Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-01 / 178. szám

2002. Augusztus 1., Csütörtök Üdülőfalu épül Simonyiban A megyeszéli kis településen minden évben több a külföldi. Vonzza őket a nyugalom, a Kis- Balaton, a meleg vizes fürdők kö­zelsége.. Egy svédországi cég azt tervezi, üdülőfalut épít Simonyi­ban. A rendezési tervek már elké­szültek, ezeket most engedélyez­tetik. A magyar építészeti hagyo­mányokból építkező villaparkot álmodott ide a tervező. Az építke­zés jövőre kezdődne, és öt-hat év alatt fölépítenének kétszáz házat. Igaz, a beruházók már korábban szerették volna elkezdeni a mun­kát. A befektetőket elsősorban a környezet és a település adottsá­gai vonzották. Azóta pedig kide­rült az is, hogy a külföldi ingat­lanvásárlók sorba állnak a háza­kért Simonyiban. Az érdeklődés nemhogy csökkenne, sőt minden évben növekszik az a lista, amit a házvásárlókról vezetnek. Az érdeklődés Urbanyik Já­nos, az építtetők képviselője sze­rint érthető: az erdő, a nyuga­lom, s az, hogy közel van a Bala­ton és Zalakaros is, mindenkép­pen különleges lehetőséget ta­lál. Somogysimonyiból fél óra alatt el lehet jutni a fürdőkbe, a Balaton-parti üdülőterületre és a megyeszékhelyre is. Idegenfor­galmi szempontból ez igen sze­rencsés adottság, s ráadásul gyö­nyörű környezetben fekszik a te­lepülés_____________________■ Szerelem - Helga Balhhausen az első kül­földiek között volt, akik ha­zánkban ingatlant vásároltak. A nyugdíjas német asszony tíz éve lakik Somogysimonyi­­ban. Első látásra beleszeretett a somogyi kisközségbe. - Tíz év múltán már teljesen ide­valósinak érzem magam - mond­ta Helga Balhhausen. - Félévente vissza kell utaznom Münchenbe, hogy intézzem a vállalkozásunk ügyeit, de amint tehetem, sietek vissza. Arra, hogy házat veszek Simonyiban, már akkor gondol­tam, amikor a határ megnyitása után Budapestre utaztunk, és egyik pesti ismerősöm meghívta ide a családunkat. Nagyon kelle­mes hetet töltöttünk itt. S én már akkor tudtam, hogy ide vissza kell térnem. Egyből beleszeret­tem a tájba. Ez a hely a szülőfa­lumra emlékeztet, ahol sok bol­dog évet töltöttem. Az elhatározást azután tett kö­vette. Amikor Helga Balchausen megtudta, hogy a német, illetve a külföldi állampolgároknak is van lehetőségük lakásvásárlásra Ma­gyarországon, azonnal ide uta­zott és megvette a kiszemelt há­zikót. Ennek már tíz éve. - A szabadidőmet a lakásom szépítésével és a kertem gondo­zásával töltöm el. A gyermekeim gyakran meglátogatnak, de saj­ első látásra nos, nem maradnak túl sokáig. Nekik unalmasnak tetszik ez a csendes környék. Én minden­esetre nagyon örülök, hogy itt él­hetek. Somogysimonyiban az emberek nagyon segítőkészek és vendégszeretők. Ilyen vendégsze­rető emberekkel csak Olaszor­szágban találkoztam, a németek­ből és az osztrákokból, sajnos, már kivesztek ezek a jó tulajdon­ságok. A helybéliekkel nagyon jól megértjük egymást, és magam is barátkozom a magyar nyelvvel. Egyetlen dologgal nem vagyok egészen kibékülve: a magyar éte­lekkel. Nekem a magyar konyha túl zsíros és fűszeres. ■ Helga Balhhausen: A szülőfalumra emlékeztet Sikeresek a vadászok Tízezer hektáron gazdálkodik a több falu környékét magába fog­laló, somogysimonyi központú Szent Hubertus Vadásztársaság. A természet bő kézzel mérte adottságait, s ezeket igyekeznek is kihasználni. A társaság ered­ményes a vadászok kiszolgálásá­ban, az esetek 80-90 százaléká­­ban azt lő a vendég, amiért ide jött. S ez nem kis dolog ekkora te­rületen. Az pedig külön előny, hogy a messze földön híres gím­szarvasállományból minden év­ben puskavégre kerül jó néhány tíztólósnál súlyosabb trófeájú bi­ka is. Mivel a nagy bikák trófeája tekintélyes összegbe kerül, az igé­nyes vendégek kiszolgálásában is fel kellett nőniük a feladathoz. A vendég vadászoknak több mint fele visszatérő, van, aki több mint egy évtizede ide jár vadász­ni, évente többször is. A szarvaso­kon kívül sokakat vonz telente a vaddisznóhajtás, és messze föl­dön híres a vadászház konyhája is. Baráti összejöveteleket, vadász­vacsorákat egyformán nagy siker­rel szerveznek a házban. ■ A­LMA­N­A­C­H - 193 SOMOGYSIMONYI BÜSZKESÉGE: A MŰVELŐDÉSI HÁZ. Az épületet tavaly a falunapon avatták föl, és azóta be is lakták. Itt alakították ki a polgármesteri hivatal irodáit is. A közösségi háznál a falu apraja-nagy­­ja lelkesen dolgozott. Az önkormányzati önerőn kívül a társadalmi munka is kellett ahhoz, hogy ma a lakos­ság büszkesége legyen. Az átalakítás csaknem ötmillió forintba került. Az épületet korábban a szövetkezet gazdasági célra használta, majd bérlakásokká alakították, később a kocsma volt benne.___________ ■ Kevés ember tetéződő gonddal Elkészült a gázberuházás, szépül a település, és azonban hiányzik, az a több állandó lakos, aki után a csatornaépítés terveiről sem tettek le a somogy- rendszeres támogatást kaphatna az önkormányzat, simonyiak. A fejlesztések mellett azonban van­­ Nyolcvanhat állandó lakosa van a községnek, még egy álom: egyszer olyan pénzügyi helyzetbe és ez nagyon kevés - mondta Kovács Imréné fel­­jutk­, hogy kifizethessék a tartozásokat. gármester. - Három évvel ezelőtt mégis kikerültünk a hátrányos helyzetű települések közül, pedig Már ötödször utasították el a község csatornápá- mindössze negyven a keresőképes ember az egész lyázatát. Pedig már nagy szükség volna rá. Az itt la- faluban. Ez azt jelenti, hogy az állami támogatás­nók a kényelmük miatt is éppen annyira szeretnék, csak fele a korábbinak. Fejlesztésre így aligha gon­­mint azért, hogy ezáltal is óvják a környezetüket, dolhatunk­ pályázni az önrész hiányában nem tu­ Az önkormányzat pedig azért sürgeti a munkát, clunk és szinte napi gondjai vannak az önkormány­mert ha egyszer összkomfortos lesz a település, zajnak. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe­ne­­mindennek növekszik az értéke. A közműmunkák ralt települések számára létrehozott alap természe­­uten úgy tervezik, hogy javítják az utak állapotát, telen lehetőség volna, de minden évben csak a felét korszerűsítenék a közvilágítást, és a ravatalozó fel­­kapjuk annak az összegnek, amit kérünk. S ép­újítása is a fontos feladatok közé tartozik. Ami­ben ezért évek óta egyre nehezebb itt az élet. ■ Fuvar helyett gazdálkodik Simonyiban sincs könnyű hely- jelő teheneköt­zetben, aki fuvarozó vállalkozó- és lovat tartunk, fából próbál megélni. Kevés a Nagyon nehéz megbízó, nincs nagy kereslet tervezni, az árufuvarozóra. Valamivel jó­ utóbbi évek tolni kell tehát a hiányt. Van, ugyanis nem aki gazdálkodik, mint például igazán kedvez­ Gájer Sándor. tek a mezőgaz­­ daságnak. Per-Építési anyagok szállításával foglal-­sze ugyanez el­­kezik Gájer Sándor vállalkozó, mondható a fű- 1982-ben, mikor belevágott, szinte varozásra is. A minden napra volt munkája, hóna- benzin ára to­pokra lefoglalták a megrendelések, lyamatosan Az utóbbi időben azonban nincs emelkedik, könnyű helyzetben, mostanában biztosítási díjak a egyre ritkábban keresik föl a meg- és az, alkatré­­rendelők, szék sem lesz­- kénytelen vagyok gazdálko- nek olcsóbbak, mással kiegészíteni a bevételt - Ebben a kis fa­­mondta Gájer Sándor. - Szeren­ luban csak ös­­­csére a családom minden tagja se­­szefogással érhetünk el valamit, szórakozási lehetőség nincs. Nem gít. Fiaim a saját munkájuk mellett Úgy létezhetünk, ha mindenki se- valószínű, hogy a gyerekeink itt is szívesen részt vesznek az itt se­­gítő szándékkal fordul a másik se- maradnak. Ám ha a tervek beválta­ni munkában. Búzát meg kukori­ lé. Az egész családom szeret­nék a hozzájuk fűzött reményeket, fát termelek; ezt a gazdaságunk­ Somogysimonyiban élni, de van­ és elkezdődnének az építkezések a bán fel is használjuk. Állattartás­­nak dolgok, amik hiányoznak. Fő­ környéken, fuvar is lenne. Talán jól is foglalkozunk, disznókat, te­­lég a fiataloknak. Sajnos, semmi föllendülne a falu élete. ■ Gájer Sándor: Visszaesett a kereslet, egyre kevesebb a fuvar Somogysimonyi olvasóinkat kérdeztük: milyennek látják a falu jövőjét? Az összetartó emberek bíznak a jövőben Németh István gépszerelő: - Sze­rencsére nagy az összetartás a falu lakói között, a jö­vőt azonban nem lehet előre meg­mondani. Somogy­simonyiban, saj­nos, nagyon kevés a munkalehetőség. Jobbára csak a kül­földiek vásárolnak itt házat, a helybeliek, a régi lako­sok pedig egy jobb élet reményé­ben igyekeznek beköltözni a na­gyobb városokba. Nemrég vezették be a faluba a gázt, ez a településnek nagy előrelépést jelentett. De egy közműfejlesztésre is igen nagy szükségünk volna. A tömegközle­kedés is nagy gondot okoz azok­nak, akik munkába járnak. Kevés busz jön ide, így csak autóval old­ható meg a nagyobb utazás. Kovács László nyugdíjas: - Idős korban már nemigen szőhetünk hosszú évekre elő­re távlati terveket. Ha azonban kiala­kulna a vidéki tu­rizmus, akkor Simonyi is kön­­­nyebben fejlőd­hetne. E nélkül úgy vélem, rövide­sen eltűnik a falu. Nem vagyunk rossz helyen, közel a Balaton, közel van Nagykanizsa és Zalakaros is; ha valakinek egészséges, nyugodt környezet kell, arra ez a kis falu a legmegfelelőbb. A jobb és több munkahely azonban elcsábítja in­nen a fiatalokat. Nekem öt unokám van, de mindegyik máshol próbált új életet kezdeni. Én itt születtem, sőt már a nagyapám is itt élt; elköl­tözésen nem gondolkodom. Szőke László nyugdíjas: - A tele­pülés jövőjét előre nem tudom megjósolni, de lát­ható, hogy szépen fejlődik a falu. A szennyvízcsator­nára nagy szüksé­günk volna. Ezt sokan még a gáz­nál is fontosabb­nak tartják. Már tíz éve, hogy visszaköltöztünk ide Nagykanizsáról. Az ükapámék por­tájára építettük a házunkat, hogy itt töltsük a nyugdíjas éveinket. Mára elöregedett a falu lakossága. Sze­rencsére sok házat vásárolnak itt a külföldiek, a portájukat rendbe te­szik, és ez sokat javít Simonyi arcu­latán. Ha minden terv megvalósul­na, nagy fejlődésnek indulna a falu. Már telefon, vezetékes ivóvíz és gáz is van szinte minden házban. Matakovics István oktató: - Ke­vés szórakozási lehetőségük van itt a fiataloknak. Én magam bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban, ezért is marad­tunk itt a csalá­dommal, az új­szülött gyerme­kemmel. A veze­tékes gáz kiépítése nagy előrelépés volt a település számára. Ha meg­kezdődne a tervekben szereplő üdülőfalunak a kivitelezése, az is nagy dolog lenne. Már maga az építkezés is jelentős munkaerőt szippantana fel a térségből, s az emberek a fizetésük egy részét a mi településünkön költhetnék el. A ké­sőbbi, az ide látogatóktól származó idegenforgalmi bevételek pedig na­gyot lendítenének a falu életén. Kovács Imréné polgármester: - Tapasztalatom szerint az emberek szeretnek itt élni. A somogysi­­monyiak mindig is erősen összetar­tottak, ez jellemző most is, és kölcsö­nösen segítik egy­más munkáját. Örülünk, hogy bevezették a földgázt, a csatorna­hálózat kiépülését követően pedig teljesen összkomfortossá válik a fa­lu. Ha ez sikerül, akkor ebben a csodálatos környezetben levő tele­pülés elől minden akadály elhárul, és akkor már külföldi vendégeket is fogadhatunk. Optimista vagyok, és bízom benne, hogy ezek a ter­vek nem maradnak csak ígéretek. Ha a tervből tett lesz, erre a telepü­­lésre még nagy­ jövő vár.______■ 7. OLDAL HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8737 Somogysimonyi, Fő utca 2. Tel.: 85/311-945 Ügyfélfogadás hétfőtől csütörtö­kig 8-16, pénteken 8-12 óráig. Az ügyekeit a nemesvidi körjegy­zőségen intézik, helyben csak hetente egyszer van fogadónap. KEVÉS A FALU PÉNZE Az önkormányzat az idén 12 mil­lió 317 ezer forintból gazdálko­dik. A bevételek évente négy-öt millió forinttal elmaradnak a ki­adásoktól, ezért Simonyi az ön­hibáján kívül hátrányos helyzet­be került falvak közé tartozik. A személyi jellegű kifizetés 4 millió 246 ezer forint, a település mű­ködtetése 4,3 millióba kerül. Szo­ciális célra több mint 2 millió fo­rintot fizetnek ki. Az utóbbi évek­ben sokat szépült a falu. Virágo­­sították az utcákat, kiépítették a vezetékes gázszolgáltatást. Már csak a szennyvízcsatorna-háló­zat hiányzik a közművek közül. HELYBEN NINCS MUNKA A lakosság helyben nem talál munkát. Néhány magánvállalko­zón kívül minden munkaképes ember a szomszéd településekre jár dolgozni, elsősorban Marcali­ba és Nemesvidra. Néhányan a falusi turizmusból is szerény be­vételhez jutnak, s alkalmi munkát ad a helyi vadásztársaság. KÉT BOLT, EGY KOCSMA A lakosság két boltban vásárol­hat, mindkettőben elsősorban a napi cikkeket és az olcsóbb áru­kat veszik. Nagyobb bevásárlás­ra a városokba mennek. A falu kocsmájában télen-nyáron élénk az élet. Hidegebb időben kár­tyapartik zajlanak, melegebb év­szakokban tekeversenyek a kerthelyiségben. A kocsmában az időjárástól függetlenül legin­kább a csapolt sör fogy. ÖTSZÁZ ÉVES TELEPÜLÉS Simonyi a XIV. század óta lakott hely. A török uralom idején ugyan elpusztult, de hamar új életre kelt. A XVIII. század elején Festetich Pál birtoka volt, majd a Zichy csa­ládé lett. Több mint 400-an lak­ták, s az 1930-as években kato­likus iskolája is volt. A temploma 1932-ben épült. Simonyihoz tarto­zott Gardospuszta, Irmapuszta és Angyalvár-telep. 1951-től 1969-ig önálló község volt, majd más te­lepüléssel társult; ma a nemes­vidi körjegyzőségbe tartozik. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 86 Ötévesnél fiatalabb: 3­6-16 éves: 9 17-55 éves: 41 55-60 éves: 6 60 évesnél idősebb: 27

Next