Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-03 / 282. szám
1993. december 3., péntek Döntöttek a „Barcs városért” kitüntetésről Barcs város képviselő-testülete legutóbbi ülésén döntött arról, hogy kik kapják a „Barcs városért” kitüntető címet. A díjakat Rózsás Márton, a Dráva múzeum munkatársa, Werkmann György, a Barcs-Sinsheim Baráti Kör elnöke, valamint a 25 éves Ba-Rock zenekar kapja. December 18-án ünnepélyes keretek között adják át a kitüntetéseket. Vízmű-hozzájárulás Kastélyosdombón Kastélyosdombó önkormányzata nagy terhet vett le a lakosság válláról, amikor magára vállalta a vízmű-hozzájárulás kifizetését. Ez majdnem 300 ezer forintos összeget jelent. Kiépítették a faluban az árokrendszert, 80 betonhíd, valamint 300 méternyi betonjárda készült el. A munkát a szigetvári Metro-Start kft munkásai végezték. Ennek költsége meghaladta a 2,5 millió forintot. Mégsem adják bérbe a szociális foglalkoztatót Barcs város képviselő-testülete több ízben is tárgyalt a helyi szociális foglalkoztató bérbeadásáról. Megbeszélést folytattak az intézet dolgozóival, s végül úgy döntöttek, hogy nem adják bérbe a foglalkoztatót, hanem továbbra is önkormányzati intézményként működtetik. Elkészült az üzletközpont Babócsán Elkészült az üzletközpont Babócsán. A terveket Bognár Lajos barcsi építész készítette, s három 45 négyzetméter alapterületű üzlethelyiség épült: női fodrászat, ajándék- és virágbolt. A fodrászat már üzemel. Az üzletek bekerülési költsége majdnem egymillió forint volt. Fejlesztések Potonyban Potony az 1992-ből áthozott 1,5 millió forint pénzmaradványnak köszönhetően az idén 11 millió forintból gazdálkodott. Ebből az összegből alig több mint kétmillió forint jutott fejlesztésre, korszerűsítették a buszmegállót, s betonjárdát építettek, másfél millió forintért. Pályázaton nyertek 800 ezer forintot diszkontbolt kialakítására, ezért az önkormányzat megvásárolt egy épületet (300 ezer forintért), s elkezdték az üzlet kialakítását. Ez végleg csak tavaszra készül el. Tervezik egy még szennyvíztisztító létrehozását is Lakócsával, Szentborbással, Tótújfaluban közösen. SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK Fűben-fában orvosság A túlélést gyakorolja a gyógynövényárus is A legnemesebb gyógyszer a gyógynövény. Ha az Isten betegséget ad, gyógyszert is ad hozzá a természetben — vallják sokan. Barcson nyolc éve nyitottak gyógynövény-szaküzletet. Halmos Ferenc vegyész ezért hagyta ott a Kemikál helyi gyárát, jól fizetett munkahelyét. — Ehhez a munkához óriási elhivatottság és szakmaszeretet kell — mondja a gyógynövénybolt üzletvezetője. — Megszereztem a drogista oklevelet, rengeteg szakirodalmat olvasok. Jól bevált szereket árusítok, s az emberek dicsérik ezeket. Ha csak egyetlen betegen segítek, úgy érzem, már megérte. Az emberek igénylik a közvetlen törődést... És mikor visszatérnek, látom az arcukon az elégedettséget; ez ad munkámhoz további erőt. Az áru nagy részét a Somogy Megyei Gyógyszertári Központtól és a pécsi Dragontól szerzi be. Majdnem 300 féle terméket árusít. Ezeket természetesen — mielőtt az üzletbe kerülnek — megvizsgálja a Kermi, az Ogyi... — Meg lehet élni ebből a vállalkozásból? — A túlélés művészetét gyakorlom, mert annyira nem jövedelmez. Hiába jelentkeznek asszisztensek is, nem tudnám a bérüket sem fizetni — mondja a vegyész. — Ha lenne alaptőkém, más volna a helyzet... De nem hagyom abba... Az üzletbe 50-60-an térnek be naponta. Néhány éve a Béres-csepp jelentett szenzációt, akkor valóságos népvándorlás volt itt. Sokan keresik most a különféle étvágyjavítókat, valamint idegi panaszokra a különböző szereket. G. A. Napjainkban egyre népszerűbbek a gyógynövények... Fotó: Király J. Béla LAKÓCSA LEGIDŐSEBB LAKÓJA Kilencvenkét évvel, egyedül A lakócsai faluvégen fehérre meszelt házikó. Bent a tűzhely mellett ült Jágó néni. Kezében olvasóját morzsolja. Közben gondolatai egészen másutt járnak. Lakócsa legidősebb lakója özvegy Lovkovics Istvánné. Kilencvenkét éves. — Potonyból kerültem Lakócsára — mesélte —; férjemmel együtt keményen dolgoztunk miden pengőért, de a pénz sosem vetett fel bennünket. Két gyermeket neveltünk fel, akik pályára állva unokákkal népesítették be a családot. Mekkora öröm volt, amikor hazajöttek látogatóba! Egyik szebb volt, mint a másik... Aztán egyszercsak megtört a boldogság. Tragédiák sora érte a családot. Előbb a férje halt meg, majd a nagyobbik gyermeke. Ezzel sem telt meg a keserű pohár... Amikor a kisebb fia „talpra állt”, néha még kisütött a nap a gyászévek letelte után. Boldogan mesélte az ismerősöknek: „Pistáék kimeszelték a lakást, kicserélték a tetőt, lefestették a kerítést...” Aztán a 70-es években egy hideg téli napon második gyermeke is magára hagyta... — Itt nyugszik mindhárom a lakócsai temetőben. Odakívánkozom már melléjük — hajtogatja, könnyeit törölgetve. A csend kertjében a virágok kicsit enyhítik a soha nem szűnő fájdalmat. Lovkovics Istvánné azonban nem hagyja el magát; mindig talál munkát. Még két évvel ezelőtt is javában kapálta a kukoricát. — Baromfit nevelek — mondja. — A vezetékes víz azonban nem ízlik, a kerekes kútból való az igazi. Tűzifát is hasogatok a hétvégi főzéshez, hétközben a napközi otthonból kapom az ebédet. Segítséget ritkán fogadok el, pedig a szomszédok megkímélnének a nehéz munkától. Jágó nénit egykor a legjobb szólótáncosok között emlegették. Ez már csak emlék. Olvasni, varrni is szokott. Most azonban hallása és látása kezdi cserbenhagyni.Tán szemüveg, hallókészülék csodát tehet(ne). De ki viszi szakorvosi vizsgálatra őt, aki soha nem járt ott? Gamos Adrienn Jelesre vizsgáztak a középiskolások Illemtani vetélkedő a kollégiumban A Zrínyisek csapata szerzett elsőséget Vetélkedőt tartott Csurgón az Önkormányzati Gimnázium és Szakközépiskola Zrínyi kollégiumának diáktanácsa és nevelőtestülete. Másfél órás illemtani vetélkedőn mérte össze tudását 30 kollégista a három középfokú iskola kollégiumából. Ugyanis meghívták a szervezők a további jó együttműködés reményében a Csokonai V. Mihály Református Gimnázium kollégiumának és a Nagyváthy mezőgazdasági szakközépiskola és szakmunkásképzőnek a két csapatát is. A rendező kollégiumból minden csoportvezető nevelő beszervezett egy csapatot, így tíz csapat vetélkedett. Másfél hónapja megkapták a diákok a témaköröket, s készülhettek. A vetélkedő 3 részből állt. A zsűrit és a csapatok szurkolóit nagyon meglepte a versenyzők felkészültsége. Az első helyet végül a Zrínyi kollégium csapata szerezte meg, a második a Csokonai V. Mihály Református Gimnázium csapata. A 3. helyre is a rendező kollégium diákjai jutottak. (Bartol) 1 5 Családsegítő szolgálat Felmérés a segélyre szorultakról Barcson Novemberig csaknem négyszáz ügyfelük volt Számtalan család életét sok dolog mérgezi, s nincs elegendő erő ennek ellensúlyozására. Ezért külső segítségre várnak; ezt Barcson a szociális központban levő családsegítő szolgálat végzi, lassan három éve. — Feladatunk a rászorultakon való segítés — mondta Szigeti Istvánné. — A Magyar Máltai Szeretetszolgálat barcsi szervezetével közösen támogatjuk őket, ruhával, élelmiszer adománnyal. Tavaly jótékonysági bált szerveztünk, s a befolyt összegből szintén a szegények, nagycsaládosok kaptak ajándékot, déligyümölcsöt... Az idén karácsonykor ismét rendezünk bált, száz rászoruló családnak küldjük el adományainkat. Megtudtuk azt is, hogy felmérést végeztek a nagycsaládok között: vajon kik szorulnak segélyre? Nevelési segély esetén először környezettanulmányt készítenek a lakásban; alaposan utánanéznek a körülményeknek. Majd regisztrálják a kérelmezők névsorát. Ügyfélfogadás is van a központban, tanácsokat adnak vagy éppen a hivatalos levelezést intézik... November elsejéig 377 ügyfelük volt. Ennyi helyen kellett környezettanulmányt készíteni, illetve foglalkozni a központban fogadott panaszosok ügyeivel. — Felkerestem jó néhány cigánycsaládot, hogy tegyenek rendet otthonukban — mondta Szigeti Istvánné. — Sokan ugyanis nem törődnek a higiéniával. Óvatosan közelítem meg a dolgot, bár legtöbbször ez sem használ sokat. Csak az, ha előre jelzem, hogy megyek. Arra a kis időre rendet raknak, de már ez is valami... G. A. A jelenben is a jövőt szolgálják A barcsi Dráva múzeum húszezer kincse A nyitás óta közel 20 ezer tárgy és dokumentum gyűlt össze a barcsi Dráva múzeumban. Ez évi ezer tételnyi növekedést jelent. Negyvenkét település — a Dráva mente — értékeit őrzik itt. A legtöbb Barcsról származik. Orzsi Zoltán, a Dráva múzeum igazgatója: — A múzeumlátogató, aki egy-egy kiállításra tér be hozzánk, csak a hosszú munka gyümölcsét, az eredményt látja. Mögötte igen sok munka van. Dráva múzeumban is több féle gyűjtemény létezik: régészeti, tárgyi dokumentum, adattár... Kiemelkedő helyet foglalnak el munkánkban a nemzetiségi kutatások. Jelenleg feldolgozás alatt van a Somogy megyei nemzetiségi adattár. Hagyományos műtárgyakat is őrzünk. Minden egyes „anyagnak” sajátos története van: nemcsak használhatóságáról tájékoztatnak, hanem bekerüléséről is. Először elvégezzük az állagmegóvást, ezután különféle nyilvántartásokba vesszük a tárgyakat. Az adatokat kartonra jegyzik, majd onnan a tárgy a tárolószekrénybe kerül. Eddig 200 kiállítás házigazdája volt a múzeum, az idén húszat rendeztek. Gyarapodik a könyvtár is: megjelennek újabb füzetek, kiadványok, melyek jelzik színvonalas munkát. A propagandaanyagokat maguk készítik, a szerzők ingyen publikálnak. A Dráva Múzeum a legkisebb létszámú közművelődési intézet. Hatan teszik a dolgukat; van úgy, hogy az igazgató egy személyben teremőr és gyűjtő is. A múzeum a kultúra őrzője, ismereteink gyarapítását szolgálja. És szolgálja a várost meg a környéket is. A jelenben is a jövőnek gyűjtenek itt. 1992-től a barcsi önkormányzat biztosítja a múzeum működését. A több mint 40 millió forintos értéket nem szabad elherdálni. Most a múzeum léte van veszélyben. Pedig a jövő év végén méltóképpen szeretnék megünnepelni a 15 éves évfordulót. (Gamos) Fehér ruhát öltött a drávai táj A meg-megismétlődő havazás fehérre festette a Dráva mente vadregényes vidékét is... ! Fotó: Csobod Péter