Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-06 / 165. szám
1990. november 6., kedd SOMOGYI HÍRLAP Híres fürdők HÉVÍZ A legkedveltebb évszak az ősz Igal, Csiszta, Csokonyavisonta — legendásan jó hírű somogyi fürdők. S mint a futballcsapatoknak, ezeknek is vannak „törzsszurkolóik”. Atyám esküdött a csisztai víz különlegesen jó regeneráló hatására (szinte azonnal elmúltak ízületi fájdalmai), de mint például egy hűséges Fradi-drukker, időnként ő is elment Újpest Vasas- vagy Honvéd-meccsre (Zalakarosra, Hévízre, Harkányba), „lássuk, mit tudnak ezek”... Mi arra voltunk kíváncsiak, milyen az élet ősszel a két leghíresebb zalai fürdőhelyen: Hévízen és Zalakaroson. Fázósan bújtak össze a falevelek a járdaszegély mellett egy-egy szélvédettebb helyen. Aranyló-rozsdabarna színükkel jelzik: megérkezett az új divatfodrász, az ősz. Egyre lendületesebb ollócsattogásainak eredményeként nemcsak a fák koronái lettek egyre markánsabbak — megfogyatkozott a vendégsereg is. Dr. Oláh Péter, a Danubius Beta lánc igazgatója egyben a hévízi négycsillagos Hotel Termál vezetője is. — Az ősz — a legkedveltebb évszak nálunk. Október 21-től léptek életbe utószezoni áraink, 20 százalékos a kedvezmény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar turisták lesznek ilyenkor a vendégeink, hiszen Dr. Oláh Péter, a Hotel Termál vezetője így is 130—160 DM egy kétágyas szoba, reggelivel együtt. Évente tízezer vendéget fogadunk, a kihasználtság 70 százalék körül van. Ez meglehetősen magas, alig van időnk az óhatatlanul felmerülő hibákat kijavítani, a szükséges munkákat elvégezni. Elsősorban osztrákok és németek jönnek, bár egyre több a Finnországból, Svájcból és Hollandiából érkező vendég. Hévíznek valóban rangja van Európában, s talán nem túlzás azt állítani, hogy a Danubius hoteleknek is. — Természetes, hogy nem tudunk néhány exkluzív dologban versenyre kelni a gazdagabb nyugati szállodákkal, ám ezt emberi kapcsolatokkal ellensúlyozni tudjuk. Pácienseink ugyanis elsősorban betegek, akik két-három hetet töltenek nálunk, s ezalatt valóban családias légkör alakulhat ki. Ismerem az osztrák, a német, az olasz gyógyszállók szolgáltatásait, s tudom, hogy a Danubius-hotelek bármelyikkel állják a versenyt. Az úgynevezett orvosi csomagok minden lényeges elemet tartalmaznak, amelyért a külföldi hozzánk jön. Az első vizsgálat után — meghatározott összegért — valamennyi szükséges kezelést megkapja a beteg. Négy reumatológus orvosunk van, nagyon népszerű a fogászat, a biokozmetika és a szemészet is. Dr. Oláh Péter hat éve dolgozik Hévízen, naponta informálódik a vendégek hangulatáról, s mint jó házigazdához illik, a bevételt is számontartja: — Nyugalom, kényelem és biztonság. Ezért vagyunk kedveltek. Szobáink és közösségi helyiségeink kellemes komfortérzetet biztosítanak, áraink viszont alatta maradnak szolgáltatásaink minőségének. Üzleti titkokat nem szívesen árulnék el, de annyit elmondhatok: nagyon nyereségesek vagyunk. Egy másik szállodáról, a Hotel Carbonáról viszont nincs ezzel kapcsolatos adatunk. Igaz, ez nem gyógyszállónak épült, hanem üdülőnek. Eredetileg a bányászok számára, ám úgy tetszik, már nemcsak a föld alatt vannak gondok. A rendkívül kellemes komplexum vezetése ezért kénytelen volt „lépést váltani”. Létrehozták a Bányász Gyógyüdülő Közös Vállalatot, s most már nemcsak két arcukat mutatták meg a világnak, hanem kétféle áraikat is. A szállodai részen két hét 15 ezer 400 forintba kerül, míg egy bányásznak ezért mindössze 2240 forintot kell térítenie. A létesítmény májusban új szárnnyal bővült: itt kapott helyet a kondi-és tornaterem, itt vannak az orvosi kezelőhelyiségek. Szabó Ferenc 41 éves márkushegyi bányász már másodszor élvezi az üdülő kényelmét. 15 éve dolgozik lakatosként gépkezelőként a föld alatt, s bizony, jólesik neki a 14 napos pihenés, az elektromos kezelés, az úszás, a masszírozás. Közben persze séta, kirándulások, esténként pedig a kártyázás közben egy-két üveg sör. Hej, ha csak ennyiből állna a bányászok élete! (Folytatjuk) Süli Ferenc Fotó: Gyertyás László KOÓS JÁNOS ÉS A MAGYAR NÓTA _________________________________________________________________________V_________________ Egy kicsit meglepett, amikor Koós János nemrég megjelent új lemezén és kazettáján magyar nótákat énekelt. — Csak nem lett hűtlen a tánczenéhez? — kérdeztem tőle. — Szó sincs róla! Én ma is táncdalénekes vagyok. De az az igazság, hogy mindig is szívesen nótáztam. Olykor már a tévében is énekeltem magyar nótát. — Mégis: miért a lemez, a kazetta? — Régi tervem volt egy magyarnóta-lemez, most adódott rá lehetőség. A Média Kiadó keresett meg az ötlettel. Kész anyagot tettek elém. Én meg nem tudtam nemet mondani. Igaz, kedvet is éreztem hozzá, így aztán rekordgyorsasággal, két nap alatt állt össze a felvétel. Tizennyolc nótát énekeltem lemezre ifj. Sánta Ferenc és cigányzenekara kíséretével. Olyanokat, mint a címiadó Nem tudok én megjavulni, józan ember lenni... kezdetűt, aztán betyárdalokat, erdélyi nótákat. Beszélgetésünk alatt halkan szól a zene. Természetesen a magyarnóta-kazettáról. — Úgy érzem, szívesen énekelte ezeket a dalokat. És valahogy sajátos módon, nem úgy, ahogy a klasszikus magyarnóta-énekesek szólaltatják meg. — Jól hallja! Valóban nem a kitaposott utat jártam. Nem hagyományos módon énekeltem. Nem a szép hangzásra törekedtem, hanem a szívből jövő, átélt dalolásra. S igaz, hogy eddig ismeretlen oldalamról mutatkoztam be, de azért ez az énekes is én vagyok. Megszólaltattam kedvenc dalaimat — a Születtem a Kiskunságon, a Százados úr levelem van, a Józanságra nagy bennem az akarat kezdetűt. Az a véleményem, magyar nótákat csak az tud jól énekelni, aki átéli, magáévá teszi a gondolatot, amelyet e dalok hordoznak. Ezek a szövegek mind nagy történeteket mondanak el — olykor mély drámákat, sorstragédiákat — életről, halálról, szerelemről, szülőkről, hűtlen kedvesről, katonaságról. Máskor könnyedebb hangot ütnek meg, de mindig az élet apróbb-nagyobb gondjaival foglalkoznak. — A dalok jó része borról, mulatozásról szól. Nem gondolja, hogy azonosítják majd a mulatós Koós Jánossal? — Nem tagadom, szívesen mulatok magyar nóta és persze jó bor mellett. Apám is mulatós ember volt. Ma is emlékszem, amikor fölemelte a poharat, mindig azt mondta: Isten áldja meg, aki kitalálta (a bort)... Tőle tanultam a magyar nótákat. S ha meghallok valahol hat-hét cigányt játszani, nehezemre esik, hogy ne énekeljek velük. — S mi lesz a tánczenével, a népszerű Koós-dalokkal? — Természetesen folytatom. Most is sűrűn fellépünk országszerte a feleségemmel, Dékány Saroltával. Gyakran kapunk külföldi meghívást is, legközelebb a jövő tavaszra Ausztriába készülünk. S addig is lesz egy új lemez világslágerekkel, és jubileumi koncert október végén Miskolcon. Mert akár hiszik, akár nem: Koós János harminc éve áll a pódiumon, harminc éve énekel, dalol sokak örömére. Kádár Márta Koós János portréja (Fotó: Dolezsál László) 5 Névváltozás MÁTYÁS GYŐZÖTT... Harminc évvel ezelőtt bárkit választhatott névadójául egy szervezet a magyar történelem jeles alakjai közül. Ám a dolgot illett alaposan megfontolni. Harminc évvel ezelőtt ugyanis még könnyen rásütötték a vezetőre — és a példaképre — a nacionalista jelzőt. Illett tehát eléje tenni: inter, s akkor bizonyára nem volt gond. Hiszen aki internacionalista, az valószínűleg kommunista, de legalábbis szocialista. A fonyódi gimnázium Karikás Frigyes nevét kapta, de ennyi év után sem tudott „méltó” lenni névadójához. Visszagondolva „kedvenc” kötelező olvasmányaimra, még azt is feltételezem: több ezer diák érettségizett úgy a fonyódi gimnáziumban, hogy egyetlen sort sem olvasott a 39-es dandár politikai biztosától, aki pedig ugyancsak bőven ontotta a Tanácsköztársaság dicsőséges szóló elbeszéléseket.harcairól Most, hogy Karikás ismét szabadon választott olvasmány lett, sokan talán kezükbe veszik könyveit. S ha még kedvet csinálhatok hozzá: az oroszul jól beszélőknek ajánlom az 1927- es moszkvai kiadást, amelyhez Kun Béla írt előszót. Ha ennek elolvasása után sem terjesztenék fel Karikás Frigyest Kossuth-díjra, valószínűleg az önök ízlésében van a hiba. A fonyódi gimnazisták és tanáraik hasonlóképpen gondolkodtak, s úgy döntöttek, hozzájuk (és a településhez) közelebb álló személyt választanak. A Balaton-parti városban sok jeles író, művész megfordult, kötődésük helyileg is közismert. Szabó Lőrinccel, Egry Józseffel gyakran találkoztak az idősebb fonyódiak a parti sétányokon, Szent László pedig birtokolta ezt a területet. Velük együtt 7 név került föl arra a listára, amelyről a diákok és a testület kiválasztotta a névadót. Mátyás király abszolút győzelmet aratott — halálának 500. évfordulóján is. A képviselő-testület első ülésén — az eskütétel mellett — egyetlen napirendi pontként tárgyalta az iskola névváltoztatási kérelmét, és természetesen áldását adta rá. A gimnazisták azóta öntevékenyen szervezik azt az ünnepséget, amelyen látványos külsőségek között is fölveszik igazságos királyunk nevét. Írásban keresték meg a legnagyobb magyar múzeumok vezetőit, hogy Mátyás királlyal kapcsolatos anyagukból kiállítást rendezhessenek intézményükben. A tanulók és nevelőik abban bíznak, hogy iskolájuk jó híre legalább addig él, míg névadójuké. (A gyerekek pedig talán abban is, hogy tanáraik esetenként talán nem ragaszkodnak annyira az igazsághoz...) S. F. Múltunk érdekességei Mit hirdet a déli harangszó ? A nándorfehérvári győzelem napja: 1456. július 22. Általánosan elterjedt nézet szerint azóta szól délben a harang, csakhogy a valóság más. III. Callixtus pápa Bulla Orationum néven ismert bullája ugyanis kimondta, hogy a kereszténység valamennyi templomában a reggeli és esti harangszó közötti időszakban déltájban háromszor kongattassanak meg a harangok és mondasson ima a pogányok ellen. A pápa e bullát 1456. június 29-én hirdette ki a Szent Péter-bazilikában. Nándorfehérvár ostroma harmadnapra rá kezdődött, vagyis július 2-án. Június végétől kezdve tehát kötelezővé lett a harangozás, és vele egy időben az ima, ezért is nevezték annak elrendelő iratát Imabullának. Ez lényegében ennyit mond ki: minden délben adasson fel a hívőknek, hogy imájukkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak. Bécsbe e bulla július 31-én jutott el, míg a nándorfehérvári győzelem híre augusztus 1-jén ért oda. Sokan hitték hát, hogy a két esemény úgy függ össze egymással, hogy a győzelem okául rendelték el a déli harangozást. Rómában augusztus 6- án értesültek a nándorfehérvári győzelemről, s a pápa e napot az 1457-es évre ünneppé nyilvánította. Többen e döntést is összekapcsolták a korábbi pápai bullával. Van azonban még egy érdekes tény, amely megelőzte a bulla kibocsátását, az pedig az 1456. június 3-a éjjelén feltűnt üstökös. Ma már tudjuk, hogy ez a Halley-üstökös volt, s hogy az semmilyen „rontó” hatást nem gyakorol a Földre. Csakhogy a középkor vége felé még nem így vélekedtek az emberek! Mivel az üstökös csóvája kelet felé mutatott, onnan várta Európa a csapást, ami az üstököstől függetlenül is várható volt. A keresztény Európa emellett még török kardot és tőrt is vélt fölfedezni a furcsa alakú üstökösben. Ez az esemény is a bulla gyors kibocsátása mellett „voksolt”. (Magában az üstökösben az ellenfél, a török, keresztet vélt fölfedezni.) Eme mozgó égi csoda reális, tudományos leírására 1531-ig kellett várni, akkor Petrus Apianus már aránylag egzakt csillagászati magyarázatát vetette papírra. A század vége felé a dán Tycho Brahe írt róla szakvéleményt, 1607-ben pedig Longomontanus és Kepler figyelte meg és rajzolta le a Halley-üstököst. Ők a pályára vonatkozóan még nem tudtak pontos elemzést adni; e feladat megoldása Newtonra várt, aki e pályát parabolikusnak vélte, gyújtópontjában a nappal. E hipotézist módosította az 1705- ben megjelent művében maga Halley, felismerve az ellipszispályát, a később elnevezett üstökös esetén pedig a kb. 76 éves ciklikusságot. Számításai szerint az 1456- ban oly nagy riadalmat okozó üstökösnek 1758-ban kell ismét Föld-közelben lennie. Az év december 25-én meg is látták az 1742-ben elhunyt Halley „üstökösét”, de akkor már nem kellett újabb harangszót beiktatni a napi rituáléba. (Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből — Kossuth Kiadó)