Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-04 / 231. szám

4 5 PERCES INTERJÚ A magasban koccintott Új megbízott parancs­noka van a Nagyatád Hivatásos Tűzoltóságá­nak. Október 1-jétő­l a képviselők Dékity Fe­renc tűzoltó őrnagyot bízták meg, akinek a megbízása az új pa­rancsnok kinevezésé­ig, de maximum egy évi időtartamra szól. Szabó Vilmos parancs­noki beosztása közös megegyezéssel szűnt meg szeptember 30. napjával. - Közel húsz évet töltött el a Nagyatádi Tűzoltóságnál. - Soha nem akartam egyenruhát viselni, így el sem tudtam képzelni, hogy valaha tűzoltó leszek. Az­tán elcsábítottak. Annyi po­zitív emberi megnyilvánu­lása volt a tűzoltóságnak, hogy maradtam. Nagyatád­ra 1991-ben kerültem, 1996-tól dolgozom parancs­nokként. - Különleges szilveszteri szokásokat vett fel... - Január 1-jén délben a golai harangszóra egyidő­­ben indultunk meg a horvát kollégával a határ egyik, il­letve másik oldaláról, be­szálltunk a létrába, és a ha­tárt át nem lépve toltuk ki magunkat, ahol pezsgőt bontottunk, koccintottunk. - Most jöhetnek a boldog nyugdíjas évek? - Igen, például nyelveket szeretnék tanulni, melyek közt elsősorban a németet favorizálom. ■ J. G. Szabó Vilmos: pályafutásom alatt számta­lan pozitív megnyil­vánulása volt a tűzoltóságnak. MEGYEI KORKÉP Keze alatt arcot ölt a múlt arcépítés A koponyacsontok alapján készül a rekonstrukció Számtalan, a hazai múze­umokban, gyűjtemények­ben megtalálható arcre­konstrukció elkészítése fűződik Kustár Ágnes antropológus nevéhez. Márkus Kata Szombaton a megyei múzeum­ban engedett betekintést e nem mindennapi munka rejtelmeibe. Kustár Ágnes, a Magyar Termé­szettudományi Múzeum Ember­tani Tárának kutatója azt mond­ja: az arcrekonstrukció a törté­nelmi kíváncsiságunkat kielégí­tő módszer, amellyel egy-egy tör­ténelmi eseményhez arcot is adunk. - Az arcrekonstrukció a kopo­nyára az eredeti arc visszaépíté­se anatómiai, szobrászi mód­szerrel - magyarázta a kutató -, amivel egy képet nyerhetünk arról az emberről, akié a kopo­nya. Legfőbb alkalmazási terüle­te az igazságügyi személyazo­nosítás abban az esetben, ha nincs más információ a holttest­ről. Az elkészített arcrekonst­rukció alapján fel tudják ismer­tetni az arcot esetleg hozzátarto­zókkal, ismerősökkel, ami aztán segíthet a nyomravezetésben. Egy másik érdekes terület pe­dig, amikor a múltban élt sze­mélyek arcát elevenítjük meg. Olyan ismert történelmi szemé­lyek arcát, akikről nincsen ábrá­zolás. Ez tehát a történelmi kí­váncsiságunkat kielégítő mód­szer is, amellyel egy-egy ese­ményhez arcot is adunk. Kustár Ágnes szombaton Ka­posváron beszélt az egyik utóbbi, nagy publicitást nyert munkájáról, Janus Pannonius arcának rekonstruálásáról, ami az 1991-ben megtalált ko­ponya alapján történt. - Janus Pannonius arcrekonstrukciója kb. egy hónap alatt készült el -mondta. - Az 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában végzett ásatáson megtalált fér­fi maradványait igen nagy va­lószínűséggel tekintik Janus Pannonius földi maradványai­nak. S mivel Pannoniust fino­mabb vonásokkal rendelkező emberként képzelték el művei alapján, mindenki meghök­kent az elkészült arcrekonst­rukció láttán: a koponya alap­ján az eddig ismertnél jóval markánsabb fej született. Ha azonban 1991-ben talált kopo­nya valóban Janus Pannoniu­­sé, akkor egy ilyesmi embert kell elképzelni. Kustár Ágnes: a történelmi kíváncsiságunkat is kielégítő módszerrel Janus Pannoniusnak is tudunk arcot adni, akiről nincs ábrázolás SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 4., HÉTFŐ Megáldott termények Marcaliban istentisztelet A szőlőhegyi Orbán kápolnába vitték a gazdák a termést Megkondult a harang a szőlőhe­gyi Orbán kápolnánál Marcali­ban. Terménybetakarítási hála­adó istentiszteletre érkeztek a gazdák. A feldíszített kápolná­ban gyümölcsökkel, zöldségek­kel megrakott ládákat, kosara­kat sorakoztattak fel az áldásra. Bár idén kevesebb és szerényebb is volt a kínálat, mint tavaly, Kiss Iván címzetes prépost, Marcali esperes-plébánosa elmondta: a hálaadás most különösen fontos, mert a májusi ítéletidő, a jég, az esős idő pusztította a termést. A gazdák a kápolnába vitt termé­nyeket hazatérve hozzáteszik a többihez, s így adják tovább az áldást ■ Vigmond E. j| Hálaadás betakarítás és szüret után a szőlőhegyi kápolnába Szent Ferenc lett a névadója az andocsi iskolának Szent Ferencről nevezték el An­­docs általános iskoláját. A szombati névadó ünnepségen beszédet mondott Gelencsér At­tila, a megyei közgyűlés elnöke is. Törőcsik Ferencné polgár­­mester arra emlékeztetett: An­­docsot a ferencesek, kolostoruk tette ismertté. Két éve, a falu nyolcszáz éves fennállásának apropóján Assisi Szent Ferenc szobrát avatták fel a templom előtt. Az általános iskolába jelen­leg százötven diák jár, Andocs az iskolafenntartó társulás központja, Fiaddal, Kisbára­­pátival, Bonnyával, Nágoccsal és Ziccsel működnek együtt e tekintetben. ■ F. I. A zene világnapján szólt a dal Nagyatádon Maronics Melinda, a Nagyatádi Vegyeskar vezetője immár ki­lencedik alkalommal szervezte meg a zene világnapját Nagya­tádon. A repertoár igen színes volt: az általános iskolás szüre­ti daloktól kezdve a kórusmű­veken át a reneszánsz kórus­művekig sok szép dallam szólalt meg. Furulyások, trom­bitások és gitárosok is fellép­tek az énekesek mellett. Nagy tapsot kapott a vegyeskar, de kitettek magukért az Őszi Nap­fény Nyugdíjas Egyesület dalo­sai is. Több szám nem csak tapsra késztetett, hanem még akár - ha lett volna hely - táncra is perdült volna a nagyérdemű. A vegyeskar tagjai a műsort köve­tően a város több pontján is szerenádoztak a nagyatádiak örömére, így, aki nem tudott részt venni az előadáson, ah­hoz is eljuttatták a dalt, a zenét. ■ Györke József A nagyatádi vegyeskart Maronics Melinda vezényli Fél évszázada érettségiztek az utolsó preparanduszok találkozó A kaposvári Gárdonyi középfokú tanítóképző fiúosztályának tagjai emlékeztek szombaton Kaposváron Az idén éppen fél évszázada vég­zett az utolsó évfolyam az egyko­ri kaposvári Gárdonyi Géza taní­tóképző középiskolában. A főis­kolai tanítóképző elődjében, 1960-ban érettségizett húsz egy­kori tanítvány közül tizennégyen jöttek össze a szombat délelőtti, jubileumi érettségi találkozón. - Mi, a IV.C osztály tanulói voltunk az utolsó prepák - mondta Bíró György. - A tanító­­képzés latinul preparandia, akik ebben részt vesznek, ők a preparanduszok, s innen az el­nevezés: prepa. 1960-ban hú­szan végeztünk, mára tizenné­gyen maradtunk az egykori fiú­tanítóképzőből. Igaz az utolsó év talán minden fiú álma volt: mi­vel ez a képzési forma befejező­dött, összevontak bennünket a pécsi és dombóvári hasonló taní­tóképzővel, ám oda lányok jár­tak. Szóval az utolsó évben min­den fiúra két és fél lány jutott, ami szerintem mai is a jó arány. Az első két hétben minden dél­után táncdélutánt tartottak. Szó­val nagyon jó világ volt Ráadá­sul, mivel mi voltunk a kifutó osztály, tőlünk már nem volt ho­va bukni, hiszen nem jött utá­nunk senki. Egyszóval van mire emlékeznünk, így vélekedett az osztály má­­­­g­sik egykori diákja is, akit 1960-­­ ban a gyakorlóévre Gamásra he­ je­lyeztek, majd a képesítővizsga­­ után Kapolyon, majd Nágocson tanított Garai László aztán szak­­felügyelő lett, majd a városi ta­nácson a művelődési osztályt ve­zette, s a katolikus gimnázium igazgatója is volt Azt mondja: akkoriban huszonöt tanulót vet­tek föl ezekbe az osztályokba, pedig legalább százan jelentkez­tek.­­ A minimum négyszeres túljelentkezés annak volt kö­szönhető - mondta hogy a négy év tanulás és egy gyakorló­­év után egyszerre adott papírt és kenyeret is az ember kezébe. Nem csoda hát hogy mindegyi­künk tanított, amikor végzett, majd a többség továbbtanult és pedagógiai tanácsadók, elis­mert, jó szakemberek lettek. ■ Márkus Kata Az 1960-ban érettségizett húsz egykori diákból tizennégyen találkoztak szombaton délelőtt

Next