Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-22 / 171. szám

1991. július 23., kedd „Várlak a falunkba...” A Magyar Vendégfogadók Falusi-Tanyai Szövetsége tegnap értékelte a Várlak a fa­lunkba, tanyánkra nyaralni című pályázatot, s kisorsolta a nyerteseket. A pályázó gyere­kek közül nyolcan falusi-ta­nyasi nyaraláson vehetnek részt. Nemcsak lead, fel is vesz A japán a Sony olyan kom­paktlemez piacra dobására készül, amely nem csupán le­­játsza a felvett műsort, hanem annak letörlése után új műsor felvételére is képes. Ráadásul miniatűr változatban készül, s 74 percnyi zenét képes tárolni. Karácsony Ausztriában Nem a kánikulai melegnek, hanem az osztrák kereskedők előrelátásának köszönhető, hogy máris készülnek a kará­csonyi vásárra. Élelmes szer­vezők már most standokat ajánlanak azoknak, akik de­cember második és harmadik hetében ott akarnak lenni a hagyományos kavalkádban. Nincs búzaválság­? — A Földművelésügyi Mi­nisztérium szerint 6 millió tonna búzatermésre számít­hatunk az idén. Ennek felvá­sárlása és értékesítése meg­oldható a kormányintézkedé­sek segítségével — mondta Raskó György, a Földművelé­sügyi Minisztérium államtit­kára. A minisztérium maximum 1,3 millió tonna Szovjetúnióba exportálandó gabonára sze­retne biztosítani 100 százalé­kos állami garanciát. Tárgya­lásokat folytatnak egy 500 ezer tonnás egyiptomi és egy 300 ezer tonnás iráni megren­delésről is. Az államtitkár megerősí­tette: 2,5 millió tonna búza fel­vásárlására kötöttek már szerződéseket 5700 forintos tonnánkénti átlagáron a gaz­daságok és a gabonaforgalmi vállalatok. Ezeket a szerződé­seket a gabonaforgalmi válla­latok be fogják tartani, mert nincs más jogi lehetőségük. SOMOGYI HÍRLAP Raj Tamás rabbi és Iványi Gábor metodista lelkész nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak HIT, LIBERALIZMUS, SZABADSÁG Az SZDSZ kaposvári szervezetének és Ficzere Mátyás or­szággyűlési képviselőnek a meghívására Kaposváron tar­tott előadást a vallás szerepéről és a volt egyházi ingatla­nok kérdéséről Raj Tamás rabbi és Iványi Gábor metodista lelkész. A képviselők, az SZDSZ parlamenti frakciójának tagjai, az előadást követően válaszoltak a Somogyi Hírlap kérdéseire. Raj Tamás: az egyházat az államtól kell megszabadítani . Előadásában szólt arról, hogy a hit és a liberalizmus egy tőről fakad... — Úgy gondolom, hogy az igazán hívő embernek liberá­lisnak, tehát szabadelvűnek kell lennie. Ez az eszme egyébként Magyarországon nem idegen, hiszen a múlt század második felében a Szabadelvű Párt igen jelentős hatású volt. A tízparancsolat első mondata úgy szól: „ én vagyok az örökkévalóság, az Isten, aki kivezettelek Téged Egyiptom országából, a szol­­­gaság házából”. Elgondolkod­tam azon, hogy vajon mit je­lent ez az első parancsolat, hiszen az egyistenhit törvénye az a következő parancsolat. Az első parancsolat a szabad­ság törvénye, s ez előfeltétele az összes többi parancsolat­nak. Az embernek szabadnak kell lennie ahhoz, hogy hívő legyen. Az utolsó parancsolat pedig a tulajdonról, a tulajdon szentségéről szól. Ezt tisztelni kell, mert ebbe beletartozik a másik szellemisége is. A libe­rális gondolkodás politikai ér­telmezése szerint is szabad­nak kell lennem, s úgy válha­tok igazán hívővé. És tisztel­nem kell a másik tulajdonát, beleértve a szellemi tulajdonát is. Vagyis tolerálnom kell a másik ember hitét. — A szabadságnak önma­gam számára kell korlátokat szabnom, mégpedig úgy, hogy a másik ember szabad­ságát ne sértsem. Ahhoz, hogy ezeket a korlátokat fel­építhessem kell egy igen erős hit. Úgy gondolom, hogy ez a két fogalom nemhogy egy­másnak ellentmondó, hanem ellenkezőleg: összefügg egy­mással. Ez nem azt jelenti, hogy más ember nem lehet li­berális, csak az, aki ehhez a párthoz tartozik. Azt gondo­lom, hogy egy magasabb rendű hithez feltétlenül szük­séges a szabadság tisztelete. — Tehát a sor akár úgy is folytatható: hit, liberalizmus, modern demokrácia? — Igen, mert a demokrácia is legalább kétféleképpen ér­telmezhető. Az ókori demok­rácia azt jelentette: a nép szava az isten szava. Tehát amit a többség mond, az a he­lyes. De például ma a többség remélhetőleg azt akarja, hogy legyenek egyházi iskolák. De mondjuk tíz évvel ezelőtt ha megkérdezték volna, talán az ellenkezőjét mondja. Akkor lehet azt mondani, hogy a többség szava isten szava? — Ma a modern demokrá­cia azt is jelenti, hogy a több­ség dönt, de mindig figye­lembe veszik a kisebbségi, a mások véleményét is. — Időnként mintha egy sa­játos értelmezésű bábeli zűr­zavar lenne a parlamentben. Ugyan egy nyelven beszélnek a képviselők, ugyanazt a fo­galmat használják, és mégis mást értenek alatta. Nem za­varja ez önt? — Sajnos, azonos fogalma­kat nem egyformán értünk. Ez részben magyarázható azzal, hogy 40 éven keresztül nem politikára és nem közéleti sze­replésre neveltek bennünket, hanem az egész országot egyfajta ideológiával árasztot­ták el. Ami azonban még en­nél is veszélyesebb talán: kö­zömbösségre szoktatták. Na­gyon remélem, hogy gyorsan felnő egy nemzedék, amely a demokráciát gyakorolni is tudja, s nemcsak küzdeni érte. A fogalmakat megpróbáljuk tisztázni. Ennek érdekében javasoltam, hogy ősztől üljünk le néhányan, különböző frak­ciók képviselői és próbáljuk ér­telmezni a legfontosabb fo­galmakat. S talán akkor job­ban megértjük egymást. — Törvényt alkottak az egyházi ingatlanok sorsáról. Mit várt a zsidó hitfelekezet a törvénytől? — Hogy a zsidó hitfelekezet mit várt, az más kérdés. Min­denképpen azt szerették volna, hogy az ingatlanokból, amelyek jelentős számúak, minimális mennyiséget vis­­­szakaphassanak. Hogy le­gyen legalább egy iskolaépü­let, amelyben a Budapesten működő három iskolát el tud­ják helyezni. Legyen egy olyan kórház, amely a jelenleg szeretetkórházként működő kis kórházat jobban ellátja. Ennyi, amit szerettek volna el­érni, illetve, hogy működőké­pessé váljék a felekezet. Én ennél többre gondoltam, mert hiszen nemcsak a zsidó szempontokat veszem figye­lembe. Többen úgy látjuk, hogy az egyházi törvénynek meg kellett születnie, de vala­hogy nem így képzeltük. Ne­vezetesen az egyházak talp­­raállítására van szükség. Ma nem az államot kell megmen­teni az egyháztól, hanem az egyházat kell megszabadítani az állami póráztól. Mindenek­előtt a hitéleti támogatástól, mert ez rendkívül veszélyes lehet. Olyan törvénynek kellett volna születnie, amely lehe­tővé teszi különböző törvé­nyes keretek között, hogy az egyház maga intézze a sorsát és legyen ennek anyagi fede­zete. Ennek az anyagi fede­zetnek csak az egyik eleme lett volna bizonyos ingatlanok visszaszolgáltatása. De ez így nem megoldás, és semmiképpen sem ele­gendő. Vannak a megoldásra vo­natkozóan elképzeléseink, s ezt törvénytervezet formájába­n Hogyan érzi magát a par­lamentben egy lelkész? — A pártok közötti parla­menten belüli erőviszony nem tükrözi a társadalomnak az adott kérdésekben való meg­osztottságát. Ezért kellett volna a törvényeket széles társadalmi konszenzuson ala­puló egyeztetés után meg­hozni. Nem azért nem egyez­tettünk többet, mert nem volt időnk. Fájlalom, hogy hiányzik a politikai kultúránkból egy­más meghallgatásának kész­sége. Az olyan, akár izzó vita, amelyben mások tisztességét nem vonjuk kétségbe. Az olyan megközelítés, amikor nem abból indulunk ki, hogy a másik csirkefogó. Sokszor összetévesztjük a bátorságot a modortalansággal. — Mivel magyarázható a polgárok nagy közömbös­sége? — Az egyik dolog, amely miatt az emberek kiábrándul­tak: szakadék terjeng a vá­lasztási ígéretek és azok megvalósítása között. Nyilván takarékosabban kellett volna önniük. Nem az ellenzék fel­adata a törvénytervezetek be­nyújtása, de ennek ellenére al­ternatívát kell felmutatnunk. — Az új törvény tehát ve­szélyeket rejt magában? — Főképpen azt tartom ve­szélyesnek, hogy nem jelent megoldást. Bizonyos előnyö­ket oszt. Nem sebtében kellene tör­vénykező, hanem olyan alap­vető törvényeket hozni, ame­lyek nem a múltnak, hanem a jelennek és a jövőnek szólnak. bánni az ígéretekkel. S azt is be kell látni, hogy az elmúlt évek romlásaiból nem a par­lamentnek kell kihúznia az or­szágot, hanem a polgároknak maguknak kell ezt megten­niük. — Ön hivatásából adódóan is kettős szolgálatot lát el. Okoz ez nehézséget? — Úgy gondolom, hogy a lelkész eleve egyfajta képvise­lői munkát végez. Képviseli az Isten előtt is a híveit, s képvi­seli egy közösségen belül is egymással szemben is őket és harmadik személyekkel szemben is. Tehát minden­képpen rendelkeznie kell be­leérző képességgel,­­türelem­mel. Ha egy lelkész komolyan veszi hivatását, akkor képvise­lőként is képes így dolgozni. Úgy érzem, olyan történelmi útkereszteződésnél vagyunk, hogy ebben a helyzetben vál­lalnom kellett a felkérést. Mint egy Istentől jövő kihívást fo­gadtam el. Azt gondolom, hogy egy kicsit az egész or­szág a parókiámmá lett. Lengyel János Iványi Gábor: Nincs széles közmegegyezés Raj Tamás Iványi Gábor Érdekvédő törekvések Szárszón Körülbelül 200-250 üdülőtu­lajdonos részvételével üdülői fórumot tartottak a hét végén a felújított balatonszárszói mű­velődési házban. A résztvevők az üdülőtulajdonosokat tömö­rítő, érdekeiket védő egyesü­lés megalakítása mellett dön­töttek. Bereck Gyulát, Szárszó polgármesterét arról kérdez­tük, vajon mit tehet majd egy ilyen szervezet a nyaralók és a helyi önkormányzatok kö­zötti megromlott viszony javí­­­tásáért.­­ Éppen a jó viszony kiala­kításában lehet nagy szerepe az üdülőtulajdonosok egyesü­letének. Ellenőrizheti az ön­­kormányzatok tevékenységét, jelezhet, ha az üdülők érdekeit sértő lépést teszünk. A hét végi összejövetel fő napirendi pontja egy 9 tagú előkészítő bizottság megalakítása volt. Ennek elnöke dr. Novák Ta­más lett. Az egyesület alakuló gyűlését augusztus 4-ére tűz­ték ki. A bizottság megválasz­tása mellett természetesen szóba kerültek a gondok is. Legtöbbször jogosak voltak a kifogások. Azt azonban az üdülőtulajdonosoknak is lát­niuk kell: az önkormányzatok igyekeznek segíteni. Májusban is volt már egy üdülőfórum, ahol szintén el­mondhatták azt, ami a szívü­ket nyomja. Az ott elhangzot­tak egy részén segítettünk. A visszatérő gondok egyike a helyi adók mértéke és fel­­használása. Más elbírálás alá esnek ugyanis a családi házak és az üdülők. Az üdülők tulaj­donosai sokallják a négyzet­méterenkénti száz-kétszáz forintos építményadót, főleg mert az őslakosokra ez az adó eddig nem vonatkozott. Nem hiszem, hogy különösebben vigasztaló lenne, de januártól ezt már az itt lakóknak is fizet­­niük kell majd. Ugyancsak visszatérő gond a szemétszál­lítás megoldatlansága, mivel nem vagy csak rendszertele­nül szállítják el a szemetet. N. L. 3 Mi legyen a szovjet piacra épült vállalatokkal? EZ NEM ÁTMENETI FIZETÉSKÉPTELENSÉG (Folytatás az 1. oldalról) Ezen szakemberekkel szemben feltűnően más néze­teket vall Csaba László köz­gazdász, a Kopint-Datorg fő­osztályvezetője, aki szerint nagy hiba lenne, ha az állam, vagy a bankok költségvetési pénzből mesterségesen tarta­nák életben ezeket a nagyon is kérdéses jövőjű kapcsolato­kat. — A Szovjetúnióban min­den hiánycikk, az alapanyag­tól a fogyasztási cikkekig és az élemiszerig. A magyar áru tehát kellene. Miért nem fizet­nek? — Nemcsak nekünk nem fi­zetnek, hanem a nyugatiak­nak sem, mégpedig azon egy­szerű oknál fogva, hogy nincs miből fizetniük, nincs valutá­juk. A magyar vállalatok nem tudnak évekre hitelezni, mint a németek, vagy az amerikaiak. Márpedig ez a mostani szovjet fizetésképtelenség nem né­hány hónapig tartó átmeneti válság, ezért ennek hosszú távú következményeivel szembe kell nézni.­­ Naponta olvashatunk nyi­latkozatokat bartermegállapo­­dásokról, újabb és újabb indi­katív listákról. Ugyanakkor a kiszállított áruk ellenértéke csak nem akar befolyni. Ezek szerint a megkötött megálla­podásaink semmire sem köte­lezik a szovjet partnert? — Ez egy széteső piac, ahol egyre kevesebb a­ biztosíték bármire. A köztársaságok ke­reskedni akarnak, de a köz­ponti kormányzat érdekei má­sok. Ez utóbbi mindenáron egy kézben akarja tartani a va­lutabevételeket és a piacké­pes árukat is. Ez még a barte­­rügyletekre is igaz. Hiszen a Szovjetúnióban változatlanul fennmaradt a központi áruala­pok rendszere és ezek mű­ködtetéséhez a bartert is fel akarják használni. — Ön az utóbbi időben több olyan kijelentést tett, hogy a régi típusú kereskedelmi kap­csolatok fenntartásához nem csak a szovjet piacra termelő vállalatok ragaszkodnak — ez tulajdonképpen érthető is —, hanem állami szervek, minisz­tériumok és bankok is. Milyen érdekekről van itt szó? — A szovjet piac bedugu­lása mindenkinek problémát okoz, így végülis nem csoda, hogy senki nem akarja felvál­lalni, épp ő fogja „tönkretenni” egy kérlelhetetlen intézkedés­sel az amúgy is nagy bajban levő vállalatokat. Ez valóban igaz az érintett minisztériu­mokra és a Nemzeti Bankra is. Ráadásul minden állami, pénzügyi szerv egy államközi kapcsolat révén, amelyet ő hozott tető alá, részt vett az előkészítésben, saját pozíció­ját erősíti, saját jelentőségét deklarálja. • A szovjet piac az előre­jelzések szerint az idén fele­annyi magyar árut vesz fel, mint két éve. Ez vállalatok tu­catjainak a tönkremenésével fog járni. Ön szerint ezt a fo­lyamatot nem szabad állami eszközökkel befolyásolni? — Egyes áruknál, egyes köztársaságokban biztos lehet sikereket elérni, a barterüzle­­tekkel vagy egyéb módon. Ezeket a lehetőséget persze nem szabad kihagyni. De a szovjet piacra utalt vállalatok értékesítési gondjait nem sza­bad az egész társadalomra terhelni azzal, hogy az állam bármiféle általános garanciát vállal ezek megoldásában.

Next