Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

XII. évfolyam, 101. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA .. . Ára: 1,80 Ft1985. május 2., csütörtök HARMINCEZER DOLGOZÓ VONULT FEL KAPOSVÁRON Százharminc perc, ezer szín A­mikor reggel hét órakor a város fúvószenekarai meg­kezdték zenés ébresztőjüket a zászlódíszbe öltözött kapos­vári utcákon, a felvonulás rendezői már órák óta tal­pon voltak. A záporral fe­nyegető felhőket leszámítva minden készen állt a 40. szabad május elseje méltó megünnepléséhez. Pontosan tíz órakor har­­sant a felvonulás kezdetét jelző kürtszó, a zenei párbe­széd a városi tanács erké­lyén játszó rezesek és a ze­nekar között. Ettől kezdve több mint 130 percig özön­lött a felvonulók tömege. Csaknem száz kaposvári vál­lalat, gazdálkodó egység és intézmény mintegy 30 000 dolgozója vonult el a Kos­suth téren fölállított dísztri­bün előtt, melyen a megye és a város politikai és tár­sadalmi vezetői, az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselői mellett ott voltak az üzemek és intézmények kitüntetett dolgozói és a munkásmoz­galom régi harcosai is. Kö­zöttük találkoztunk Somogyi Jánossal, aki az első szabad május elsejét hazájától távol ünnepelte. — A vörös hadsereg kato­nájaként vettem részt az ak­kor már német területen fo­lyó harcokban. Ezen a na­pon az Odera mentén állo­másoztunk. A fronton dörög­tek az ágyuk, de a 15 kilo­méterre levő nyászvárosban, lengyel bá­Ríbnikiben már nagyszabású munkásfel­­vonulás volt. Életemben elő­ször akikor láttam ilyen vörös zászlós felvonulást. A kapos­vári felvonulásokon az ötve­nes é­vek kezdete óta veszek részt. Van egy festményem az akkori május elsejére talapzatától a tornyáig vörös a drapériába borított városi tanács épületéről. Most sze­rényebbek a külsőségiek, de meggyőződésem szerint mé­lyebb a tartalom A felvonulás nyitóképét ez alkalommal a Somogy Tánc­­együttes szolgáltatta. A fel­nőttek között szerepeltek a Tóth Lajos általános iskola gyermektáncosai is, akik az együttes utánpótlását adják. A Somogy produkciója azt sejtette, hogy annyi hazai és külföldi siker után a nyáron méltán képviselik majd ha­zánk és megyénk néptánc­művészetét a dijoni nemzet­közi folklórfesztiválon. Ez­után a város több mint 12 000 KISZ-fiataljának és 15 000 úttörőjének képviselői özönlötték el a teret. A vá­ros iskoláinak felvonulását a tanítóképző főiskola gyakor­ló általános iskolájának me­nete nyitotta. Ha zsűri érté­kelte volna az iskolák fölvo­nulásának fegyelmezettségét és ötletességét, a pálmát a Tóth Lajos általános iskola parádés menete nyerte vol­na el. Kedves pillanat volt, améikor úttörő fúvószeneka­­raik bevonulását a hivatásos felnőtt „rezesek’’ elismerést és bíztatást sugárzó ováció­ja kísérte. Az úttörőegyüttes később csatlakozott a felvo­nulás pattogó indulóit váltva előadó helyőrségi fel­es ifjúsági fúvószenekarhoz. Az utóbbi két együttest Szabó László főhadnagy, a helyőr­ségi fúvósok karnagya diri­gálta. — Az együttes igen­­ ma­gas színvonalon játszik, ám rendszerint olyan alkalmak­kor, amikor a zenekart nem szokás megtapsolni... A Szo­cialista Kultúráért kitünteté­sem az egész együttes elis­merését jelentette. A sikert az ünnepségeken taps nél­kül is érzékeljük, abból, ho­gyan tudtunk megfelelő lég­kört teremteni. Ennek ellené­re nem szeretnénk, ha be­­skatulyáznának bennüket, m­int olyan zenekart, ame­lyik csak indulókat tud. Sze­retnénk nagyobb szerepet vállalni a város és a megye közművelődésében, s több­ször szerepelni pódiumon is. Szép emlékünk például, ami­kor Jandó Jenővel Gersh­­win-műveket játszhattunk. Szeretnénk részt venni­ a debreceni katon­azenekari fesztiválon, ahol négy szo­cialista ország együttesei kö­zött bizonyíthatnánk. Valóságos tuliipánhtengert varázsoltak a térre a Mun­kácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­la diákjai, őkét követte az okta­tó-nevelő munkájáért or­szágszerte is elismert, nagy múltú Táncsics gim­názium. Osztálytársainak a dísztribünről integethetett Kis Attila negyedikes, aki kiemelkedő tanulmányi és KISZ-mun­kájáért a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta. — Korosztályom sok min­dent készen kap, amiért az­előtt harcolni kellett. Ennek ellenére azt hiszem, vala­mennyien értjük az ünnep jelentőségét. Tiszteljük apá­ink és nagyapáink harcait, mée hja olykor úgy látszik is, hogy komolytalanok va­gyunk. Az ilyen megnyilvá­nulások oka talán az le­het, hogy a fiatalok ösztönösen berzenkednek a formaságok és a hagyománytisztelet ne­vében ismételgetett közhe­lyek ellen. — Miiben változtatna? Pél­dául egy május 1-i felvonu­lás rendezésében. — Több teret adnék a rög­tönzésnek. Nézzen körül! Ez­reik állmaik a járdákon, akik közül sokan talán Szívesen (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak. — Május elseje hűvös idővel virradt ránk, de a budapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jókedvet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünne­peltük felszabadulás­unk 40. évfordulóját, s ezt megelő­zően, megtartottuk pártunk XIII. kongresszusát. Az el­fogadott országépí­tő prog­ram fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront­­ is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől: tá­mogassa politikánkat, fejlett szocialista társada­­­lom felépítésének töretlen folytatásai célul tűző elha­tározásunkat az országgyű­lési képviselő- és tanács­tag-választásokon is. Úgy, ahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszik. — A közelmúltban a lengyel fővárosiban aláírtuk a Varsói Szerződés meg­hosszabbításáról szóló do­kumentumot. Ezzel növel­tük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hoz­zájárultunk Európa és a világ békéjének megőrzé­s­éhez, erősítéséhez is. Eze­ket a gondolatokat felidéz­ve szeretném e jeles na­pon szívből köszönteni — pártunk Központi Bizott­ságának nevében is — munkásosztályunkat, szö­vetkezeti parasztságunkat, értelmiségünket, egész dol­gozó népünket. Bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert van jó programunk, né­pünk egységes, s elkötele­zett, hogy tisztességes­­ helytállással végezze or­szágépítő munkáját. Ehhez minden honfitársamnak, kisebb és nagyobb közös­ségeknek, népünk fiainak és leányainak, a családok­nak jó egészséget, további sikereket kívánok. — Megköszönöm a sajtó, a hírközlő szervek munka­társainak is, hogy ország­nak, világnak hűen tol­mácsolják ezt a bizakodó hangulatot, beszámolnak arról, hogyan köszönti né­pünk a munkásosztály nagy nemzetközi napját, a szolidaritás ünnepét, május 1-ét (MTI) Színpompás, vidám májusi seregszemle A negyvenegyedik szabad május elsején a főváros ne­gyedmillió lakosa köszöntöt­te a nemzetközi munkásmoz­galom nagy ünnepét, de­monstrálva, hogy szocializ­must építő dolgozó népünk büszke az elért eredmények­re, bizalmát tanúsítja az or­szág vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt, kifejezésre­ juttatja tettre­­készségét, a párt XIII. kong­resszusán elfogadott határo­zatok valóra váltásáért. Az ünnepien díszített, vö­rös és nemzeti színű zsár­­lókkal fellobogózott, május­fákkal ékesített felvonulási téren úttörőköszöntővel vet­te kezdetét a fővárosi dolgo­zók május elsejei seregszem­léje. Piros ny­akkendős pajtá­sok százai futottak át a Dó­zsa György úton, hogy ked­ves szavaikkal, virággal kö­szöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyisé­geiket: a párt és az állam ve­zetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszer­vezetek képviselőit, a mun­kásmozgalom veteránjait, a termelésben élenjáró mun­­káskollektívák küldötteit, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti dele­gációkat. Az úttörők egy csa­pata a központi tribünhöz vitte a virágokat. A díszemelvényen ott volt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra, Losonczi Pál, a Magyar Népköztásaság Elnöki Taná­­­csának elnöke, Lázár György, Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a párt főtit­­kárhelye­­tese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Ká­roly, Havasi Ferenc, Hámo­ri Csaba, Maróthy László, Óvári Miklós, Sarlós István, Szabó István, a Politikai Bi­zottság tagjai; Gyenes And­rás, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Berecz Já­nos, Horváth István, Pál Lé­­nárd, Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkárai. A köszöntőt­ követően pon­tosan tíz órakor kürtszó har­­sant, szemvillanás alatt ös­­­szerendeződött a nyitó élő­kép: hatszáz piros, fehér és zöld zászlót magasba tartó fiataltól övezetten, a tér kö­zepén ünnepélyes méltóság­gal kúszott fel az árboc csú­csára a munkásmozgalom vörös lobogója, jelképezve, hogy a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét köszönti hazánk. A nyitóképet követően jó­kora betűkből alkotott sor érkezett a dísztribün elé a munkásosztály nemzetközi összefogását másfél évszáza­da hirdető jelmondatot for­málva : „Világ proletárjai egyesüljetek!”. Ezután a le­gendás mondat egyetemessé­gét, a munkásszolidaritás gondolatát jelképező tömb vált láthatóvá, amelyben többszáz ifjú vitte földünk államainak zászlóit. A majá­­lisi hangulatot idézte 250 né­pi táncos, öt májusfa körül táncolnak végig a téren. A következő alakzat felszaba­dulásunk ünnepét, a szocia­lista Magyarország 40 esz­tendejét szimbolizálta. Vete­ránok, KISZ-esek és úttörők népes csoportja haladt együtt a nemzedékbe harmonikus együttélésének, a különböző generációk összefogásának­­ jegyében. Az „Éljen május 9-e, a fasizmus feletti győze­lem napja!” jelmondat a fő­város május ünnepén a béke gondolatával párosult: transzparens mögött 500 fia­tal kék zászlóval a kezében vonult el az emelvények előtt. A nemzetiszínű lobo­gókkal érkező fiatalok, „Él­­jen az MSZMP!” felirattal,­­Marx, Engels és Lenin port­­­rézászlóival, s vörös lobogók százaival felvonulva a párt és a nép szemléletessé­ egységét tették A tömegdemons­tráció újabb rés­zének­­ kezdetét a tér egész szélességében húzódó felirat jelezte: „Előre az 1985. évii népgazdasági terv sike­res megvalósításáért”. Mögöt­te már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi mun­kája a biz­tosíték a jelszóban ki­fejezett szándék mara­déktalan valóra váltására. A sokezernyi zászlóval, virágokkal, léggömbökkel, transzparensekkel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. Az első sorokban egymás mellett érkeztek a tribünök elé Angyalföld Zugló, Kőbánya és Józsefvá­­á­ros, Pesterzsébet, Soroksár és Csepel, a Teréz- és a Bel­város, valamint a XI. kerü­let dolgozói, lakói. Mögöttük a XII. kerületiek és az új­pestiek, a XV. kerületiek és a ferencvárosiak, a kispes­­­tiek, a XVI. kerületiek és az óbudaiak, a I., a XVIII. ke­rületiek és az erzsébetváro­siak, a XXII., a XVII. és a II. kerületiek haladtak. Bemutatták legjellemzőbb gazdasági­ eredményeiket, városfejlesztési táblákkal, transzparensekkel, makettek­kel adtak képet munkájuk­ról, életükről. A 22 felvonuló budapesti kerület csoportjait azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézmé­nyeknek a képviselői vezet­ték, amelyek az elmúlt idő­szakban, nehéz gazdasági körülmények között is elis­merésre méltó eredményeket értek el. A XIV. kerületiek között ott voltak a Telefongyár dol­gozói is. E kollektíva a Ki­váló Vállalat címmel együtt elnyerte a nemzetközi mun­kaverseny élenjáró vállalata kitüntetést is. A VIII. kerü­letiek oszlopában haladtak a csaknem kétezer dolgozót foglalkoztató Helyközi Táv­beszélő Igazgatóság munka­társai. Kollektívájuk a ve­zetékes hírközlés fejlesztésé­ben, üzemeltetésében elért eredményeinek elismerése­ként nyerte el a kiváló vál­(Folytatás a 2. oldalon)

Next