Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

XLII. évfolyam, 128. szám Születésnapi meghívó Felszabadulásunk 40. év­fordulóját követően egymást érik a kerek számú születés­napok. Az 1945-ben új éle­tet kezdett ország intézmé­nyei és szervezetei előbb­­utóbb elérik a maguk jubi­leumát, és sort kerítenek annak megünneplésére. Június 2-án az úttörőmoz­galom 40. évfordulóját ün­nepeljük. Ez utóbbi mondat ne té­vesszen meg senkit, kizáró­lag a tény rögzítésére szol­gál. Nem az országszerte gaz­dag programot ígérő rendez­vények miatt, és nem az ünnepi beszédekben bizonyá­ra elhangzó látványos sta­tisztikai adatok miatt, ame­lyekben remélhetőleg nem csak arról lesz szó, hogy mi mindent kaptak az úttörők a társadalomtól ez alatt a négy évtized alatt, hanem arról is, hogy az úttörők mi mindent adtak a társada­lomnak. Az ünnepi asztalnál nem­zedékek, generációk valódi találkozására nyílik lehető­ség. Egyfajta őszinte párbe­szédre az egykori és a mai úttörők között. Mondjuk el, hogy nem örököltünk a szüleinktől problémamentes világot legjobb szándékaink ellené­és­re — mi sem hagyunk ilyet magunk után. És tegyük hozzá azt is, hogy ebben nemcsak azok a bizonyos objektív okok és feltételek a ludasak, hanem saját hibá­ink, tévedéseink, emberi gyarlóságaink is az okok közt vannak. A tekintélyt, vagy ami még több, a barát­ságot semmi sem ássa job­ban alá, mint a csalhatat­­lanság látszata. Gondjaink természetesen sokszor tesznek fáradttá, idegessé, türelmetlenné, egy életen át képtelenség egy­folytában mosolyogni. Ez azonban nem gátolhat bennünket abban, hogy meg be­lássuk, a gyerek is lehet fá­radt, ideges, türelmetlen. Mert ahogyan a mi gyer­mekkorunk sem volt fenékig tejfel, az övé sem az. Hogy nekik már mások a gondjaik? Egészen magától értetődik, hiszen éppen azért fárado­zunk, éppen ez egyik legfontosabb munkánk eredmé­nye. De azért a gondok ak­kor is gondok maradnak, és ha valóban úgy lenne, mint ahogy előszeretettel feltéte­lezzük, hogy a gyerek egyet­len gondja a tanulás, ma­napság már az is kellőkép­pen indokolná a fáradtsá­gát, türelmetlenségét, ide­gességét. De nem ez az egyetlen gondja. A tanulás mellett azért léteznek a mindennapi helyt­állásnak olyan területei, pró­bakövei is, mint például a különórák, a szakkörök, a sport az úttörőmunka, a kö­zösségben betöltött szerep, a játék, a barátság, és — em­lékezzünk csak! — a szere­lem is. — Akkor még nem beszéltünk a család gondjai­ból reá eső — olykor igen komoly — részről, amellyel szemben ráadásul sokkal fel­készületlenebb nálunk. Ve­gyük észre, hogy nem csak a gyerek mehet a szülők idegeire, a szülő éppoly ki­bírhatatlan tud lenni. Ha megpróbálunk egy nyelven beszélni, ha meg­értjük egymást, ez minden­nél szebb és hasznosabb ajándék egykori és mai úttö­rők számára. Olyan érték, amely ünneppé teheti az el­következő hétköznapokat is. Cser Gábor AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft Mihail Gorbacsov hazánkba látogat Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a közeli napokban baráti látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban. Újra megindult a zöldségexport A szentesi korai zöldség­­termesztési rendszer köz­pontjából szombaton ismét megindultak a primőrszál­lít­­mányo­k a Közös Piachoz tartozó országokban. Szomba­ton három vasúti vagont tölteni való paprikával, egyet pedig paradicsommal rak­tak meg, s valamennyit a Német Szövetségi Köztársa­ságba továbbították a­ HUN­­GAROFRUCT Külkereske­­d­elmm­i Vállalat közreműködé­sével. Egyhónapos kényszer­­szünet után ez volt az első közös piaci országba irányí­tott zöldáru szállítmány. A fólia és üvegházakban ne­velt papri­­kát és paradicso­mot a szentesi Árpád­, a szentesi Felszabadulás, a fá­­biánsebestyéni Kinizsi és a­­ csongrádi Kossuth Termelő­­szövetkezet kertészetében szedték és csomagolták tet­szetős kartondobozokba. Gáspár Sándor Helsinkiben Gáspár Sándor, a elnöke szakszervezeti SZOT kül­döttség élén tegnap Helsin­kibe utazott, ahol részt vesz a Finn Szakszervezetek Köz­ponti Szövetsége (SAK) jú­nius 2-a és 6-a közötti kong­resszusán. A SZOT-küldött­­ség elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Arto Mansala, a Finn Köztársa­ság budapesti nagykövete is. Raktározási rendszer NDK-exportra A Kaposvári Villa­mossági Gyár és a Len­gyeltóti Mezőgép Válla­lat komplett raktározási rendszert exportál az NDK-ba. Két magas polc­­rendszerű tároló építésé­re vállalkoztak. Képün­kön a szállítórendszer vezérlőpálja látható, mely a KVGY terméke. Korszerűsítik a balatoni viharjelzést Megkezdték a távvezérelt fényjelzésű meteorológiai rendszer kiépítését a Bala­ton nyugati medencéjében. Az 1934-ben bevezetett vi­harjelző rendszer — a színes rakéták és a mólókon elhe­lyezett marású viharkosarak alkal­— nem bizonyult elég figyelemkeltőnek, ezért — e jelzési mód fenntartá­sa mellett — 1983 elején a tó keleti medencéjében hat helyen állítottak fel távolból is jól látható fényjelző állo­másokat. A tapasztalatok alapján most a tó jóval ki­­terjedtebb nyugati medencé­jében is kiépítik a távvezér­léssel működő fényjelzős jel­zőrendszert. A siófoki ob­szervatórium mikroszámító­­gépes vezérlőközpontjából működtetett fényjelzők a vil­logás gyorsításával érzékel­tetik majd a vihar közeled­tét, csöndesedését. Ha elül a szél, a fényjelzést kikapcsol­ják. A balatoni viharjelző rendszer korszerűsítésére az Országos Meteorológiai Szol­gálat 20 millió, az Állami Biztosító és a Balatoni Inté­ző Bizottság 5,5 millió fo­rintot fordít. Az új jelzőké­szülékek a jövő évi szezontól működnek. Ha hazánkba érkezik a kínai külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Vu Hszüe­­csien államtanácsos, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tere. A Zeneművészek Szövetségének közgyűlése Az igazi értékeket kell támogatni A Magyar Zeneművészek Szövetsége szombaton a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán tartotta meg XII. köz­gyűlését. A tanácskozáson a résztvevők megvitatták — írásos beszámoló alapján — a szövetségnek az elmúlt öt esztendőben végzett munká­ját, az alapszabály módosítá­sára vonatkozó javaslatot. A közgyűlésen Láng Ist­ván, a szövetség főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést az elnökség beszámolójához. A vitában felszólalt Köpe­­czi Béla művelődési minisz­ter, aki szólt a művészek, képviseleti szerveik és az ál­lami irányítás között kiala­kult újszerű kapcsolatokról. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon minden vonatkozás­ban a jelenlegi szervezeti struktúrát kell-e fenntartani, és nincs-e szükség arra, hogy oldjunk egyes monopol­helyzeteket. Nem az , hogy rentábilissá tegyük cél, kultúrát a szó gazdasági ér­­­telmében, hanem az, hogy az igazi értékeket támogassuk, hogy a felesleges bürokráciát leépítsük, hogy intézménye­inket gazdaságosabban mű­ködtessük — mondotta vége­zetül. Felszólalt a tanácskozáson Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának ve­zetője is. A vita mintegy 20 felszó­lalója hangsúlyozta, hogy a Magyar Zeneművészek Szö­vetsége munkájának tovább­fejlesztéséhez szemléletvál­tásra és a módszerek meg­újítására van szükség. A közgyűlés Láng István zárszava után megválasztot­ta a 30 tagú elnökséget, amely a közeljövőben tar­tandó ülésén választja meg tisztségviselőit. 1986. június 2., hétfő Ifjúsági klubvezetők találkozója A h­ét végére lehűlt idő ellenére forró hangulatú ta­lálkozóra jöttek össze az if­júsági klubvezetők, aktivis­ták Balatonfenyvesen. So­­mo­gy megye 23 településéről 66 klubos érkezett, hogy há­rom nap alatt kicseréljék tapasztalataikat, megbeszél­jék módszereiket a fiatalok szabadidős tevékenységének szervezésében. A részletes programról Zsinkai Gábor, a megyei­­ klu­btanács titkára tájékoztatott. Pénteken szak­mai délután keretében az ifjúsági klubok helyzetéről, tevékenységéről hallgattak a résztvevőik előadást, melyet vita követett. Több hozzá­szóló a mozgalom szélesíté­sét tartotta szükségesnek, amelynek egyik kínálkozó útja vonzó programok szer­vezése. Szóba került az is, hogy a fenntartó üzemek, intézmények anyagi nehéz­ségekre hivatkozva csökken­tik a klubok támogatását. Különösen a kistelepülése­ken — ahol a dotációs le­hetőségek még szűkösebbek — tartják szüks­égesnek a fenntartók és klubok, vala­­­mint a klubok és a KISZ- szervezetek erőteljesebb ös­­­szef­ogását. A szervezők a ta­lálkozó programját úgy állí­tották össze, hogy az egyben mintáiul is szolgálhat a klub­vezetőknek. Az esti programokban fel­lépett Galadek István gitá­ros énekes, Gálfi László Já­­szai-díjas színművész Rem­­baud és Csehov műveiből összeállított műsorával. Volt diszkó, badacsonyi hajóki­rándulás, s bár a vasárnap délelőtti sportverseny­eket el­mosta az eső, a találkozót mind a szervezők, mind a résztvevőik eredményesnek értékelték. Süli Ferenc • Ha élne az osztály­főnök, bizonyosan büszke lenne. A fiai­ra — ahogy ő szokta mon­dani. Belső, kiegyensúlyo­­lyozott békességgel, máshoz nem fogható megnyugvás­sal szemlélhetné, hogy volt értelme, termékeny talajra hullottak nyolc év nevelő munkájának magvai, mert abban az időben még nyolc évben számolták a gimná­ziumot. Kritikus, különösen za­varos nyolc év volt az. A huszonnyolcasok korosztá­lya sokat átélt. Ezért is ér­tik félszavakból egymást, és ezért jellemző, hogy ta­lán kevés, olyan mélyen maradandó van az életük­ben, mint a diákévek. Le­het, hogy éppen azért fej­lődött ki bennük felfoko­zott módon az összetartozás érzése, mert a világot meg­rendítő vihar cibálta, tép­te akkor az emberiséget. Ez az egymáshoz kötődés ma is elevenen él, Budapesttől Mátészalkáig, Oregon ál­lamtól Bécsig, immár csak­nem hatvanévesen, minden­kit hajt a találkozás vágya. Mosolyogna az osztály­főnök azon, hogy a nagy­papák és nem nagypapák belélegezve a biológiai elő­adó kitörölhetetlen emlékű, sajátos illatát, mennyire visszaváltoznak a negyven évvel ezelőtti diák-önma­­gukká. Heccelődnek, sug­­dolóznak, „rendetlenked­nek", diákcsínyeket idézve felszabadult-harsányan ne­vetnek. Emberi dolog, hogy az évek múlásával élesednek a régi emlékek, halványabbak a friss események. Negy­ven-negyvenöt év távlatá­ban a gyerekkor pillanatai kristály­ csillogóbban buk­kannak elő, mint a múlt hetekben történtek. Bizo­nyosan megvan a tudomá­nyos magyarázata, hogy miért természetes ez. Az már eltér az átlagostól, nem ilyen kézenfekvően termé­szetes, ha valaki — vala­kik — más módon is em­léket akarnak „állítani" a szárnyaló éveknek. Kár, hogy az osztályfő­nök nem hallhatta, ahogy a negyven évvel ezelőtt útra bocsátott fiai bölcs komoly­sággal döntöttek. A javas­lat ennyi volt: „Létesítsünk egy alapítványt, pontosab­ban emlékdíjat az Osztály­főnökünk tiszteletére, és a mai diákok buzdítására. Az önkéntes alapon összeadott forintokat minden évben kapja meg az a végzős nö­vendék, aki kimagasló ta­nulmányi eredményt ért el. Az osztályfőnök német és latin nyelveket tanított, az emlékdíj azé legyen, aki e területen jeleskedik." Senki sem mondott pate­­tikus, érzelmes szavakat és szavazásra sem tették a ja­vaslatot. Az egymásra né­zésekben benne volt, az ar­cokon ott ült: „szép dolog lesz ez, jó hogy teszünk va­lamit! Hogy ismét lesz egy kapocs, ami minket is, az iskolát is szorosabbra fűz." És nem utolsósorban em­léket állít az osztályfőnök­nek. Nemcsak fél szavakból, szavak nélkül is megértik egymást. S az elhatározás kapcsán lehetne beszélni a kötődés­ről, az összetartozás embert nemesítő erejéről, a jelent szolgáló, segítő múlt­tiszte­letről. Sok mindenről, ami­re korunkban is annyira szükség van ... Az osztályfőnök bizonyá­ra büszke lenne fiaira. Pe­dagógusnapra talán ő kap­ta a legszebb ajándékot. Vörös Márta In memóriám Osztályfőnök

Next