Somogyi Hirlap, 1904. április (1. évfolyam, 1-3. szám)

1904-04-28 / 1. szám

Kaposvár, 1904. április 28. Csütörtök. Élőztetési ár: Kaposvárott, Vidéken: Így évre . . K. 12.— Egy évre . . K. 16.— Fél évre. . . K. 6.— Fél évre. . . K. 8.— Negyed évre . K. 3.— Negyed évre . K. 4.— Így hóra . . K. 1.— Egy hóra . . K. 1.50 Egyes szám ára 4 fillér. FÜGGETLEN NAPILAP Felelős szerkesztő: KARÁCSONYI ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zárda utcza 32. szám (Geiszler-ház). Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Gerő Zsigmond könyvkereskedésében. Nyilt-tér soronkint 30 fillér. Üdv az olvasónak! — ápril 28. A jó Isten neveben írjuk e vezető czikket a „Somogyi Hírlap“ első számának e'lére. Aldassék az e leve, mert erőt adott nekünk e netez, de annál nemesebb irodalmi vállalkozáshoz, amelynek sikere Somogyvármegye és Kaposvár kedves olvasóközönségének rokonszenvétől, lártfogásától függ s a mi szerény ehetségünk vasszorgalmán, kitartana s helyes irányban való munkálódásán múlik. Az orgona nyitás idején jelenünk meg, amikor először hangzott el a hazaköltözött dalos madarak tikán a tavasz nymnusza. Nincs most olyan ereher aki rozszimi..ittal nézné, hogy pattan ki a virágimbó, hogy rak fészket magának dalos madár. Szivek, akiket lelkesít a tavasz, fgadjatok minket is oly szeretettel, mint a zsenge virágot s a fészket akó dalos madárt. De ki mereng ma a fakadó virgok illatán s ki hallgatja mélázva madár dalát ? A fiatal évszázad eszeveszetten száguld tova, a modern civilizáció millió vívmánya már-már leigázza a nagy természetet is millió akadályaival együtt. Egyszóval — haladunk. Aki nem húz mérföld csizmát a lábára — elmarad. De van egy bölcs középút, amely a haladás mellett nem tiporja össze a nemes eszméket, nem a hazaszeretet virágait, nem a társadalmi jólétet, nem a békés, a józan elveket, hanem ezeket óva halad. Ez a mi utunk. Nem akarjuk túlbecsülni a „Somogyi Hirlap“ keletkezésének fontosságát a vármegyében, a mely egyik végső bástyája a magyarságnak. I huseals . őrei inmacs.i. vári, **zsurnalisztikában tekintélyes helyet van hivatva betölteni; czélja pedig: mindent megtenni a magyarságért, mindent Somogy vármegyéért, mindent Kaposvár városáért, amit csak hazafias szívből tenni lehet a vármegye és székvárosa javáért és boldogulásáért. Van egy szó a mi lapunk homlokán : „független.“ Ebben a szóban rejlik a mi legnagyobb erőnk. Ez a szó a mi büszkeségünk. Nagy szó ez a magyar sajtóban, ahol majdnem kivétel nélkül minden lap magán, vagy pártérdek bilincsében nyög s úgy tánc A „Lo szorosabb lapylap, hát/'‚k:C. • ■' ' »: ituioS e’rueK de ha rövi jelleget is I sem csatlal hanem a p----A.i ________ _rmegtartjuk függetlenségünket, mert csak igy lehetünk hívek ahhoz a tiszta, pártatlan irányhoz, a melyben elindulunk. A papiros türelmes s mig a toll A „SOMOGYI HÍRLAP“ TÁRCZÁJA. A szerelem kora. A férfiak voltaképen teljesen tájékozattak abban a kérdésben, hogy mikor keződik és mikor végződik az az idő, amibenjátszhatják szerepüket az asszonyokkal zemben. A diák már bonzsuánkodik s igen-igen rég urak nem tudnak még mindig lemondni a szerelem gyönyörűségeiről. Hogy némileg tisztába jöjjön a kérdés, egy angol nlyóirat megkérdezte olvasónőit, hogy milyen korú férfiak tetszenek a nőknek legjobban ? Azt hitte volna az ember, hogy Alton prűd leányai bajosan fognak erre a kéves kérdésre válaszolni, de számtalan felelet ellenkezőjét bizonyítja. Miss Leddie azt írja, hogy ha egy frfi tetszeni akar, legalább harminöz esztenős legyen és negyvenöt évesnél fiatalabb, előbb nem tudja az asszonyt megbecsülni, után pedig legföljebb egy asszonynak tetszetik, vagy pedig fáradtan, blazilian és csaóolva visszavonul. Hasonlóképen ír egy másik fiatal nő. A jellemszilárdság és az akaraterő oly punk születése Somogyvármegyében a józan haladás egyik legfényesebb tanúbizonysága. Vármegyénknek immár napilapja van ; nem egy boulevard lap, amely kétes irányban mozog s minden nemesebb missió nélkül értéktelen szenzációkban utazik, hanem egy oly izmos, öntudatos és hézagpótló újság, amely a magyar vidéki férfias tulajdonságok, amelyek az asszonyt ellenálhatatlanul vonzzák, de ezek gyerekembereknél még alig vannak kifejlődve. Egy Miss florinda azt állítja, hogy egy harminc esztendős nő beleszerethet ugyan egy húsz éves legénybe és épp oly kísérőt talál benne, mint egy szép, nagy, erős kutyában. De többnyire elsőbbséget ad egy derék negyvenes férfinak, mert ez kortársa s ezzel egyforma szemüvegen keresztül nézi a világot. A férfiszépségre és a korral járó változásra alig hederítenek az angol hölgyek. Egyedül a szépséggel, írja az egyik asszony, nem sokra mennek a férfiak. Ha az ész és a jellem gyönge, a kellemes külső is elveszti érdekességét. Egy másik dáma éppenséggel azt állítja, hogy a férfias szépségnek csak az aggkorban van igazi varázsereje. Annak, aki a nők kegye után vágyik, nem szabad nagy, erős szakált viselnie. A kezdő Don Juannak az egészségére sem szabad túlságosan ügyelnie. Aki fél a fagylalttól, mert hát meghűtheti gyomrát, aki nem mer fűbe ülni, vagy nedves fűben járni, az a nők szemében már öreg ember, ha még oly fiatal is. A szellem frisseségét még nehezebb megőrizni, mert miss Noea szerint az már vén ember, aki folyton, folyvást a régi jó időkről beszél. Ha egy férfi ebéd alatt nőszomszédjával a jelenről és a momentán benyomásokról mit sem beszél, hanem csak a régi visszaemlékezésekről mesélget, az már öreg úr. A férfi akkor vén, ha irigyli, sőt gyakran gyűlöli az ifjúságot. Nem az évek száma hanem a szellemi fölfogás, a megváltozott érzelmek ítélik az embert gyógyíthatatlan aggságra. Szellemi tekintetben nagy követelésekkel lépnek föl az angol folyóirat olvasónői. Sok nem állhatja, ha férfi politizál, azaz velük politikáról társalog, mások az egyeseknél zenéről és drámákról való társalgást kárhoztatják. A férfi ne legyen nagyon elmés, mert a nők szeretik, ha komolyan veszik őket. Sohse ellenkezzék a nőkkel, ha meg akarja magát kedveltetni, hát csak mindig ő róluk beszéljen. Az említett lap szerkesztősége úgy véli, hogy jobbára harminc esztendősnél idősebb nők nyilatkoztak, azért oly kedvezőtlenül a fiatal emberekre. Másrészt azt hiszi, hogy politikából nyilatkoztak oly kedvesen az öreg urakról. Ez persze csak egy náczió asszonyai közül néhánynak az ítélete, azért azok, akiket lesújt, ne vegyék túlságosan lelkükre a dolgot. Sz. dr.