Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
Betűk és boldogulás Nincsen életünknek olyan területe, ahol ne lenne érvényes a szinte már közhelyszámba menő megállapítás: fölgyorsul a világ napjainkban. Érvényes ez a művelődésre. Ma már talán nincs is olyan iskola, amelyik ne úgy bocsátaná útnak végzős növendékeit, hogy előtte tisztázza: csak az alapokat kapták meg, és munkájuk során nem nélkülözhetik a további tanulást, a minél nagyobb és újabb ismeretek megszerzését. Az állandó önművelés a történelem során soha nem volt olyan fontos, mint napjainkban. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy van olyan réteg is, amelynek lemaradása, műveltségben hátránya — éppen a gyorsuló idő miatt — fokozódik. A statisztika általában szemérmesen, szűkszavúan hallgatja akkor, amikor ezaz egyes országok állapotát veszi számba, pedig egyre inkább itt az ideje annak, hogy szembe nézzenek ezzel a problémával. Piac országaiban A közös gazdasági téren jelentős eredményeket értek el. A 270 millió lakos közül azonban mintegy 21 millió alig tud írni, olvasni. Még az NSZK-ban is —ahol a statisztika nemigen nyilván analfabétákat — tart szakemberek 600 ezer és három millió közé teszik az írni-olvasni nem tudók számát. Az adatok jelentős ingadozásának oka az, hogy nem teljesen egyértelmű: ki számít analfabétának. Ide számítják azokat is, akiknek az iskola befejezésekor csak nagyon hézagos az ismeretük, s képtelenek írásiban mindenféle kapcsolatteremtésre. A műveltség állapotát tekintve az úgynevezett funkcionális analfabetizmus másik probléma. Akik nem a tudnak bánni például a modern információs eszközökkel, a számítógépekkel, egyre inkább hátrányba kerülnek azokkal szemben, akiknek már hozzátartozik mindennapjaikhoz, hogy a legmodernebb gépek szolgálják ki őket Világjelenségről van szó, s ezt a tények jól bizonyítják. Az ismeretek, az információáradat olyan alapműveltséget feltételez, amellyel a nagyon bonyolult világban is képes tájékozódni az ember. Ehhez nélkülözhetetlen az írni és olvasni tudás, de csak ez nem lehet elég. Akiknek nem sikerült ezt megszerezni, annak nehezebb a szociális beilleszkedés is. Hazánk oktatásügye nagy erőfeszítések árán is biztosítani igyekszik, hogy az általános iskolát befejezett fiatal olyan ismeretekkel hagyja el az iskolapadot, amelyre a továbbiakban tudását építheti. Tény az is, hogy minden erőfeszítés ellenére az általános iskolába beiratkozott tanulók nyolctíz százaléka nem végzi el tizenhat éves korára a nyolcadik osztályt. Ezekben az esetekben nem beszélhetünk permanens önművelésről, és kisebb lesz a választási lehetőségük azoknak, akiknek nincsenek megfelelő ismereteik. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — közügynek kell tekintenünk állapotukat. Műveltségbeli hiányosságaiknak nemcsak az egyén, hanem a társadalom is kárát látja. Varga István AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 1,80 Ft Tanácskozott a megyei népfrontértekezlet Az ötéves munkát tette mérlegre a megyei népfrontértekezlet szombaton , Kaposváron a Dorottya Szálló nagytermében. A háromszáz résztvevő az írásos és a szóbeli beszámolót megvitatta és elfogadta. Ezen a fórumon alakult meg a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Megválasztották a megyei elnökséget, a tisztségviselőket, a Vili. népfrontkongresszus somogyi résztvevőit, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjait, valamint a pénzügyi ellenőrző bizottságot. A népi randértekezlet elnökségieiben foglalt helyet dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára, dr. Sarudi Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára és Mihalics Veronika, a KISZ megyei bizottságának első titkára. A résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd dr. Albert Áron elmondta Fodor András Somogyi krónika, Előhang című versét. Ezt követően Rostás Károly megyei népfrontelnök nyitotta meg tanácskozást, majd dr. Novák a Ferenc megyei titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kiadott beszámolóihoz. Elmondta, hogy az ősszel megtartott népfrontgyűléseken és értekezleteken 21 ezren vettek részt. A csaknem háromezer felszólaló arányaiban keveset foglalkozott a mozgalmi munkával és többet a városok, községek jeleneivel és jövőjével, ebből viszont bőséges útnaivalót népfrontbizottságok kaptak . Megállapította a beszámoló, hogy a jó megjelenés, a hiány és az aktivitás azt a feltevést is igazolja, hogy a lakosságnak még kevés az információja azokról a tényekről, terveikről, kötelezettségekről, amelyek lakóhelyük fejlesztését szolgálják ezeken a gyűléseken nyílt alkalmuk megszerezni azokat. A népfrontbizottságok, a tanácsok együttműködéséről szólva elhangzott az új tervezési, szabályozási, gazdálkodási rendre való átállás és az intézmények korszerűsítése megköveteli a településpolitika újraértékelését. népi rom,főmozgalom az új keretek között is jó partnere alkar maradni a tanácsoknak. Ennek azonban az a föltétele, hogy az eddiginél még nyíltabb településpolitikát folytassanak, s a közügyek intézésében, az állampolgárokkal való kapcsolataikban még inkább a népképviseleti jelleg, s a következetes politikai magatartás legyen mérvadó. * A pénzügyi ellenőrző bizottság jelentését Sebők József elnök ismertette, majd megkezdődött a vita. Többen bizonyították a terület- és településfejlesztés növekvő szerepét. Somogyi József azt ajánlotta, hogy a kaposvári példa alapján a többi városban és helységben is alakítsák meg a városszépítő egyesületet. A csurgói Raffai Imréné szerint sokat tesznek a népfrontaktívák az üzemeikben is a dolgozók tájékoztatásáért. A bedegkéri Ágyik Lajos javaslatát a népfrontértekezlet is felka(Folytatás a 3. oldalon) 1985. december 2., hétfő A tatabányai Népházban tanácskozott a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XXII. kongresszusa. A kongresszuson felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára is (Telefotó — MTI-fotó — Soós Lajos felv. — KS) Magyar—NDK belkereskedelmi tárgyalások Werner Jurich, az NDK kereskedelmi és ellátásügyi államtitikára november 28-a és december 1-e között Budapesten tárgyalt. Atndrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárral aláírták a két ország közötti 1986. évi belkereskedelmi állami és szövetkezeti választékcserére és műszaki-tudományos együttműködésre vonatkozó jegyzőkönyveket. Az állami és szövetkezeti belkereskedelmi konstrukciókban — választékcsere, áruházak és megyék közötti csere — 1986-ra összesen mintegy 4,3 milliárd forint értékű forgalmat rögzítettek, amely 7 százalékkal haladja meg az idei előirányzatokat. Megszűnt a kompforgalom a Balatonon Tegnap este fél hatkor még úton volt a komp Tihany és Szántód között. Ez volt az utolsó útja az idén a vízben. A tavasszal március 29-én indult meg a kompforgalom a két rév között. A főidényben négy komp állt munkába, s bőven volt dolga mindegyiknek. Mostanra elfogytak már az utasok, a víz után lecsöndesedett a part is. Az idén a négy komp csaknem kétmillió utast és 525 495 gépkocsit vitt egyik partról a másikra. Ahhoz azonban, hogy a forgalmat jövőre is zökkenőmentesen ellássák, szükség van a hajók javítására. A téli pihenőt arra használják fel, hogy elvégezzék a karbantartást valamennyi hajón. Kétséges határidők Lakásátadások A megye több településén épülnek még lakások, amelyeket 1985 végéig át kellene adniuk az építőiknek. Nagy Attilát, a Somogy Megyei Beruházási Vállalat főmérnökét kérdeztük: mire számít a megyei tömeges Lakásépítés beruházósra? — Siófokon elkészült a 270 lakás, Nagyatádon 48, Marcaloliban 120, Barcson 48 lakást vettünk át az építő cégektől. Tartozik még a fonyódi költségvetési üzem húsz lakással, valamint a tahi ktsz harminchattal. Ezek átadása bizonytalan, magunk sem hisszük, igazán, hogy az építők be tudják tartani a határidőt, avagy legalább a december 31-ét. Kaposvárom a Toldi lakótelepen 455 lakás volt az idei programban, 135-öt még nem adott át a Sáév. Hatvan lakás átadása ezekben a napokban megtörténik, hetvenöt az év végéig készül el, ezt ígérik az építők és ebben a Somber is bízik. L. P. Egy rózsaszínű papír juttatta eszembe Zsiga bácsit. És az első cédula után még találtam néhányat. Ki tudja miért tettem el... Az ilyen kocátok érdekes szokása, hogy önállósulnak. Elkezdenek vándorolni szekrényről szekrényre, fiókból fiókba és néha előbújnak. Fontos iratokat süllyeszt az ember selejtezés címén egy-egy léha pillanatában a kukába, aztán vakarja a fejét, amikor néhány hónap múlva szüksége lenne egy régi szerződésre vagy effélére. Emlékezetes pezsgősdugók, rég elfelejtett emberek cédulára firkantott neve és címe meg hasonlók azonban végigkísérhetik életünket. A rózsaszínű papírok is valószínűleg ilyenek lesznek. Egy-egy szám áll rajtuk, forintokat jelent, hátoldalukon meg ilyen mondatok varrnak: „Az első csörgőre. Vegyetek egy doboz bonbont, bár egészségtelen. Meleg zoknira.” Igen. Pályakezdés, pici gyerek... Zsiga bácsi, ő sem volt tehetős, csak olyanféle, akinek elég egy frissen meszelt szoba, egy ágy, egy íróasztal és néhány könyvespolc telis tele nehéz kötetekkel. Valamint enyhén szólva is: nem tartozott a rendmániások közé. Ha a posta környékére tévedt és épp volt nála a nyugdíjából valamennyi, akkor fogott egy rózsaszínű papírt, ráírt egy egyessel vagy kettessel kezdődő és két nullával végződő számjegyet, meg egy „taktikai utasítást” azután föladta nekünk. Néha több hónapig mintha a föld nyelte volna el, nem is találkoztunk, nem is járt a posta környékén ... Mégis valahogy mindig éreztük féltő gondoskodását. lát Hasonló rózsaszínű céditkerestem, csak épp olyant, amilyennek mindhárom szelvénye megvan. Szégyellnivalóan kicsi számot írtam rá. Egy idős asszony címére megy. Nyugdíjas édesanyámnak. Sajnos nem utasíthatom, hogy ne tegye, s fogadok: nagy részéből ajándékot vesz az unokáinak. „Támogatás.” Ahogy az árakat nézegetem karácsony előtt, remélem, hogy sok mai pályakezdőnek van sok zsigabácsija. Bár az ifjoncok — mint akkor mi is — csak kibírnák ilyen rózsaszínű cetlik nélkül. Azon viszont megint egyszer végképp el vagyok akadva, hogy az öregemberek meg az öregasszonyok, akiknek esetleg még egy bántóan kicsiny összeget sem visz a postás, vajon mit tesznek? Kemény munkájuk után jól megérdemelt nyugdíjukkal. Mit tesznek? Hallgatok egy másik öregasszonyt. Számolgat, örül a decembernek. Jó hónap az. Azt számolgatja: az ünnepek táján egy hetet az egyik fiánál tölt, egy hetet a másiknál. Az egy fél hónap. Tehát fele lesz a villanyszámla, fele lesz a gázszámla. Ennivalóm sem kell költeni. Száz szónak is egy a vége: megmarad a nyugdíj fele, sőt, ha ügyesen osztja be a dolgokat, talán a háromnegyede is. Ezt kifundálva egészen jókedvű lesz. Én is bíztatom: igazán jól kalkulált. De egyik pillanatról a másikra elhervad a mosolya. Azt dünnyögi, hogy megette a fene az egészet. Két jóbarátom galambszelíd édesanyja olyant mond, amilyent tán még soha ... Még a rosseb is kicsúszik a száján. Lasan kitudom: nem tetszik neki, hogy ilyeténképpen jó hónap a december. Attól fél, máskor is elhódítja ez az okos kalkuláció, aztán a praktikum kedvéért utazik majd el egyik vagy másik fiához, nem pedig szenetetből. Ezt meg előbbutóbb ők is észreveszik, aztán oda a náluk sok évtizedes családi melegség, s átveszi az uralmat a józan számítás. „Megyek, mert az nekem spórolás. Nem jönnek, mert azt nem bírja pénzzel a mama.” Nem nagyon féltem őket ettől. Mégis kedvetlen leszek. Hátha... Az ördög nem alszik ... Ficárog a zsebemben a postára viendő rózsaszínű cédula. Inkább elköszönök és megyek az aranykürtös intézménybe. Ezen is túl vagyunk. A naptárból ki is pipálom a vastagra sikeredett önfigyelmeztetést: anyagi ügyek rendezése. Lothár Péter ANYAGI ÜGYEK