Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
Verseny a közönségért Kezdetben volt a tanácstalanság, a panasz: a vidék kulturális műsorellátásáért felelős három intézmény, az Országos Filharmónia, az Országos Rendező Iroda és az Ifjúsági Rendező Iroda olyan magas költséggel „közvetít ki” neves művészeket, hogy a művelődési otthonok szerény költségvetésből gazdálkodó vezetőinek le kell mondaniuk a rendezvényekről, hiszen a belépődíjak felső határa sem lehet a csillagos ég. Azután számos művelődési vezető gondolkodásában meghonosodott az a szemlélet, amely a gazdaságban már korábban polgárjogot nyert: egyre több intézmény dobott kesztyűt a műsorellátást korábban monopolizáló cégeknek. A cselekvés gyümölcse lassacskán megérik, íme, néhány példa az utóbbi hónapokból. Az ősszel Ránki Dezső adott remek zongorakoncertet Kaposváron, s a rendező szervnek, a megyeszékhely ifjúsági házának jóval kevésbé kellett az erszény mélyére nyúlnia, mintha a Filharmónia segítségét vette volna igénybe. Azután a megyei művelődési központ hívta meg Lehotka Gábort, hangversenye az évad nagy eseménye volt. Ugyancsak a megyei művelődési központ kezdeményezésére jött el Kaposvárra a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa, nemrég pedig a rendezvényiroda szervezése nyomán nemzetközi hírű operaénekesek vendégszerepelhettek Somogy székhelyén. Természetesen az úgynevezett könnyű műfajok híveire is gondoltak a szervezők: így láthatta és hallhatta a közönség a népszerű Markos—Nádas duót, így lesz nemsokára ismét Kaposvár vendége Sas József és csapata. Egyszóval: megkezdődött a közművelődési intézmények egészséges versenye, amelynek hasznát elsősorban a közönség élvezte és élvezi majd. Leáldozóban tehát azoknak a kulturális vállalatoknak a csillaga, amelyek gyakran elavult és értéktelen produkciókat igyekeztek értékesíteni, ráadásul meglehetősen más áron. Jól tudjuk, maaz utóbbi években igencsak elszaporodtak az érdektelen filharmóniai bérleti hangversenyek és a habkönnyű hakniműsorok. A gazdasági verseny szempontjai, a termékszerkezet-váltás, a gyors alkalmazkodás, az eladhatóság követelményei a kulturális életben is egyre inkább érvényesülnek, s a versenyben menthetetlenül a pálya szélére szorul az a népművelő, aki — az elmúlt évtizedek hagyományai alapján — még mindig az állam— nagybácsi korlátlan támogatásában reménykedik. Törvényszerűen el kell tűnnie a népművelői gyakorlatnak, amely szerint bárki az irodájában ücsörögve várhatja a központi szervezői irodáktól érkező kínálatot, s azután, ha nem sikerül egyezségre jutnia, ártatlan ábrázattal és széttárt karral mentegetőzik: a költségvetésből sajnos nem futotta többre és jobbra! Egyre kényszerítőbb a követelmény: a népművelő, amellett, hogy magabiztosan tájékozódjék az értékek világában, váljék menedzserré is;előbb-utóbb Az elmúlt évadban erre — a felsoroltakon kívül is — számos szép példát láttunk, amelyek remélhetőleg ragadósak lesznek. Lengyel András S A V CTV-C • Világ proletárjai, egyesüljetek! Házi példány Néplap KONGRESSZUS - A BÉKÉÉRT Milliók életét lehetne megmenteni Plenáris üléssel folytatódott szombaton a budapesti Hilton-szállóban a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom ötödik kongresszusa. Az ülésen dr. Hollán Zsuzsa kongresszus elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Ligyija Novak, a szovjet egészségügyi dolgozók szakszervezetének elnöke olvasta föl több, hazánkban tanácskozó egészségügyi szakszervezet képviselőjének üdvözletét. Köszöntötte a kongresszus résztvevőit dr. Eeva Kuuskoski-Vikarmaa Finnország szociális és egészségügyi minisztere. Ezután a nukleáris konfrontáció költségeiről, valamint az együttműködésre vonatkozó javaslatokról tanácskoztak a konferencia résztvevői. Dr. Victor W. Sidel, az USA-beli Albert Einstein Orvostudományi Egyetem tanára, az amerikai egészségügyi szakszervezetek elnöke beszédében a fegyverkezési hajszának a világ egészségügyi helyzetére gyakorolt negatív hatását elemezte. Mint elmondta, a kongresszus előző napi ülésének ideje, tehát ilyen rövid idő alatt húszezer gyerek halt meg a világon. Ugyanezen idő alatt a egymilliárd dollárt költöttek világon fegyverkezésre. Nem is kellett volna ennyi a gyermekek életének megmentésére. És általában is, ha csak katonai költségek egész kis százalékát fordítanák az egészségügyi helyzet javítására, milliók életét lehetne évente megmenteni. Az az összeg, amit 6 hónap alatt fegyverkezésre fordítanak a világon, elég lenne egy olyan 20 évre szóló program anyagi fedezetére, mellyel elegendő élelmet és megfelelő egészségügyi ellátást lehetne biztosítani a világ fejlődő országaiban. A továbbiakban emlékeztetett rá, hogy kétmilliárd ember — a világ lakosságának fele — nem jut tiszta ivóvízhez, pedig a fertőző betegségek egyik fő terjesztője éppen az egészségtelen ivóvíz. Egy katonai repülőgép árából 250 millió védőoltás költségeit lehetne fedezni. Az orvosoknak —■ hangsúlyozta a továbbiakban Sidel professzor — társadalmi feladata az is, hogy ráirányítsák a figyelmet nemcsak arra, hogy milyen jobb a célokra lehetne felhasználni fegyverkezésre fordított pénzt, hanem hogy a nukleáris háború milyen veszélyt jelenii. Einsteint idézte: „Ha az atomfegyvert nem fékezzük meg, eddig példa nélkül álló katasztrófába sodorhatjuk az emberiséget”. Utalt arra a szoborra is, melyet a Szovjetunió ajándékozott az ENSZ-nek s New York folyó torkolatánál a szimbolikusan hirdeti: a kardokat ekékké kell alakítani. A következő előadó dr. Jevganyij Csazov, a nemzetközi mozgalom szovjet társelnöke ugyancsak arról szólt, hogy a katonai szembenállás megszüntetésével milyen nagy erőket lehetne felszabadítani az emberiség szolgálatára. Az orvosok, a tudósok együttműködése már eddig is jelentős eredményeket hozott a betegségek leküzdésében. Nemzetközi összefogással — szovjet amerikai orvosok irányításával — sikerült leküzdeni például a himlőt. Ehhez hasonló és még szélesebb körű összefogással meg lehetne szervezni a világ valamennyi gyermekének védőoltását, és ezzel számos fertőző betegséget győzhetnénk le. A himlő ellen védőoltásokhoz 83 millió dollárra volt szükség, ezt az összeget 55 perc alatt költik el fegyverekre. A gyermekek életének megmentésére indított nemzetközi orvosi program mindössze 250 millió dollárt igényelne, szemben a naponta fegyverkezésre költött 2,5 milliárddal. A szovjet és amerikai orvosok közötti, immár tízéves együttműködésről szólva említette a szívgyógyászatban folytatott közös kutatásokat, továbbá a több mint 170 tumor-ellenes gyógyszer együttes létrehozását is, majd így folytatta: ha valamennyi ország egyesítené anyagi eszközeit és tudósainak ismereteit az egészségügyi kérdések megoldására, ezzel az együttműködéssel rendkívül (Folytatás a 2. oldalon) Üvegben a borsó Száz vagonnal már kiszállítottak A Nagyatádi Konzervgyárban ilyenkor, június végén már javában szokott tartani a nagyüzem; érik a borsó, a meggy, a cseresznye. S most mit látok? Hárman is támasztják a kerítést. Jön a főmérnök, Vojkovics István az üzemből. Fehér köpenyén a most érő gyümölcsök minden színe megtalálható. — Hol tartanak? — kérdem. — Állunk — hangzik a válasz. Szentgyörgyi József, nyersanyag-termeltetési oszatály vezetője magyarázattal is szolgál. — Medárd óta egyfolytában esik. Érik a borsó, de a gazdaságokban a gépek nem tudnak rámenni a földekre. Ha egyszerre zúdul be minden, nem tudunk megbirkózni a sok terménnyel. A borsó kényes növény. A gyárba érkezését követő negyedik vagy ötödik órában már üvegben kell lennie, különben megromlik. Gondban voltunk ezzel a hét végi műszakkal is. Két nappal korábban ki kell hirdetnünk, hogy dolgozunk-e szombaton és vasárnap. Az utolsó pillanatban már nem lehet kapkodni, hiszen buszt kell rendelni, embereket előkeríteni. Hát belevágtunk. Most még nincs munkánk. Fodor Árpád termelési osztályvezető mondja: a műszakban levő százötven emberből ötven üveget mos, a hogy legyen valami haszna bentlétüknek. Vasárnap kettőkor leállnak. Elmarad a délutános és az éjszakás műszak, így hétfő reggelre összejön annyi termény, hogy zavartalanul dolgozhassanak. Vasárnap estére jönnek az építőtáborozók. Hétfőn kezdjük a második turnust. Most nemzetközi építőtáborunk lesz, mert lengyel fiatalok jönnek, majd bolgárok. Felvettünk huszonnyolc diákot is. Szükség van rájuk a készáruraktárban. Eddig száz vagon borsókomzervet szállítottunk ki, zömmel exportra. Azt mondja a főmérnök, nincs baj a borsó minőségével, s van is belőle elegendő. Ha megjavul az idő, folyamatosan dolgozhatnak, csak legyen elég üveg, mert az most nincs. — Az orosházi üveggyár még az ígért mennyiséget sem szállította le,kétszázezer darabbal adósunk. Importból isi kell vásárolnunk. Miközben Vojkovics István panaszkodik, „hírnök” jön: egy vagon jugoszláv üveg érkezett. Soha jobbkor. Ezzel kihúznak még egy napot- N. J. ÁLLÁSFOGLALÁS Az Országos Béketanács állásfoglalást tett közzé abból az alkalomból, hogy befejeződött a béke és barátság hónapjának rendezvénysorozata. A dokumentum megállapítja: ezeket a heteket a béke ügyéért vállalt felelősség és nagy fokú cselekvőkészség, a fiatal nemzedék fokozott részvétele, a különböző kezdeményezések változatos sorozata jellemezte. Több száz gyűlésen, fórumon, beszélgetésen jutott kifejezésre, hogy hazánk békeszerető lakossága tisztában van a nukleáris háború szörnyű veszélyeivel s minden tőle telhetőt elkövet a pusztító világégés elhárítására. A béke fenntartásának korunkban megvannak a reális feltételei: azok a történelmileg kialakult nemzetközi erőviszonyok, amelyek a kelet—nyugati s ezen belül mindenekelőtt a szovjet—amerikai katonai egyensúlyra alapozódnak. Ezt az egyensúlyt nem szabad és nem lehet megbontani. Messzemenő egyetértés nyilvánult meg mindazokkal a békés kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy az egyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósítsák meg és végleg felszámolják a fegyverkezési versenyt az egyenlő biztonság, a kölcsönös alapján. A magyar érdekel békemozgalom meggyőződése, be kell fejezni a fegyverkezési hajszát földünkön, meg kell akadályozni annak kiterjesztését a világűrre. A „csiillagháborús” előkészületek fenyegetőek. Síkraszállunk a felhívás megállapításai mellett, hogy a helsinki folyamatban részt vevő országok mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról, földrészünket tisztítsák meg a nukleáris és vegyi fegyverektől. Az OBT állásfoglalása végül hangsúlyozza: a békehónap sikeres akciósorozata véget ért, de folytatódnak a békéért való kiállás és küzdelem hétköznapjai. A magyar békemozgalom a jövőben is mindent meg kíván tenni a háború elhárításáért, a békés viszonyok térhódításáért, valamennyi békeszerető erő cselekvő egységéért, határainkon kívül és belül. Véletlenül esett a választásom a Rezeda utcára. Arra mentem és megtetszett a név. Rezeda Kázmérnak az áttetsző, angyalszárnyú Krúdy-hősnek igazi gasztronómus kitalálója volt. A Szinbád című filmből is bizonyára valamennyiünk elé odapereg az a jelenet: Latinovits velét eszik, s foghegyről odaveti: „Az igazi fogadós mindig tart egy kis friss zöldhagymát”. Mi kerül vasárnap az asztalra? Ezt tudakoltam a kaposfüredi „telepesektől”. — Mondja csak nyugodtan, hogy telepesek — válaszolta az egyik fiatalasszony —, a faluban is így becéznek bennünket. Ludván Zsoltné és lánya, Andrea nem lepődik meg a kérdésemen. — Ma — gondolom — nemcsak nálunk lesz cukorborsóleves — mondja a háziasszony. — Szezonja van, amíg csak nem koppan a fog alatt, addig ezt esszük. Nem lehet ráunni... Andrea bizonyára nem un rá a mai ebédre, mert ezen a napon lett 18 éves. Egy emeletes tortán fújja majd el a gyertyákat, s vele együtt a kamaszkort is. Az ő kívánsága ma parancs. Ezért a második fogás: gombapörkölt. — Olcsóbb a konyha, hogy kertes házban laknak? — érdeklődöm Ludvánnétól. a — Ne gondolja! Itt csak zöldségfélék teremnek meg. A többit ugyanúgy veszem, mintha emeleten laknék. Amikor ott laktam, még jóval olcsóbb volt minden. Néhány házzal odébb, Somodiéknál kis híján egy lábos tejbe lépek. A tejben vaddisznómáj. Somodiék szalmaözvegyek a hét végén, ahogyan ők mondják. A srác a Balatonon, a nagylány Szegeden. Ilyenkor dívik igazán a főzöcskézés. A vasárnapi menü irigylésre méltó. Itt is helyet kap a cukorborsóleves és a gombapörkölt. A ház ura Bőszénfán bolyongott érte és a combjába kapott kullancsért. Vékony hússzeletek lesznek majd rajta feltétként. A befejezés vaddisznómáj. Hogyan is legyen ez? Férjére bízza az asszony. — Vadételekben nem rúghatok labdába — jegyzi meg. A férj benzinkutas: szinte gasztronómiai beszerzőláncot alakított ki a füredi Áfor-kútnál. — A vadászok is tankolnak — mondja álszemérem nélkül. — Hallottam már olyanról, hogy az elejtés helyén egyszerűen elássák a belsőséget. A felesége bemutatja a konyhát. Vagy negyven ízesítőszert sorol fel. Meséli, néha azt gondolják, hogy elrontották a gyerekeket. Az iskolai menza nem veheti föl a versenyt a házi ínyenckonyhával. Ezért aztán ki-kibújik a panasz a gyerekekből... — A kert mivel járul hozzá a konyhaművészethez? — Görögdinnyével — válaszol a feleség. — A lakást tavaly vettük, majd jövőre nézze meg a kertünket. Ez csak próbaév. A házigazdától jól hangzó gasztronómiai „kottákat” ismerek meg. A töltött csirkébe apróra szelt Pick szalámit, füstölt sajtot, gombát, különféle májakat ajánl. Már-már csirke után nézünk ... Nagyné Czanka Valéria és Cziráki Lászlóné gyesen vannak. — Nincs semmi parádé, úgy főzünk, hogy jóllakjon a család. Segítenek a falusi szülők. Ma bányai csirkét eszünk — mosolyognak, s ez ebben az esetben nem az elkészítési módot jelenti, hanem a csirke illetőségi helyét. Húsleves, csontleves mindkét családnál pörköltéshez ültek vasárnap délben. A zöldség már a kertből való, mivel zöldségboltnak híre-hamva sincs Kaposfüreden. A két kismama egymásnak tippeket adva főz. Igaz, már mindkettőjüknek gyakorlata van. — És a férjeknek hogy tetszik a koszt? — kérdem. — Amit maga is mondana, még ha négyszer merítene is — felelik —, ehető ... Békés József TERÜLJ ASZTALKÁM