Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
XLI. évfolyam, 205. szám Világ proletárjai, egyesüljetek !Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft 1985. szeptember 2., hétfő Békenapi tüntetések Az NSZK sok városában tartottalak békemegmozdulásokat a hét végén abból az allkalomból, hogy szeptember 1. — a második világháború kitörésének évfordulója — nemzetközi békenap. A rendezvényekre a szociáldemokrata párt, a szakszervezeteik, valamint a kommunisták és más baloldali polittikai csoportok, békemozgalmaik szervezésében került sor. A résztvevőik és a szónokok határozottan tiltakoztak az amerikai kormányzat űrfegyverkezési tervei ellen, követelték a katonai leszerelést .Müncheniben a vasárnap délutáni nagygyűlésen Willy Brandt, az SPD elnöke mondott beszédeit. Egyebek közt kijelentette: „Nincs szükségünk új vegyi megsemmisítő eszközökre a szövetségi köztársaságban.” Vitalt arra, hogy a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt és a Német Szocialista Eigységpárt közös munkacsoportja dolgozott ki vegyi javaslatot fegyverektől mentes övezet létrehozására. Brandt nyomatékosan követelte az enyhülési politika felélénkítését. „A béke nem minden, de béke nélkül minden semmivé válik” — mondotta. A hétvégi demonstrációk során összetűzéseikre is sor került Mütlangenben, az amerikai ralkétatámaszpont közeléiben a rendőrség 44 tüntetőt vett őrizetbe. FIATALOK TALÁLKOZÓJA Vasárnap befejeződött Győrött a munkásfiatalok országos találkozója. A négynapos rendezvényen az ország 19 megyéjéből és a fővárosból kétezer ifjú vett részt. A találkozó valamennyi napján változatos, érdekes események zajlottak le. A megnyitóra egy rábai vízi színpadon és környékén került sor, mintegy 15 ezres közönség jelenlétéiben. A győriek tízezrei élvezték ezt követően a tűzijátékot. Ilyenre 1971 óta, amikor a város fennállóisálnák 700. élvfordulói jált ünnepeltte, nem került sor. A munkásfiatalok nagy tömegei ágazati találkozókon vitatták meg tük gondjait. munkaterüleMinisztériumok, főhatóságok vezetőitől tájékoztatókat kaptak a hetedik ötéves terv céljairól, az egyes ágazatokban várható fejlesztésekről. A fiatalok helyzetével kapcsolatos párt- és állami határozatok megvalósításéival] kapcsolatos teendőikért szintén megtárgyalták a vitákon, a szakmai programokon,. A találkozó során békegyűjtést tartottak Győrött a Széchenyi téren, több ezer résztvevő jelenlétében. Mustármagot vetettek Zöldtrágya 300 hektáron Kevés helyen alkalmazzák azt a módszert, amelyet a kaposfői Kossuth Tsz tavaly kipróbált és alkalmaz az idén is. Helikopterről vetnek mustármagot, amelyből majd zöldtrágyának való növény kel ki. Szerényiné Németh Ágnes növényvédelmi szakirányító elmondta: , — Gyenge homoktalajainknak kell a szervesanyag-visszapótlás. Mivel a szarvasmarha-ágazat visszafejlődött, mind kevesebb az istállótrágya, amelyet helyettesíteni kell. Az istállótárgya kihordása nehézkes, hosszú időt igényel. A zöldtrágyázás mellett döntöttünk. A mustár azért jó, mert viszonylag olcsó, és novemberig elég nagy zöldtömeget ad. Akkor fogjuk beszántani. — Miért helikopterrel vetik a magot? — Speciális vetőgéppel, sok emberrel több napig kellene dolgoznunk. A repülőgépes szolgálatot igénybe véve háromszáz hektárral néhány óra alatt végzünk, és olcsóbban. Somogysárdon több éve alkalmazzák ezt a módszert jó eredménnyel. Tavaly 170 hektáron kipróbáltuk a helikopteres mustárvetést, jövőre valószínű 7—800 hektáros területen fogjuk alkalmazni. Kukoricát és csillagfürtöt termesztünk majd a mustárral zöldtrágyázott táblákon. Somogysárd közelében, a mezőn volt szombaton a helikopter leszállóhelye. Ott töltötték föl a tartályt mustármaggal. László Ferenc és Schaner Rudolf szolgálatos pilóták a somogysárdiaknak és a kaposfőieknek dolgoztak aznap. Számukra ez a munka már nem különlegesség, és csupán annyit jegyeztek meg: apró mustármagot szívesebben szórnak, mint műtrágya granulátumot, mert a mag előnye, hogy nem ragad össze, tehát sohase dugul el a szerkezet. Csak együtt élhetünk tovább MIHAIL GORBACSOV NYILATKOZATA A TIME MUNKATÁRSÁNAK Fazekas László és Kovács B. Sándor, az MTI tudósítói jelentik: A szovjet-amerikai kapcsolatokról, ezen belül a novemberre Genfbe tervezett csúcstalálkozóról, valamint a nukleáris és űrfegyverkezés megállapításával kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott a Time amerikai hírmagazinnak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A Moszkvában vasárnap este nyilvánosságra hozott válaszaiban Gorbacsov bonyolultnak, sőt robbanásveszélyesnek nevezte a nemzetközi helyzetet, s mint mondotta, ez az állapot még tovább romlik. Ezért össze kell szedni a politikai bátorságot s meg kell állítani az egyre előbbre tartó fenyegető folyamatot. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, meg kell kezdeni a leszerelést és a kapcsolatok javítását — jelentette ki a szovjet politikus. A Szovjetunió — folytatta az SZKP KB főtitkára — nem pusztán szorgalmazza a kapcsolatok javítását, hanem egészen konkrét javaslatokat és gyakorlati lépéseket is tesz ennek érdekében. Ezt szolgálja többek között a nukleáris robbantásokra meghirdetett szovjet moratórium, s az a javaslat, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon e moratóriumhoz és újítsák fel a nukleáris kísérletek teljes tilalmáról folytatott tárgyalásokat. E cél érdekében született a világűr békés hasznosításában való együttműködésről és az űrfegyverkezési hajsza megállításáról szóló indítvány is. A felelős amerikai vezetőknél azonban nyílt ellenállásra találtak a szovjet javaslatok, amelyeket megpróbálnak csupán propagandafogásnak feltüntetni. Bárki, aki egy kicsit is tisztában van ezekkel a kérdésekkel rögtön láthatja, hogy javaslataink mögött a legkomolyabb szándékok és nem valamiféle a közhangulat befolyásolására irányuló törekvés húzódik meg — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Minden lényeges, a nukleáris fegyverek korlátozását szolgáló erőfeszítés a kísérletek betiltásával kezdődött. A nukleáris kísérletek teljes megszüntetése a legveszedelmesebb területen, a minőségi fejlesztés terén állítaná meg a fegyverkezési hajszát. Ráadásul hozzájárulna nagymértékben ahhoz, hogy fennmaradjon és még erőteljesebbé váljon a nukleáris fegyverek elterjedésére vonatkozó tilalom. Az Egyesült Államok kormányzata a szovjet moratóriumra kihívó módon azzal válaszolt, hogy sietve végrehajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig azzal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első harci körülmények közötti kipróbálását. Ezenfelül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió ellen. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. — A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kérdés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetni azzal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés elképzelésekben gondolkodni és cselekedni. A Szovjetunió erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. — Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokba szorítássunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk mindenféle halálos bűnt a fegyverkezési hajsza erőltetésétől kezdve a „közel-keleti agresszióig”, az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ármánykodásunkig. — Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, világ különböző térségeiben a tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásáról s az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják. A veszekedésből, a kölcsönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet ki. — Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. — Becsületes, előítéletektől mentes legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Az interjú további részében Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeményezés bírálóinak válaszolva szívesen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekintett érvet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunkban az ilyen logika meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egyesült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem sikerül elhárítani az űrfegyverkezési hajszát, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A védelmi és támadó fegyverzetek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonygatni sem kell — szögezte le az SZKP KB főtitkára. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásá. (Folytatás a £. oldalon.) Vannak rosszul házak, amelyekben épített itt-ott lejtős, hepehupás a padló, ferde, hullámos a fal. Hányaveti pallér, „védőitaltól" kapatos parkettás maradandó alkotásai. Olyanok, amilyenek, de használhatók, torzulásaik csupán bosszúságot okoznak, s ahogy az idő múlik, már észre sem vesszük a hibákat. Hozzájuk lehet szokni. Hepehupás padló, hullámos fal... Ugyanolyan, de mégsem az. Berhidán, Peremartonban, Siófokon és másutt. Meglehet: vonalzót, szögmérőt, vízszint jelzőt használva ugyanolyan adatokat jegyezhetnénk föl egy hanyagul fölhúzott és egy földrengéstől megroppant szobában. A különbség mégis óriási: az egyik hibáival együtt szilárdan áll, a másik italán életveszélyes. A legtöbb épületen kívülről megrokkant alig-alig látszik a rengések nyoma. Ha nem tudnánk, hogy mi történt, s arra tévednénk, nem is biztos, hogy észrevennénk: néhány hete itt megmozdult a föld. Kevés az olyan ház, amelyik rögtön elárulja magát. De tudjuk, hogy mi történt, figyelmesen szemlélődünk, és látjuk, ha a rázkódás csak egy kicsikét nagyobb lett volna... Be sem fejezem a mondatot. — Örüljenek, hogy így történt, hogy „csak” ilyen erősségű volt a rengés — mondhatnánk sokan az ottaniaknak, mint ahogy bizonyára eszünkbe jutott önkéntelenül még nagyobb is a bajt egy katasztrófa „hiányával" kisebbíteni. De mégsem mondjuk, hiszen ostoba dolog az efféle vigasztalás — kívülről. Mert ők maguk mondhatják, és mondják is: szén ránk rogyhatott „Hivolna...” De a fájdalom ettől még megmarad. Peremartonban hallottam egy asszonytól: — Úszunk az adósságban, minden hétvégénk verejtékével magunk építettük föl a házunkat. Három hónapja beköltöztünk. Most szükséglakásban lakunk. A házunk megjavítható, a kárunk is megtérül, mert biztosítva voltunk. Mindenki segít... Mégis szörnyű nehéz megnyugodni. Berhidaiak minden rosszallás mondták, nélkül: idegenforgalmi ság lett a község, látványosSokan nézik meg pusztán kíváncsiságból. Amíg ott nem jártam, úgy gondoltam, haragszanak a helybeliek ezért. De ők maguk bölcsen így oktattak: a földrengés nyomai, ha szomorúak is, mindenképpen érdekesek. Miért kellene akkor bántani azt, aki érdeklődik? Üres lakásokban jártam. Az egyik szobában ott maradt egy fekhely. Másutt eldőlt padlóvázából kiállott buzogányok feküdtek a leomlott vakolatdarabok között, a konyhában félkutyán álló szekrény polcán egy üveg piros paprikát felejtettek... A lakóikról árulkokodó, megcsavart falú házakban szívszorító a „séta”. Ha holnap véletlenül összetörik a dédszüleimtől maradt néhány apró tárgy, amelyekhez nagyon ragaszkodom, nekem is hiába mondják majd: örülj, hogy itt nem volt földrengés, mint Peremartonban. Nincs a gondoknak objektív mércéjük. S nincs a fájdalomra pillanatok alatt csodavigasz. Nem is kell.ható A különleges helyzetben is hétköznapi tettek kellenek. Mentés, dúcolás, tatarozás ... Egyszerű cselekedetek, amilyeneket minden bajban mindig rendben megteszünk. Lothár Péter RENGÉS UTÁN