Somogyi Hirlap, 1905. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1905-02-01 / 26. szám

n. árfolyam. Szerda, 1905. február 1. 26. szám. SOMOGYI HIRUP POLITIKAI HAPILAP. Előfizetési Eg?y évre 16 koron.&,í'féT^é;?5*ex£ korona, negyedévre HSS : 4 korona, egy $­óra I k­or.. 50 fillér, o o o c o J Tanítóknak: Égé** évre 12 korona. — egyes trév­ére 4 fill. f felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kopona-utcza Syüttér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefon­száma 5. ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel van szerencsém értesíteni a n. é. közönséget, hogy az Irányi Dániel-utczáb­an a Ferencs József szál­loda mellett levő Sáry Mihály-féle lőszer- és csemege-üzletet megvettem és azt teljesen friss és a legjobb áruval felszerelve, a saját nevemen TAKÁCS KÁROLY SURY MIHÁLY UTÓRA törvényesen bejegyzett czég alatt tovább vezetem és mint versenyképes kereskedő oda fogok törekedni, hogy jó és olcsó áruimmal az igen tisztelt vevőközönség teljes bizalmát meg­nyerjem. Amidőn is pontos és lelkiismere­tes kiszolgálásomról előre is biztosít­hatom, nagybecsű pártfogását kérve, vagyok teljes tisztelettel TAKÁCS KÁROLT: Miért bukott meg Jakfalvay? Kaposvár, jan. 31. III. Az új polgármesterrel együtt az elődje által tisztán balpárti és neki vakon engedelmeskedő híveiből ösz­­szeállított inkább kupak, mint kép­viselőtestület is újból alakult. Az­­ akkor divatos szólásformával „bicsa- i­kos“-nak nevezett uralom részben megszűnt. A város szinte fellélegzett s az évtizedek folytán történt ha­nyagságok pótlására vállvetve min­den józan gondolkodású polgár — politikai pártszinezetre való tekintet nélkül — egyesült s felajánlotta mun­káját, segítségét. A kereskedők nagy értekezletet tartottak a néhai „Bárány“ udva­rán. A gyűlés eredményeként kül­döttség menesztetett a kereskedelmi miniszterhez új vasúti indó­ház építé­sének kérelmezése tárgyában. A de­­putátiót vezette Ujváry Ferencz ak­kori plébános; tagjai voltak: Lasp­­czig Antal, Kemény Samu, Darnay Béla és csekélységem. Mikor a kül­döttség kijött az akkori miniszter, Dániel báró elfogadóterméből, a miniszter maga figyelmeztette, hogy „az államtitkár úrnak is jó lesz a figyelmét felhívni a dologra“. A de­­putátusok ennek folytán tisztelegtek az államtitkárnál, Vörös Lászlónál, ki őket igen előzékenyen fogadta, sőt kérelmük teljesítését legnagyobb mérvben elősegíteni meg is ígérte. Eltávozás közben, az államtit­kár előszobájának ajtaja előtt hoz­zánk fordult Újvári plébános, és — szóról szóra emlékemben vannak jószó somogyi dialektusában mon­dott szavai — következőt mondotta : — Látják, atyafiak, e­llenne ám nekünk való kitet! Hogy mennyire a szánk ize sze­rint volt e mondás, tanúsítja az, hogy alig fél óra múlva szinte a kitűnő emlékünkben élő volt plébá­nos tanácsára már ott állottunk az orsz. szabadelvű párt elnöke, Pod­­maniczky Frigyes báró előtt. Ujváry Ferencz plébános személyi okokból nem jött fel, hanem sem­ várta meg beszélgetésünk eredményét. Előadtuk a bárónak, hogy mi hárman semmi­féle és senkinek megbízásából, tisz­tán mint magán­emberek és váro­sunk haladását óhajtó polgárok szeretnék megtudni, hogy a szabad­elvű párt, illetve annak vezére, báró Bánffy miniszterelnök azon esetben, ha Kaposvárott mozgalom indulna meg szabadelvűpárti jelölés dolgá­ban, a kormány egyik legelőkelőbb tagját (a névvel nem rukkolunk ki) jelölné e Kapos­várra? Báró Podma­­niczky igen megörült látogatásunk­nak, a maga részéről a legszélesbb mérvű támogatásról biztosította a deputánsokat, kiket felkért, hogy este jelenjenek meg a szabadelvű­párt clubjában, hol báró Bánff­y vá­laszát megkapjuk. El is mentünk. A miniszterelnök válasza töké­letesen azonos volt Podmaniczkiéval. Újból hangsúlyoztuk, hogy minket nem politizálás vezet, hanem csak városunk jövőjének közérdeke, mire Ellentétek. — A »Somogyi Hírlap“ eredeti tárcsája. — Irta: Begáncs. Özvegy Domokos Gergelynéről egy­­időben azt beszélték az irigyei, hogy férj­hez szeretne menni a sógoraház. Akkor­­ még javakorbeli, szép asszony volt. Domokos Pál mindennap elment hozzá, sokszor virágot vitt neki, a gyerekeknek pedig bombonokat. Lehet, hogy volt is valami a dologban akkor. Pali bácsi tekintély volt a családban. Mindnyájan áhitatos tisztelettel és bizo­nyos félelemmel néztek rá. A gyermekek szemében­­ volt minden földi és föld­­feletti hatalmak megtestesülése. Tőle jöt­tek a játékok, sőt a ruhák, kalapok, czipők is. A mamának a háztartásra ő adott pénzt, mert boldogult testvérbátyja bizony igen mostohán gondoskodott a a családjáról. Pali bácsi ellenben gazdag ember van. Agglegény létére mindig bizonyos gyöngédséggel viseltetett az asszonynép iránt. Mikor a leányok nőni kezdtek, sok­szor vitte őket kocsikázni a maga fogatán. Olyan előzékeny és figyelmes volt irán­tuk, mint a legkorrektebb udvarlé. Az asszonyokat általában kedves és bájos, de mindenesetre magánál sokkal alsóbbrendű lényeknek tekintette és jóakaró f­ölény­­nyel szerette játszani rokonaival szemben a gondviselést. Egyébként sokszor han­goztatta, hogy a leányok maradjanak out­line, a varrótű és főzőkanál mellett és kellemes életének egyik legkeserűbb napja volt, mikor az újságban olvasta, hogy most már nálunk is megnyitották az egye­temet a női hallgatók előtt. Utálta a tudákos asszonyokat, főként a fonynyadt arczú, öregedő leányokat és képzelhető, mennyire felingerü­lt, mikor Ella, a nagyobbik huga, azzal állt elő, hogy ő is tanítónő lesz Heves szemrehá­­nyásokat tett neki, mire a rebbelis leány, bár kissé remegve, de mégis önérzetesen a szemébe nézett és az mondta: — Az ilyen szegény leány, mint én, kell, hogy maga is m­egtudja keresni a kenyerét. Nevetséges dolog így beszélni, mikor az embernek gazdag nagybátyja van. Mikor senki sem kényszeríti a munkára és mikor amúgy is férjhez fogják adni néhány esztendő múltán, mert Domokos egyáltalán nem volt ellensége a házas­ságnak, ha másokról s pláne leányokról volt szó. Pali bácsi még akkor is gyorsan visszanyerte a hidegvérét. Látszott, hogy Elláról táplált jó véleménye gyökeresen megváltozott. De azért ráhagyta. Jó, hát hadd tanuljon. Hadd szerezze meg azt a hiábavaló diplomát. Ha ugyan lesz majd annyi kitartása a tanuláshoz. Ő nem áll útjában senkinek. De ez az engedékeny­ség beillett fenyegetésnek is. Ez volt az első eset, hogy a család­ban valaki győzelmet aratott Pali bácsi akarata felett. És előre látszott, hogy az öreg úr ezt a vereséget nem fogja egy-­ könnyen elfelejteni. Ezentúl határozottan kitüntette Piroskát, a kisebbik Domokos leányt. Domokosné, a mama, nem sokat törődött a leányaival. A legkisebb gyerek, az egyetlen fiú. — Te vagy a férfi a családban, te tartod fenn a nevet, te vagy az úr. — ezeket mondogatta neki már akkor is, mikor még az ábécét tanulta sok fáradsággal a kis fiú. Annál inkább szerette, dédelgette a kedvenczét, mert Pali bácsi egészen érthetetlenül, szinte közönyösnek viseltetett iránta. Ő a buliat igen szigorúan ítélte meg. Férfi embernek kötelessége boldogulni „ az életben, — mondta számtalanszor. Ő csak a gyöngé­ket, az asszonyokat, leányokat szerette támogatni.

Next