Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-11 / 85. szám

Egyszerű válasz az érettségi elnöktől, miért tudott Csokonai így írni: zseni Csokonai vitéz Mihályról a csur­gói gimnáziumban beszélni olyan, mint a Vatikánban magya­rázni a pápaság lényegét. Úgy­hogy csak egy-két emlék, egy sze­rény összeesküvés-elmélet, és né­mi tanulság. BELŐLE ÉRETTSÉGIZTEM. Őt húz­tam a szóbelin. Örültem neki, mert jobban szerettem, mint pél­dául a romantikusokat. Több ver­sét már hetedik általánosban is észrevétlenül tanultam meg kívül­ről (pedig nehezen tanulok). Er­ről beszéltem az érettségi bizott­ságnak. Hogy milyen modernnek érezzük, hozzánk szól. (...) Szóval dicsértem Csokonai modernségét, és azt, hogy mennyire szépen, egyszerűen és tökéletes metrum­ban szól azon a csúnya, nyelvújí­tás előtti, nehézkes magyar nyel­ven/...) Az érettségi bizottság el­nöke meghallgatott, majd meg­kérdezte: - Na és mit gondol, mi­ért tudott így írni Csokonai? Za­varba jöttem, mert a válasz nyil­ván ott volt valamelyik dőlt betűs részben a magyar könyvben, de fogalmam se volt, hol. - Nem tud­ja? - kérdezte az elnök kissé ka­jánul. (...) Valamit elkezdtem da­dogni, de az elnök szerencsére belevágott. -A­zért, mert zseni volt! - vigyorgott rám elégedetten és jóindulattal. Aztán ötöst kap­tam. Meg egy kulcsot Csokonai­hoz. Ennél jobb kulcsot azóta se kaptam hozzá: zseni. (Részlet Kemény István Pár mon­dat Csokonairól című február 5-i csurgói előadásából) 2015. ÁPRILIS 11., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Az asztalnál Csokonai és egy... kortárs író címmel szervezett programsorozatot a költő halálának 210. évfor­dulójára a csurgói református gimnázium. A rendezvé­nyeken napjaink írói, költői beszélnek munkásságukról és Csokonaihoz fűződő vi­szonyukról, s az is kiderül, hogy kerül egy ananász az asztalra... Vas András - Nézegetjük. Mosolyog - töri meg a Tóth Szabolcs, amikor az­iránt érdeklődöm, a mai csurgói diákoknak mit jelent Csokonai? Persze azon túl, hogy az iskola névadója a költő, aki rövidke so­mogyi tartózkodásával is beírta a település nevét a magyar iroda­lomtörténetbe. - Nem élt itt sokat, mégis mara­dandót tudott alkotni - teszi hoz­zá Fehér Sára. A többiek bólogat­nak, Balogh Melinda még hozzá­teszi: Csokonai tanítási módsze­rei, például, hogy kivitte a diá­kokat a természetbe, ma is élnek­­ már, ha az időjárás engedi. Vi­szont az egyedi kötődés ellenére mégsem hajdanvolt tanárként, hanem költőként tekintenek rá. És szeretik. Legalábbis mostaná­ban egyre inkább megkedvelik, köszönhetően a programsorozat­nak, melynek hatására az átla­gosnál jobban el kell, hogy mé­lyüljenek munkásságában. - Az ananász miatt bírom - jegyzi meg Szabolcs. - Akkori­ban az emberek nem is ismerték a gyümölcsöt, ő viszont rímbe is foglalta. Dudva lenne a dudvák/Közt az ananász:/Kanász marad akinek­­/A nevelője kanász - áll a nem hivatalos csurgói himnusz, az Jövendölés az első oskoláról So­mogyban című versben. Szabolcs szavai nyomán vé­­gighullámzik a nevetés a társa­ságon, többen is megeresztenek néhány poént, s hamarost kide­rül, messze nem olyan zárkózott a csapat, mint az első percekben látszott. Ez sejthető volt, máskü­lönben nem tudtak volna része­­sei-megalkotói lenni egy olyan kezdeményezésnek, melynek hí­re immár nem csak a város, de a megyehatárt is átlépte. Vitték ma­gukkal a meghívott vendégek, ahogy a kellemes emlékeket is, s ennek köszönhetően máris akad­nak jelentkezők a folytatásra: jön­nének, mert jó a „buli”. - Szerettünk volna egy diákok­nak szóló rendezvényt, melyben a legaktívabb tanulóink maguk is részt vehetnek - mereng el a kezdeteken Kovács József igazga­tó, egyben ötletgazda. Aki a várt­tal ellentétben nem magyar sza­kos, csak kedveli az irodalmat, a kortársat kifejezetten, s mivel az érintett kör egynémely tag­jához személyes ismeretség kö­ti, úgy gondolta, érdemes lenne megmeríteni diákjait a kevéssé ismert habokban. Telefonált, le­velezett, pályázott, s végül össze­állt a program. Elsőként Darvasi László jött, aztán Grecsó Kriszti­án, majd Kemény István, őt követ­te a Háy János-Beck Zoltán páros, legutóbb Kántor Péter tette tiszte­letét a gimnázium dísztermében. És jön még Bertók László, Ester­házy Péter, Keresztury Tibor és Víg Mihály, no és a Szálinger Ba­­lázs-Szűcs Krisztián duó. írók, költők, zenészek, tanárok, szer­kesztők. Akik már voltak, mind kiválóan érezték magukat. Aho­gyan a diákok is, akik ráadásul szépen lassan rákaptak a kortárs irodalomra. - Eleinte kényszerből, ne le­gyünk már teljesen tudatlanok - vallja be el Sára. - Mert csak Beck Zolit ismertük, mint a 30Y együt­tes frontemberét. A Hay come Beck előadás óta viszont a költőt és egyetemi ta­nárt is tisztelik benne. - Nem hittük, hogy ilyen ko­moly ember - teszi hozzá Telkes Beáta, aki azóta is szoros e-ma­­il kapcsolatban áll Beck Zoltán­nal. Aki a pécsi egyetem romo­­lógiai tanszékén oktat, a csurgói diáklány pedig ebben a témában készít éppen tanulmányt, s kap is segítséget hozzá. - Beülnék az órájára - jegyzi meg Bea, aki cseppet sem mellékesen egy ver­sével bekerült a Magvető pályáza­tának döntőjébe, s művét - a többi finalistáéval együtt - külön kötet­ben jelenteti meg a kiadó. Vagy­is a Beck-mag termékeny talajra hullott. De nemcsak az ő esetében, a többiek is nyitottnak bizonyultak az ismeretlenre. - Beck Zoli mentén eladható a fiataloknak a költészet is - bólo­gat az igazgató. - Mert szerencsé­re rég túlvanak az olyasféle mo­tiváción: azért vesznek részt a programokon, mert a felkészülés során lehet lógni az órákról. - Teljesen más, mint amikről irodalom órákon tanulunk - ma­gyarázza Melinda. - Érthetően, mai nyelven, lazán szólnak hoz­zánk, korábban nem hittük, hogy ilyen is lehet a költészet, vagy a minket is érdeklő-érintő témák­ról szólhat egy regény. Koszta Alexandra például a Grecsó Krisztián-est után azon­nal olvasni kezdte az írótól a Me­gyek utánad-ot, Sára pedig Háy János verseskötetet vásárolt. Bár­ból Máté Darvasi László vendé­geskedése után kezdett utánaol­vasni az író-költő munkásságá­nak, noha bevallása szerint sem falta addig a könyveket. Az in­formatika érdekli, az iskolai ese­ményeken technikusként, vide­ósként serénykedik, így még ön­magát is meglepi, hogy mostan­ság verseket magol, szaval, s hogy Darvasi novellát olvas. - A focicsapatos írása megfo­gott - mondja pedig nem ilyes­­mire számítottam. Azt hittem, összeállított egy világválogatot­tat, erre nem Cristiano Rónáktól vagy Messiről olvasok, hanem... Darvasinál ugyanis a Szeretet játszik a középhátvéd posztján. Ő a csapatkapitány. A kapuban a Nő áll, jobbhátvéd a Leves, balhátvéd a Zene, beállós a Tavaszi föld. A középpályán a Bor, a Mondat és a Kávé. A három csatár a Férfi­­barátság, a Gyermek és az Álom. A kissé öntörvényű Szabadság a cserepadra szorult... - Elkezdtem olvasni és megtet­szett - pirul el Máté. - így írni pél­dául a szeretettel... - Jobb Grecsót olvasni, mint Jó­kait - erősít rá az elhangzottakra Alexandra. - Szerintem, ha ilye­nek lennének a kötelező olvasmá­nyok, sokkal több diák olvasna. De a kortárs a tananyagban véget ér Szabó Magdával. Akitől az Abigél érettségi tétel, illetve Csurgón lehet, hogy lecse­rélik, a többség ugyanis Grecsót szívesebben látná a tételek között. A díszteremben pedig Szabó Ba­lázst, esetleg Erdős Virágot. - Amúgy ezeket a neveket so­kan az esteken hallották először - szúrja közbe az igazgató. Viszont, ahogy mondani szo­kás, a foglalkozás elérte célját, hi­szen a csurgói diákok egy része immár kifejezetten keresi a ne­­ten az ilyesfajta oldalakat. És az intézményben már nem annyira ciki, ha valaki verset ír. - Azért ritka, hogy valaki fel­vállalja - ellenkezik Deák Péter. - Pedig sokaknak megfordul a fejé­ben, de nem szívesen adja ki má­soknak, mi lakozik benne. Sára a kivételek közé tartozik, nem véletlen, irodalmi szempont­ból talán őt mozgatta meg legjob­ban a programsorozat. Melyhez hasonlót szívesen venne Pilinsz­ky Jánossal. Melinda viszont Rad­nótira szavaz. Az igazgató szerint lehetséges, hogy istenes versek kortárs szerzői jönnek jövőre. Ám addig még hat vendég érkezik. A következő két alkalom kifejezet­ten erősnek tűnik: előbb az isko­la egykori diákja, Bertók László, majd néhány nappal később Es­terházy Péter érkezik. - Ez lesz a Kossuth-díjasok he­te - mosolyodik el Kovács József. - S azért ezt kevés vidéki iskola mondhatja el magáról. Hozzátesszük: fővárosi sem... S éppen ezért nagy dolog a csurgói, hiszen elvben - a nagy távolság, nehéz megközelíthetőség miatt - az irodalmi és kulturális élet pe­rifériájára szorult település gim­náziumában mertek nagyot ál­modni. Persze ahol a gimisek bér­letesei a kaposvári színháznak, s az iskola több mint kétharmada a pécsi filharmonikusoknak is vendége. Sőt, visszatérő fellépői az Ördögkatlan-fesztiválnak is. - Meg kell mutatni nekik a le­hetőségeket - mondja Várhalmi Virág, az esteken elhangzó dalok zenéinek szerzője, „amúgy” né­mettanár. - A diákok jelentős ré­sze ugyanis nem érdektelen, csak éppen nem tudja, mi érdekli. Mi pedig megpróbáljuk felkelteni az érdeklődésüket. S már az is siker, ha egy est után ötven gyerekből egy levenné a polcról a Háy-köte­­tet vagy egy Esterházy-regényt. Vagy éppen megérti, hogy ke­rül az ananász az asztalra... Csokonai, egy irodalmár és egy ananász programsorozat Kortárs írók, költők, zenészek vendégeskednek a csurgói református gimnáziumban Mosolyog rájuk... Az estek megalkotói és szereplői sokkal közelebb kerültek az iskola névadójához a csurgói Csokonai református gimnáziumban Barbél Mátét és Deák Pétert kilencedikesként érintette meg a költészet Fehér Sára és Koszta Alexandra remélik, Grecsó tétel lesz az érettségin t Katlanjárók viszem a régen/kihízott nácim/ viszem a kelet-német/származá­­sú macim/ezernyi véglet/közül a köztest/viszem a Csokonai/Vitéz Mihály Összest - énekli Erdős Virág: Ezt is elviszem című versé­ben Kollár-Klemencz László a Kistehénből. A dalrészlet nem is maradhatott ki a csurgó csoko­­nai sok műsorából, mely az isko­la névadójának, és az est aktuá­lis vendégének műveiből áll ös­­­sze. Kemény István a produkció hatása alá került, amikor meg­hallotta versét Balogh Melinda gitárral kísért előadásában. az előadásnak akadnak oldot­tabb percei, Tóth Szabolcs végig a szekrényben tartózkodik, csak egy pillanatra lép elő, de az előadó zavara miatt mindig másként el­szavalt Jövendölés az első oskolá­ról Somogyban is felüdülés. bérczes László, az Ördögkat­lan fesztivál főszervezője meghív­ta a produkciót a nyárra. A csur­góiak ott tavaly Cseh Tamás Mélyrepülését adták elő. Alig két évet töltött a költő Somogyban A költő a Lilla-korszk lezárultá­val Komáromból érkezett So­mogyba 1798-ba: ismerőseit ke­reste fel Csökölyben és Hedrehe­­lyen, járt Kaposváron, ahonnan Nagybajomba utazott Pálóczi Horváth Ádámhoz, aki bemutat­ta neki sógorát, Sárközy István megyei alispánt és csurgói gim­náziumi segédgondnokot. Sárkö­zy meghívta magához Csokona­it. Mivel a vendégeskedés alatt üresedett meg egy segédtanári állás a csurgói gimnáziumban, beprotezsálta a költőt, aki az 1798-99-es tanévben a felső osz­tályokat tanította, két tankönyvet is írt számukra - A magyar ver­sírásról közönségesen, és Ma­gyar költészettan címmel -, s elő­adatta tanítványaival a Pofók vagy Cultura, és a Karnyóné cí­mű vígjátékait. tanóráit nem vette túl szigorú­an, a tanév során elment Nagy­bajomba, Korpádra és Csököly­­be. Csurgót 1799 telén, Somo­­gyot 1800 májusában hagyta el. i

Next