Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

XLII. évfolyam, 282. szám Otthonosság Szabadkozik a család. Még nem rendezkedtek be iga­zán. Sok minden hiányzik az új lakásból. Nemcsak az anyagiakon áll, tetszett ki a beszédükből, hanem azon is, hogy elképzelésük szeretnék otthonossá szerint vará­zsolni a hajlékot. S nem le­het mindig mindent meg­kapni. Az erkélyről belátni a la­kótelep nagy részét. Néhány csenevész fa, még zöldell a fű, néhány gyerek rúgja a bőrt a parkoló mellett. Né­hány ezer ember lakja a környéket. Bent vannak a lakásokban. A családi házban lakók ezt nem engedhetik meg maguknak, mindig van mit tenni az udvarban. A lakótelepen nincsenek udvari rok. A régi értelemben nin­csenek valóban. A kihaszná­latlan négyzetméterek pedig — ha birtokba vehetnék a lakók — bizonyos, hogy más­képp néznének ki. A környe­zetet ugyanis a lakáshoz tar­tozónak tartom. Az ottho­nossághoz nemcsak a lakás­ban megteremtett rend, har­mónia, hangulat tartozik, ha­nem a környezet is. A múlt hetekben részt vettem egy közművelődési egyesületi épület avatásán. Soha nem hallottam annyi­szor emlegetni az otthont, mint ezen az ünnepségen. A falubeliek kétkezi munká­jukkal, lelkesedésükkel te­remtettek otthont a közösség számára. Nem székháznak, nem művelődési háznak, ha­nem otthonnak nevezték. Otthonuknak, ahol — bárki térjen is be — mindenki otthonosan érezheti magát. Az otthonteremtés több, mint egy épület és környeze­tének birtoklása. Az otthon­­teremtés : alkotás, amiben megvan az egyén feladata éppúgy, mint a közösségé. Ha valaki egyedül érzi ma­­gát a lakótelepi lakásában, annak az is oka lehet, hogy a környezet nem igazán ott­honos. Az otthonosság maga­tartás. Olyan magatartás, amely feltételezi egymás megbecsülését, azt, hogy fi­gyelünk egymásra. Nem san­da szemmel vagy éppen le­selkedve, egymást majmolva, hanem nyílt szívvel, jó szán­dékkal, ha kell, segítve, ha kell, együtt örülve. Szaporodnak a különféle egyesületek, körök. Mintha a klubok már elvesztették vol­na varázsukat, összetartó erejüket. Pedig azokról sem kellene lemondanunk, csak valami újat kellene kitalálni ahhoz, hogy az emberek — fiatalok és idősebbek egy­aránt — megtalálják a kö­zös szórakozás, kikapcsoló­dás, művelődés örömét. Ta­lán, ha otthonosabbá ten­nénk ezeket, ismét vonzóvá válnának. Az új közművelődési egye­sületek, körök élnek e lehe­tőséggel. Azon a bizonyos avató ünnepségen, nem tit­kolom, amely Pogányszent­­péteren zajlott le, úgy lát­szott, hogy csak a kis tele­püléseken fontos az emberek számára az összetartó erő. Igaz, Somogyban kis telepü­léseken indult meg az egye­sületi mozgalom, de az or­szág más megyéiben, váro­sokban is születtek ilyenek. Egy­-­egy városrészt kisebb településnek is felfoghatunk, ahol az emberek sajátos mó­don alakíthatják környeze­tüket ahhoz, hogy otthono­san érezzék magukat. Nemcsak a lakásnak, ha­nem a környezetnek is gaz­dáivá kell válnunk. Tennünk érte akarni és tudni kell. En­nek előmozdításáért sokat tehetnek az egyesületek, a kis települések, és tanulhat­nak tőlük a városok is. Horányi Barna Világ proletárjai, egyesüljetek!Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAh hhhhhi 1986. december 1., hétfő Ara: 1,80 Ft Felhívás a világ fiataljaihoz Befejezte tanácskozását a DÍVSZ XII. közgyűlése Zák­ó plenáris üléssel fe­jezte be munkáját a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség XII. közgyűlése szomba­ton este, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az üllésen Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára­­ elnökölt. A DIVSZ legfelsőbb fóru­mán részt vett 136 ifjúsági tagszervezet küldöttei záró tanácskozásukon nyilatko­zatot fogadtak el novemb­er 29-e, a palesztin néppel va­ló nemzetközi szolidaritás napja alkalmából. A doku­mentum a világ haladó if­júságának támogatásáról biztosítja, a palesztin nemzeti jogaiért — az nép ön­rendelkezésiért és a függet­len állam alapításának jogá­ért — folytatott harcát. A felhívás hangoztatja: a pa­­lesztin kérdés átfogó rende­zésére nemzetközi konferen­ciát kell összehívni az ENSZ égisze alatt, minden érintett f­élnek, köztük a Pa­lesztinai Felszab­adítási Szer­vezetnek, mint a­­ palesztin nép egyedüli törvényes kép­viselőjének közreműködé­sével. Ezután a DIVSZ szakosí­tott szervezeteinek vezetői számoltak be a SIVSAJ, a Nemzetközi Önkéntes Szol­gálat az Ifjúsági Szolidari­tásért és Barátságért, a BITEJ, az Ifjúsági Turiz­­mus és Cserék Nemzetközi Irodája, valamint a CIMEA, a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi zottsága tanácskozásáról.Ez­A közgyűlés meghallgatta a számvizsgáló és pénzügyi bizottság beszámolóját,­­majd tagfelvételekről döntött: 17, a világ különböző tájain élő fiatalokat tömörítő, új ifjú­sági szervezet kapcsolódott­ be a DÍVSZ munkájába. A XII. közgyűlés része­ként megtartott regionális és tematikus tanácskozáso­kon megvitatták és kimun­kálták a DÍVSZ legfelső fó­rumának határozatát, s következő esztendőkre kör­a vonalazott munkaprogram­ját rögzítő dokumentumo­kat, amelyeket a záró plená­­ris ülésen terjesztettek a küldöttek elé. Az eszmecserék tapaszta­latait összegző előterjeszté­sekben megfogalmazódott: ma az emberiség előtt álló legfontosabb feladat a nuk­leáris háború veszélyének elhárítása. Ezzel összefüg­gésben a­­ résztvevők egyhan­gúlag támogatták a DÍVSZ kezdeményezését az ifjúsági szervezeteik széles körét tö­mörítő an­tinukleáris koalí­ció létrehozására, s szorgal­mazták atomfegyvermentes békeövezetek létesítését a vi­lág nagy térségeiben. A békeharc jegyében ki­alakított akcióprogram ke­retében a DÍVSZ tagszerve­zetei részt vesznek az Egye­sült Államokban megrende­zendő „Népek csúcstalálko­zója” elnevezésű rendez­vénysorozaton, amely a nuk­leáris leszerelés ügyét szol­gálja. Ugyancsak ott lesznek képviselőik a dán ifjúsági békemozgalom kezdeménye­zésére létrehozni tervezett ,,nemzetközi békeőrség” tag­jai között is, akik az Egye­sült Államokban az atom­fegyver-kísérletek elleni til­takozó akciókon vesznek részt. Igen élénk érdeklődés kí­sérte az ifjúság jogaival és a globális problémákkal fog­lalkozó tanácskozásokat, amelynek napirendjén olyan átfogó kérdések szerepeltek, mint a fejlődő országokat a sújtó éhezés, az eladósodás, környezetvédelem és a kapitalista világ fiataljait érintő munkanélküliség. Az ifjúság jogainak érvényesü­lését értékelve több küldött rámutatott: a DIVSZ-nek nagyobb figyelmet kell for­dítania a fiatal nők egyén­iFolytatás a 2. oldalon) írószövetségi közgyűlés Szombaton és vasárnap — a művészeti szövetségek ta­nácskozásainak sorát lezár­va — megtartotta közgyűlé­sét a Magyar Írók Szövet­sége. A Pesti Vigadó dísz­termében összeült közgyűlés elnökségében foglaltak he­lyet az MSZMP Központi Bizottságának képviselői és Köpeczi­­ Béla művelődési miniszter. Őket, az írótársa­dalom más vendégeit, az írószövetség 612 tagja közül megjelent 444 alkotót Jová­­novics Miklós főtitkár üdv­vözölte, majd Hubay Miklós elnök adott áttekintést az elmúlt fél évtized munkájá­ról. A vitában — többek kö­zött — felszólalt Köpeczi Béla. Az irodalom feladatául jelölte, hogy a kultúra nagy értékeit mindenki számára a hozzáférhetővé tegyük, s — megnehezedett körülmé­nyek között is — támogas­suk az alkotómunkát a tu­dományiban, s a művészetek­ben. A közgyűlés végezetül döntött az új választmány összetételéről. Ünnepség a tanácsházán, koszorúzás A felszabadulás 42. évfordulójára készül Kaposvár Gazdag programmal ké­szülnek Kaposvár a megyeszékhelyen felszabadulásá­nak 42. évfordulójára. A város oktatási intézményei­ben megemlékeznek a sors­fordulóról, méltatják a több mint négy évtizedes fejlődés eredményeit. Három helyen rendeznek koszorúzási ünnepséget de­cember 2-án. Délután fél 2- kor a sántosi ágyúemlékmű­­nél, fél 3-kor a Keleti te­metőben lévő szovjet hősi emlékműnél. Kedden délután 4 óra­kor kezdődik a koszo­rúzása ünnepség a Szabadság parki, szovjet hősi emlékmű előtt. Kaposvár felszabadulá­sának 42. évfordulója alkal­mából kedden délután órakor ünnepi megemlékezés­­ lesz a városi tanács nagy­termében. Farkas István, a városi tanács általános el­nökhelyettese méltatja a több mint négy évtizeddel ezelőtti felszabadulás jelen­tőségét és vázolja fel a me­gyeszékhely azóta megtett útját.­­ Ezen az ünnepségen ad­ják át a különféle kitünte­téseket és elismeréseket azoknak, akik sokat tettek Kaposvárért. BUDAPESTRE ÉRKEZETT LARS WERNER Az MSZMP Központi Bi- port elnökével. A delegációi­zottságának meghívására a Ferihegyi repülőtéren Szó­­tegnap hazánkba érkezett ü­res Mátyás, az MSZMP Köz- Svéd Baloldali Párt­ Kom­­ponti Bizottságának titkára ministák (VPK) küldöttjé- fogadta. ge, élén Kars Wernerrel, a (MT­I) L Alma — Brazíliába A Budafruct Rt buda­örsi hűtőházában meg­kezdték az alma tárolá­­­sát. Mintegy tízezer ton­nát dolgoznak fel május végéig, s válogatás, cso­magolás után a Hungaro­­fruct közreműködésével exportálják. Jelentős mennyiségben szállíta­nak a tőkés országokba. Az idén már Brazíliába is eljut háromezer tonna e keresett magyar ter­mékből. Képünkön, komputerrel vezérelt­­ osztályozógépen válogat­ják, csomagolják az al­mát. (MTI-fotó : Kerekes Tamás felv.) SZÖSZÖK Kisebbik unokahúgom­ most kezdte az általános iskolát. Mivel nővére úttö­rő módjára előtte járt, nem sok meglepetés érte. Amen­­­nyire lehet, a szülei is igye­keztek beavatni a titkok­ba. De hogy mennyire nem lehet mindenre felkészíteni egy gyereket, azt az alábbi eset példázza. Andrea kétségbeesetten állítot haza az iskolából, s mint a legilletékesebbel, nővérével próbálta dűlőre vinni a dolgot. — Mondd, nektek milyen tanítónénitek van? — kér­dezte tapogatózva. Miután megnyugtató választ kapott, még jobban nekikeseredve panaszkodni kezdett. — Képzeld, a mi tanító­nénink nagyon buta. Ma felírt a táblára valamit és tőlünk, képzeld csak el, tő­lünk elsősöktől kérdezte, hogy tudjuk-e mi az? Na hallod, nem tudom mit fogunk tanulni tőle, ha már most nekünk kell meg­mondani helyette a helyes választ. Vagy talán nem tudja, hogy mi még csak elsősök vagyunk? Amikor Csurgón járok, mindig ugyanabban az ét­teremben ebédelek. A kül­sőségektől eltekintve ked­ves a kiszolgálás és főként ízletes ételeket kínálnak. Ezúttal új vendégeket vittem szombati ebédmeg­hívásra az megszépülőben átalakulóban­ lévő étte­rembe. Előre beharangoz­tam, hogy itt milyen fino­mat fogunk enni, s bár volt néhány kellemetlen tapasztalatom az ilyen ,jelő­re iszunk a medve bőrére” esetekkel, most mégsem éb­redt föl bennem a gyanú. Étlap ugyan nem volt, de a felszolgáló gyorsasággal és boszorkányos háromszor egymás után hibátlanul fel­mondta­­ a leckét, azaz, hogy mit lehet rendelni. Mikor végre „átláttuk” a válasz­tékot, sietve döntöttünk, nehogy habozásunkkal va­lamit is kihúzzunk az élő étlapról. A leves hideg volt, a másodikra túl sokat kel­lett várni, a közeli mellék­­helyiséggel valószínűleg va­lami baj lehetett, mert oly­kor orrfacsaró bűz áradt felénk. De mindezt — zsíros krumplival egyetem­­­ben — lenyeltük, s mint később kiderült, nemcsak ezt. Az a mutatványos elő­adás, amivel a felszolgáló az étlapot felkínálta, meg­ismétlődött a fizetésnél. Meg kellet fogadnom asz­taltársaimnak, hogy nem szólok, vagy ha m­ár nem bírom, akkor inkább ve­szem a kalapom és kime­gyek a friss levegőre. Ma­radtam és nem szóltam, bár nagyon nehezemre esett. Szóval fizettünk és mind­ezt csak úgy, étlap és el­lenőrizhető ár­lap nélkül. Többfélét ettünk, de ez nem volt gond, a fehér kö­penyes mindent tudott kí­vülről. Sajnos mi nem, ezért él bennem a gyanú, hogy netán a harmadosz­tályú árak helyett másod­­osztályút fizettettek meg velünk. Talán előlegezve a bizalmat az átalakítás utá­ni besorolásnak. Aki három napra utazik Bécsbe, az kevésbé kíván­csi a császári rezidenciák­ra, a bérletekhez csak öröklés folytán jutó opera­házi látogatókra, a mú­zeumokra és az egyéb lát­ványosságokra. Egy viszont nagyon is fontos: hol, mi, mennyiért kapható? És még valami. Lehessen tévét néz­ni, ami persze nem azonos az itthoni tévénézéssel. Vacsoránál egyik asztal­­társam sajnálkozva jegyez­te meg, hogy ezek az oszt­rákok nehéz helyzetbe le­hetnek, hiszen a hat csa­torna műsorából egész éjjel nem tudta eldönteni, hogy melyiket nézze. Mivel nem válaszolt, nem tudom, hogy is fogadta iga­zán abbeli megjegyzésemet, hogy no lám, mennyivel egyszerűbb a dolgunk ne­künk. A második műsor talán már fölösleges is. Szavazni kellene róla. Nagy Zsóka

Next