Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

XLII. évfolyam, 76. szám Tanulság a kertben Vakítóan kék az égbolt: ilyen csak tavasszal szokott lenni. S a húsvét másnapja ellenére sokan dolgoztak a kiskertben. Mostanában sokat hallani a második gazdaságról, a kis­kertről. Így az ember hajla­mos, mint általában minden kényszerű dologtól, ettől is berzenkedni. Pedig a palánták nevelése, gondozása s a termés beta­karítása, jóval több egyszerű anyagi forrásnál. A házias­­­szony számára pénzben is so­kat jelent, ha otthon termeli meg az ebédhez valót. Szá­momra mást is jelent a kis­kert. Egyre többen dolgoznak zárt helyen szalag vagy mun­kapad mellett ülve. Azután persze zsibbad a láb, fáj az egész napon át görnyesztett hát. Keressük a lehetőséget a mozgásra. Megvesszük a mé­regdrága edzőcipőt, a tenisz­­ütőt, fizetjük a tornaterem vagy pálya meglehetősen borsos bérleti díját. Kondí­ciótornára, aerobikra, gim­nasztikára járunk. Pedig sok­kal egyszerűbb és olcsóbb, ha az ásót, a gereblyét vesszük a kézbe, a kapát lengetjük. Kondíció dolgában éppen olyan jól áll majd az, aki hasznos munkát végzett, mint aki az elegánsabb — de meddőbb — testedzési lehe­tőségekhez folyamodott. Né­hány napi kerti munka után csokoládébarna lehet, aki dolgozott éppúgy, mint az, aki kvarclámpája előtt vagy vízparton aszalja magát he­tekig. Arról nem is szólva, hogy saját munkánk mindig ízletesebb. gyülmölcse Nemcsak azért, mert a kertben szüre­telve nem fonnyadtam törő­dötten, hanem frissen kerül az asztalunkra a zöldség, a gyümölcs. Azért is, mert jó érzés látni, ha kezünk mun­kája nyomán gyarapodik palánta, gömbölyödik a ba­l rack, pirosodik a málna. A városban felnövő gye­rekeknek persze sokszor nem adatik meg, hogy mindenna­pi tapasztalatok alapján is­merjék meg az élő természe­tet. A felnőttek azonban ilyenkor is megtalálhatják a módját a segítésnek. Az óvo­dákban, iskolákban nagy a gondot fordítanak arra, hogy kicsinyek felfedezzék a zöld élőlények növekedésé­ben rejlő csodát. Kirándulni járnak az erdőbe, babot csí­ráztatnak, figyelik a fejlő­dést. Bármelyik panellakás­ban élő szülő megteheti, hogy cserépben, az párkányon, az erkélyen ablak­­le­hetőséget ad palántanevelés­re, virággondozásra. Az sem baj, ha egy kis sár, egy kis lucsok keletkezik a környé­ken — hiszen ezzel egy élet­re szóló élményt ad a gyere­keknek. Olyan kötődést, tisz­teletet alakít ki benne a föld titkai, a növénytermesztés iránt, ami a későbbiekben is megmarad. Azt hiszem, ez is tartozik a kiskerthez, hozzá­nem azon kell versenyezni, hogy kinek az udvarán díszeleg hatalmasabb fóliasátor, ki­nek sárgább a paprikája. Nem szabad a kertészkedés természetes, szinte ösztönös örömét értelmetlen vetélke­déssel, a minél nagyobb ha­szon túlfeszített hajszolásával elrontani. Ha szerető dúskodással bánunk vele, gon­föld úgyis meghálálja a be­a lefektetett munkát. S ez munka örömet okoz az em­a­bernek, felü­díti, pihenteti. Tersztyánszky Krisztina AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 FT Munkát akarunk — rakéták helyett Határozottan elutasítjuk az NSZK részvételét az ameri­kai űrfegyverkezési tervek­ben­. Munkát akarunk raké­ták és különböző „védelmi” kezdeményezések helyett! — ilyen és ehhez hasonló transzparenseket visznek az idén a hagyományos húsvéti békemenetek résztvevői, köztük ismert politikusok, közéleti személyiségek. Az NSZK-ban a fő menet­elés­ből indult szombaton, kü­lönböző békemozgalmak, szakszervezetek több ezer képviselőit egyesítve. Hadá­szati védelmi kezdeményezés helyett atomfegyver-mentes világot 2000-re! — hirdette a menet élén vitt plakát. A Düsseldorfból indult felvonulók a világűr milita­­rizálásának megelőzését és a földi fegyverkezési hajsza megszüntetését sürgették. A Ruhr-vidék központjában, Duisburgban mintegy hét­ezren vettek részt békegyű­lésen, elitélték az NSZK kor­mányának csatlakozását az amerikai programhoz űrfegyv­erkezési és az ország szociális problémáinak meg­oldását sürgették, emlékez­tetve arra, hogy már több százezren írták alá azt a fel­hívást, amely az SDI-prog­­ramtól való nyugatnémet tartózkodásra szólít fel. A békemenet résztvevői között terjesztett röpcédulák sze­rint a Szövetségi Köztársa­ság polgárainak többsége tá­mogatja azt az új szovjet békekezdeményezést, amely­nek célja, hogy az évszázad végére minden tömegpusztí­tó fegyvertől megszabadítsák az emberiséget. A háromnapos békemenet — újabb és újabb résztve­vőkkel gyarapodva — Duis­­burgból Oberhausenbe, Es­­senbe és Dortmundba tart. Az NSZK-ban több mint 350 várost, és kisebb települést érintő békemegmozduláso­kon háborúellenes hangver­senyeket tartottak, jelképes blokád alá helyezték a ame­rikai katonai objektumokat. Az atomrobbantások moratóriumáról Gorbacsov beszéde • Reagan válasza Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton es­te elmondott tévébeszédében közölte: már a közeljövőben kész Londonban, Rómában, vagy bármely más európai fővárosban találkozni Ronald Reagan amerikai hogy megállapodást elnökkel, érjenek el a kísérleti atomrobbantá­sok moratóriumáról. A szov­jet vezető bejelentette: ha az Egyesült Államok március 31. után nem hajt végre újabb nukleáris kísérleti robbantást, a Szovjetunió to­vábbra is fenntartja nyolc hónappal ezelőtt életbe lép­tetett, eddig a dátumig érvé­nyes egyoldalú moratóriumát az atomrobbantásokra; ellen­kező esetben azonban Szovjetunió felújítja atomkí­­­sérleteit. Mihail Gorbacsov emlékez­tetett arra, hogy az Egyesült Államok néhány nappal ez­előtt újabb nukleáris rob­bantást hajtott végre. Nyil­vánvaló, hogy az időpont ki­választása nem volt véletlen, az egyoldalú szovjet mora­tórium lejártának közeledté­­hez időzítették. Pénteken is­mertté vált, hogy az Egye­sült Államok a közeli na­pokban még egy bontást szándékozik atomrob­végre­hajtani. Ez a hír — mondotta az SZKP KB főtitkára — fel­háborodást keltett a Szov­jetunióban és világszerte. Az SZKP Központi­hoz számos levél Bizottsága­érkezett, amelyeknek szerzői a helyzet értékelésére kérik a testüle­tet, s felteszik , hogy mit szándékozik kérdést, tenni ilyen körülmények között a szovjet vezetés. Nyíltan megmondom, hogy az amerikai kormány csele­kedeteit provokációnak te­kintjük, kihívásnak, amely a Szovjetunió és az egész vi­lág, minden nép, köztük az amerikai nép ellen irányul. Olyan körülmények között, amikor a világban nukleáris fűtőanyagból egész hegyek halmozódtak fel, a nukleáris kísérletek beszüntetésének kérdése óriási jelentőségű. A nukleáris kísérletek be­szüntetése — mondotta Mi­hail Gorbacsov — a fegyver­­­kezési hajsza beszüntetésé­hez vezető legreálisabb út. Ilyen kísérletek nélkül nem lehet tökéletesíteni a nuk­leáris fegyvereket és nem lehet új atomfegyver-fajtá­kat­ létrehozni Röviden szól­va, ha az Egyesült Államok­kal, más nukleáris államok­kal együtt, megállapodnánk az atomrobbantások beszün­tetéséről, ez lehetővé tenné, hogy elmozdítsuk a nukleáris leszerelés egész folyamatát a holtpontról. A nukleáris kísérletek folytatása hatalmas, talán teljes egészében még fel sem mért károsodást okoz a ter­mészetben, amelyben vala­mennyien együtt élünk. Va­jon nem kötelességünk gon­doskodni saját otthonunkról? Eb­ben a nehéz dologban nem szeretnénk a nulláról indulni — hangsúlyozta a szovjet vezető. Megtettünk bizonyos utat, vannak közös tapasztalataink. Arra gondo­lok, hogy már sok éve nem hajtunk végre nukleáris kí­sérleteket a légkörben, a víz alatt és a szárazföldön. Nem volt atomrobbantás a világ­űrben sem. A Szovjetunió figyelembevételével, mindezek gondo­san mérlegre téve mindazt, ami mellette és ellene szólt, nyolc hónappal ezelőtt. Hi­rosima és Nagaszaki tragé­(Folytat­ás a 2. oldalon.) Szabadon bocsátották Szergej Antonovot Rómában szabadon bocsá­tották Szergej Antonovot, a katolikus egyházfő ellen öt évvel ezelőtt végrehajtott merényletben való részvétel vádja alól felmentett bolgár állampolgárt. Szombaton An­tonovot a római bolgár nagy­­követségre szállították, ahol sajtóértekezletet tartott. Itt közölte, hogy hamarosan ha­zautazik. (Folytatás a 2. oldalon.) r 1986. április 1., kedd Hazaérkezett Prágából az MSZMP küldöttsége A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, amely Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesé­nek vezetésével részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszu­sán, hazaérkezett Prágából. A fogadtatásnál jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. Balatoni hétvége Sok utasa volt a kompnak Éled a Balaton: nemcsak a parton, hanem a vízen is tavaszi volt a forgalom hús­­vétkor. Mint hírül adtuk, Szántód és Tihany között március 2í­-án indult meg a kompforgalo­m, s az ünne­pek alatt a menetrend sze­rint napi 11 járat helyett esetenként húszat is indított a két part között a Mahart Balatoni Hajózási Leányvál­lalata. Tihanyi­ évben tegnap Marcali Józsefné forgalom­­irányító teljesített szolgála­tot. Tőle tudjuk: a Kisfalu­dy komp reggel 7 órakor indul Szántódrévből és az utolsó járat 17.30-kor Ti­­hanyból. Az indulástól szá­mítva óránként közlekedik a két part között. Az első nap forgalma az ilyenkor szoká­sosnak megfelelő volt: két különjáratot indítottak csak. Szombaton a köd miatt az első három járat kimaradt, de ezt a napközben pótol­ták: összesen 12 járatot in­dítottak. Húsvét vasárnap­ján a forgalom megkétszere­ződött: 3000 személyt és 770 gépjárművet szállított a két kikötő között a 20 járat. A húsvét hétfői forgalom ha­sonló volt. Az utolsó előtti járatra még annyian vára­koztak, hogy a hajósok már akkor rendkívüli fordulóra gondoltak. A nyuszi, a házmester és a váltóáram... — lyjit tojt a nyuszi? — Áramszünetet Leg­alább is ezt telefonozta be közvetlen az ünnepek előtt magából kikérni Stark Ká­­rolyné a Sávházból. Mi ígérhettünk neki fűz­­fát. Starkné nem nyugo­dott. Mindenki összeeskü­dött a Sávház lakói ellen, összegezte a véleményét. Amióta megindult a nagy rendcsinálás a Sávházban, sőt az új lift is elkezdte az üzemelést, teljesen ad hoc az áramszolgáltatás. Egy­szer csak elhallgat a tv, a hűtőszekrények bemondják az unalmasat, a hús termé­szetesen rögtön büdösödni kezd. És nincs egyedül. Starkné továbbá azt is panaszolta, az IKV és a Dé­­dász egymásra mutogat és nincs mit tenni. Lakó szen­vedj! Pénteken ebéd után már valóban hiába kerestük te­lefonon az IKV illetékes osztályát. A telefonközpon­tos portás állította, dolgoz­nak, csak ugye nem a szo­bában, hanem a ,,területen". A Dédászt végre a negye­dik telefonálás után elér­tük. Itt Farkas Károly üzemviteli csoportvezető szerint bolhából csinált ele­fánt az egész ügy. Péntek délre már elkészült egy he­lyettesítő ára­mvonat, s közeljövőben véglegesítik a a megoldást. Tegnap aztán elindultunk megkérdezni, hogy végül is megtojta-e a nyuszi a Sáv­ház harminc lakójának az áramot. Starkék természe­tesen nem voltak otthon, így egymás után öt ajtón zárva találtuk. Húsvét hét­fő, gondoltuk, az emberek pihennek, kirándulnak, el egy kicsit ebből a körenge­­tegből. Még az is befért kobakomba, miután cigány- a gyerekek csapatát láttam húsvéti locsolóba indulni, egyszerűen bezárkóztak. Az első ajtó, amely végre kinyílt előttem, a házmes­teréké, Szabó Lászlóéké volt. Óriási locsolkodásba csöppentem bele. A kel Szabó fiú, Péter és Kornél, meg egy barátjuk a hatodi­kos Tallinn Gyuszi Byc Moze nevű mérföldes illatú lengyel és egy Eau de Co­­logne típusú beazonosítha­­tatlan kölniszerrel üldözte az előszobába a lányokat. Szabóné, a házmester csöppet sem volt ilyen vi­dám: — Többször itt voltak a szerelők, amire rájöttek mi a hiba. Addig énnekem szi­dás volt a nevem. A lakók türelmetlenek. Ha valami nincs rendjén, rögtön a ház­mester bűnös. A fiúk a hatalmas hang­zavarral a szoba közepére ijesztik Szeti-t, az ír szetter kutyát és egy kék, kis men­­­nyiségben még perzsának mondható macskát. A kutya a parkettán fékez, a macs­ka pedig a rekamié mögé igyekszik. — Nem tudtunk igazából megszokni itt a Sávházban. Hetesen építettünk családi házat, nemsokára oda köl­tözünk — mondja Szabóné. — A lakók rossz szemmel természetesen nézték ezt. Igaz, ami igaz, sokat lett dolgozni a háznál, kel­de azért ami munka volt, azt itt is elvégeztem ... Az áram­ tehát, helyre­állt. Szabóné, a házmester szerint, a feszültség inkább nagyobb volt Bizonyára így a kelleténél. van, hiszen egy valóságos falu él ebben a kaposvári szalagházban. Átjáró­ falu persze, hiszen az egykori lakók közül keve­sen vannak már. A fiúk közben elkéredz­­kedtek. Locsolni indulnak az ismerősökhöz. Tál­lián Gyuszinak eddig ISO forint­ja jött össze. Kétszázötve­net is megkeresek talán, mondja. — És mi lesz a pénzzel? Milyen üzletbe fekteted — kérdemi a kis fickót. Gondolkodik sebtiben, de helyette Szabóné rukkol ki a válasszal: — Odaadja az anyjának. Most megy a kórházba, tud­ja ő is házmester. Békés József

Next