Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
XII. évfolyam, 101. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA .. . Ára: 1,80 Ft1985. május 2., csütörtök HARMINCEZER DOLGOZÓ VONULT FEL KAPOSVÁRON Százharminc perc, ezer szín Amikor reggel hét órakor a város fúvószenekarai megkezdték zenés ébresztőjüket a zászlódíszbe öltözött kaposvári utcákon, a felvonulás rendezői már órák óta talpon voltak. A záporral fenyegető felhőket leszámítva minden készen állt a 40. szabad május elseje méltó megünnepléséhez. Pontosan tíz órakor harsant a felvonulás kezdetét jelző kürtszó, a zenei párbeszéd a városi tanács erkélyén játszó rezesek és a zenekar között. Ettől kezdve több mint 130 percig özönlött a felvonulók tömege. Csaknem száz kaposvári vállalat, gazdálkodó egység és intézmény mintegy 30 000 dolgozója vonult el a Kossuth téren fölállított dísztribün előtt, melyen a megye és a város politikai és társadalmi vezetői, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselői mellett ott voltak az üzemek és intézmények kitüntetett dolgozói és a munkásmozgalom régi harcosai is. Közöttük találkoztunk Somogyi Jánossal, aki az első szabad május elsejét hazájától távol ünnepelte. — A vörös hadsereg katonájaként vettem részt az akkor már német területen folyó harcokban. Ezen a napon az Odera mentén állomásoztunk. A fronton dörögtek az ágyuk, de a 15 kilométerre levő nyászvárosban, lengyel báRíbnikiben már nagyszabású munkásfelvonulás volt. Életemben először akikor láttam ilyen vörös zászlós felvonulást. A kaposvári felvonulásokon az ötvenes évek kezdete óta veszek részt. Van egy festményem az akkori május elsejére talapzatától a tornyáig vörös a drapériába borított városi tanács épületéről. Most szerényebbek a külsőségiek, de meggyőződésem szerint mélyebb a tartalom A felvonulás nyitóképét ez alkalommal a Somogy Táncegyüttes szolgáltatta. A felnőttek között szerepeltek a Tóth Lajos általános iskola gyermektáncosai is, akik az együttes utánpótlását adják. A Somogy produkciója azt sejtette, hogy annyi hazai és külföldi siker után a nyáron méltán képviselik majd hazánk és megyénk néptáncművészetét a dijoni nemzetközi folklórfesztiválon. Ezután a város több mint 12 000 KISZ-fiataljának és 15 000 úttörőjének képviselői özönlötték el a teret. A város iskoláinak felvonulását a tanítóképző főiskola gyakorló általános iskolájának menete nyitotta. Ha zsűri értékelte volna az iskolák fölvonulásának fegyelmezettségét és ötletességét, a pálmát a Tóth Lajos általános iskola parádés menete nyerte volna el. Kedves pillanat volt, améikor úttörő fúvószenekaraik bevonulását a hivatásos felnőtt „rezesek’’ elismerést és bíztatást sugárzó ovációja kísérte. Az úttörőegyüttes később csatlakozott a felvonulás pattogó indulóit váltva előadó helyőrségi feles ifjúsági fúvószenekarhoz. Az utóbbi két együttest Szabó László főhadnagy, a helyőrségi fúvósok karnagya dirigálta. — Az együttes igen magas színvonalon játszik, ám rendszerint olyan alkalmakkor, amikor a zenekart nem szokás megtapsolni... A Szocialista Kultúráért kitüntetésem az egész együttes elismerését jelentette. A sikert az ünnepségeken taps nélkül is érzékeljük, abból, hogyan tudtunk megfelelő légkört teremteni. Ennek ellenére nem szeretnénk, ha beskatulyáznának bennüket, mint olyan zenekart, amelyik csak indulókat tud. Szeretnénk nagyobb szerepet vállalni a város és a megye közművelődésében, s többször szerepelni pódiumon is. Szép emlékünk például, amikor Jandó Jenővel Gershwin-műveket játszhattunk. Szeretnénk részt venni a debreceni katonazenekari fesztiválon, ahol négy szocialista ország együttesei között bizonyíthatnánk. Valóságos tuliipánhtengert varázsoltak a térre a Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjai, őkét követte az oktató-nevelő munkájáért országszerte is elismert, nagy múltú Táncsics gimnázium. Osztálytársainak a dísztribünről integethetett Kis Attila negyedikes, aki kiemelkedő tanulmányi és KISZ-munkájáért a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta. — Korosztályom sok mindent készen kap, amiért azelőtt harcolni kellett. Ennek ellenére azt hiszem, valamennyien értjük az ünnep jelentőségét. Tiszteljük apáink és nagyapáink harcait, mée hja olykor úgy látszik is, hogy komolytalanok vagyunk. Az ilyen megnyilvánulások oka talán az lehet, hogy a fiatalok ösztönösen berzenkednek a formaságok és a hagyománytisztelet nevében ismételgetett közhelyek ellen. — Miiben változtatna? Például egy május 1-i felvonulás rendezésében. — Több teret adnék a rögtönzésnek. Nézzen körül! Ezreik állmaik a járdákon, akik közül sokan talán Szívesen (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak. — Május elseje hűvös idővel virradt ránk, de a budapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jókedvet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulásunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően, megtartottuk pártunk XIII. kongresszusát. Az elfogadott országépítő program fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől: támogassa politikánkat, fejlett szocialista társadalom felépítésének töretlen folytatásai célul tűző elhatározásunkat az országgyűlési képviselő- és tanácstag-választásokon is. Úgy, ahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszik. — A közelmúltban a lengyel fővárosiban aláírtuk a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot. Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hozzájárultunk Európa és a világ békéjének megőrzéséhez, erősítéséhez is. Ezeket a gondolatokat felidézve szeretném e jeles napon szívből köszönteni — pártunk Központi Bizottságának nevében is — munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat, értelmiségünket, egész dolgozó népünket. Bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert van jó programunk, népünk egységes, s elkötelezett, hogy tisztességes helytállással végezze országépítő munkáját. Ehhez minden honfitársamnak, kisebb és nagyobb közösségeknek, népünk fiainak és leányainak, a családoknak jó egészséget, további sikereket kívánok. — Megköszönöm a sajtó, a hírközlő szervek munkatársainak is, hogy országnak, világnak hűen tolmácsolják ezt a bizakodó hangulatot, beszámolnak arról, hogyan köszönti népünk a munkásosztály nagy nemzetközi napját, a szolidaritás ünnepét, május 1-ét (MTI) Színpompás, vidám májusi seregszemle A negyvenegyedik szabad május elsején a főváros negyedmillió lakosa köszöntötte a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét, demonstrálva, hogy szocializmust építő dolgozó népünk büszke az elért eredményekre, bizalmát tanúsítja az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt, kifejezésre juttatja tettrekészségét, a párt XIII. kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltásáért. Az ünnepien díszített, vörös és nemzeti színű zsárlókkal fellobogózott, májusfákkal ékesített felvonulási téren úttörőköszöntővel vette kezdetét a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje. Piros nyakkendős pajtások százai futottak át a Dózsa György úton, hogy kedves szavaikkal, virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeiket: a párt és az állam vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élenjáró munkáskollektívák küldötteit, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. Az úttörők egy csapata a központi tribünhöz vitte a virágokat. A díszemelvényen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztásaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a párt főtitkárhelyetese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csaba, Maróthy László, Óvári Miklós, Sarlós István, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai. A köszöntőt követően pontosan tíz órakor kürtszó harsant, szemvillanás alatt összerendeződött a nyitó élőkép: hatszáz piros, fehér és zöld zászlót magasba tartó fiataltól övezetten, a tér közepén ünnepélyes méltósággal kúszott fel az árboc csúcsára a munkásmozgalom vörös lobogója, jelképezve, hogy a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét köszönti hazánk. A nyitóképet követően jókora betűkből alkotott sor érkezett a dísztribün elé a munkásosztály nemzetközi összefogását másfél évszázada hirdető jelmondatot formálva : „Világ proletárjai egyesüljetek!”. Ezután a legendás mondat egyetemességét, a munkásszolidaritás gondolatát jelképező tömb vált láthatóvá, amelyben többszáz ifjú vitte földünk államainak zászlóit. A majálisi hangulatot idézte 250 népi táncos, öt májusfa körül táncolnak végig a téren. A következő alakzat felszabadulásunk ünnepét, a szocialista Magyarország 40 esztendejét szimbolizálta. Veteránok, KISZ-esek és úttörők népes csoportja haladt együtt a nemzedékbe harmonikus együttélésének, a különböző generációk összefogásának jegyében. Az „Éljen május 9-e, a fasizmus feletti győzelem napja!” jelmondat a főváros május ünnepén a béke gondolatával párosult: transzparens mögött 500 fiatal kék zászlóval a kezében vonult el az emelvények előtt. A nemzetiszínű lobogókkal érkező fiatalok, „Éljen az MSZMP!” felirattal,Marx, Engels és Lenin portrézászlóival, s vörös lobogók százaival felvonulva a párt és a nép szemléletessé egységét tették A tömegdemonstráció újabb részének kezdetét a tér egész szélességében húzódó felirat jelezte: „Előre az 1985. évii népgazdasági terv sikeres megvalósításáért”. Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett szándék maradéktalan valóra váltására. A sokezernyi zászlóval, virágokkal, léggömbökkel, transzparensekkel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. Az első sorokban egymás mellett érkeztek a tribünök elé Angyalföld Zugló, Kőbánya és Józsefvááros, Pesterzsébet, Soroksár és Csepel, a Teréz- és a Belváros, valamint a XI. kerület dolgozói, lakói. Mögöttük a XII. kerületiek és az újpestiek, a XV. kerületiek és a ferencvárosiak, a kispestiek, a XVI. kerületiek és az óbudaiak, a I., a XVIII. kerületiek és az erzsébetvárosiak, a XXII., a XVII. és a II. kerületiek haladtak. Bemutatták legjellemzőbb gazdasági eredményeiket, városfejlesztési táblákkal, transzparensekkel, makettekkel adtak képet munkájukról, életükről. A 22 felvonuló budapesti kerület csoportjait azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek a képviselői vezették, amelyek az elmúlt időszakban, nehéz gazdasági körülmények között is elismerésre méltó eredményeket értek el. A XIV. kerületiek között ott voltak a Telefongyár dolgozói is. E kollektíva a Kiváló Vállalat címmel együtt elnyerte a nemzetközi munkaverseny élenjáró vállalata kitüntetést is. A VIII. kerületiek oszlopában haladtak a csaknem kétezer dolgozót foglalkoztató Helyközi Távbeszélő Igazgatóság munkatársai. Kollektívájuk a vezetékes hírközlés fejlesztésében, üzemeltetésében elért eredményeinek elismeréseként nyerte el a kiváló vál(Folytatás a 2. oldalon)