a társközségeknek Egyre nagyobb szerepet játszanak a mezőgazdasági nagyüzemek a falusi népes­ség élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulásában. A község, a nagyüzem, a la­kosság érdeke, hogy ez to­vább nőjön — ezt állapítot­ta meg tegnap a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Tizenhat tsz-ben, két ál­lami gazdaságban, hetven te­lepülésen végzett vizsgálat, harminc községi és üzemi ankét tapasztalatát összegez­ték abban a jelentésben, amelyet Vida József NEB- tag terjesztett a bizottság elé. A kitűnően szerkesztett elemző anyagot ötvenkilenc népi ellenőr vizsgálata ala­pozta meg. Ez adott módot a valóban heves vitára, különböző nézetek szembesí­­­tésére, ahogy Jáger György elnök mondta, ötven és fél százalékkal nőtt a városi lakosság 1960 és 1981 között, a községeké viszont tizennyolc és fél szá­zalékkal csökkent. A falusi­városi közvéleményt egy­aránt aggasztja, hogy az utóbbi két-három évben to­vább romlott ez az arány. Nem alaptalan tehát — bár túlzásoktól sem mentes — a falvak jövőjéért való szinte társadalmi méreteket öltő aggódás. A községek helyzetének alaposabb feltárását, a ked­vezőtlen folyamat megállí­tásának szükségességét növe­li, hogy az összképen belül nagy az eltérés, csak a köz­ségek kisebb hányadának fejlődése, jövője látszik biz­tatónak. A falvak többségé­nek lakossága nagymérték­ben — tíz-negyven százalék­kal — csökkent. Az apró falvak egy része egész biz­tos, hogy nem maradt fenn. Különösen nagy gondot je­lent, hogy az elköltözések miatt sokat romlott a köz­ségi lakosság korösszetétele. Csökkent az utánpótlást je­lentő, a következő nemzedé­ket fölnevelő szakképzettebb, iskolázottabb fiatalok ará­nya, ugyanakkor nőtt az el­látásra szoruló idős embere­ké. A számszerű csökkenés és az összetétel romlása ál­talában erősebb a kisebb községekben. A nagyüzemek a község­fejlesztési kívül mással hozzájáruláson is segítenek (épülettel, pénzzel, építéssel, szállítással), támogatják a szociális, kulturális, egész­ségügyi intézmények fenn­tartását. E támogatások kö­rülbelül elérik a községfej­lesztés összegét. Kedvezőt­len, hogy az utóbbi időben anyagi okok miatt kisebb a segítség. Ez feszültséget kelt, különösen ha a gazdaság, a tanács székhelye nem ugyan­ott van, eltérő az illetékes­ség területe. Sok oka van annak, miért hagyja el a lakosság egy ré­sze a községeket. Az egyik legfontosabb, hogy egyre ke­vésbé elégítk ki a megnö­vekedett igényeit. Egy-egy ok megszüntetése esetén te­­­­hát nem várható az újrané­­pesedés. Épp ezért fontos, hogy mindenhol a település egész körzetét szolgáló leg­fontosabb fejlesztések való­suljanak meg. Brandtmüller István, a megyei tanács tervosztályve­zetője szerint a népességel­tartó képesség áll az első he­­lyen. Ha ez megvan, akkor erősíthetjük a népességmeg­tartó képességet. Elsősorban azért tegyünk meg mindent, hogy az életképes falvak fej­lődjenek. Az utóbbi két évben nőtt a községek fejlesztésére for­dított összeg. Ez várható jövőben is. Prjevara Pál, a a Teszöv t­ktára azt mondta: most olyan a helyzet, hogy sok falu nem tudja saját erejéből visszanyerni életké­pességét, így erre áldozni kell. Sokan kérték — köztük Varga Károly megyei nép­fronttitkár —, hogy legyen nagyobb a tanácstagi csopor­tok önállósága a társközsé­gekben. Mindenki megerő­sítette azt a javaslatot, hogy erősíteni kell a községi ta­nácsok népképviseleti, ön­­kormányzati szerepét a kör­zetben, megtervezve hozzá a gazdasági feltételeket is. A mezőgazdasági nagy­üzemek sokban meghatároz­­zák, milyen a lakosság fog­lalkoztatottsága, életkörül­ménye, szakmai kultúrája, jövője. Épp ezért sokkal jobban össze kellene hangol­ni a tanácsok és a tsz-ek fejlesztési elképzeléseit, föl­mérni a társadalmi hatáso­kat . G. Magyar felszólalás Washingtonban A Világélelmezési Tanács ülése A Világélelmezési Tanács miniszteri tanácsülésének ál­talános vitájában szerdán felszólalt Somogyi Ferenc, hazánk állandó ENSZ-képvi­­selőjének helyettese. Megállapítva, hogy az élel­mezés kérdése változatlanul egyike az emberiség előtt il­lő vagy megoldatlan felada­toknak, kiemelte: a világ élelmezési helyzete szoros összefüggésben van a nem­zetközi politikai helyzettel, a béke és a biztonság kérdé­seivel. Rámutatott, hogy az elhúzódó nemzetközi gazda­sági válság az agrártermé­kek csökkenő exportbevéte­lei és a protekcionista es­zkö­­zök széles körű alkalmazása egyaránt lassítják az élelme­zési problémák megoldását, az éhezés felszámolását. Somogyi Ferenc a továb­biakban hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság fejlesztését minden országban összhang­ba kell hozni a többi szektorával, a gazdaság sajátos társadalmi—gazdasági viszo­nyokkal. A nemzetközi élel­mezésbiztonság megteremté­sével kapcsolatban kifejtette, hogy a nemzetközi kereske­delmi kapcsolatok tovább­fejlesztése mellett szükség van az koncepció élelmezésbiztonsági termeléscentrikus továbbfejlesztésére, a fejlődő országok mezőgazdasági ter­melésének növelésére.

Next