Somogyi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-03 / 102. szám
1997. május 3., szombat SILKE KOCH Hidegkonyha A hidegkonyha egyre népszerűbb hétköznapjainkban és vendégfogadáskor is. Nagy előnye: mindent kényelmesen elkészíthetünk előre, és elég csak az utolsó pillanatban az asztalra helyezni a finomságokat. Az ínycsiklandó falatoknak a kiválogatásában is nagy segítség ez a csábító ételek sokaságát színes fotókon is bemutató könyv. (Alexandra, 1980 Ft) DR. MERÉNYI KÁROLY Gyümölcstermesztés A gyümölcstermesztő kiskerttulajdonos ebből a remek könyvből megismerheti mindazt, amelynek mesterfogás a neve. Ezzel a gyümölcstermesztés szakavatott értője lehet. (Mg. Szaktudás 644 Ft) Ballagási emlékkönyv Ez a könyv a diákévek alatt „belül” történteket ragadja meg; hogy miként tágul ki a világ, finomodik a szem, alakul eszme, s ezáltal árnyaltabbá vélik az élet. (Kossuth 895 Ft) AGATHA CHRISTIE Királyok és kalandorok ÚJ KÖNYVEK FREDERICK FORSYTH * Átverés A kémregények mesterének legújabb hőse mesterkém. A Nagy Átverő, a brit titkosszolgálat dezinformációs főnöke. Fellebbenti a fátylat a vasfüggönyön keresztül folytatott kémháborúról, a kémelhárításelhárítási manőverekről, melyekből a KGB is kivette a részét. (IPC: ///., 980 Ft) Egy botrányt keltő emlékirat kéziratát és egy ismeretlen asszonynak a szerelmesleveleit veszi át Antony Cade Afrikában, s mindezt Londonba kell vinnie. (Hunga Libri, 498 Ft) Ezek a könyvek 10 százalék kedvezménnyel kaphatók a Fókusz könyvesboltban: Kvár, Fő utca 13. SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE Köszöntjük az édesanyákat! Lang Róbert képriportja Útalap Fonyódon Fonyód idei költségvetésében áfával együtt tízmillió forintot különített el a városi útalap céljaira. A képviselő-testület a napokban döntött arról, miként használják fel ezt az összeget. Az önkormányzat ugyanis szeretné növelni a szilárd burkolatú utak számát, illetve javuljon a közlekedés minősége a városban. Az útalap lehetőséget biztosít a lakosság önerős építési kedvének ösztönzésére azzal, hogy a költségek egyharmadát az önkormányzat vállalja. Sánta János, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási és üzemeltetési irodavezetője elmondta: ezzel a megoldással várhatóan 30 millió forintot költhetnek az idén a lakossággal együtt a város útjaira. Nagy az érdeklődés az utcaközösségek részéről. Előnyben részesítik azokat a területeket, ahol már kiépült valamennyi közmű, s emiatt a közeljövőben nincs szükség a burkolat megbontására. Személyesen megkeresik ezeknek az utcáknak a képviselőit, hogy egyeztessék a feladatokat, és az önkormányzat együttműködési megállapodást köt a közösségekkel. (Gárdonyi) 11 LATIN-AMERIKAI TALÁLKOZÁSOK A lapszerkesztő Szervusz, földi — mondta egy alacsony, galambősz férfi Buenos Airesben a magyar nagykövetségen. — Láttam a nevedet a listán, tudtam, hogy érkezel, így zajlott le első találkozásom Czanyó Adorjánnal, akiről csakhamar kiderült, hogy nemcsak földi, hanem kolléga is: a dél-amerikai Magyar Hírlap felelős szerkesztője. Kiadója, terjesztője, egyszóval éltetője. Túl a hetvenen töretlen energiával dolgozik. Az életéről mesélt. — Körmöcbányán születtem. A csehek Trianon után kirúgták apámékat, így kerültek Kaposvárra. Ott érettségiztem, a műegyetemet Pesten kezdtem el, de nem érdekeltek a műszaki dolgok, elmentem jogásznak Pécsre, ott doktoráltak. 1944-ben a Somogyi Újsághoz kerültem, mint slapaj: a Korona utca 7. szám alatt szerkesztették. 1945-ig ott voltam, utána elmentem katonának, és kitelepítettek Németországba. Onnan kerültünk ki Argentínába. Volt itt egy nyomdánk, ahol magyar könyveket, magyar újságokat jelentettünk meg. A Dél-Amerikai Magyar Hírlapot — valamikor úgy hívták, hogy Dél- Amerikai Magyarság — 1929- ben alapította egy Erdélyből jött újságíró. Nemcsak Argentínában jelenik meg, hanem Brazíliában, Uruguayban is. — Hány példányban ? — Ezer-ezerötszáz példányban. A fiatalság nem nagyon olvas már magyarul. — Ezer előfizetőből nemigen lehet megélni... — Nem. Vannak támogatók, mecénások, akik segítenek. — Magyarok? — Igen. Van egy-két hirdetőnk is, például a Lufthansa. — Ilyen nagy cégek hirdetnek? — A Lufthansánál mindig van magyar vonatkozás. Szóval nehéz a dolgom. Főleg, hogy a fiatalság már a második-harmadik generáció, és nem nagyon olvasnak magyarul. — Beszélni beszélnek? — Beszélik a nyelvet, de nem olvasnak. — Sokan élnek itt magyarok? — Saccolni tudok, körülbelül 10-15 ezer Buenos Airesben. — Mi az, ami a magyarokat összefűzi? — Csak a nyelv, az iskola, a cserkészet. — Kik jöttek ide? — 1948-ban nagyrészt az intellektuális magyarság, Peron befogadta őket. Jelentős magyar arisztokrácia volt itt. Itt élt Széchenyi Endre, itt van Teleki gróf, aki a Renault propagandaigazgatója volt. Van magyar gróf, aki szafari vadászattal foglalkozik. Az Egyesült Államokból és Németországból jönnek a kliensek. Van itt minden. Nemcsak a pampán, hanem az Andokban, Patagóniában is. itt?— Nehéz volt gyökeret verni — Nem volt könnyű, pedig nagyon barátságos az argentin nép, és a viszonyok az otthonihoz hasonlítanak. Még az éghajlat is kitűnő. Ez kedvezett a magyar természetnek és a magyar jellemnek. Az itteni népben nincs idegengyűlölet. Az a tény, hogy nem beszél spanyolul, még nem akadály, nem úgy, mint Észak-Amerikában. Ott ha nem tud az ember angolul, embernek sem számít. Ez egy nagyon gazdag ország. Amikor mi idejöttünk 1948-ban, gazdaságilag Kanada nívóján állt. — S lejjebb csúszott? lem.— Meglazult a munkajegye— Hogyan él a szerkesztő? — Négy gyermekem és hat unokám van. Két lányom Németországban él, ők német állampolgárok... A fiam itt dolgozik, a harmadik lányom pedig az Atlanti-óceán partján egy fürdőben. Őt magyar fiú vette el. Egy Bánki. A híres némafilm-színésznő, a Bánki Vilma dédunokaöccse. — Az unokái beszélnek magyarul? — A gyermekeim természetesen, de az unokáim már nem annyira. — Kaposváron ma az unokatestvérei élnek. Háromszor is járt már otthon. Először 1986-ban. Milyen érzés volt? — Az ember a fiatalságát gondolta vissza... Kaposvár egészen más lett. Nagyváros. Az a szép virágos kisváros 30 ezer lakossal, ami az én időmben volt, eltűnt. Most nem ismertem rá. Idegen volt, nehezen tudnék már bekapcsolódni a hazai életbe. A múltam köt ide. Kercza Imre A megszenvedett élet „Veled leszek örömökben, bánatokban... míg a halál el nem választ!” - tíz ifjú pár esküdött örök hűséget ezekkel a szavakkal a horvátországi Babina gora templomában az év legszebb vasárnapján, a májusi anyák napján. Tíz barátnő tartotta közösen menyegzőjét éppen hatvan éve, 1937. május 3- án. A mátkapárok egyike, Borovecz Mihály és Zehajluk Erzsébet akkor még nem sejthette, hogy közös életükben több lesz a bánat az örömnél. Malom, cséplőgép, traktor, jó termőföld biztosíthatta volna gondtalan életüket, amikor - családok millióihoz hasonlóan - az ő boldogságukba is belegázolt a háború: behívóparancs, katonaság, orosz hadifogság. Kalandos úton megszökött a lágerből Borovecz Mihály. Géplakatos lévén megbarkácsolt egy lerobbant autót és meg sem állt Babinagoráig. Magyarnak vallotta magát, nagy hiba volt ez akkoriban. Megunva a zaklatást, egy este összepakolta családját, asszonyát és két leányát, hátrahagyva a vagyont, Magyarországra indultak. Mihály bácsi visszalépett még a házba, felkapta a szekercét és teljes erővel a konyhaasztal közepébe vágta, így számolt le előző hazájával. Rinyabesenyőn telepedtek le 1946-ban, munka is akadt, traktoros lett a gazdaságban. Ám a politika újra keresztezte az életüket: Titóból láncos kutya, Borovecz Mihályból meg osztályellenség lett, akire könyörtelenül lesújtott a munkáshatalom ébersége. Ha este zajt hallottak, remegett a család, tudták, nem tolvajt csaholnak a kutyák, az ávósok verik fel a porta csendjét. Egy napon összeverve találtak rá: eszméletét vesztve, szakadt gyomorral rázódott a traktoron, a gép meg csak járt körbekörbe... Az 1957-es szövetkezetszervezés idején asszonyostul belépett a tszcs-be, innen mentek mindketten nyugdíjba. Huszonöt éve ennek is. Nagyatádra, a rokonság közelébe költöztek, majd Taranyban vásároltak családi otthont. Erzsi néni a háztartást látja el, gondozza a kertet, baromfit nevel. Borovecz Mihály szekercés indulatai mára lehiggadtak. Hetente kétszer bebuszozik Atádra, körülnéz a piacon, megveszi amit kell. Rádiót hallgat, tévét néz és olvasgatja a történelmünk dicsőbb napjairól szóló könyveket. Amiatt zsörtölődik olykor, hogy ritkán nyitják rájuk az ajtót a gyerekeik... Holnap négy leány, tíz unoka és nyolc dédunoka köszönti családostól a taranyi házaspárt esküvőjük hatvanadik évfordulóján. Ez a nap bizonyosan az oly kevés boldog napok egyike lesz. Katona Csongor Hatvan éve nem így tervezték az életüket...