Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-14 / 61. szám

4 Petőfi Sándor Kaposváron Kossuth lajos - tudomá­sunk szerint - egyszer sem járt Kaposváron, a kor má­sik nagy embere és jelképpé vált alakja, Petőfi Sándor vi­szont egy ízben útba ejtette Somogy megye székvárosát: a vándorszínészettel fel­hagyó költő 1841 őszén Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathely érintésével ment Sopronba, onnan pe­dig Pozsonyba, majd Pápá­ra. Útjáról később levélben számolt be, de kaposvári ta­pasztalatait nem részletezte. MÁRCIUS 15. SOMOGYI HÍRLAP - 2011. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ képviselő és díszpolgár 1869-ben Kossuthot választották meg országgyűlési képviselőjükké a kaposváriak, ellenfele a szintén érdemdús Somssich Pál, a helyi gimnázium pártfogója volt KOSSUTH LAJOS SOMOGYBAN Kossuth Lajos és Kapos­vár sokoldalú kapcsolat­ban állt egymással a 19. században, még akkor is, ha a feltárt források sze­rint a nagy államférfi so­sem járt a somogyi me­gyeszékhelyen. Nagy Zoltán Jártak viszont az itteniek a fővá­rosban! 1845-ben Kaposváron szervezték meg a magyar ipar fejlesztését zászlajára tűző Ma­gyar Országos Védegylet első vi­déki osztályát, amelynek küldöt­tei az év novemberében részt vettek az egyesület pesti közgyű­lésén. A somogyiak ekkor tettek tisztelgő látogatást gróf Bat­thyány Kázmérnál, gróf Teleki Lászlónál­­ és Kossuth Lajosnál. A következő találkozás már a szabadságharc idejére esett. 1849 márciusában Kossuth mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a cibakházi táborban megbízólevelet adott Noszlopy Gáspár szolgabírónak, hogy az a magyar kormány ne­vében felszabadító harcot kezd­jen Somogyban. Az új kormány­­biztos teljesítette a feladatot, és május elsején népfelkelőivel be­vonult Kaposvárra. A május 14- én tartott megyebizottmányi közgyűlésen kihirdették a Füg­getlenségi nyilatkozatot, Noszlopy javaslatára elhatároz­­­ták, hogy a kormányzó­ elnök ké­pét elhelyezik a vármegyeházán. A szabadságharc után a min­dig kuruc lelkületűnek tartott Kaposváron is gyökeret vert a Kossuth-kultusz, amelyet főleg az hozott lendületbe, hogy 1869- ben a jeles politikust választot­ták meg országgyűlési képvise­lőjükké a kaposvári kerület pol­gárai. (Kossuth ellenfele a szin­tén érdemdús Somssich Pál, a helyi gimnázium pártfogója volt.) Az emigrációban élő állam­férfi nem fogadta el a mandátu­mot, s lemondásáról levélben ér­tesítette kaposvári választóit. Az első kaposvári március 15- i rendezvényeken Kossuth Lajos neve hangzott el a legtöbbször. Akkoriban szokás volt az is, hogy táviratot küldjenek a volt kormányzó-elnöknek. 1882-ben például a következőt sürgönyöz­­ték Olaszországba a megyeszék­helyről: „Kossuth Lajos úrnak, Turin. Kaposvár város független­ségi elveket valló polgárai már­­czius 15-ének ünneplésére tar­tott összejövetelükből Önt, mint a függetlenség megteremtőjét, forró szívvel üdvözlik.” A dualizmus évtizedeiben au­gusztus 25-ét, Lajos-napot társas összejövetelekkel, vendéglői bankettekkel köszöntötték a 48- as érzelmű kaposváriak. A hely­beli értelmiségiek mellett első­sorban az iparosok és a vasúti munkások tartották szívügyük­nek a Lajos-napi megemlékezé­seket. Kossuth szeptemberi szü­letésnapját is megünnepelték. Amikor az 1877-ben megalakí­tott Kaposvári Népkör az orosz­török háborúban aratott török győzelmek hírére díszkivilágí­tást és fáklyásmenetet rendezett a városban, a felvonulók Klapka György mellett a 75 éves torinói száműzöttet is éltették. A kaposvári Kossuth-ünnep­­ségek sorából kiemelkedett az, amelyet 1882-ben, a „turini re­mete” 80. születésnapján ren­deztek. A polgármester este nyolc órára a Preiszner-kávéház­­ba hívta össze a közönséget. Bár négy sorban álltak az asztalok, annyi volt a vendég, hogy sokan kiszorultak az utcára, s a nyitott ablakok mellől hallgatták a be­szédeket. Néhányan a személyes megismerkedésre is alkalmat kerítettek: 1889-ben Szalay Fru­zsina kaposvári költőnő látogat­ta meg az olaszhoni száműzetés­ben élő Kossuth Lajost. Az 1879. évi honossági tör­vény azzal fenyegetett, hogy a vi­lághírű politikus rövidesen elve­szíti magyar állampolgárságát. Erre válaszul Kaposvár is azon városok közé lépett, amelyek díszpolgárukká választották a magyar történelem egyik legna­gyobb alakját (Kossuth a ma­gyar szívekben soha nem lehet „hontalan”.) A kitüntetésre Kossuth rengeteget tudott írni Beszélni szintén nagyon tudott, akár asztalon állva is Kossuth Lajos harmadik szobrát New Yorkban állították föl A Kossuth-szobor New York utcáin, útban a fölállítás helye felé A kápolnai csata Than Mór festményén. A majdani kaposvári lapszerkesztőt, Roboz Istvánt is megihlette Kossuth fia a somogyi megyeszékhelyen Kossuth Ferenc független­ségi politikus, majd kereske­delemügyi miniszter több­ször is felkereste Kaposvárt. 1901 szeptemberében vá­lasztási gyűlést tartott a vá­rosban, ahol fáklyásmenetet rendeztek a tiszteletére, 1906 ŐSZI LÁTOGATÁSAKOR pedig megáldotta a Kapos­vári 48-as Függetlenségi Kör zászlaját. Siómaroson van a világ első Kossuth-szobra KOSSUTH LAJOS temetése után a ma Balatonszabadi­­hoz tartozó Siómaros község elöljárói Szabó István református lelki­­pásztor javaslatá­ra elhatározták, hogy szobrot állíta­nak a nagy ha­zafinak. A költségeket a lakosság adta össze, a mell­szobrot a buda­pesti Gerenday Antal és fia formázta meg. A településen készült egykorú emlékirat így szól a volt kormányzóel­nökről: „szabadságunk meg­teremtője, emberi méltósá­gunk visszaadója”. Az alko­tást - az ország első köztéri Kossuth-szobrát­ -1894. júli­us 1-jén leplezték le. A NAGYATÁDI KOSSUth-SZObrot - Horvay János művét - 1903. október 25-én adták át a kö­zönségnek Kossuth Ferenc jelenlétében. Csokonyában pedig 1906- ban egyszer­ A.Em­­re avatták fel TSáSIP Kossuth Lajos és gróf­­, Sző­­­­nyi István mellszob­ FmmKmSm­rát. 1889-ben Gruber János tett ja­vaslatot, aki országgyűlési kép­viselő, lapszerkesztő, ügyvéd, műkedvelő színész és helytörté­nész volt Az indítványt a köz­gyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta, és a sajtó is teljes egyet­értésben kommentálta. „Midőn ez alkalommal a nagy hazafi em­lékét Kaposvár város is megtisz­telte - írta a Somogy című heti­lap -, őszinte örömünknek adunk kifejezést, s kívánjuk,­­­hogy szabadságharcunk e kimagasló alakja még sokáig éljen, s jó erőben és viruló egészségben élvezze szülőhazá­ja s honfitársai folyton nyilvánu­ló tiszteletét és szeretetét.” A díszpolgárságról szóló oklevél elkészítésével és Turinba küldé­sével Németh Ignác polgármes­tert, Gruber Jánost, Matolcsi Jó­zsefet, Kapotsfy Jenőt és dr. Ko­vács Józsefet bízták meg. A természet törvénye szerint azonban nemsokára befejező­dött a nagy száműzött életpályá­ja, amely majdnem annyi évet számlált az emigrációban, mint a század első felében a határo­kon belül. Elhunyta után tíz nap­pal, 1894. március 30-án rendkí­vüli közgyűlést tartottak a ka­posvári megyeházán, amelynek egyedüli tárgya a Kossuth Lajos halála miatti gyász volt. Kossuth holttestét ugyanezen a napon különvonattal szállították haza Torinóból Magyarországra. Az összes állomáson, de a vasútvo­nal egész hosszában is sorfalat alkotott a gyászoló tömeg. Levett kalappal, feketében, gyászlobo­gókkal, virágcsokrokkal, koszo­rúkkal álltak az emberek. Ugyanígy a Balaton déli partján is, mert Kossuth vonata itt ha­ladt el, Somogy megye északi peremén. Valóságos népvándor­lás indult meg a megye délebbi vidékeiről a tó felé, hogy a gyá­szolók legalább egy pillantást vethessenek arra a bizonyos vo­natra. „Az egész Balaton-part mentén egy megható ünnep... Birtokostól le az utolsó zsellérig, a társadalom minden osztályá­ból százak, ezrek!” - írta a kora­beli kaposvári újság. Ahogy a Turinban élő Kossuth nimbuszát nem csökkentette a földrajzi távolság, úgy a halála óta eltelt idő sem volt képes apasztani a tiszteletét. Bacskay Béla festőművész Kossuth Lajost és Deák Ferencet ábrázoló képe­it 1905-ben helyezték el az új ka­posvári városháza nagytermé­ben, a következő évben pedig a helyi 48-as Függetlenségi Kör helyiségében leleplezték azt a Kossuth-arcképet, Rippl-Rónai József festett,amelyet A korszak Kaposvárénak leg­nagyobb 48-as ünnepségét 1911. szeptember 3-án tartották meg a főtéren, amikor felavatták Kopits János kaposvári születé­sű budapesti művész Kossuth­­szobrát. A tér is ebből az alka­lomból vette fel az államférfi ne­vét. Dédapáink nemzedéke tehát gondoskodott róla, hogy a követ­kező generációk se feledjék - a díszpolgári címet indokló 1889. évi városi határozat szavaival - „Kossuth Lajost, hazánk nagy fi­át, kinek neve össze van forrva hazánk történetével, s ki ősi al­kotmányunkat demokratikus alapra fektette”. ebe- íj Ádándon írhatta meg Roboz a Kossuth-imát az első kaposvári lapszer­­kesztő talán legnagyobb iro­dalmi sikere szintén 1849- hez és Kossuth Lajos alakjá­hoz kötődik. Roboz István Somogy me­gyében, az ádándi kastély­ban írta meg „Kossuth imá­ja a kápolnai csatában el­esettek felett” című rövid, de annál népszerűbbé vált mű­vét. (Bár az is igaz, hogy a Kossuth-ima szerzőségét és keletkezésének körülményeit máig vitatják.)

Next