Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

XLII. évfolyam, 27. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 2,20 Ft Magyarország — köztársaság Hazánk második világhá­ború utáni történetének de­mokratikus vívmányokban különösen gazdag időszaka volt az 1944—1948 periódus. Ekkor olyan közötti tör­ténelmi jelentőségű esemé­nyek zajlottak le, mint pél­dául a földosztás, a köztár­saság kikiáltása, az egysé­ges állami létrehozása. iskolai rendszer A polgári át­alakulás idején megoldatla­nul hagyott kérdések közül ezek voltak leginkább ha­tással a felszabadulást kö­vető évek politikai életére, s ezeknek volt a legnagyobb társadalmi-politikai jelen­tősége a népi demokrácia megszilárdítása és tovább­fejlesztése szempontjából is. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 21—22-i létrejöttével meg­született a népi demokrati­kus hatalom Magyarorszá­gon. Tevékenységét antifa­siszta, antifeudális és de­mokratikus intézkedések jel­lemezték a politikai közélet minden területén. Az Ideig­lenes Nemzeti Kormány ha­tározott lépéseket tett feudalizmus egyik öröksége­n­ként itt maradt „király nél­küli királysággal”, mint ál­lamformával való szakítás­ra. 1945 januárjában felállí­tották a Nemzeti Főtaná­csot, amely mint testület lé­nyegében az államfő funk­cióját töltötte be, majd már­ciusban lyi” jelző eltörölték a „kirá­használatát. Mi­vel azonban a törvényhozó és a végrehajtó „ideiglenes” volt, az hatalom­formát illető végleges állam­dön­téssel, pontosabban nyesítéssel várni kellett.törve- A köztársaság megterem­tésének időszerűségét a Szo­ciáldemokrata Párt vetette fel elsőként. E javaslatot a Magyar Kommunista Párt elvileg azonnal magáévá tet­te, s hasonlóan kedvezően fogadta az ellenzéki Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt is. A Nem­zeti Parasztpárt hivatalos támogatását követően a Füg­getlen Kisgazdapárt dalán lévő Dobi István balol­és Tildy Zoltán „egyénileg” fog­lalt állást a köztársaság mellett. Hosszas párton be­lüli viták után a kisgazda­­párt centruma, élén Nagy Ferenccel, szintén tudomá­sul vette a megteremtésének köztársaság napirend­re tűzését. A demokratikus erők 1946 január közepére egyetértésre jutottak tehát az államfor­ma tekintetében, de abban a kérdésben, hogy ki töltse be a köztársasági elnöki tisztséget, még hosszan tartó viták voltak. A kisgazda­­párt mindenképpen saját jelöltjét kívánta köztársasá­gi elnöknek. A pártban erre két politikusnak volt ko­moly esélye: Tildy Zoltán­nak és Nagy Ferencnek. A kommunista párt javaslatára a baloldali pártok egyhan­gúlag Tildy Zoltán mellé álltak. A nemzetgyűlés 1946. ja­nuár 31-én elfogadta a köz­­társasági törvényt, amely az „1946:1. törvénycikk. Ma­gyarország államformájá­ról” címet viselte, majd feb­ruár 1-én közfelkiáltással megválasztotta Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnö­kévé. A köztársasági törvény be­vezetője megfogalmazta az állampolgárok „természetes , elidegeníthetetlen” jogait („a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes em­beri élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítá­sa, a vallás szabad gyakorlá­sa, az egyesülési és gyüleke­zési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad mű­velődéshez való jog, s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában”). A köztársasági államfor­ma, illetve a köztársasági el­nöki tisztség létrejöttével a Nemzeti Főtanács intézmé­nye megszűnt. A köztársasá­gi elnök megválasztását és jogkörét illetően kompro­misszum született. A törvény a köztársasági elnök hatáskörét jelentősen korlátozta, ami a baloldali pártoknak kedvezett. A köz­­társasági elnök Magyaror­szágot képviseli „nemzetkö­zi viszonylatokban”, így kö­veteket küld és fogad, kon­zulokat nevez ki, és megille­ti őt például az államfő ke­­gyelmezési joga. De a köz­­társasági elnök nem élhet a törvényszentesítés jogával és a vétójoggal; a nemzetgyű­lés hozzájárulása nélkül nem üzenhet hadat, nem vezethet be rendkívüli állapotot, nem köthet békét, és a nemzet­­gyűlés megkérdezése nélkül nem nevezhet ki, nem ment­het fel minisztereket. Az 1946:1. törvénycikk le­szögezte, hogy a törvényho­zó hatalmat a nemzetgyűlés, a a végrehajtó hatalmat pedig nemzetgyűlésnek minisztérium, vagyis a felelős kor­mány gyakorolja. A köztársasági törvényhez kapcsolódóan, annak mint­egy kiegészítéseként 1946 tavaszán további két jogsza­bály született. Az 1946: VII. törvénycikk a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szólt. Ezzel a baloldal olyan „esz­köz” birtokába jutott, amely valóban hatásosan biztosít­hatta a népi demokratikus rend védelmét minden pol­gári jobboldali kísérlettel szemben. Az emberi alapjogok vé­delméről szóló 1946 :X. tör­vénycikk pedig kimondta, hogy „Bűntettet követ el és — amennyiben súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — öt évig terjedő bör­tönnel büntetendő az a köz­­hivatalnok, aki hivatali el­járásában vagy intézkedésé­vel másnak az 1946:1. tör­vénycikk bevezetésében fog­lalt valamely természetes és elidegeníthetetlen jogát tör­vényellenesen megsérti.” A köztársaság megterem­tésével a legitimizmus ma­gyarországi hívei súlyos ve­reséget szenvedtek. Az új államforma létrehozása demokratikus, baloldali erők­­ küzdelmének fontos állomá­sa volt. Rajk László a köz­­társasági államforma törté­nelmi jelentőségéről a kö­vetkezőket mondta a tényjavaslat parlamenti tér­vi­tájában: „A mi pártunk ál­láspontja az, hogy a köztár­saság az az államforma, amely egy ésegy­edül felel meg a magyar nép demokra­tikus történelmi hagyomá­nyainak, a magyar nép nem­zeti sajátosságainak, az év­századokon keresztül mutatkozó magyar népi meg­és nemzeti törekvéseknek.’ A Magyar Köztársaság ki­kiáltásának negyvenedik év­fordulóján demokratikus örökségünk jeles értékére emlékezünk. Dr. Föglein Gizella 1986. február 1., szombat A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a gazdaság és a társadalom fejlődéséről a VI. ötéves tervidőszakban és 1985-ben termelés 1 százalékos növe­kedésére jutó importnöveke­dés a VI. ötéves tervidőszak­ban kisebb volt, mint az előző öt évben. Az elmúlt öt éviben a ter­melés szervezetében és gazdálkodó szervezetek tevé­­­kenységében jelentős átala­kulás ment végbe a rugal­masabb alkalmazkodó képes­ség érdekében. A valós igé­nyek kielégítésére emelke­dett a kisvállalat­aik és egyéb kisebb termelő szervezetek száma, részben a meglévő nagy­vállalatok egyes részle­geinek önállósulása útján. Új típusú gazdasági szerveze­tek is létrejöttek és növeke­dett a munkáskisiiparosok száma. Ezzel egyidejűleg gazdálkodó szervezetek tevé­­­kenysége sokrétűbbé vált. Főleg a mezőgazdasági és az építőipari szervezetek végez­ték növekvő arányban az alaptevékenység mellett más munkát. A népgazdaságban hozott összes jövedelem létre­öt év alatt folyó áron több mint 40 százalékkal emelik.­A VI. ötéves tervidősza­k­­ban tovább erősödtek a szo­cialista társadalom műszaki és gazdasági alapjai, gyara­podott a nemzeti vagyon. A lakosság jövedelme és fo­gyasztása emelkedett, élet­­körülményei javultak. A népgazdaság egyensúlyi helyzete az időszak­bán kedvezőbb lett, fogya­ezen belül a külgazdasági egyen­súly lényegesen javult. A külkereskedelmi mérleg az 1980. évi jelentős passzí­vumánal szemben 1985-ben minid rubel, mind nem ru­bel elszámolásokban aktí­vummal zárult. Ezt a társa­dalmi termelés hatékonysá­gának némi javulása, vala­mint a nemzeti jövedelem növekedése mellett a bel­földi felhasználás visszafo­gása tette lehetővé. Az ötéves terv a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozta elő. Az éves tervek, a külső és a belső feltételek változása miatt, mérslék­eltebb növeke­dési ütemet tűztek ki célul. 1985-b­en a nemzeti jövede­lem kft. 840­­ milliárd forint volt, volumenben 7 százalék­kal több az 1980. évinél és kb. 1 százalékkal kevesebb, mint 1984-­ben. Az előző évi­től legnagyobb mértékben a mező­gazdaság és az építő­ipar termelése maradt el. A bruttó nemzeti termék volu­mene öt év alatt 9 százalék­kal emelkedett. A külgazdasági egyensúlyt nehezebb körülmények kö­zött kellett javítani, mint amilyen­ek a terv jóváhagyá­sakor előreláthatóak voltak. A tervidőszak folyamán esz­közölt intézkedések és a gaz­dálkodó szerveik erőfeszítései eredményeképpen 1982-től a külgazdasági kapcsolatok minden évben kiviteli több­lettel zárultak. Az 1985. évi kiviteli többlet a tervezett­nél és az előző évinél is ki­sebb, mintegy 22 milliárd forint lett. A belföldi felhasználás fogyasztás és a felhalmozás­a együttes volumene 1985-ben mintegy 4 százalékkal keve­sebb volt az öt évvel ko­rábbinál és megközelítette az 1984. évi szintet. 1985-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem 7,8 szá­zalékkal volt magasabb az 1980. évinél. A reálbér csök­kenése 1985-ben megállt és színvonala mintegy 5 száza­lékkal alacsonyabb volt az öt évvel korábbinál. A reál­jövedelem emelkedése az egyéb munkajövedelmek és különösen a társadalmi jut­tatások növekedéséből szár­mazott. A lakosság fogyasz­tása 1980-tól 1985-ig kr­. 7 százalékkal emelkedett. Mind a­­ reáljövedel­em, mind a fo­gyasztás növekedése lénye­gében megfelelt a tervezett­nek. A felhalmozás 1985 élvben sem emelkedett, s így öt év alatt a nettó felhalmozás volumene jelentősen, a bruttó felhalmozásé kisebb mértékben csökkent. A VI. ötéves terv idő­szakában az aktív keresők száma folyamatosan csök­kent, öt év alatt 2,7 száza­lékkal. Az anyagi ágakban ennél nagyobb, 4,9 százalék volt a létszámcsökkenés, míg a nem anyagi ágakban 7,2 százalékkal nőtt a keresők száma. Ezen kívül mérsékel­te a munkaidő-alapot a tör­vényes munkaidő csökkenté­se az ötnapos munkahétre, majd több ágazatban a 40 órás munkahétre való átté­réssel. A munkaidő alapot növelte viszont a kiegészítő tevékenység terjedése, termelés növekedését a mun­­­katermelékenység emelkedé­se biztosította, amely az anyagi ágakban öt év alatt mintegy 10 százalékkal nőtt. A beruházások csökkenése miatt a népgazdaság állóesz­­közállománya a nyolcvanas években évi átlagban mint­egy 4 százalékkal nőtt, las­sabban, mint az előző ötéves tervidőszakban. A termelés ennél mérsékeltebben növe­kedett, így az állóeszközök kihasználásának hatékonysá­ga egészében romlott. Emel­lett egyes, főleg feldolgozó­­ipari ágazatokban — pl. a gépiparban, a vegyiparban, a könnyűiparban — javult az eszközkihasználás. A tervidőszak elején a ter­melés anyaghányada csök­kent, 1985-ben azonban elér­te az 1980. évi szintet. Az anyagfelhasználás alakulásá­ban nagy szerepe volt az energia felhasználásának. Az anyagi ágak energiafelhasz­­nálása 1985-b­en 3,8 száza­lékkal kevesebb volt az öt évvel korábbinál, az egység­nyi termelésre jutó energia­felhasználás kb­. 10 száza­lékkal csökkent. A népgazdaság összes energiafelhasználása, a la­kosság, valamint a kommu­nális és egyéb nem anyagi ágazatok fogyasztásának nö­vekedése miatt emelkedett, öt év alatt 5,1 százalékkal. Az energiaforrásokon belül a hazai termelés aránya 1984- i­g fokozódott, az importé csökkkent, 1985-ben a rendkí­vül hideg tél miatt ismét nagyobb import vált szüksé­gessé. A termelés importigé­nyessége lett. A jövedelemnövekmény 4/5-e az árszínvonal emel­kedéséből származott. A kül­kereskedelmi cserearányok romlása csökkentette a jö­­vedelmeket. A bruttó mun­kajövedelmek növekedése egyenletesebb volt, mint tisztcafjöv­ede­l­em­é. A gazdasá­­­gi szféra egészéből a költ­ségvetésibe központosított jö­vedelem hányada emelkedett. Az állla­mi költségvetés egyensúlya 1984-ig javult, ez azonban 1985-ben nem foly­tatódott. A tervidőszak folyamán az állami szektor aránya va­lamelyest csökkent, a szö­vetkezeti szektoré emelke­dett. Az időszak végén a nemzeti jövedelem 94—95 százalékát a szocialista szek­tor állította elő, ahol az ak­tív keresők mintegy 95 szá­zaléka dolgozott. mérséklődött, a A gazdasági fejlődés főbb mutatói 1985. év 1985. év 1984. év 1980. év százalékában százalékában Nemzeti jövedelem kb. 99 kb. 107 Belföldi felhasználás 99,5—100 96—97 Ipari termelés 101 112 Országos építési-szerelési tevékenység 95 88 Mezőgazdasági termékek termelése 94 112* Egy lakosra jutó reáljövedelem 101—101,5 107—108 Lakosság fogyasztása 101—101,5 107 1985. év 1981—1985. év összesen Szocialista szervek beruházása milliárd Ft 190—191 kb. 935 Lakásépítés: 1000 db 72,5 370 * 1981—1985. évek átlaga az 1976—1980. évek átlagának százalékában. A termelés és a ráfordítások alakulása Az ipari termelés öt év alatt 12 százalékkal, az utol­só évben 1 százalékkal nőtt. A VI. ötéves terv 19—22 százalékos növekedést irány­zott elő. Az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájá­rulása öt év alatt a bruttó termelésnél valamivel gyor­sabban nőtt, de 1985-b­en ez a cél nem valósult meg. Az ötéves terv céljainak megfelelően az ipari termé­kek értékesítésében emelke­dett az export aránya. 1985- ben rubel viszonylatban 38 százalékkal, nem rubel el­számolásokba 14 százalék­kal több ipari terméket ex­portáltak, mint 1980-ban. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next