Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-28 / 28. szám

1990. május 28., hétfő Vita az önkormányzati törvényről (Folytatás az 1. oldalról.) A tanácskozáson nem vett részt az MDF és a Keresztény­­demokrata Néppárt, az MSZP-t pedig nem hívták meg. Az SZDSZ képviselő arra, kérte a tudósítót, hogy véleményüket a Somogyi Hírlap ne közölje. Ács József, a Parasztszövet­ség Somogy megyei elnöke beszélt arról, hogy mit vár a falu népe és a parasztság az önkor­mányzati választásoktól. Min­denekelőtt— mint mondta—, a hátrányos helyzetek megszün­tetését, az orvosi, az egészség­­ügyi, az oktatási és kereskedel­mi ellátás megoldását. A tanácskozás szerteágazó témakörei is esetenként szűk­nek bizonyultak. A vélemények nem ritkán a részletkérdések­ben ütköztek meg. Nem volt véletlen, hogy Németh Béla többek között arra kérte a jelen­levőket: a legfontosabb kérdé­sekről cseréljenek véleményt. Mondják el, ki hogyan látja a megyék szerepét, a helyi tele­pülések önállóságát, milyen szakigazgatási feladatokat kell megoldani majd a helyi önkor­mányzatoknak. Dr. Tarján Lászlóné is erre hívta fel a fi­gyelmet. Arra is kíváncsi volt, hogy a pártok véleménye sze­rint milyen önkormányzati mo­dell lenne a legmegfelelőbb, mert a jelenlevő országgyűlési képviselők mindenekelőtt a he­lyi pártok véleményére kíván­csiak. Dr. Gyenesei István megyei tanácselnök a tanácskozás so­rán többször is szót kapott. Ő tagja az önkormányzati tör­vényt előkészítő bizottságnak, s tájékoztatta a tanácskozást arról, hogy pénteken készült el az a sokadik önkormányzati tör­vény-változat, amely majd a kormány elé kerül. Június 4-én a törvényelőkészítő bizottság immár a kormány véleményét is figyelembe véve újra ülést tart, s kidolgozza az újabb változatot. A kérdést így tették fel: — Mit tartalmazzon az önkormányza­ti törvény? A feleletekben rend­re előtérbe került a „ki kerüljön a különböző funkciókba?” A Fidesz képviselői e kérdésben is — mint ahogy az egész ta­nácskozás során — konstruktív magatartást tanúsítottak. Ma­kai Zoltán és Wolf Csaba — az időnként elkalandozókkal szemben — rendre a lényegi kérdések megtárgyalására fi­gyelmeztették a pártközi érte­kezlet résztvevőit. Érezhető volt szavaikból: olvasták az ön­­kormányzati törvénytervezetet. Makai Zoltán elmondta: meg­ítélésük szerint az eddigi hierar­chikus viszonyokat melléren­deltségi viszonyoknak kell fel­váltania. A helyi önkormányza­tok döntései ne függjenek más szervek befolyásától, csak tör­vényességi felügyeletet le­hessen gyakorolni. A helyi önkormányzatokban, egy faluban két színtérnek kell létrejönnie: egy kis létszámú, társadalmi munkában tevé­kenykedő döntést hozó testü­letnek, amely 3—5 főből áll, és egy hivatalnak, amely közigaz­gatási szakembereket foglal­koztat majd. E szervezet szol­gálja ki a döntést hozó testüle­tet. Véleményük szerint az sem elképzelhetetlen, hogy egy ilyen közigazgatási szervezet több falu önkormányzati testü­letét is kiszolgálja. Az önkor­mányzatok működőképessége szempontjából fontos kérdés az anyagi feltételek megterem­tése is. A finanszírozási rend­szernek figyelembe kellene vennie a különösen elesett köz­ségek támogatását, felzárkóz­tatását. A részletkérdések felé orien­táló nézetek, egymás kölcsö­nös félreértését tisztázó véle­mények és viszontválaszok közben Szikra Péter, a kisgaz­dapárt kaposvári elnöke is arra hívta fel a figyelmet, hogy a parttalanná szélesedő beszél­getés hasznos ugyan, de azt is jelenti, a tanácskozás nem volt kellően előkészítve. Azt java­solta, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amely „való­ban fáj ennek a népnek”. Berta Árpád, a POFOSZ kép­viselője többek között az önkor­mányzati választások fontossá­gáról szólt, majd közelmúltunk ihlette versét mondta el. Több, a pártokat foglalkozta­tó időszerű kérdés is szóba ke­rült. A pártok képviselői — Wolf Csaba javaslatára — meg­egyeztek abban, hogy a legkö­zelebbi tanácskozásra meghív­ják a Szocialista Pártot is. Az in­formációcsere biztosítása ér­dekében pedig meghatározott időközönként tanácskoznak. Lengyel János SOMOGYI HÍRLAP 3 A BNV kétségkívül a hazai kiállítási program legnagyobb és legszínvonalasabb esemé­nye. A somogyi gazdasági egy­ségek szempontjából sem cse­kély a tét. E helyzetben az egyre több területet átható túlélési ref­lexeken való felülemelkedés, a kibontakozás, a nemzetközi gazdasági folyamatok fordu­latszámának felmérése, a csat­lakozási pontok felismerése és a lehetőségek megragadása minden erőt mozgósító feladat. Az ország gazdasági kiraka­tában az idén is megjelentek tehát a somogyi vállalatok. A Kaposgép standján a már jól ismert gépek mellett két gép továbbfejlesztett változatát is bemutatják. A továbbfejlesztést a nyugati piaci követelmények­hez való alkalmazkodása tette szükségessé. Az Unirak to­vábbfejlesztett változata az Unirak 610 L. E géphez a gyen­gébb bolgár motor helyett már Lombardini hajtómű szolgáltat­ja az erőforrást. Ezzel erősebb lett a viszonylag kis méretű ra­kodógép, ugyanakkor egysze­rűsödött a jármű kezelése is. A lábpedálok hidraulikus rend­szerű működése megkíméli a gépkezelőt a korábbi fárasztó munkától. Javult a gép karban­tarthatósága is, hiszen az új tí­pus billenő kabinnal van ellátva. A versenyképesség megőr­zése fontos tényező — mondta Bajzik Tamás kereskedelmi főosztályvezető. — A KGST- piac összeomlott, a belföldi piac beszűkült, így csak a nyugati orientáció kínál lehetőséget. Nyugati üzletfeleinknél voltak kint tesztgépeink, amelyek jól szerepeltek. Azonban a legfőbb gond is napvilágot látott. Ez pedig az alkatrészek biztosítá­sa, s rövid időn belüli eljuttatása a partnerekhez. Az elkövetke­zendő időszakban kemény ver­seny várható, hiszen sokan gyártanak ilyen típusú gépeket. A Kaposvári Villamossági Gyár, és a szintén kaposvári Fáber Építőipari és Szolgáltató Kft. közös standon mutatkozott be. Varga József, a KVGY igaz­gatója elmondta, hogy a kiállítá­son mindenekelőtt a közvetlen felhasználókkal kívánják to­vább építeni kapcsolataikat, hiszen a nagykereskedelmi vál­lalatok „befuccsoltak”. A kiállí­tásra meghívták partnereiket, s a tárgyalásokat is már előzete­sen lekötötték. Korszerű termé­keik a villamosszerelési cikkek, lakóházi főel­osztók és kö­zépfeszültsé­gű készülé­kek közül kie­melkedik a Weismüller sorozatka­­pocs, amely­ből 3—3,2 mil­lió márka ér­tékben vásá­rol vissza a nyugati cég a kaposvári vál­lalattól, amely egyedüli gyártói joggal rendelkezik. A Weismüller mellett saját fej­lesztéssel is megjelentek a pia­con. A tolókéses terheléssza­kaszoló is szép reményekre jo­gosít. A Fáber Kft. valóban ottho­nossá tette a pavilont. Dr. Györ­­ky Zoltán igazgató elmondta, hogy termékeik somogyi fából készülnek. A kerti bútorcsalá­dot és a strandbútorokat az eddig csak tűzifának használt somogyi akácból készítik. A tetszetős kivitel, a viszonylag olcsó ár, az egyre nagyobb szá­mú kispénzű rétegnek is elérhe­tő. A cég gyorsan és rugalma­san képes alkalmazkodni a pia­ci elvárásokhoz. A Kemikál pavilonjában az öt gyár áruskáláját gazdagítják a barcsi gyár termékei. Az Akro­­pol termékcsalád a Barra vízzá­ró habarcs, a főként panellaká­sokra jellemző penészedésgát­ló készítmények a jövőben is méltán tartanak számot az ér­deklődésre. A Danuvia Gépipari Vállalat nagyatádi termékei is megtalál­hatók a vásáron. A hengeres szárú csigafúrók és egyéb for­gácsoló szerszámok befogadá­sára alkalmas könnyű kivitelű fúrótokmányok a befogott szerszámokat mindkét forgás­irányban biztosan tartják. Tö­megük 25—30 százalékkal ki­sebb a korábbi gyártmányoké­nál. Egyes típusai ütvefúrásra is alkalmasak. A kerámia burkolólap sajto­lószerszámok ugyan már több, mint egy évtizedes termékei a vállalatnak, de a formagazdag­ság, a legelegánsabb kivitele­zést is lehetővé teszi. A Kőolajvezeték Építő Válla­lat gyors, olcsó, új technológiát ajánl: a saját fejlesztésű, árok­nyitás nélküli, vakondokés ká­belfektetési módszer különbö­ző mélységben és hosszú­ságban lehetővé teszi a hagyo­mányos vagy üvegszálas kábe­lek igen gazdaságos és gyors fektetését. A barcsi United­ Ipari Kisszö­vetkezet konténerszállító gé­peivel, kommunális célgépek­kel, összecsukható és fix áru­szállító konténerekkel várja az érdeklődők, az üzletfelek jelent­kezését. Bízzunk a somogyi kiállítók szereplésének sikerében. Helytállásuk fontossága ugyan­is a vállalati érdekeken túl mu­tat. L.J. Fotó: Gyertyán László BNV ‘90 Somogyi kiállítók a vásáron A villamossági gyár bemutatója A siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat termékei Ünnepelt tegnap Gölle lakossága: délben, egyenesen a miséről tódult a „nép” a Fekete István emlékházhoz. Elől Puska Ferenc plébános és Ko­vács József tanácselnök megkapóan szép idős asszonyt kísért a közeli épü­lethez. Rácz Valit, a két világháború közötti időszak híres színésznőjét. Az egybegyűltekhez találóbban nem is kezdhette volna beszédét a tanácselnök. — Az önök jelenléte nagy megnyugvás számomra — mondta —, mert ezzel alátámasztják annak az önkormányzati döntésnek a helyessé­gét, amit egyesek kifogásoltak és tilta­kozó felhívásaikkal minden költség nélkül igyekeztek országos reklámot csinálni a mai eseményhez. Az „egyeseken” — mint arról hírt adtunk — Fekete István özvegyét kell érteni, valamint azokat, akik a Fekete István Irodalmi Társaság nevében, az Országos Sajtószolgálat útján juttatták el tiltakozásukat a sajtóhoz, amiatt, hogy Rácz Valériának emlékszobát kívánnak berendezni. Tisztázni kell mindjárt, hogy tegnap a szalag átvágása három emlékszoba átadását jelképezte. Az elsőben kapott helyet az író, Fekete István hagyatéka (ezt a szobát is felújították, kibővítették az anyagát), a középső helyiség hely­­történeti- iskolatörténeti jellegű oly módon, hogy a jóemlékezetű Rácz Ferenc tanító úrnak (a művésznő édesapjának) az emlékét állítja közép­pontba — aki 1910 és 1948 között fej­tette ki tevékenységét. Iskolapadok, tanári asztal, korabeli szemléltető eszközök idézik fel a volt népiskola hangulatát. A rendezők ugyanitt — eredeti ötlettel — egy „ko­rabeli” hirdetőoszlopot is föltállítottak a ’40-es évek plakátjaival, valamint itt láthatóak a Rácz család emléktárgyai. A harmadik szoba jutott arra, hogy Rácz Vali színészi pályájának emlékeit — kosztümöket, jelmezeket, fényké­peket, leveleket és filmplakátokat — bemutassa. A kiállítás rendezésére a megyei múzeum történeti osztályának munka­társai kaptak megbízást. Tőlük tudom: Fekete István gazdag hagyatékából alig valami jutott el ide. Felsorolni is könnyű az író itt látható személyes tár­gyait: egy csúzli, egy imakönyv kis ke­reszttel, vadásztáska, horgászfelsze­relés, fényképezőgép, hamutartó, szemüveg —­efélék. Hozzá néhány fénykép (többnyire reprodukció), vala­mint két rajz, az egyik Szalatnyai Jó­zsefé, az íróról, a másik a temetéséről. Valamint néhány Fekete-regény. Ki tehet róla, hogy Rácz Vali bőke­zűbb volt a gölleiekhez az özvegynél? S nemcsak az életmű-kiállítás kap­csán. Mint arra Puska Ferenc is utalt ünnepi beszédében, a művésznő adományai tették lehetővé a világhá­borús áldozatok emlékművének a fel­állítását, és a helyi kápolna felújítását. Az alkalomhoz talán nem illett a kér­dés, mégis föl kellett tennem: — Mi a véleménye a Rácz Valinak, Fekete Ist­­vánné tiltakozásáról? — Nagyon meglepett ez a támadás és civilizálatlan gesztusnak tartom. Ezzel nemcsak a magam nevében nyi­latkozom. Ez a ház Fekete István em­lékháza. Én ebben a házban csak ven­dég vagyok és kiállítom a régi színházi tárgyakat. Ez színháztörténeti jelleg­gel szerepel itt. A középső szobában pedig pedagógiai emlékek vannak, amik azt mutatják be, hogy milyen volt az iskola akkor. Ez inkább kulturális szempontból nagy esemény itt Göllé­ben, mert ilyen itt eddig nem volt. Az apám több generációt tanított itt. A gölleieket ezen a napon az ünnep­lés hangulata hatotta át. Sokan—főleg az idősebbek — meghatottan hallgat­ták Vali néni szavait arról, mi minden köti őt Gölléhez, s milyen fájdalmas volt számára a több évtizedes távollét a szülőföldjétől. Tapsvihar fogadta a szülőházának falán levő emléktábla leleplezését, amely márványba vésett betűkkel hirdeti ezentúl: „Ebben a ház­ban élt Rácz Ferenc igazgató-kántorta­­nító és itt született Rácz Vali okleveles énektanárnő, sanzonénekes-filmszí­­nésznő.” Az idős emberek a kiállítás szobái­ban egymás szavába vágva idézték fel a fényképek, emléktárgyak láttán régi ismerőseiket, élményeiket. Egy ugyancsak elérzékenyült bácsika, Szabó Pál elárulta nekem: „Gyerekko­ri játszótársak voltunk, egy pajtában játszottunk Valikéval valamikor. Hogy is hívták? Kerékjászol!” Fodor Tamás A GÖLLEIEK AZ ÜNNEPRE SZAVAZTAK Felavatták a Rácz család emlékszobáit Fotó: Jakab Judit

Next