Somogyi Hirlap, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Frisszprofit EBV évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre d­öfizetési korona, egy hóra 1 kor. 50 fillér, o • • ° • Ölj * Tartóknak: Egész évre 12 korona. — EgY®8 szám ára 4 fill. POLITIK­AI NAPILAP. Felelős szerk ~*o: MIKLÓS G­yuLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IJOFona-utcza "Z Nyilttér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma 5 Jegyzetek. Kaposvár, január 1. Adjon Isten boldog uj esztendőt . . . Bort, búzát, békességet. Az aszályos esztendő után, ha kerül is egy mérő búza, vagy egy pint bor, de hej, messze elszállt tőlünk e béke, a nyugalomnak, a megelégedésnek, a jólétnek erős alapja, a­mely nélkül nincsen állam, nincsen társadalom. Eddig csak a német, a rácz, a potyesz, a bunyevác­,­ a szláv, meg a medvetánczoltató oláff­ volt ellensége a magyarnak, míg most már m­a­ a gyár áll szemben a magyarral. Szörnyűséges testvérharcz! És a Korona kávéház kerekasztal törzs­vendégei kezükben a Független Magyar­­országgal hadonászva, bár üvöltve követelik a testvérharczot, mégis többet ér egy csipetnyi b'­­ Lengyel Zoltán és társainak minden­ki . Hátha hónalj alá lehetne kaparitani egy man­dátumot? Végre is ily alkalommal nem az eszköz a fő, hanem a czél A tudás, a lelki­ismeret, az önzetlen házaiság az mellékes. A szájaskodás, a gorombakodás, a politikai ellenfeleknek a legszember­­zése a fő, az el­engedhetetlen kellék. Aztár, ha minden alka­lommal kéznél lesznek azok a bizonyos ezüstkanalak és a saját ki­tön vívótermekben biztosra veszik a hagyom­nyos magas kvar­cot, akkor biztos a politikai karrier. Legalább ezt hiszik a süldő Gambetták, de nem így az értelmes választók, a­kik már undorral fordulnak el a politikai szegény le­génykedéstől és a kiknek n­em „hecz“ hanem béke kell, a­melynek nyomában fakad az egészséges közgazdaság, kereskedelem és ipar? Nem ?* rw \7nrp''-'fii” Családi rokoni kötelékek nem bénítják meg működésében. A többi ezer ok mellett ez az első. És nagyon fontos. b. fö? Oh. s /,vos.-an Sz Perv-'e/fő tyukprókátorok, ta..m i­ro­­j li. iák kivetik i. horgot egy-egy mandátum . ^ r; 1 1 * pL . r fp'V írpjj '* r fogadta 3 kftnvjseld­estuiat. a r., sokat vár majd a hozzáfűzött remények’..­, Paszteilek. In aeteenum . . . Börtön-őrmester volt az apja, ő maga gavallért játszott. Egy közjegyzőnek volt az írnoka. Nagyon előkelőnek választott frizurát hordott, párisi illatszert locsolt, a zsebkendőjére és a világ azt mondta, ennek az embernek még az alsó ruhája is selyemből való. Egy negyven éves asszony tartotta ki. A nő meghalt máj­rákban, a közjegyző pedig nemsokára elcsapta bélyegnyalásért. Az apja a szuronyával űzte ki hazulról. Egy hétig a nép­ligetben hált, onnan kórházba került. ott meghízott a koszton. Tél volt, mikor fellábadt, Piszkos flanel­­ruhában,­­ nyakkendő nélkül, egy félre­esett sárga czipőben elment a hatá­­sá­hoz és munkakönyvet váltott. De csak az utczákon ödöngött. Metsző hideg volt. Az emberek úgy siet­tek a sütött szobákba, mintha földi mennyországuk volna. Az ötödik napon megszólított egy u­­tt az utczán. Ismerőse volt a régi jó­­­dókból. Rekedt volt és félénk. _ - i !— r 11 ITT--TN­T ■ Ki «.Itt I — Kérlek . . . kérem önt, ha rám­­­ismerne, könyörüljön rajtam . . . Fázom és öt nap óta nem eljen, — könyörgöm, ajándékozzon meg egy ócska télikabáttal. Ráismertek. Ott van az ismerőse lakásán és boldogan jár a konyhában, amig egy rénhedt felöltőt kihalásznak a szerencsétlenn­ek. Megvan. Magára ölti, simogatja, örül neki. Egy forintot is kap hozzá. A vén kabát egy kissé partfürtös. A nyomorult hamiskásan hunyorít, és ez szári gőggel találgatja: — Gyöngvirág ? J­em, ibolyaillat, Oh nekem igen jó orrom van ! . . . Édes hazám isten veled ! Bankpénztárnok volt és kártyázott. Makaót, nasi-vasit fet­elit. És állandóan vesztett. Az ördögbe is és ugyanakkor elkezdtek vele a hölgyet kaczérkodni. Nem a húsból és vérből valók, de azok a hideg arczok a papírpénzeket Mint Don­ Juan­­nak több Szerencs­­e volt. Elcsábított belőlük vagy ötvenezer forintot. Nosza, az óczeár­ra - h onnan az aranymezőkre szél- Amerikába. Hamburg felé röpíti a gyárvonat. Barátunk elég higgadtan ül a pirosbársony pamlagon, csak amikor a podgyász­hálóra esik a tekintete, idegesen az ajkába harap. Podgyászai közt van egy selyem­vánkos. Ha a szakaszból átmegy a buffetbe, ezt a vánkost oda is magával viszi. Talán a rejtett kincs? Hamburgban elfogják. Elfogatásakor is görcsösen szoron­gatja ezt a kis selyem vánkost, hát a ponczáj azt bontja fel először. No de hogy megkaczagja a ponczáj. Föld van a vánkosában, fekete, kövér, magyar,rögök az édes hazából. Hiszi az óczeánon túl is szabad talán szépet álmodni a magyarok országáról. Piros és fehér. . . . Úgy járta a kánkánt, hogy az inspekcziós rendőr­tiszt is megcsóválta a fejét. Hálás is volt érte a szerecsen-utczai orfeumnak csúfolt kis kávéház törzs­közönsége. Már vége járt a műsornak, mert a zongora­mester részeg volt az absintb­ól. A dohány és szesz gőzzel teli leve­gőben műértően néztek szét a kifestett arczu dámák. És letelepedtek vala a már- A feloszlás előtt. — Politikai munkatársunktól. — A képviselőház, mint az már lapunk távirati rovatában részlete­sen közölve volt, január hó harma­­d­ikáig elhalasztotta az üléseit. Ebben az ülésben a miniszterelenök jelzése szerint „előreláthatólag már közölhető lesz az országgyűlés feloszlatására vonatkozó legfelsőbb királyi kézirat". Az 1901-ben összehívott országgyű­lésnek tehát minden valószinüség szerint ez lesz az utolsó ülése. m i • » r . "* ' • 0,. 15 J-I •;]:) i‘i ; KKf J v rU!. Ilii a_* ~ v* ; L -! iriTiuár -to . if.ismét btt-vp u Keit-* U EGYEDÜL ELISMERT’KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next