Somogyi Hirlap, 1905. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1905-02-01 / 26. szám
n. árfolyam. Szerda, 1905. február 1. 26. szám. SOMOGYI HIRUP POLITIKAI HAPILAP. Előfizetési Eg?y évre 16 koron.&,í'féT^é;?5*ex£ korona, negyedévre HSS : 4 korona, egy $óra I kor.. 50 fillér, o o o c o J Tanítóknak: Égé** évre 12 korona. — egyes trévére 4 fill. f felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kopona-utcza Syüttér árszabás szerint. — Szerkesztőség telefonszáma 5. ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel van szerencsém értesíteni a n. é. közönséget, hogy az Irányi Dániel-utczában a Ferencs József szálloda mellett levő Sáry Mihály-féle lőszer- és csemege-üzletet megvettem és azt teljesen friss és a legjobb áruval felszerelve, a saját nevemen TAKÁCS KÁROLY SURY MIHÁLY UTÓRA törvényesen bejegyzett czég alatt tovább vezetem és mint versenyképes kereskedő oda fogok törekedni, hogy jó és olcsó áruimmal az igen tisztelt vevőközönség teljes bizalmát megnyerjem. Amidőn is pontos és lelkiismeretes kiszolgálásomról előre is biztosíthatom, nagybecsű pártfogását kérve, vagyok teljes tisztelettel TAKÁCS KÁROLT: Miért bukott meg Jakfalvay? Kaposvár, jan. 31. III. Az új polgármesterrel együtt az elődje által tisztán balpárti és neki vakon engedelmeskedő híveiből öszszeállított inkább kupak, mint képviselőtestület is újból alakult. Az akkor divatos szólásformával „bicsa- ikos“-nak nevezett uralom részben megszűnt. A város szinte fellélegzett s az évtizedek folytán történt hanyagságok pótlására vállvetve minden józan gondolkodású polgár — politikai pártszinezetre való tekintet nélkül — egyesült s felajánlotta munkáját, segítségét. A kereskedők nagy értekezletet tartottak a néhai „Bárány“ udvarán. A gyűlés eredményeként küldöttség menesztetett a kereskedelmi miniszterhez új vasúti indóház építésének kérelmezése tárgyában. A deputátiót vezette Ujváry Ferencz akkori plébános; tagjai voltak: Laspczig Antal, Kemény Samu, Darnay Béla és csekélységem. Mikor a küldöttség kijött az akkori miniszter, Dániel báró elfogadóterméből, a miniszter maga figyelmeztette, hogy „az államtitkár úrnak is jó lesz a figyelmét felhívni a dologra“. A deputátusok ennek folytán tisztelegtek az államtitkárnál, Vörös Lászlónál, ki őket igen előzékenyen fogadta, sőt kérelmük teljesítését legnagyobb mérvben elősegíteni meg is ígérte. Eltávozás közben, az államtitkár előszobájának ajtaja előtt hozzánk fordult Újvári plébános, és — szóról szóra emlékemben vannak jószó somogyi dialektusában mondott szavai — következőt mondotta : — Látják, atyafiak, ellenne ám nekünk való kitet! Hogy mennyire a szánk ize szerint volt e mondás, tanúsítja az, hogy alig fél óra múlva szinte a kitűnő emlékünkben élő volt plébános tanácsára már ott állottunk az orsz. szabadelvű párt elnöke, Podmaniczky Frigyes báró előtt. Ujváry Ferencz plébános személyi okokból nem jött fel, hanem sem várta meg beszélgetésünk eredményét. Előadtuk a bárónak, hogy mi hárman semmiféle és senkinek megbízásából, tisztán mint magánemberek és városunk haladását óhajtó polgárok szeretnék megtudni, hogy a szabadelvű párt, illetve annak vezére, báró Bánffy miniszterelnök azon esetben, ha Kaposvárott mozgalom indulna meg szabadelvűpárti jelölés dolgában, a kormány egyik legelőkelőbb tagját (a névvel nem rukkolunk ki) jelölné e Kaposvárra? Báró Podmaniczky igen megörült látogatásunknak, a maga részéről a legszélesbb mérvű támogatásról biztosította a deputánsokat, kiket felkért, hogy este jelenjenek meg a szabadelvűpárt clubjában, hol báró Bánffy válaszát megkapjuk. El is mentünk. A miniszterelnök válasza tökéletesen azonos volt Podmaniczkiéval. Újból hangsúlyoztuk, hogy minket nem politizálás vezet, hanem csak városunk jövőjének közérdeke, mire Ellentétek. — A »Somogyi Hírlap“ eredeti tárcsája. — Irta: Begáncs. Özvegy Domokos Gergelynéről egyidőben azt beszélték az irigyei, hogy férjhez szeretne menni a sógoraház. Akkor még javakorbeli, szép asszony volt. Domokos Pál mindennap elment hozzá, sokszor virágot vitt neki, a gyerekeknek pedig bombonokat. Lehet, hogy volt is valami a dologban akkor. Pali bácsi tekintély volt a családban. Mindnyájan áhitatos tisztelettel és bizonyos félelemmel néztek rá. A gyermekek szemében volt minden földi és földfeletti hatalmak megtestesülése. Tőle jöttek a játékok, sőt a ruhák, kalapok, czipők is. A mamának a háztartásra ő adott pénzt, mert boldogult testvérbátyja bizony igen mostohán gondoskodott a a családjáról. Pali bácsi ellenben gazdag ember van. Agglegény létére mindig bizonyos gyöngédséggel viseltetett az asszonynép iránt. Mikor a leányok nőni kezdtek, sokszor vitte őket kocsikázni a maga fogatán. Olyan előzékeny és figyelmes volt irántuk, mint a legkorrektebb udvarlé. Az asszonyokat általában kedves és bájos, de mindenesetre magánál sokkal alsóbbrendű lényeknek tekintette és jóakaró fölénynyel szerette játszani rokonaival szemben a gondviselést. Egyébként sokszor hangoztatta, hogy a leányok maradjanak outline, a varrótű és főzőkanál mellett és kellemes életének egyik legkeserűbb napja volt, mikor az újságban olvasta, hogy most már nálunk is megnyitották az egyetemet a női hallgatók előtt. Utálta a tudákos asszonyokat, főként a fonynyadt arczú, öregedő leányokat és képzelhető, mennyire felingerült, mikor Ella, a nagyobbik huga, azzal állt elő, hogy ő is tanítónő lesz Heves szemrehányásokat tett neki, mire a rebbelis leány, bár kissé remegve, de mégis önérzetesen a szemébe nézett és az mondta: — Az ilyen szegény leány, mint én, kell, hogy maga is megtudja keresni a kenyerét. Nevetséges dolog így beszélni, mikor az embernek gazdag nagybátyja van. Mikor senki sem kényszeríti a munkára és mikor amúgy is férjhez fogják adni néhány esztendő múltán, mert Domokos egyáltalán nem volt ellensége a házasságnak, ha másokról s pláne leányokról volt szó. Pali bácsi még akkor is gyorsan visszanyerte a hidegvérét. Látszott, hogy Elláról táplált jó véleménye gyökeresen megváltozott. De azért ráhagyta. Jó, hát hadd tanuljon. Hadd szerezze meg azt a hiábavaló diplomát. Ha ugyan lesz majd annyi kitartása a tanuláshoz. Ő nem áll útjában senkinek. De ez az engedékenység beillett fenyegetésnek is. Ez volt az első eset, hogy a családban valaki győzelmet aratott Pali bácsi akarata felett. És előre látszott, hogy az öreg úr ezt a vereséget nem fogja egy- könnyen elfelejteni. Ezentúl határozottan kitüntette Piroskát, a kisebbik Domokos leányt. Domokosné, a mama, nem sokat törődött a leányaival. A legkisebb gyerek, az egyetlen fiú. — Te vagy a férfi a családban, te tartod fenn a nevet, te vagy az úr. — ezeket mondogatta neki már akkor is, mikor még az ábécét tanulta sok fáradsággal a kis fiú. Annál inkább szerette, dédelgette a kedvenczét, mert Pali bácsi egészen érthetetlenül, szinte közönyösnek viseltetett iránta. Ő a buliat igen szigorúan ítélte meg. Férfi embernek kötelessége boldogulni „ az életben, — mondta számtalanszor. Ő csak a gyöngéket, az asszonyokat, leányokat szerette támogatni.