Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
XLII. évfolyam, 128. szám Születésnapi meghívó Felszabadulásunk 40. évfordulóját követően egymást érik a kerek számú születésnapok. Az 1945-ben új életet kezdett ország intézményei és szervezetei előbbutóbb elérik a maguk jubileumát, és sort kerítenek annak megünneplésére. Június 2-án az úttörőmozgalom 40. évfordulóját ünnepeljük. Ez utóbbi mondat ne tévesszen meg senkit, kizárólag a tény rögzítésére szolgál. Nem az országszerte gazdag programot ígérő rendezvények miatt, és nem az ünnepi beszédekben bizonyára elhangzó látványos statisztikai adatok miatt, amelyekben remélhetőleg nem csak arról lesz szó, hogy mi mindent kaptak az úttörők a társadalomtól ez alatt a négy évtized alatt, hanem arról is, hogy az úttörők mi mindent adtak a társadalomnak. Az ünnepi asztalnál nemzedékek, generációk valódi találkozására nyílik lehetőség. Egyfajta őszinte párbeszédre az egykori és a mai úttörők között. Mondjuk el, hogy nem örököltünk a szüleinktől problémamentes világot legjobb szándékaink ellenéésre — mi sem hagyunk ilyet magunk után. És tegyük hozzá azt is, hogy ebben nemcsak azok a bizonyos objektív okok és feltételek a ludasak, hanem saját hibáink, tévedéseink, emberi gyarlóságaink is az okok közt vannak. A tekintélyt, vagy ami még több, a barátságot semmi sem ássa jobban alá, mint a csalhatatlanság látszata. Gondjaink természetesen sokszor tesznek fáradttá, idegessé, türelmetlenné, egy életen át képtelenség egyfolytában mosolyogni. Ez azonban nem gátolhat bennünket abban, hogy meg belássuk, a gyerek is lehet fáradt, ideges, türelmetlen. Mert ahogyan a mi gyermekkorunk sem volt fenékig tejfel, az övé sem az. Hogy nekik már mások a gondjaik? Egészen magától értetődik, hiszen éppen azért fáradozunk, éppen ez egyik legfontosabb munkánk eredménye. De azért a gondok akkor is gondok maradnak, és ha valóban úgy lenne, mint ahogy előszeretettel feltételezzük, hogy a gyerek egyetlen gondja a tanulás, manapság már az is kellőképpen indokolná a fáradtságát, türelmetlenségét, idegességét. De nem ez az egyetlen gondja. A tanulás mellett azért léteznek a mindennapi helytállásnak olyan területei, próbakövei is, mint például a különórák, a szakkörök, a sport az úttörőmunka, a közösségben betöltött szerep, a játék, a barátság, és — emlékezzünk csak! — a szerelem is. — Akkor még nem beszéltünk a család gondjaiból reá eső — olykor igen komoly — részről, amellyel szemben ráadásul sokkal felkészületlenebb nálunk. Vegyük észre, hogy nem csak a gyerek mehet a szülők idegeire, a szülő éppoly kibírhatatlan tud lenni. Ha megpróbálunk egy nyelven beszélni, ha megértjük egymást, ez mindennél szebb és hasznosabb ajándék egykori és mai úttörők számára. Olyan érték, amely ünneppé teheti az elkövetkező hétköznapokat is. Cser Gábor AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft Mihail Gorbacsov hazánkba látogat Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a közeli napokban baráti látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban. Újra megindult a zöldségexport A szentesi korai zöldségtermesztési rendszer központjából szombaton ismét megindultak a primőrszállítmányok a Közös Piachoz tartozó országokban. Szombaton három vasúti vagont tölteni való paprikával, egyet pedig paradicsommal raktak meg, s valamennyit a Német Szövetségi Köztársaságba továbbították a HUNGAROFRUCT Külkereskedelmmi Vállalat közreműködésével. Egyhónapos kényszerszünet után ez volt az első közös piaci országba irányított zöldáru szállítmány. A fólia és üvegházakban nevelt paprikát és paradicsomot a szentesi Árpád, a szentesi Felszabadulás, a fábiánsebestyéni Kinizsi és a csongrádi Kossuth Termelőszövetkezet kertészetében szedték és csomagolták tetszetős kartondobozokba. Gáspár Sándor Helsinkiben Gáspár Sándor, a elnöke szakszervezeti SZOT küldöttség élén tegnap Helsinkibe utazott, ahol részt vesz a Finn Szakszervezetek Központi Szövetsége (SAK) június 2-a és 6-a közötti kongresszusán. A SZOT-küldöttség elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete is. Raktározási rendszer NDK-exportra A Kaposvári Villamossági Gyár és a Lengyeltóti Mezőgép Vállalat komplett raktározási rendszert exportál az NDK-ba. Két magas polcrendszerű tároló építésére vállalkoztak. Képünkön a szállítórendszer vezérlőpálja látható, mely a KVGY terméke. Korszerűsítik a balatoni viharjelzést Megkezdték a távvezérelt fényjelzésű meteorológiai rendszer kiépítését a Balaton nyugati medencéjében. Az 1934-ben bevezetett viharjelző rendszer — a színes rakéták és a mólókon elhelyezett marású viharkosarak alkal— nem bizonyult elég figyelemkeltőnek, ezért — e jelzési mód fenntartása mellett — 1983 elején a tó keleti medencéjében hat helyen állítottak fel távolból is jól látható fényjelző állomásokat. A tapasztalatok alapján most a tó jóval kiterjedtebb nyugati medencéjében is kiépítik a távvezérléssel működő fényjelzős jelzőrendszert. A siófoki obszervatórium mikroszámítógépes vezérlőközpontjából működtetett fényjelzők a villogás gyorsításával érzékeltetik majd a vihar közeledtét, csöndesedését. Ha elül a szél, a fényjelzést kikapcsolják. A balatoni viharjelző rendszer korszerűsítésére az Országos Meteorológiai Szolgálat 20 millió, az Állami Biztosító és a Balatoni Intéző Bizottság 5,5 millió forintot fordít. Az új jelzőkészülékek a jövő évi szezontól működnek. Ha hazánkba érkezik a kínai külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Vu Hszüecsien államtanácsos, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. A Zeneművészek Szövetségének közgyűlése Az igazi értékeket kell támogatni A Magyar Zeneművészek Szövetsége szombaton a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tartotta meg XII. közgyűlését. A tanácskozáson a résztvevők megvitatták — írásos beszámoló alapján — a szövetségnek az elmúlt öt esztendőben végzett munkáját, az alapszabály módosítására vonatkozó javaslatot. A közgyűlésen Láng István, a szövetség főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést az elnökség beszámolójához. A vitában felszólalt Köpeczi Béla művelődési miniszter, aki szólt a művészek, képviseleti szerveik és az állami irányítás között kialakult újszerű kapcsolatokról. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon minden vonatkozásban a jelenlegi szervezeti struktúrát kell-e fenntartani, és nincs-e szükség arra, hogy oldjunk egyes monopolhelyzeteket. Nem az , hogy rentábilissá tegyük cél, kultúrát a szó gazdasági értelmében, hanem az, hogy az igazi értékeket támogassuk, hogy a felesleges bürokráciát leépítsük, hogy intézményeinket gazdaságosabban működtessük — mondotta végezetül. Felszólalt a tanácskozáson Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője is. A vita mintegy 20 felszólalója hangsúlyozta, hogy a Magyar Zeneművészek Szövetsége munkájának továbbfejlesztéséhez szemléletváltásra és a módszerek megújítására van szükség. A közgyűlés Láng István zárszava után megválasztotta a 30 tagú elnökséget, amely a közeljövőben tartandó ülésén választja meg tisztségviselőit. 1986. június 2., hétfő Ifjúsági klubvezetők találkozója A hét végére lehűlt idő ellenére forró hangulatú találkozóra jöttek össze az ifjúsági klubvezetők, aktivisták Balatonfenyvesen. Somogy megye 23 településéről 66 klubos érkezett, hogy három nap alatt kicseréljék tapasztalataikat, megbeszéljék módszereiket a fiatalok szabadidős tevékenységének szervezésében. A részletes programról Zsinkai Gábor, a megyei klubtanács titkára tájékoztatott. Pénteken szakmai délután keretében az ifjúsági klubok helyzetéről, tevékenységéről hallgattak a résztvevőik előadást, melyet vita követett. Több hozzászóló a mozgalom szélesítését tartotta szükségesnek, amelynek egyik kínálkozó útja vonzó programok szervezése. Szóba került az is, hogy a fenntartó üzemek, intézmények anyagi nehézségekre hivatkozva csökkentik a klubok támogatását. Különösen a kistelepüléseken — ahol a dotációs lehetőségek még szűkösebbek — tartják szükségesnek a fenntartók és klubok, valamint a klubok és a KISZ- szervezetek erőteljesebb összefogását. A szervezők a találkozó programját úgy állították össze, hogy az egyben mintáiul is szolgálhat a klubvezetőknek. Az esti programokban fellépett Galadek István gitáros énekes, Gálfi László Jászai-díjas színművész Rembaud és Csehov műveiből összeállított műsorával. Volt diszkó, badacsonyi hajókirándulás, s bár a vasárnap délelőtti sportversenyeket elmosta az eső, a találkozót mind a szervezők, mind a résztvevőik eredményesnek értékelték. Süli Ferenc • Ha élne az osztályfőnök, bizonyosan büszke lenne. A fiaira — ahogy ő szokta mondani. Belső, kiegyensúlyolyozott békességgel, máshoz nem fogható megnyugvással szemlélhetné, hogy volt értelme, termékeny talajra hullottak nyolc év nevelő munkájának magvai, mert abban az időben még nyolc évben számolták a gimnáziumot. Kritikus, különösen zavaros nyolc év volt az. A huszonnyolcasok korosztálya sokat átélt. Ezért is értik félszavakból egymást, és ezért jellemző, hogy talán kevés, olyan mélyen maradandó van az életükben, mint a diákévek. Lehet, hogy éppen azért fejlődött ki bennük felfokozott módon az összetartozás érzése, mert a világot megrendítő vihar cibálta, tépte akkor az emberiséget. Ez az egymáshoz kötődés ma is elevenen él, Budapesttől Mátészalkáig, Oregon államtól Bécsig, immár csaknem hatvanévesen, mindenkit hajt a találkozás vágya. Mosolyogna az osztályfőnök azon, hogy a nagypapák és nem nagypapák belélegezve a biológiai előadó kitörölhetetlen emlékű, sajátos illatát, mennyire visszaváltoznak a negyven évvel ezelőtti diák-önmagukká. Heccelődnek, sugdolóznak, „rendetlenkednek", diákcsínyeket idézve felszabadult-harsányan nevetnek. Emberi dolog, hogy az évek múlásával élesednek a régi emlékek, halványabbak a friss események. Negyven-negyvenöt év távlatában a gyerekkor pillanatai kristály csillogóbban bukkannak elő, mint a múlt hetekben történtek. Bizonyosan megvan a tudományos magyarázata, hogy miért természetes ez. Az már eltér az átlagostól, nem ilyen kézenfekvően természetes, ha valaki — valakik — más módon is emléket akarnak „állítani" a szárnyaló éveknek. Kár, hogy az osztályfőnök nem hallhatta, ahogy a negyven évvel ezelőtt útra bocsátott fiai bölcs komolysággal döntöttek. A javaslat ennyi volt: „Létesítsünk egy alapítványt, pontosabban emlékdíjat az Osztályfőnökünk tiszteletére, és a mai diákok buzdítására. Az önkéntes alapon összeadott forintokat minden évben kapja meg az a végzős növendék, aki kimagasló tanulmányi eredményt ért el. Az osztályfőnök német és latin nyelveket tanított, az emlékdíj azé legyen, aki e területen jeleskedik." Senki sem mondott patetikus, érzelmes szavakat és szavazásra sem tették a javaslatot. Az egymásra nézésekben benne volt, az arcokon ott ült: „szép dolog lesz ez, jó hogy teszünk valamit! Hogy ismét lesz egy kapocs, ami minket is, az iskolát is szorosabbra fűz." És nem utolsósorban emléket állít az osztályfőnöknek. Nemcsak fél szavakból, szavak nélkül is megértik egymást. S az elhatározás kapcsán lehetne beszélni a kötődésről, az összetartozás embert nemesítő erejéről, a jelent szolgáló, segítő múlttiszteletről. Sok mindenről, amire korunkban is annyira szükség van ... Az osztályfőnök bizonyára büszke lenne fiaira. Pedagógusnapra talán ő kapta a legszebb ajándékot. Vörös Márta In memóriám Osztályfőnök