Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 62. szám Ára: 2,20 Ft 1987. március 14., szombat „Küzdeni erőnk szerint” 1848. március 15-re emlékezni mindig, minden hely­zetben különös és fölemelő kötelesség. Hiszen a nemzet életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelyek által többnek és igazabbnak tudjuk ma­gunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozá­sát, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, ame­lyet Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári, Tán­csics, Jókai életműve jelent a magyarságnak. Akkor is haza és haladás legfontosabb kérdéseiről volt szó, s bár nem szerencsés a történelmet példatárnak és lehetséges párhuzamok gyűjteményének tekinteni. 1848 maradandó sugárzása abból is adódik: Petőfiék forradalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, s adtak vá­laszt a lét vagy nemlét nagy kihívására. Cselekedetük tör­ténelmi érvényét még a szabadságharc legyőzésének tra­gédiája se vonhatja árnyékba. Lét és nemlét nagy kihívásával azóta többször kel­lett bátran szembenéznünk. Példára és párhuzamra te­hát, a múlt erkölcsi támasztékaira gyakran volt szüksé­günk. Még akkor is, ha különben tudjuk, hogy a törté­nelemben minden órának, minden helyzetnek más a pa­rancsa. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári hala­dás volt a tét. Az ország sorsa, jelene és jövője a cse­lekvés és nem cselekvés kettősségében fogalmazódott meg. S aki a tétlenséget, a maradást választotta, eleve kire­kesztette ezt a népet az európai fejlődés lehetőségéből. Ha a legjobbakban, s magában a népben nincs bátorság a cselekvésre, Magyarország politikai, társadalmi, gazda­sági értelemben hosszú időre a perifériára szorul. Ez az, ami ma is tanulságos: a helyzet józan felis­merése és a cselekvés bátorsága. Most más kérdéseket vet föl a történelem, elsősorban azt, hogy képesek va­gyunk-e a kor követelményéhez igazítani a szocializmus hazai gyakorlatát. De a cselekvés és nem cselekvés ket­tőssége épp olyan sorsmeghatározó dilemma, mint 1848 históriai napjaiban volt. Mert, mit jelent a tétlenség? A perc, a pillanat esetleges és látszólagos nyugalmát, s ugyanakkor a teljes távlatvesztést, a jövő bizonytalan­ságát. A cselekvés vállalása, persze, egyéni és közösségi fájdalmakkal, átmeneti veszteségekkel is járhat, de a je­len kényelmes nyugalmával nem lehet megváltani a jö­vőt. Csak a cselekvés bátorságával. Iyen értelemben történelmi sorsfordulóhoz érkez­tünk újra. A vagy-vagy állapotába. Perifériára szorulni a XX. században is lehet. Hiába hivatkozunk arra a sok áldozattal is járó történelmi útra, amelyet 1945 óta megtettünk, a világban elfoglalt, lényegében kedvező he­lyünket a mában is meg kell erősítenünk. Mert ez a hely nem örökös vívmány. Vitathatatlan eredményeink ellenére kihullhatunk az időből, ha nem fejlesztjük ma­gunkban a változás és változtatás képességét, ha nem tudjuk követni a szükségszerűségek hívását. Előttünk — Vörösmartynak a címben is idézett — szavaival — ma is „egy nemzetnek sorsa áll”. S ez a sors a fölzárkózás vagy lemaradás ellentétében villantja fel önmaga távlatait. A világ nélkülünk is halad, de ne­künk egyáltalán nem mindegy, hogy a történelemben hátrébb csúszott nemzetek sorában vagyunk-e vagy sem. Különösen nem mindegy a fiataloknak, hiszen a mai döntéseink — a jók s a rosszak is — az ő életüket fog­ják meghatározni. Ezért van felelőssége és helye az in­duló nemzedékeknek is a cselekvésben, hogy az idők szavának megfelelő változások minél gyorsabbak, s a társadalom egészére kiterjedők legyenek. Ezért tette köz­zé tettekre sarkalló felhívását január végén a KISZ Központi Bizottsága: „Jövőnk a tét!” Ma már nincs értelme annak a kérdésnek, hogy adott körülmények között lehet-e tenni valamit. A kor más megfogalmazást követel. Fordított kérdésfeltevést: Szabad-e semmit sem tenni? Lehet-e fiatal tömegeknek sikeres egyéni életben reménykedni, miközben az ország, a közösség súlyos gondokkal néz szembe? Egyénnek és közösségnek ilyen kettéválása csak ideig-óráig képzelhe­tő. A reformok korában élünk, s ezeket a korszakokat nemcsak a magánérdekű, a személyes érvényű gondola­tok kormányozzák, hanem azok, amelyek a köz ügyét és boldogulását viszik előbbre. Akár bátor egyéni válla­lással is. Ma az idő nem végletes önfeláldozást kér tőlünk. Cselekedeteink távlata nem a segesvári csatamező. Mégis kérdés, hogy a mostani ifjú nemzedék fölkészült-e arra, amire a mai kor szólítja, egyre erőteljesebben. Végzetes volna azt válaszolni: nem. Könnyű kibúvó ugyanis, hogy ez a nemzedék nem volt jelen a nagy ügyek eldöntése­kor, nem kérdezték meg, hogy milyennek képzeli a szo­cialista gazdaság és társadalom útját. Következésképpen vállalják a felelősséget és a szükséges változtatások gond­ját azok, akik eddig is a folyamatok középpontjában áll­tak. A fiatalság pedig vagy beilleszkedik abba, ami van, vagy elegánsan kívül marad. Nem. Ma nem lehet ilyen munkamegosztás. Vannak ugyan a kívülmaradást ösztönző megfontolások, de minél hosszabb távon gondolkodunk, ezek annál inkább elve­szítik az érvényüket. Be kell látni: ma már a beillesz­kedés, a meglévő gazdasági és politikai mechanizmusok­ba való közömbös belesimulás se elegendő. A nemzet érdekeit tekintve sohase volt az, most még kevésbé. A mai ifjú nemzedék tanultabb, mint eddig bármelyik volt a magyar történelemben. Közéletisége azonban sokszor messze alatta marad annak, amit egy művelt emberfők számában igencsak megnövekedett nemzedéktől joggal várhat az ország. Olyan helyzetben vagyunk, amikor egy generációnak a gyakorlat mezején kell megmérnie ön­magát: képes-e vállalni a történelem által rámért kül­detést. Előttünk valóban egy nemzetnek sorsa áll. A márciusi ifjak példája — 1987-ben — leginkább erről beszél. Domonkos László a KISZ KB titkára ötvenéves a Márciusi Front Emlékü­nnepség az Eötvös Loránd Tudományegyetemen A magyarországi demok­ratikus erőket egyesítő Már­ciusi Front létrejöttének 50. évfordulója alkalmából em­­lékünnepséget rendezett teg­nap az MSZMP KB Párt­történeti Intézete, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa, a KISZ Központi Bi­zottsága, az MTA Történet­tudományi Intézete és a Ma­gyar Írók Szövetsége az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemen. Az eseményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs propaganda osztályának ve­­s­zetője és Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzását követő megnyitójában Kál­lai Gyula, a HNF OT elnö­ke emlékeztetett arra: olyan politikai mozgalom születésé­re emlékeznek, amely nem­csak nevében, hanem társa­dalmi és politikai céljaiban is szervesen kapcsolódott történelmi múltunk haladó hagyományaihoz, elsősorban 1848—49 nagy történelmi művéhez, s a korabeli fel­adatok mellett a történelmi örökséget is magára vállal­va formálni kezdte egy új népi­­ demokratikus, majd szocialista megteremtését.Magyarország A továbbiakban hangsú­lyozta: az az időszak, amely­nek közepette ez a mozga­lom már a harmincas évek elején érlelődni kezdett, egy­beesett a nemzetközi kapi­talizmus­­ eddigi történelmé­nek legsúlyosabb válságá­val. Ez hazánkban is erő­sen éreztette hatását. A tő­kés-földesúri rendszer a har­mincas években addig soha nem tapasztalt mértékű munkanélküliséggel és létbi­zonytalansággal, nyomorral és éhínséggel sújtotta né­pünket.. A­­ fasizmus európai előretörésével egyre erőtel­jesebbé vált a nemzeti füg­getlenség és a társadalmi­ haladás kettős, de egymástól elválaszthatatlan követelése. Az ország haladó erői eb­ből a helyzetből igyekeztek megtalálni a kivezető utat. A Márciusi Front fiataljai­nak mozgalma népfront-jel­legű volt, a haladó társadal­mi erők közös fellépésének politikai színteréül szolgált. Létrejöttében a Kommunis­ták Magyarországi Pártja kezdeményező szerepet ját­szott, felismerve a fasizmus uralomra jutásával a nem­zeti függetlenségünket és a népünk életét fenyegető ha­lálos veszélyt. Ötven év történelmi ta­pasztalatai igazolják — emelte ki végezetül a HNF OT elnöke —, hogy a nép­front-politika a magyar nép életében nem véletlen, nem átmeneti jelenség. Az egész ország javát,­­ egész népünk érdekeit szolgálta és gárja. Nagy, korszakos szél­je­lentőségű feladatainkat csak e politika alapján tudtuk megoldani. Népfront-politi­kánk szilárdan és mélyen megalapozott történelmi vív­mány. Nélküle jelenlegi helyzetün­ket és fejlődésün­ket sem érthetjük meg iga­zán, még kevésbé­­ érthetik meg a jövő nemzedék tag­jai. Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos ta­nácsadója a Márciusi Front­nak a haladó erők tömöríté­sének, a fasizmus küzdelemben betöltött elleni sze­repét méltatta előadásában. Bevezetőben Magyarországon hangsúlyozta: tulajdon­képpen három pólusból in­dult el és talált közös neve­zőre a Márciusi Front. kezdeményező szerep a kom­­­munistáké volt, akiknek si­került megnyerniük és népfrontos törekvések része­a­seivé tenniük a demokrati­kus irányba mozduló — fő­leg budapesti és debreceni — egyetemi fiatalokat. . A harmadik pólus pedig a há­rommillió szegény paraszt kilátástalan helyzetén vál­toztatni akaró, jórészt „népből” ijött írók csoport­­­ja volt. Mindhárom csoport egymástól tanulva és egy­másra hatva, a társadalmi problémákra megoldást ke­resve jutott el a közös „vál­lalkozásig”. A kommunisták­nak és balra tartó diákság­nak az útkeresése során már összekovácsolódott és közö­sen vállalt akciói hatottak a népi írók magatartására is. (Folytatás a 2. oldalon.) Külügyi bizottsági ülés A Varsói Szerződés Tag­államai Bizottsága Külügyminiszteri március végén Moszkvában tartja soron kö­vetkező ülését. Magyar—szovjet békemozgalmi megállapodások Tegnap hazaérkezett Moszkvából Barabás Mik­lós, az Országos Béketanács főtitkára, aki a Szovjet Bé­kevédelmi Bizottság vezetői­vel megbeszéléseket folyta­tott a két mozgalom idei együttműködéséről. A XI. országos békekon­ferenciának a bizalomerősí­tésről hozott állásfoglalása szellemében is megállapod­tak arról, hogy az idén az újszerű, helyi szintű béke­mozgalmi kapcsolatok létre­hozására és kiterjesztésére törekednek. Ennek kereté­ben magyar—szovjet béke­találkozót tartanak szeptem­berben hazánkban, melyen békecsoportok és -közössé­gek teremthetnek kapcsola­tot egymással. Ezzel a fó­rummal megkezdődik az európai szocialista országok békemozgalmai 1988-ra ter­vezett budapesti találkozójá­nak előkészítése is. A máju­si békehónap során békeak­tivisták csoportja utazik Szovjetunióba, s az Országos a Béketanács küldöttsége szep­tember elején részt vesz az októberi forradalom évfor­dulója alkalmából Moszkvá­ban megtartandó nemzetközi konferencián. A tárgyalásokon mindkét fél hangsúlyozta a szocialis­ta országok békemozgalmai közötti együttműködés meg­erősítésének fontosságát, s a mindkét országban új ele­mekkel gyarapodott mozgal­mak közötti tapasztalatcsere jelentőségét. Á­tadták az ifjúsági díjakat Március 15-e alkalmából tegnap a Parlament vadász­­term­ében ünnepélyesen át­adták az ifjúsági díjakat. Az ünnepségen részt vett Há­mori Csaba, az MSZMP Po­litikai Bizottságainak tagja, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, Horváth István, a Központi Bizott­ság titkára, Czinege La­jos, a Minisztertanács elnök­helyettese és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese meg­nyitóját követően az ifjúsá­gi díjaikat Deák Gábor ál­lamtitkár, az­ Állami Ifjúsá­gi és Sporthivatal elnöke, államtitkár adta át. Az elds­­manést olyan személyek és közösségek kapták, akik, il­letve amelyek kimagasló te­vékenységet fejtettek ki a gyermekek és a fiatalok tár­sadalmi beilleszkedésének elősegítésében, közéleti ak­­tivlitá­suk kibontakoztatásá­ban és egészséges életmód­juk kialakításában. E tevékenységükért egyéni ifjúsági díjban részes­ültek tízen, közöttük Göndöcz István, a fonyódi Karikás Finigyes gimnázium tanára vette át ezt az elismerést. Kollektív ifjúsági díjat kaptak Zsombó község ta­­ná­csának dolgozói,­­a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Le­nin ifjúsági szocialista bri­gádjának tagjai, a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ munkatársai, a Mű­egyetem Atlétikái és Foot­ball Club szabadidő - szakosz­­­tál­yának vezetősége és az újszászi „ötpróbás klub” tagjai. Hatmillió forintos forgalomra számítanak­ Új bolt kertbarátoknak „Lassan már minden meg­lesz, csak éppen az időjárás nem engedi, hogy kezdőd­hessék is valami.” Találó az egyre több türelmességet ki­fejező mondás. A kertbará­tok, a kistermelők, a lakó­környezetüket szépíteni szándékozók gondosan ké­szülnek­­ a kikelettel járó feladatok végzésére, csak épp ez a nagyon várt kikelet ké­sik. A készülődést tegnaptól újabb bolt segíti. A balaton­­szárszói áfész és a székesfe­hérvári Agsnofcer együttmű­ködésével tovább szaporo­dott az agrohobbibolt-háló­­zat. A balattonszemesi ben­zinkút mellett megnyílt a Balaton déli partján a har­madik, ker­té­szked­őket és kistermelőket szolgáló üzlet. Ahogy Czinegéné Máj Erzsé­bet, az áfész kereskedelmi osztályvezetője elmondta: nem egészen egy éve Kő­röshegyen nyitották meg ha­sonló üzletüket, a környé­ken élők nagy megelégedésé­re. A szövetkezethez érke­zett igény­ek, jelzések kész­tették őket arra, hogy to­vább szélesítsék ilyen jelle­gű ket.szolgáltató tevékenységü­Az új agrohobbiboltban mintegy kétmillió forintos árukészlet — vetőmag, mű­trágya, növényvédő szer, vasáru, kéziszerszám, kis­gép, munkaruha, védőruha — várja a vásárlókat. A kertépítő, kertészkedő vil­latulajdonosok éppúgy meg­találnak itt munkájukhoz mindent, mint a kisterme­lők. Az áttekinthető, önkiszol­gáló rendszerű boltban hat­millió forintos évi forgalom­ra számítanak. A megnyi­tásra érkezőket, az első vá­sárlókat meglepetés is vár­ja : növényvédő szereket, műtrágyákat harminc, egyes kisgépeket húszszázalékos árengedménnyel vásárolhat­tak.

Next