Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

XLI. évfolyam, 205. szám Világ proletárjai, egyesüljetek !Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft 1985. szeptember 2., hétfő Békenapi tüntetések Az NSZK sok városában t­artottalak békemegm­ozdulá­­­soka­t a hét végén abból az a­llkalo­mból, hogy szeptember 1. — a második világháború kitörésének évfordulója — nemzetközi békenap. A ren­dezvényekre a szociáldemok­rata párt, a szakszervezeteik, valamint a kommunisták és más baloldali poli­ttikai cso­portok, békemozgalmaik szer­vezésében került sor. A rész­t­­­ve­vőik és a szónokok hatá­rozottan tiltakoztak az ame­rikai kor­mányzat űrfegyver­kezési tervei ellen, követel­ték a katonai leszerelést .Müncheniben­ a vasárnap délutáni nagygyűlésen Willy Brandt, az SPD elnöke mon­dott beszédeit. Egyebek közt kijelentette: „Nincs szüksé­günk új vegyi megsemmisítő eszközökre a szövetségi köz­­társaság­ban.” Vita­lt arra, hogy a nyugatnémet Szociál­demokrata Párt és a Német Szocialista Eigységpárt közös munkacsoportja dolgozott ki vegyi javaslatot fegyve­rektől mentes övezet létreho­zására. Brandt nyomatéko­san követelte az enyhülési politika felélénkítését. „A béke nem minden, de béke nélkül minden semmivé vá­lik” — mondotta. A hétvégi demonstrációk során összetűzéseikre is sor került Mütlangenben, az amerikai ralkétatámas­zpont közeléiben a rendőrség 44 tüntetőt vett őrizetbe. FIATALOK TALÁLKOZÓJA Vasárnap befejeződött Győrött a munkásfi­atal­o­k országos találkozója. A négy­napos rendezvényen az or­szág 19 megyéjéből és a fő­városból kétezer ifjú vett részt. A találkozó valamen­­­nyi napján változatos, érde­­kes események zajlottak le. A megnyitóra egy rábai vízi színpadon és környékén ke­rült sor, mintegy 15 ezres közönség jelenlétéiben. A győriek tízezrei élvezték ezt követően a tűzijátékot. Ilyenre 1971 óta, amikor a város fennállóisálnák 700. élv­­fordu­lói jált ünnepeltte, nem került sor. A munkásfiatalok nagy tömegei ágazati találkozókon vitatták meg tük gondjait. munkaterüle­Minisztériu­mok, főhatóságok vezetőitől tájékoztatókat kaptak a he­tedik ötéves terv céljairól, az egyes ágazatokban vár­ható fejlesztésekről. A fia­ta­­lok helyzetév­el kapcsolatos párt- és állami hatá­rozatok megvalósításéival]­ ka­pcsola­­tos teendőikért szintén meg­tárgyalták­ a­ vitákon, a szak­mai programokon,. A találko­zó során békegyűjtést tartot­tak Győrött a Széchenyi té­ren, több ezer résztvevő je­lenlétében. Mustár­magot vetettek Zöldtrágya 300 hektáron Kevés helyen alkalmazzák azt a módszert, amelyet a kaposfői Kossuth Tsz tavaly kipróbált és alkalmaz az idén is. Helikopterről vetnek mus­tármagot, amelyből majd zöldtrágyának való növény kel ki. Szerényiné Németh Ágnes növényvédelmi szakirányító elmondta: , — Gyenge homoktalajaink­nak kell a szervesanyag-vis­­­szapótlás. Mivel a szarvas­marha-ágazat visszafejlődött, mind kevesebb az istállótrá­gya, amelyet helyettesíteni kell. Az istállótárgya kihor­dása nehézkes, hosszú időt igényel. A zöldtrágyázás mel­lett döntöttünk. A mustár azért jó, mert viszonylag ol­csó, és novemberig elég nagy zöldtömeget ad. Akkor fog­juk beszántani. — Miért helikopterrel ve­tik a magot? — Speciális vetőgéppel, sok emberrel több napig kellene dolgoznunk. A repülőgépes szolgálatot igénybe véve há­romszáz hektárral néhány óra alatt végzünk, és olcsóbban. Somogysárdon több éve al­kalmazzák ezt a módszert jó eredménnyel. Tavaly 170 hek­táron kipróbáltuk a helikop­teres mustárvetést, jövőre valószínű 7—800 hektáros te­rületen fogjuk alkalmazni. Kukoricát és csillagfürtöt ter­mesztünk majd a mustárral zöldtrágyázott táblákon. Somogysárd közelében, a mezőn volt szombaton a he­likopter leszállóhelye. Ott töl­tötték föl a tartályt mustár­maggal. László Ferenc és Schaner Rudolf szolgálatos pilóták a somogysárdiaknak és a kaposfőieknek dolgoztak aznap. Számukra ez a mun­ka már nem különlegesség, é­s csupán annyit jegyeztek meg: apró mustármagot szíveseb­ben szórnak, mint műtrágya granulátumot, mert a mag előnye, hogy nem ragad ös­­­sze, tehát sohase dugul el a szerkezet. Csak együtt élhetünk tovább MIHAIL GORBACSOV NYILATKOZATA A TIME MUNKATÁRSÁNAK Fazekas László és Kovács B. Sándor, az MTI tudósítói jelentik: A szovjet-amerikai kapcsolatokról, ezen belül a novemberre Genfbe terve­zett csúcstalálkozóról, valamint a nuk­leáris és űrfegyverkezés megállapításá­val kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott a Time amerikai hírmaga­zinnak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A Moszkvában vasárnap este nyilvánosságra hozott válaszaiban Gorbacsov bo­nyolultnak, sőt robbanásve­szélyesnek nevezte a nem­zetközi helyzetet, s mint mondotta, ez az állapot még tovább romlik. Ezért össze kell szedni a politikai bátor­ságot s meg kell állítani az egyre előbbre tartó fenyege­tő folyamatot. Véget kell vet­ni a fegyverkezési hajszának, meg kell kezdeni a leszere­lést és a kapcsolatok javítá­sát — jelentette ki a szovjet politikus. A Szovjetunió — folytatta az SZKP KB főtitkára — nem pusztán szorgalmazza a kapcsolatok javítását, ha­nem egészen konkrét javas­latokat és gyakorlati lépése­ket is tesz ennek érdekében. Ezt szolgálja többek között a nukleáris robbantásokra meghirdetett szovjet morató­rium, s az a javaslat, hogy az Egyesült Államok csatla­kozzon e moratóriumhoz és újítsák fel a nukleáris kísér­letek teljes tilalmáról folyta­tott tárgyalásokat. E cél ér­dekében született a világűr békés hasznosításában való együttműködésről és az űr­fegyverkezési hajsza megállí­tásáról szóló indítvány is. A felelős amerikai veze­tőknél azonban nyílt ellenál­lásra találtak a szovjet ja­vaslatok, amelyeket megpró­bálnak csupán propagandafo­gásnak feltüntetni. Bárki, aki egy kicsit is tisztában van ezekkel a kér­désekkel rögtön láthatja, hogy javaslataink mögött a legkomolyabb szándékok és nem valamiféle a közhangu­lat befolyásolására irányuló törekvés húzódik meg — mu­tatott rá Mihail Gorbacsov. Minden lényeges, a nukleá­ris fegyverek korlátozását szolgáló erőfeszítés a kísérle­tek betiltásával kezdődött. A nukleáris kísérletek teljes megszüntetése a legveszedel­mesebb területen, a minősé­gi fejlesztés terén állítaná meg a fegyverkezési hajszát. Ráadásul hozzájárulna nagymértékben ahhoz, hogy fennmaradjon és még erőtel­jesebbé váljon a nukleáris fegyverek elterjedésére vo­natkozó tilalom. Az Egyesült Államok kor­mányzata a szovjet moratóri­umra kihívó módon azzal vá­laszolt, hogy sietve végrehaj­tott egy újabb nukleáris rob­bantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig az­zal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első harci körülmények közötti kipróbálását. Ezenfelül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió ellen. Mindezek ellenére az a vé­leményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépé­seiről, az amerikai kormány­zat nem mondta ki az utol­só szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. — A tény ugyanis az, hogy akár tet­szünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kér­dés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetni az­zal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, készek vagyunk-e háborús­­ kategóriák helyett békés el­képzelésekben gondolkodni és cselekedni. A Szovjetunió erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mi­hail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás lét­rejött. — Mi komolyan ké­szülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulaj­donítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokba szorítás­­sunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk min­denféle halálos bűnt a fegy­verkezési hajsza erőltetésétől kezdve a „közel-keleti ag­resszióig”, az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ár­mánykodásunkig. — Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbe­szélésre, s benyújthatjuk sa­ját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Ál­lamok fegyverkezési hajszá­ban viselt felelősségéről, világ különböző térségeiben a tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott tá­mogatásáról s az emberi jo­gok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől né­peink s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését vár­ják. A veszekedésből, a köl­csönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet ki. — Én egy ilyen fontos ta­lálkozó értelmét másban lá­tom — állapította meg Mi­hail Gorbacsov. — Becsüle­tes, előítéletektől mentes le­gyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Az interjú további részé­ben Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeményezés bírálóinak válaszolva szíve­sen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekintett ér­vet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellen­zik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunk­ban az ilyen logika meglehe­tősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdemé­nyezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sért­hetetlenséget s ily módon el­vezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véle­ménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétség­telenül minden területen to­vább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növe­li a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szov­jetunió, rossz az Egyesült Államok, és általában min­denki számára. Ha nem si­kerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem sike­rül elhárítani az űrfegyver­kezési hajszát, akkor semmi­féle eredményre sem számít­hatunk. Meggyőződésünk, hogy le­hetséges a megegyezés a vi­lágűr militarizálásának elhá­rításáról, s az ilyen megál­lapodást ellenőrizni is lehet. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A vé­delmi és támadó fegyverze­tek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bi­zonygatni sem kell — szögez­te le az SZKP KB főtitkára. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok minden­képpen létrehozza csapásá.­ (Folytatás a £. oldalon.) Vannak rosszul házak, amelyekben épített itt-ott lejtős, hepehupás a padló, ferde, hullámos a fal. Há­nyaveti pallér, „védőital­tól" kapatos parkettás ma­radandó alkotásai. Olya­nok, amilyenek, de használ­hatók, torzulásaik csupán bosszúságot okoznak, s ahogy az idő múlik, már észre sem vesszük a hibá­kat. Hozzájuk lehet szokni. Hepehupás padló, hullá­mos fal... Ugyanolyan, de mégsem az. Berhidán, Pe­­remartonban, Siófokon és másutt. Meglehet: vonalzót, szögmérőt, vízszint jelzőt használva ugyanolyan ada­tokat jegyezhetnénk föl egy hanyagul fölhúzott és egy földrengéstől megroppant szobában. A különbség mégis óriási: az egyik hi­báival együtt szilárdan áll, a­­ másik italán életveszélyes. A legtöbb épületen kívülről megrokkant alig-alig látszik a rengések nyoma. Ha nem tudnánk, hogy mi történt, s arra tévednénk, nem is biztos, hogy észre­vennénk: néhány hete itt megmozdult a föld. Kevés az olyan ház, amelyik rög­tön elárulja magát. De tud­juk, hogy mi történt, fi­gyelmesen szemlélődünk, és látjuk, ha a rázkódás csak egy kicsikét nagyobb lett volna... Be sem feje­zem a mondatot. — Örüljenek, hogy így történt, hogy „csak” ilyen erősségű volt a rengés — mondhatnánk sokan az ot­taniaknak, mint ahogy bi­zonyára eszünkbe jutott ön­kéntelenül még nagyobb is a bajt egy katasztrófa „hiányával" kisebbíteni. De mégsem mondjuk, hi­szen ostoba dolog az efféle vigasztalás — kívülről. Mert ők maguk mondhat­ják, és mondják is: szén ránk rogyhatott „Hi­vol­na...” De a fájdalom ettől még megmarad. Peremartonban hallottam egy asszonytól: — Úszunk az adósságban, minden hétvégénk verejté­kével magunk építettük föl a házunkat. Három hónapja beköltöztünk. Most szükség­­lakásban lakunk. A házunk megjavítható, a kárunk is megtérül, mert biztosítva voltunk. Mindenki segít... Mégis szörnyű nehéz meg­nyugodni. Berhidaiak minden rosszallás mondták, nélkül: idegenforgalmi ság lett a község, látványos­Sokan nézik meg pusztán kíván­csiságból. Amíg ott nem jártam, úgy gondoltam, ha­ragszanak a helybeliek ezért. De ők maguk bölcsen így oktattak: a földrengés nyomai, ha szomorúak is, mindenképpen érdekesek. Miért kellene akkor bánta­ni azt, aki érdeklődik? Üres lakásokban jártam. Az egyik szobában ott ma­radt egy fekhely. Másutt el­dőlt padlóvázából kiállott buzogányok feküdtek a le­omlott vakolatdarabok kö­zött, a konyhában félkutyán álló szekrény polcán egy üveg piros paprikát felej­tettek... A lakóikról árulko­­kodó, megcsavart falú há­zakban szívszorító a „séta”. Ha holnap véletlenül ös­­­szetörik a dédszüleimtől maradt néhány apró tárgy, amelyekhez nagyon ragasz­kodom, nekem is hiába mondják majd: örülj, hogy itt nem volt földrengés, mint Peremartonban. Nincs a gondoknak objektív mér­céjük. S nincs a fájdalom­ra pillanatok alatt csodavigasz. Nem is kell.ható A különleges helyzetben is hétköznapi tettek kelle­nek. Mentés, dúcolás, tata­rozás ... Egyszerű cseleke­detek, amilyeneket minden bajban mindig rendben megteszünk. Lothár Péter RENGÉS UTÁN

Next