Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
XLII. évfolyam, 282. szám Otthonosság Szabadkozik a család. Még nem rendezkedtek be igazán. Sok minden hiányzik az új lakásból. Nemcsak az anyagiakon áll, tetszett ki a beszédükből, hanem azon is, hogy elképzelésük szeretnék otthonossá szerint varázsolni a hajlékot. S nem lehet mindig mindent megkapni. Az erkélyről belátni a lakótelep nagy részét. Néhány csenevész fa, még zöldell a fű, néhány gyerek rúgja a bőrt a parkoló mellett. Néhány ezer ember lakja a környéket. Bent vannak a lakásokban. A családi házban lakók ezt nem engedhetik meg maguknak, mindig van mit tenni az udvarban. A lakótelepen nincsenek udvari rok. A régi értelemben nincsenek valóban. A kihasználatlan négyzetméterek pedig — ha birtokba vehetnék a lakók — bizonyos, hogy másképp néznének ki. A környezetet ugyanis a lakáshoz tartozónak tartom. Az otthonossághoz nemcsak a lakásban megteremtett rend, harmónia, hangulat tartozik, hanem a környezet is. A múlt hetekben részt vettem egy közművelődési egyesületi épület avatásán. Soha nem hallottam annyiszor emlegetni az otthont, mint ezen az ünnepségen. A falubeliek kétkezi munkájukkal, lelkesedésükkel teremtettek otthont a közösség számára. Nem székháznak, nem művelődési háznak, hanem otthonnak nevezték. Otthonuknak, ahol — bárki térjen is be — mindenki otthonosan érezheti magát. Az otthonteremtés több, mint egy épület és környezetének birtoklása. Az otthonteremtés : alkotás, amiben megvan az egyén feladata éppúgy, mint a közösségé. Ha valaki egyedül érzi magát a lakótelepi lakásában, annak az is oka lehet, hogy a környezet nem igazán otthonos. Az otthonosság magatartás. Olyan magatartás, amely feltételezi egymás megbecsülését, azt, hogy figyelünk egymásra. Nem sanda szemmel vagy éppen leselkedve, egymást majmolva, hanem nyílt szívvel, jó szándékkal, ha kell, segítve, ha kell, együtt örülve. Szaporodnak a különféle egyesületek, körök. Mintha a klubok már elvesztették volna varázsukat, összetartó erejüket. Pedig azokról sem kellene lemondanunk, csak valami újat kellene kitalálni ahhoz, hogy az emberek — fiatalok és idősebbek egyaránt — megtalálják a közös szórakozás, kikapcsolódás, művelődés örömét. Talán, ha otthonosabbá tennénk ezeket, ismét vonzóvá válnának. Az új közművelődési egyesületek, körök élnek e lehetőséggel. Azon a bizonyos avató ünnepségen, nem titkolom, amely Pogányszentpéteren zajlott le, úgy látszott, hogy csak a kis településeken fontos az emberek számára az összetartó erő. Igaz, Somogyban kis településeken indult meg az egyesületi mozgalom, de az ország más megyéiben, városokban is születtek ilyenek. Egy-egy városrészt kisebb településnek is felfoghatunk, ahol az emberek sajátos módon alakíthatják környezetüket ahhoz, hogy otthonosan érezzék magukat. Nemcsak a lakásnak, hanem a környezetnek is gazdáivá kell válnunk. Tennünk érte akarni és tudni kell. Ennek előmozdításáért sokat tehetnek az egyesületek, a kis települések, és tanulhatnak tőlük a városok is. Horányi Barna Világ proletárjai, egyesüljetek!Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAh hhhhhi 1986. december 1., hétfő Ara: 1,80 Ft Felhívás a világ fiataljaihoz Befejezte tanácskozását a DÍVSZ XII. közgyűlése Zákó plenáris üléssel fejezte be munkáját a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség XII. közgyűlése szombaton este, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az üllésen Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára elnökölt. A DIVSZ legfelsőbb fórumán részt vett 136 ifjúsági tagszervezet küldöttei záró tanácskozásukon nyilatkozatot fogadtak el november 29-e, a palesztin néppel való nemzetközi szolidaritás napja alkalmából. A dokumentum a világ haladó ifjúságának támogatásáról biztosítja, a palesztin nemzeti jogaiért — az nép önrendelkezésiért és a független állam alapításának jogáért — folytatott harcát. A felhívás hangoztatja: a palesztin kérdés átfogó rendezésére nemzetközi konferenciát kell összehívni az ENSZ égisze alatt, minden érintett félnek, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek, mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének közreműködésével. Ezután a DIVSZ szakosított szervezeteinek vezetői számoltak be a SIVSAJ, a Nemzetközi Önkéntes Szolgálat az Ifjúsági Szolidaritásért és Barátságért, a BITEJ, az Ifjúsági Turizmus és Cserék Nemzetközi Irodája, valamint a CIMEA, a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi zottsága tanácskozásáról.EzA közgyűlés meghallgatta a számvizsgáló és pénzügyi bizottság beszámolóját,majd tagfelvételekről döntött: 17, a világ különböző tájain élő fiatalokat tömörítő, új ifjúsági szervezet kapcsolódott be a DÍVSZ munkájába. A XII. közgyűlés részeként megtartott regionális és tematikus tanácskozásokon megvitatták és kimunkálták a DÍVSZ legfelső fórumának határozatát, s következő esztendőkre köra vonalazott munkaprogramját rögzítő dokumentumokat, amelyeket a záró plenáris ülésen terjesztettek a küldöttek elé. Az eszmecserék tapasztalatait összegző előterjesztésekben megfogalmazódott: ma az emberiség előtt álló legfontosabb feladat a nukleáris háború veszélyének elhárítása. Ezzel összefüggésben a résztvevők egyhangúlag támogatták a DÍVSZ kezdeményezését az ifjúsági szervezeteik széles körét tömörítő antinukleáris koalíció létrehozására, s szorgalmazták atomfegyvermentes békeövezetek létesítését a világ nagy térségeiben. A békeharc jegyében kialakított akcióprogram keretében a DÍVSZ tagszervezetei részt vesznek az Egyesült Államokban megrendezendő „Népek csúcstalálkozója” elnevezésű rendezvénysorozaton, amely a nukleáris leszerelés ügyét szolgálja. Ugyancsak ott lesznek képviselőik a dán ifjúsági békemozgalom kezdeményezésére létrehozni tervezett ,,nemzetközi békeőrség” tagjai között is, akik az Egyesült Államokban az atomfegyver-kísérletek elleni tiltakozó akciókon vesznek részt. Igen élénk érdeklődés kísérte az ifjúság jogaival és a globális problémákkal foglalkozó tanácskozásokat, amelynek napirendjén olyan átfogó kérdések szerepeltek, mint a fejlődő országokat a sújtó éhezés, az eladósodás, környezetvédelem és a kapitalista világ fiataljait érintő munkanélküliség. Az ifjúság jogainak érvényesülését értékelve több küldött rámutatott: a DIVSZ-nek nagyobb figyelmet kell fordítania a fiatal nők egyéniFolytatás a 2. oldalon) írószövetségi közgyűlés Szombaton és vasárnap — a művészeti szövetségek tanácskozásainak sorát lezárva — megtartotta közgyűlését a Magyar Írók Szövetsége. A Pesti Vigadó dísztermében összeült közgyűlés elnökségében foglaltak helyet az MSZMP Központi Bizottságának képviselői és Köpeczi Béla művelődési miniszter. Őket, az írótársadalom más vendégeit, az írószövetség 612 tagja közül megjelent 444 alkotót Jovánovics Miklós főtitkár üdvvözölte, majd Hubay Miklós elnök adott áttekintést az elmúlt fél évtized munkájáról. A vitában — többek között — felszólalt Köpeczi Béla. Az irodalom feladatául jelölte, hogy a kultúra nagy értékeit mindenki számára a hozzáférhetővé tegyük, s — megnehezedett körülmények között is — támogassuk az alkotómunkát a tudományiban, s a művészetekben. A közgyűlés végezetül döntött az új választmány összetételéről. Ünnepség a tanácsházán, koszorúzás A felszabadulás 42. évfordulójára készül Kaposvár Gazdag programmal készülnek Kaposvár a megyeszékhelyen felszabadulásának 42. évfordulójára. A város oktatási intézményeiben megemlékeznek a sorsfordulóról, méltatják a több mint négy évtizedes fejlődés eredményeit. Három helyen rendeznek koszorúzási ünnepséget december 2-án. Délután fél 2- kor a sántosi ágyúemlékműnél, fél 3-kor a Keleti temetőben lévő szovjet hősi emlékműnél. Kedden délután 4 órakor kezdődik a koszorúzása ünnepség a Szabadság parki, szovjet hősi emlékmű előtt. Kaposvár felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából kedden délután órakor ünnepi megemlékezés lesz a városi tanács nagytermében. Farkas István, a városi tanács általános elnökhelyettese méltatja a több mint négy évtizeddel ezelőtti felszabadulás jelentőségét és vázolja fel a megyeszékhely azóta megtett útját. Ezen az ünnepségen adják át a különféle kitüntetéseket és elismeréseket azoknak, akik sokat tettek Kaposvárért. BUDAPESTRE ÉRKEZETT LARS WERNER Az MSZMP Központi Bi- port elnökével. A delegációizottságának meghívására a Ferihegyi repülőtéren Szótegnap hazánkba érkezett üres Mátyás, az MSZMP Köz- Svéd Baloldali Párt Komponti Bizottságának titkára ministák (VPK) küldöttjé- fogadta. ge, élén Kars Wernerrel, a (MTI) L Alma — Brazíliába A Budafruct Rt budaörsi hűtőházában megkezdték az alma tárolását. Mintegy tízezer tonnát dolgoznak fel május végéig, s válogatás, csomagolás után a Hungarofruct közreműködésével exportálják. Jelentős mennyiségben szállítanak a tőkés országokba. Az idén már Brazíliába is eljut háromezer tonna e keresett magyar termékből. Képünkön, komputerrel vezérelt osztályozógépen válogatják, csomagolják az almát. (MTI-fotó : Kerekes Tamás felv.) SZÖSZÖK Kisebbik unokahúgom most kezdte az általános iskolát. Mivel nővére úttörő módjára előtte járt, nem sok meglepetés érte. Amennyire lehet, a szülei is igyekeztek beavatni a titkokba. De hogy mennyire nem lehet mindenre felkészíteni egy gyereket, azt az alábbi eset példázza. Andrea kétségbeesetten állítot haza az iskolából, s mint a legilletékesebbel, nővérével próbálta dűlőre vinni a dolgot. — Mondd, nektek milyen tanítónénitek van? — kérdezte tapogatózva. Miután megnyugtató választ kapott, még jobban nekikeseredve panaszkodni kezdett. — Képzeld, a mi tanítónénink nagyon buta. Ma felírt a táblára valamit és tőlünk, képzeld csak el, tőlünk elsősöktől kérdezte, hogy tudjuk-e mi az? Na hallod, nem tudom mit fogunk tanulni tőle, ha már most nekünk kell megmondani helyette a helyes választ. Vagy talán nem tudja, hogy mi még csak elsősök vagyunk? Amikor Csurgón járok, mindig ugyanabban az étteremben ebédelek. A külsőségektől eltekintve kedves a kiszolgálás és főként ízletes ételeket kínálnak. Ezúttal új vendégeket vittem szombati ebédmeghívásra az megszépülőben átalakulóban lévő étterembe. Előre beharangoztam, hogy itt milyen finomat fogunk enni, s bár volt néhány kellemetlen tapasztalatom az ilyen ,jelőre iszunk a medve bőrére” esetekkel, most mégsem ébredt föl bennem a gyanú. Étlap ugyan nem volt, de a felszolgáló gyorsasággal és boszorkányos háromszor egymás után hibátlanul felmondta a leckét, azaz, hogy mit lehet rendelni. Mikor végre „átláttuk” a választékot, sietve döntöttünk, nehogy habozásunkkal valamit is kihúzzunk az élő étlapról. A leves hideg volt, a másodikra túl sokat kellett várni, a közeli mellékhelyiséggel valószínűleg valami baj lehetett, mert olykor orrfacsaró bűz áradt felénk. De mindezt — zsíros krumplival egyetemben — lenyeltük, s mint később kiderült, nemcsak ezt. Az a mutatványos előadás, amivel a felszolgáló az étlapot felkínálta, megismétlődött a fizetésnél. Meg kellet fogadnom asztaltársaimnak, hogy nem szólok, vagy ha már nem bírom, akkor inkább veszem a kalapom és kimegyek a friss levegőre. Maradtam és nem szóltam, bár nagyon nehezemre esett. Szóval fizettünk és mindezt csak úgy, étlap és ellenőrizhető árlap nélkül. Többfélét ettünk, de ez nem volt gond, a fehér köpenyes mindent tudott kívülről. Sajnos mi nem, ezért él bennem a gyanú, hogy netán a harmadosztályú árak helyett másodosztályút fizettettek meg velünk. Talán előlegezve a bizalmat az átalakítás utáni besorolásnak. Aki három napra utazik Bécsbe, az kevésbé kíváncsi a császári rezidenciákra, a bérletekhez csak öröklés folytán jutó operaházi látogatókra, a múzeumokra és az egyéb látványosságokra. Egy viszont nagyon is fontos: hol, mi, mennyiért kapható? És még valami. Lehessen tévét nézni, ami persze nem azonos az itthoni tévénézéssel. Vacsoránál egyik asztaltársam sajnálkozva jegyezte meg, hogy ezek az osztrákok nehéz helyzetbe lehetnek, hiszen a hat csatorna műsorából egész éjjel nem tudta eldönteni, hogy melyiket nézze. Mivel nem válaszolt, nem tudom, hogy is fogadta igazán abbeli megjegyzésemet, hogy no lám, mennyivel egyszerűbb a dolgunk nekünk. A második műsor talán már fölösleges is. Szavazni kellene róla. Nagy Zsóka